Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
JSZÚ 182. VII. 2. A DusIo üzemi lapjának vezető szerkesztőjével gyalogszerrel rójuk Vágsellye (Sala) utcáit. Ha valaki, ö ugyancsak jól ismeri a várost. Tudom, neki aligha mondhatnék újat; jóról, rosszról hetente közli észrevételeit az általa irányított lapban. A farkaséi úti lakótelepre érve felsóhajt - ezzel már évek óta nem tudunk mit kezdeni - mutat egy épülőfélben lévő lepényépületre. Elmagyarázza, hogy egy bevásárlóközpont egykor épülő, ma inkább romosodó és sokat megélt falai előtt állunk. Lakásából rálát az építkezésre, s így közvetlenül követheti nyomon az itt végbemenő változásokat. Illetve, szívesen követné nyomon őket, csakhogy a helyzet huzamosabb ideje változatlan. Alig két hónapja a városi nemzeti bizottság elöljárói kedves, ünnepélyes eseményre hívtak meg. Egy úttörői gondolat nyomán az újszülöttek ligetét hozták létre ez év áprilisában. S mert e fogalom még bizonyára a többség számára ismeretlen, de azért is, mert a tett követésre méltó, hadd magyarázzam el röviden, mi is tulajdonképpen az újszülöttek ligete. Az elképzelés szerint évente két alkalommal, tavasszal és ősszel meghívják az elmúlt fél évben született csecsemők szüleit, hogy a kijelölt helyen sajátkezü- leg ültessenek el gyermeküknek egy nyírfát, amelyet ápolni, gondozni is hajlandók az elkövetkező évek során. A kitűzött cél világos, hiszen, ha az újszülöttek évi számát vesszük, ami átlagosan 300 körül mozog, akkor könnyen elképzelhető, hogy Vágsellye néhány év múlva a környék leggazdagabban fásított városa A napokban már avatni kéne az iskolát... - mondja Frantisek Lisy mérnök lesz. Tekintettel a közeli Duslo légszeny- nyezö hatására, ez felbecsülhetetlen előnnyel jár.- A gyermekek érdekében igyekszünk a lehető legtöbbet megtenni - mondta az ünnepélyes faültetés után dolgozószobájában Frantiáek Lisy mérnök, a városi nemzeti bizottság elnöke. - Sajnos, nem minden kezdeményezésünk ilyen jól végződik, mint ez a mai. Gondban vagyunk például az oktatásügyi intézmények, létesítmények építésének terén. Ha egyszer ideje lesz, s belefér érdeklődési körébe is, elmondanám önnek a farkasdi úti lakónegyeden épülő alapiskola ésetét, ami elrettentő példa is lehetne. Kerek egy hónapig üldözött a gondolat, elfogadjam-e a meghívást, vagy ejtsem az esetet. A kísértés viszont nagy volt, amit csak fokozott az áprilisi ünnepségen az egyik szülő által elejtett megjegyzés, miszerint, ha jó hírt hozhatunk, tucatjával jelenünk meg a helyszínen mi, újságírók. így hát most ismét itt ülök az elnök dolgozószobájában, s mitagadás, döbbenten hallgatom magyarázatát.- A farkasdi úti lakónegyed a legnagyobbak egyike városunkban. Építését még 1977-ben fejezték be. Akkor fokozatosan 1260 lakást adtunk át a lakóknak, pillanatnyilag mintegy 5 ezer ember él itt. E feladat teljesítésével az építkezők nagy gondot vettek le vállunkról, hiszen fokozatosan kielégítettük a lakáskérelmezök igényeit. Rövid időn belül tehát benépesítettük az új lakótömböket, s ezzel nemcsak örömöt szereztünk az embereknek, hanem az építőknek köszönhetően, gondot is. Adósok maradtak ugyanis a járulékos létesítmények kivitelezésében, de a zöldövezettel is csak tavaly, vagyis öt évvel a lakónegyed befejezése után készültünk el. Ezt is csak úgy sikerült elvégeznünk, hogy mi hoztunk létre egy szakcsoportot, amely füvesítéssel és virágok ültetésével, ápolásával foglalkozik. A járulékos beruházásokat illetően minden a régi. A mai napig még egyetlen egy sem készült el. Igaz, hogy vannak olyan objektumok, amelyeket már évekkel ezelőtt megkezdték építeni, de ezek is párját ritkítóan lassú ütemben épülnek. Egyébként a járulékos létesítmények tervezett összetétele a következő: két szolgáltatások házával párosított bevásárlóközpontra tartunk igényt, két bölcsödére, két óvodára, valamint egy 18 tantermes alapiskolára. Csak ilyen ellátottság mellett tudnánk megfelelő színvonalon eleget tenni az itt lakók elvárásainak. Jelenleg az emberek keresztül-kasul járják a várost, ha történetesen bevásárolni indulnak.- A felnőttek helyzete tehát nem köny- nyü, de hogy a gyermekeknek is öt épületet kelljen nélkülözniük, ez mégis csak ritka eset. Hogyan történhetett ez meg?- Az építővállalat, amit most már illik megnevezni is, tehát a Trnavai Magasépítő Vállalat galántai üzeme, rendszerint a lakásépítésre hivatkozik. Ez ellen mi sem nagyon hadakozhatunk, hiszen lakásokra ugyancsak nagy szükségünk van. Legújabban a Vág túlsó felén, Ve- csén építkezünk. A hivatkozást tehát elfogadnánk érvnek, ha legalább ezen a szakaszon minden rendben menne. Csakhogy a tavalyi tervünk 213 lakást írt elő, az építők viszont csak 96-ot adtak át. A lemaradás hatalmas. Az elmúlt évekhez viszonyítva a tavalyi volt a legrosz- szabban sikeredett év a lakásépítésben.- Térjünk vissza most a farkasdi úti lakónegyedre. A járulékos épületekben mutatkozó lemaradás milyen további következményekkel jár?-Áprilisban megígértem, hogy elmondom az alapiskola esetét. Nézzük csak; a tervek szerint 1976-ban kellett volna megkezdeni építését, s két év alatt készült volna el. Ez sajnos nem vált valóra. Majd póthatáridőt tűztek ki, miszerint a kezdet 1979-re szólt, a befejezés 1982 májusára, tehát a napokban avathatnánk. Sajnos, ebből sem lett semmi. Illetve valami mégis csak lett, állapíthatom meg a továbbiak hallatán. Elsősorban partnerek közti vita. Az építővállalat ugyanis 1979-ben a helyszínre szállította a épületelemek nagy részét, így a tervekben is föltüntethetett némi teljesítést. Majd hosszú ideig szinte semmi sem történt, ha csak eseménynek nem számít, hogy közben illegális úton gazdát cseréltek a viszonylag drága fakeretes ablakok, amelyeket itt tároltak. A beruházó, vagyis a járási nemzeti bizottság, eredetileg 20 millió koronát óhajtott az iskola építésére fordítani. A kapacitáshiányra hivatkozó építők közben föllélegezhettek, mert mint kiderült, az épület helyén a föld alatt olyan homokréteg van, melyekre az eredeti elképzelések szerint lehetetlen lerakni az alapokat. Ami érdekes, itt körös-körül lakótömbök állnak, tehát nyilván már földtani vizsgákat is készítettek a közelben annak idején. Mégis, 1979-ben újra föl kellett fedezni a homokot a föld alatt. A beruházó nem késett, s 1980 végére elkészíttette az alapozás módosított tervét. Sajnos, az ügyet ez sem lendítette előbbre. A dolog annyira elfajult, hogy vele már a járási pártbizottság is foglalkozni kényszerült. A határozatokban leszögezték, hogy az építővállalat nem tett eléggé hatékony intézkedéseket a lemaradás elhárítására. S mert eközben az idő könyörtelenül haladt tovább, a résztvevők úgy döntöttek, elfogadnak még egy pótterminust, miszerint az alapiskolának 1984-ben kell elkészülnie, vagyis kereken hat évvel az eredeti elképzelés után. Mi történik e huzavona közben a város oktatásügyének keretén belül? A meglévő iskolákban a növekvő gyermekinváziónak köszönhetően fő a feje a tanároknak. Egyre gyakrabban ül össze a városi nemzeti bizottság mellett működő oktatásügyi bizottság is, hogy megvitassa a mára már csaknem tarthatatlan helyzetet. A legutóbbi jegyzőkönyv ez év áprilisából való. Ezt lapozgatva ugyancsak ámulhatok az adatok fölött. E tanácskozáson már az elkövetkező oktatási évről is szót ejtettek. Kiderült, hogy az első osztályba beiratkozok száma 120 fővel növeli az eddigi 1269 már itt tanuló diák számát. Ezek az adatok a Pionír utcai alapiskolára vonatkoznak. Mivel itt is 18 tanterem áll rendelkezésre, ennyi diákot a mostani körülmények között képtelenség fölvenni, s színvonalasan oktatni- nevelni. így hát az oktatásügyi bizottság ajánlatot tesz a létszám újrafelosztására, miszerint a diákok egy része a Vág nevű lakónegyed alapiskoláját látogatná, összesen négy osztály átirányításáról döntenek. Gyakorlatilag ez azt is jelenti, hogy ezek a gyerekek kénytelenek lesznek jövőre a várost átszelve megközelíteni iskolájukat. Mindez távolságra nézve is komoly teljesítmény, hát még, ha figyelembe vesszük, hogy számtalan forgalmas úton kell a gyakran elszórakozott Júniusban 12 tagú szerelőcsoportot küldtünk ki a helyszínre - mondja Jo- ' zef Cesnek mérnök gyermekeknek átmenniök. S íme egy szószerinti idézet: ,,Az alapiskolák igazgatóitól elvárjuk, hogy a szülőket e intézkedések szükségszerűségéről meggyőzzék." Bevallom, az illetékes igazgatók helyett e kínos helyzetben szívesebben látnám az építóvállalat elöljáróit, hiszen a bajokat és nehézségeket is ők idézték elő hanyagságukkal. A kivitelező hozzáállásának gyatra minőségéről győz meg az építkezésen elém táruló kép is. Meglepő módon az épülő iskola helyén gyermekeket is találtunk. Ők viszont iskolapadok helyett itt jelenleg egy őrizetlen, s egyben veszélyes játszóteret leltek. Azon a helyen, ahol ma már tanítani kellene, jelenleg gyom nő, acél rozsdásodik, s egyéb anyagok felett uralkodik az enyészet. Az alapokat minden esetre újra kell ásniuk, mert ezek csaknem egész hosszában beomlottak. Vagyis, ha ide ismét fölvonulnak az építők, csaknem mindent elölről kezdhetnek. Közben vessünk ismét egy pillantást a város, s méginkább az oktatásügy berkeibe. Míg 1970-ben Vágsellyének több mint 12 ezer lakosa volt, az idén május 29-én az anyakönyvbe ünnepélyesen bejegyezték a 20 ezredik újszülött lakost. Ratal a város, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy jelenleg az átlagéletkor 27 év. Az iskolaköteles kisdiákok száma is 3,5 ezer fölött mozog. Ez a gyermekáldás a már említett Pionír utcai alapiskola napközijében és ebédlőjében érezhető legjobban, ahol egy ülőhelyen 11 kisdiák váltja egymást ebédidőben. Az 1983-84-es oktatási évben az újraszervezés mellett is több mint 1030 kisdiákot érint majd a kétműszakos oktatási rend. S ami még rosszabb, legjobban érintettek az alsótagozatos tanulók’ vagyis a legkisebbek, mert ők teszik ki az összlétszám 54 százalékát. Az alapiskola építésével kapcsolatos dosszié nagyon gazdag, de aligha van értelme a további adatok felhalmozásának, felmutatásának. E pillanatban énnél sokkal égetőbb a kérdés, hogy vajon mit tesznek az építők annak érdekében, hogy föloldják e szembetűnő ellentmondásokat. Induljunk ki ismét a tervből, miszerint az idén a beruházó csaknem 6 millió korona értékű munka kivitelezését kérte. Az építővállalat viszont csupán fél (0,5!) milliót iktatott tervébe. Végül mégis kompromisszum született, s 3 millió korona lett a végső változat. Május végén járunk immár, de a helyszín hasonlóan kihalt, elhagyatott, mint már évekkel ezelőtt. Elkerülhetetlen tehát, hogy most már nyilatkozzon az építóvállalat képviselője is, Jozef Cesnak mérnök, a Trnavai Magasépítő Vállalat galántai üzemének főmérnöke:- Nemrég újraértékeltük lehetőségeinket, s úgy döntöttünk, júniusban 12 tagú szerelőcsoportot küldünk ki a helyszínre. Remélhetőleg az év végéig sikerül elvégezni a tervezett mennyiséget. Úgy tűnik tehát, hogy hét év után ismét föléled e mostohán hagyott telek. A szakemberektől ugyan határozottabb kijelentést vártunk, mint csupán reménykedést, de ilyen előzmények után már ez is előrehaladást jelent. A beruházó viszont az eddigi tapasztalatok nyomán jogosan rendezkedett be az állandó bizalmatlanságra. S mert a legújabb Ígéreteknek csak akkor hajlandó hinni, amikor ezek valóra is váltak, a biztonság kedvéért kiszámította, hogyan alakulna a több műszakos oktatás a városban, ha az iskola az évtized végére sem készülne el. A számadatok riasztóak, s így én is abban reménykedem csupán, hogy ezeket sosem leszek kénytelen nyilvánosságra hozni. Ott, ahol ma már tanítani kellene, jelenleg gyom nős az enyészet uralkodik (A szerző felvételei) KESZELI BÉLA iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiH
