Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-03 / 48. szám

» ÚJ szú 15 1982. XII. 3. évszázad építkezése, egye­dülálló. páratlan, szuper­hosszú. óriási - rendszerint ilyen jel­zőket használnak, amikor az Uren- goj-Pomari-Ungvár gázvezetékről beszélnek. És ebben egy parányi túl­zás sincs. Ennek az építkezésnek valóban nincsen párja. Aki nem láto­gatott el ide, az nehezen tudja teljes mértékben elképzelni az útvonal egész acél-geometriáját, a megvaló­suló terv méreteit. 4451 kilométer - ilyen hosszú ez a transzkontinentá­lis gázcsővezeték Ebből majdnem 150 kilométer örökké fagyos talajon keresztül húzódik. Több mint 700 kilo­méter - összefüggő mocsáron át. A gázvezeték útjába 561 vízi akadály, két nagy hegytömb - az Urál és a Kárpátok - esik. ez majdnem 550 kilométer hosszú, szikás kőzetekkel borított szakaszt jelent. 2000 kilomé­ter pedig - erdő. Az útvonal 417 helyen keresztez műutat és vasutat. A szükséges árok kiásásához 129 millió kömbéter földet kell megmoz- ganti. Ha pedig a csövek érintkezési pontjain levő, valamennyi hegesztési varratot egymás mellé raknánk, akkor 2170 kilométer hosszú vonal kelet­kezne. Vlagyimir Nyikolajevics Zinovjev. a Szovjetunió kőolaj- és gázipari vál- lalatépitési minisztériuma Volga-vídé- kí és uráli területi termelési főigazga­tóságának vezetője, e számadatok közlése közben a dolgozószobájában lógó térképre mutat:-*• Mi egyidejűleg - ilyet még nem ismer a történelem - hat fővezetéket építünk, amely mind Urengojban kez­dődik. A munkákat egyetlen ,,energe­tikai folyosóban“ végezzük, s ez je­lentősen olcsóbbá teszi az építkezést. Beszélgetésünket minduntalan te­lefoncsengés, vagy a hordozható rá­dión keresztül történő hívás szakítja félbe.- Úgy, úgy. Jól van. - Zinovjev helyeslő hangneme nem hagy kétsé­get afelől, hogy az építkezés útvona­lán normálisan folyik a munka. Szavait a készülék újabb berregé­se szakítja félbe.- Értsd meg - mondja Zinovjev távoli beszélgetőtársának -, erre az építkezésre nem összeszedni, hanem kiválogatni kell a fiúkat...- Vlagyimir Nyikolajevics, június 18-a óta, amikor bejelentették az amerikai kormányzat diszkriminációs intézkedéseit, nyugaton arról beszél­tek, hogy az oroszok nem tudnak megbirkózni ezzel az építkezéssel.- Megbirkózunk vele. Abban az időben mi már pontos és feszített ütemben haladtunk. Technikai felsze­reléssel el vagyunk látva, a lelkese­dés pedig akkora az építőknél -, hogy több sem kell. Mindenki megérti a fe­lelősségét, a gázvezeték útvonala tovább halad Nyugat felé. Hiszen ha nem tudnánk megbirkózni a kitűzött feladatokkal, akkor nekivághatnánk talán még egy, szám szerint a hetedik gázfövezeték építésének? Vlagymir Nyikolajevics lelkesen be­szélt az építkezésről, érezni lehetett, hogy erélyes, igényes ember, éppen ilyennek kell lennie az igazi parancs­noknak. Hallgattam Zinovjevet, a nagyszabású építkezés mai napjá­ról, a munkások kezdeményezéseiről, sikereikről és eredményeikről szóló be­számolóját, de volt egy olyan kérdés, amelyet valahogy kényelmetlen volt feltenni, minthogy ezt egy elképesztő hazugság idézte elő. Mégis rászán­tam magam:- Bizonyára tudja. Nyugaton a leg­utóbbi időben azt állítják, 'hogy a gázvezeték építésén állítólag rabok dolgoznak? Zinovjev elnevette magát, s két tenyerével erősen rácsapott az asz- talta:- Hallottam, hallottam. Csakhogy ez az egész ostobaság A hírlapi kacsa mintapéldánya. Mint mondani szokás, ha szép szóval nem megy, akkor hazugsággal próbálkoznak. A szerződés teljesítésének meghiúsí­tása végett az amerikaiak megtagad­ták tőlünk a berendezések és a tech­nikai felszerelések szállítását. Amikor pedig rájöttek, hogy ez a dolog nem sikerül, akkor felröppentették ezt a hazugságot. De hadd lármázzanak A gázvezeték pedig épül, sem szank­ciók, sem rágalmazó koholmányok nem állítják meg. De hát ön is megí­télheti: vajon megengedhetjük-e ma­gunknak, hogy szakképzetlen munka­erőt alkalmazzunk ezen az építkezé­sen? Hiszen hallotta - a Komszomol elé is azt a feladatot tűzzük, hogy a legjobbakat küldje az építkezésre, azokat, akik jól ismerik szakmájukat.. Mint országunk történetében már nemegyszer előfordult, a Lenini Kom­szomol felhívására az önkéntesek ez­rei indultak az ötéves terv kiemelt építkezéseire, hogy munkájukkal sze­mélyesen járuljanak hozzá a nagy­szabású alkotó feladatok megoldásá­hoz. Az export célját szolgáló gázve­zeték megépítését szintén a Komszo­mol kiemelt építkezésének nyilvání­tották, s az védnökséget vállalt fölötte. Már az idén ősszel körülbelül 5000 fiatal építömunkás jön a gázvezeték munkaterületére. Az egyik napon, amikor a pomari földgáz-kompresszorállomás építke­zésére látogattam el, elindult az első, ötven főnyi élmunkás-brigád. Oda­mentem az egyik fiúhoz. Osszeismer- kedtünk. Kiderült, hogy Fanyisz Ab­dullin nemrég töltötte be huszadik évét. Miután leszerelt a hadseregből a Kámai Autógyárba ment, ott akart dolgozni. Hallotta azonban, hogy a Komszomol-bizottságban önként jelentkezőket vesznek fel a gázveze­ték építkezésére.- Szakmám szerint gépkocsivezető vagyok - mondta Abdullin. - Ezen az építkezésen pedig szükség van sofő­rökre. Hát én azt gondoltam: talán az én két kezemnek is hasznát lehet venni. Azonkívül ki akarom próbálni önmagamat igazi munkában, látni akarom, mire vagyok képes. Tudom: ez az építkezés nem tűri a gyengé­ket. .. Márpedig ha hitelt adunk egyes nyugati újságoknak, erre az építke­zésre jóformán kényszer hatása alatt hajtják az embereket. Akkor pedig ki késztetett sok tízezer embert az or­szág minden zugából arra, hogy leve­let írjon, táviratot küldjön a kőolaj- és gázipari vállalatépítési minisztérium címére, az újságok szerkesztőségei­be, ugyanazzal a kéréssel: küldjenek engem is a gázvezetékhez. Ott, ahol egyes nyugati újságíróknak úgy rém­lik, hogy rabgúnyákat látnak - ma­napság az építöbrigádok fiatal tagjai­nak ismerős zöld viharkabátjai tűnnek fel. .. Estefelé érkeztünk a hegesztő­állványhoz, ahol a három csövet ,,ko- teggé“ hegesztik össze. Éppen a második műszak kezdődött. A le­nyugvó nap megvilágította a sok száz, szabályos rakásokba fektetett, fekete csövet. Oldalukon világosan kirajzolódtak a fehér betűk:,, Mannes­mann' '.- Kitűnő csövek, már gyári szigete­léssel érkeznek hozzánk, ez pedig jelentősen megkönnyíti a munkát a gázvezeték vonalrészén - közölte Nyikolaj Kalinyicsenko, a hegesztési részleg vezetője. Véleménye fontos: Kalinyicsenko 32 éves korára már tízévi gázvezeték-építési tapasztalat­ra tekinthet vissza. A fél országot bejárta, ide azután érkezett, hogy északon dolgozott. Az épülő pomari földgáz-komp­resszorállomás köziében levő sza­kaszra júniusban érkeztek az építők. Elhelyezkedtek „nomád táborukban“, berendezkedtek és megkezdődött a munka. Nyikolaj nyilvánvaló öröm­mel mutogatta meg nekem gazdasá­gát - a kis lakókocsikból álló telepet, ahol az építők élnek. Van itt minden, ami a normális élethez szükséges: üzlet, étkezde, klub, fürdő, sőt még biliárdterem is. Sok építő gyermekei­vel együtt érkezett ide, a közeli Poma- riban pedig iskola van. Odamentünk a hegesztoanvany- hoz. Vlagyimir Kotyenko, egy fiatal fiú hajolt a hegesztőautomata fölé, mel­lette pedig Jurij Alekszejevics Szufa- rov tapasztalt hegesztő állt, és figye­lemmel kísérte, hogyan folyik a he­gesztés. Néhány percig figyeltem őket, amíg a soron következő művelet be nem fejeződött. Azután a görgők könnyedén meglökték a három, egy „köteggé“ hegesztett csövet, és az, szinte kelletlenül odagurult a számára kijelölt helyre. Az óriási acélszál újabb láncszeme készült el... A gázvezeték útvonalát messziről észrevettem - mintha valaki óriási ecsettel sok kilométer hosszú, ponto­zott vonalat húzott volna a végtelen mezőkön. Ezek az összehegesztésre kész „kötegek“ voltak. Ilszár Garafi- jevics Sajhutgyinov, a Szocialista Munka Hőse, a komplex technológiai futószalag vezetője, végigjárta a sza­kaszt, ahol az érintkezési pontokat hegesztették, valamit jegyzett a note­szába, s útközben megjegyzéseket tett a munkásoknak. Sajhutgyinov szakasza - majdnem 130 kilométer hosszú. Augusztus végére 26 kilomé­ternyi, „köteggé“ hegesztett csövet már kiszállítottak az útvonalra, 10 ki­lométernyit pedig már lefektettek. Amikor megkérdeztem Sajhutgyinov- tól, hogyan folyik a munka, Így vála­szolt:- Teljes iramban.- Itt, a vonalszakaszon, bizonyára megérezték a szankciók hatását? Sajhutgyikov nyugodtan, önérzettel mondta:- A futószalag mellett dolgozók természetesen mind tudnak az Egye­sült Államok kormányzatának diszkri­minációs intézkedéseiről. Mi azonban rohammunkával válaszolunk ezekre. Szakaszunkat határidő előtt adjuk át, 1984-re pedig, mint kormányunk is ígérte, csővezetékünkön keresztül Nyugat-Európába áramlik majd a földgáz. Minden szükséges a ren­delkezésünkre áll. Úgyhogy magunk is megbirkózunk a feladattal. Külön­ben induljunk el, győződjön meg róla, hogy megy nálunk a munka! Az autó felkapaszkodott egy domb­ra, és szemünk elé tárultak a sárga csőfektető gépek kinyúló karjai. Köze­lebb érve, a hűtőkön fekete betűket pillantottunk meg: ,,Komatsu“. Japán továbbra is szállítja a csővezeték építkezéséhez ezeket a nagyteljesít­ményű gépeket, amelyeket az építők megérdemelten nagyra értékelnek. A nyolc csőfektető gépből álló oszlop összehangoltan, lassan haladt előre. Rövid megállás, a szigetelögép né­hány fordulatot végez - és azután megint vagy tíz métert haladnak elő­re. A nagy teljesítményű motorok ro­baja közepette odakiáltottam az első gép vezetőjének:- Milyen a gép?! Egy pillanatra elfordult a kapcsoló­karoktól, és helyeslése jeléül felemel­te a hüvelykujját. Arra nem volt ideje, hogy beszélgessen velem. Az egész oszlop továbbindult. Mögötte pedig a cső pontosan az árokba fektetódött.- Nos hát - mondta valaki a hátam mögött -, most a földásó gépek jön­nek, és beássák a csövet. Vele együtt a szankciókat is eltemetik... A közelben állók hangos nevetés­ben törtek ki. Nekem pedig eszembe jutottak O. Lambsdorffnak, az NSZK gazdasági miniszterének szavai, amelyeket az egyik amerikai újságnak nemrég adott interjújában mondott: „Hajlandó vagyok fogadást kötni, hogy az oroszok ugyanazon, a napon szállítják majd nekünk a földgázt, amikorra ígérték“. Nem tudom, fogadott-e valakivel Lambsdorff. De ha igen, akkor való­ban megnyeri a fogadást. D. POGORZSELSZKIJ ÁfflimfK TOVÁBB HALAD MÚZSÁK LIGETE LÁTOGATÁS AZ IRKUTSZKI ÁSVÁNYTANI MÚZEUMBAN Az Irkutszki Műszaki Főiskola Ásványtani Múzeumá­ban gyönyörködtünk a Szovjetunió egyik leggazdagabb ásványtani gyűjteményében, amely egyedülálló az or­szágban, mert összességében mutatja be Kelet-Szibé- ria ásványkincseit. A múzeumot még 1930-ban alapí­tották. Az egykori műegyetem dolgozói, tanárai és hallgatói kezdték gyűjteni a drága- és féldrágaköveket, melyeket a vidéken találtak. A kiállítási tárgyak száma azóta jelentősen megnövekedett. Sokat ajándékba kapott a múzeum és vásároltak is. 1940-ben már 15 ezer volt, ma pedig 25 ezer kiállítási tárgy van elhelyez­ve a tárlókban. A világ minden részéből érkeznek látogatók a múze­umba. Tavaly hatvan ország turistái keresték fel ezt a muszeiont, múzsáknak szentelt ligetet, ahogy a régi görögök nevezték a megőrzésre méltó tárgyak gyűjté­sével, megőrzésével és kiállításával foglalkozó intéz­ményt. A csoportunkat fogadó idő professzor - kinek lényé­ből bölcsesség és emberszeretet sugárzott, s pár óra alatt ámulatba ejtett mindnyájunkat nemcsak a szaktu­dása, hanem a szakmája iránti rajongása is - először a legújabb szerzemények tárlójához vezetett bennün­ket. Az öt földrész számos országából kapott ajándé­kok között szerényen meghúzódott a Csehszlovákiából származó megkövült rózsa, a Szihote-Atinszkoi meteo­rit a Bajkál-tó mélyéből felhozott rejtélyes kő, a titokza­tos tektit az Anna German ajándéka, a gipszrózsa. Terméselemek feliratú tárlóban vannak azok az ásványok, melyek a természetben helyenként nagyobb tömegben elemi állapotban, másutt kőzetekbe ágyazva fordulnak elő. Megcsodáltuk a különböző kvarcdarab­kákon a hajszálvékony arany, illetve ezüstereket. Az úgynevezett tiszta ásványokat (grafit, kén, higany, ezüst, gyémánt, arany, réz és platina), de érdeklődé­sünk középpontjába hamarosan annak a háromtenyér­nyi nagyságú aranyrögnek a hű mása - az eredetit Moszkvában őrzik - került, melyet máig sem olvasztot­tak be. A színező vagy szennyező anyagoktól gyakran különböző árnyalatú és színű kvarcváltozatokban (a kvarc különben víztiszta, átlátszó ásvány): a barnásfe­kete morionban, a sárga és átlátszó citrinben, az ibolyaszínü ametisztben, a rózsa-, a telér-, a jogar­kvarcban, a tigrisszemben, a zöld színű prazemben és a még megannyi kalcendonfélékben (karneol krizop- rász, achát, ónix, opál stb.) órákig gyönyörködtünk volna, ha vezetőnk remek pedagógiai érzékkel nem irányította volna figyelmünket a csillámokra, a nagyon fontos kózetalkotó ásványra. Rácsodálkoztunk a szelenitre (amely a Hold istennő­jétől, Szelénétől kapta nevét és számos idegen nyelv­ben, az oroszban is holdkönek nevezik). Miért? Vajon miért hívják ezt lunnij kámenynek? Továbbmentünk. Pár méterről visszatekintve észleltünk valami rendkívü­lit; a kő mintha halványkék lánggal égett volna. Tetszetősek „az ásvány-figurák" és a tarka „féldrá­gakő-képek“, melyeket a természet talán jókedvében alkotott. A látogatók emlékezetében bizonyára örökre megmarad a kétarcú-kép. Egyik oldalról nézve morcos öreg muzsik, a másikról nézve harcias indiánfőnök képmása. Bizonyítva, hogy a kövek, elemek, ércek színállapotban ritkábban, gyakrabban másokhoz kötve találhatók a természetben. Legendák ezrei fűződnek a változatos alakú, színű és fényű értékes kövekhez. A régi egyiptomiak is hittek benne, hogy az egyes csillagképben, illetve állatövben születettnek van egy szerencsét, boldogságot hozó köve. Hitték, a kőnek hatása van viselője sorsára. A drágakövek és a hiedelmek feliratot viselő tárló előtt lázasan jegyzeteltünk: januáriak köve a gránát - elűzi a szomorúságot és hozzásegít az ígéretek következe­tes megtartásához. Az ibolyaszínű ametiszt megszelí­díti a haragot, lecsendesíti a szélvihart és megvéd a lerészegedéstöl. A kos jegyében születettek köve a tenger- vagy kékeszöld színű akvamarin - a fiatalok, szerelmesek és tengerészek köve. A gyémánt szeren­csét hoz a katonáknak, az ártatlanság, az állhatatosság és az igazságosság szimbóluma. Melyik az én kövem? Mások is kíváncsiak voltak. Nem maradt időnk a kövek titkos erejét felsoroló jegyzék további tanulmányozásá­ra és lemásolására. Központi helyet foglalnak el a múzeumban az ipar nélkülözhetetlen ásványait s azok feldolgozását szem­léltető tárlók. Az irkutszki terület ásványait a vas- és mangánérc, a réz, a cink, az ólom, a molibdén, az ón, a titán és még sok más kibányászott kincs, a szovjet népgazdaság jelentős tényezője képviseli. Az utóbbi évtizedek folyamán a tervszerű geológiai kutatások eredményeként többek között óriási kősó- és csaroitle- löhelyket tártak fel. A Kelet-Szibériában kitermelt több száz színárnya­latban játszó ipari és művészi megmunkálásra is alkal­mas márványt, jáspist, ródiumot, malachitot, bajkáli azuritot és szajáni nefritet a több célra felhasználható terméselemek tárlójába gyűjtötték össze. Búcsúzóul a látogatók többsége még egy tekintetet vet az új, alig ismert drágakőre, a múzeum büszkesé­gére, a csaroitra. Az arannyal egyenértékű féldrágakő az ametiszthez hasonló ibolyaszínü ásvány. A BAM építése közben a Csar patak partján Vera és Jurij Rogovoj - az Irkutszki Műszaki Főiskola két végzős hallgatója - találta 1962-ben. KODAY BERTA * j* **■ J* um M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom