Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-03 / 48. szám
A SZOCIALISTA MUNKA HOSE Lelesz egyik új utcája (Gazdag felvétele) \ ÍJ SZÓ 9 f982. XII. 3. Nem nehéz elképzelni, hogyan festhetett régen egy olyan település, melynek egyik utcáját Sárvégnek nevezték. Lelesznek (Leles) ebben az utcájában a latyakban, immár több mint fél évszázaddal ezelőtt, hol cipőben, csizmában, vagy a nyári esők után inkább mezítláb, nagy előszeretettel csuszkálgattunk, játszadoztunk, a szomszéd házakból összeverődött gyerekekkel. Egyik volt játszótársammal, llko Isjvánnal, a Leleszi Helyi Nemzeti Bizottság elnökével falunézés közben erre a Sárvégre is ellátogattunk. A sár helyett ma már aszfalt fedi ezt az utcát, akárcsak a többit. Eltűntek a szalmafede- les házikók is, melyek többnyire agyagos, ritkábban deszkázott padlózata a népes családok tagjainak abban az időben fekvőhelyül is szolgált. Ma már csak nevetünk mindezen Pistával, hiszen ez a mai szemszögből ítélve szinte hihetetlennek tűnik. Csupán az akkor élt emberek emlékeznek rá. Aki nem látta, talán el sem hiszi, milyen - lakásnak nevezett - közös pitvaros szobákban éltek a leleszi uradalmi cselédek. Inkább tengődtek, mint éltek. Négy-öt család egy közös tűzhelyen főzte a nehéz robottal megszerzett ételeket. Ez, az emberségesnek egyáltalán nem nevezhető helyzet, nem izgatta az intézőt, és a közeli kastély kényelmes lakosztályaiban élő urakat. De akadtak Leleszen - nem is kevesen -, akik a kizsákmányolt emberek védelmére keltek, sztrájkokat szerveztek, béremelést, emberséges munkát követeltek. A „Kis Moszkvának“ nevezett Lelesz község kommunistái: Zsigmond József, Lengyel Gyula, Bajusz József, id. llko István, Varga Ferenc, Palágyi M. János, Török Imre, Hornyák János, Varga István és mások, a munkásosztály ügyéért bármikor síkraszálló emberek voltak. Nyíltan hirdették már a húszas évek elején, okulván a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból, a világ első szocialista államának megalakulásából, hogy a csehszlovák munkásosztály is kiharcolja magának a hatalmat. Nem tévedtek. Sajnos, közülük már kevesen élnek s élvezik azt, amiért ha kellett a bőrüket is vásárra vitték. Talán llko Pista bácsi az egyetlen élő tanúja annak a harcos időszaknak, aki nemcsak a többi helybeli kommunistával, de mint vörös katona, fegyverrel a kezében is védelmére kelt a kizsákmányoltaknak. * Valóra vált, amiről nekünk gyerekeknek is sokat beszélt. Ma igazában érzékelni, értékelni tudjuk, mennyire igaza volt. Nem kérdeztem meg Pista bácsitól, de azt hiszem, biztosan és teljes joggal büszke arra, hogy fia a néphatalom képviseletében, a nemzeti bizottság elnökeként őszinte lelkesedéssel részt vesz a régi tervek eredményeinek megsokszorozásában. Több mint huszonkét éve tevékenykedik a helyi nemzeti bizottság vezető tisztségeiben, az utóbbi másfél évtizedet jelenlegi beosztásában, a Leleszi Helyi Nemzeti Bizottság elnökeként töltötte le. Korábban a volt királyhelmeci (Krá- l'ovsky Chlmec) járás pártapparátusában is dolgozott. Tehát több évtizede olyan posztokon tevék.enykedik, ahol az emberek, a közösség társadalmi érdekeinek védelme, a fejlődés irányítása, a közügyek intézése az egyik legnemesebb feladat. Meggyőződésből mondom: llko István ezt nagyszerűen csinálja, mert a párt politikájához, a szocialista társadalomépítés feladataihoz elkötelezetten viszonyul. Olyan gyökérből nőtt a családfája, amely csakis a munkáshatalom nevében, a szocialista társadalom javára dolgozó embereket nevel. Azért mondom el mindezt az SZSZK belügyminisztere által kitüntetett llko István elnökről, mert ö, saját maga soha sem beszél az önzetlen, a társadalom, Lelesz község és lakossága érdekében végzett áldozatkész munkájáról, szervezőképességéről, felelősségtudatáról. Boldogan jártuk a portalanított, aszfaltozott utcákat, itt-ott megálltunk, szemlélődtünk. Természetesen, számomra szembetűnőbb a község megváltozott arculata. Bennem, egy-egy utcába befordulva, még a régi emlékek elevenednek fel. Nemcsak a Sárvégen, Mogyorószögben, Hegy-utcában, Hadabudán, de ott is, ahol valamikor a libalegelő egy-egy kedvenc játszóhely volt, ahová poros, sáros út vezetett. Csak az emlékek maradtak meg abból az időszakból, meg a csaknem százötvenéves iskola, ahol családjaink több nemzedéke, s így jómagam is a betűvetést tanultam. Annak szívből örülök, hogy új iskola építését tervezik, reméljük, valósággá is válik az elképzelés. Egyébként mindenütt a fejlődés, a régit felváltó új jelei mutatkoznak. A csaknem ötszáz, korszerűen berendezett, felújított, vagy újonnan épített, földszintes és többszintes családi házban megtalálható a szórakozás lehetőségeit házhoz szállító televíziós készülék, mosógép, hűtőszekrény, vízvezeték, központi fűtés, fürdőszoba.- Nálunk annyira gépesítettek a háztartások, hogy a hajdani egy helyett ma már öt transzformátor működik a faluban - jegyezte meg az elnök. - A lakosság életszínvonalának emelkedése több tény segítségével lemérhető. Nemcsak annak alapján, hogy tulajdonképpen minden lakás átépült, s az utóbbi években száznegyven új lakás felépült. Vajon nem az életszínvonalról tanúskodik-e, hogy a 2070 lakosú Lelesz község üzlethálózata évente átlagosan 18-20 millió koronát forgalmaz? A százhetven személygépkocsi, hatvankilenc motorkerékpár, meg egyebek, mind-mind a lakosság jólétét bizonyítják. így sorakoztathatnám fel a községfejlesztés terén elért eredményeinket is, melyek közös összefogásból, a lakosság társadalmi munkája segítségével születtek. Lelkesedéssel dolgoztak a több mint hárommillió korona értéket képviselő, korszerű irodaház felépítésénél. Két év alatt elkészült, tavaly novemberben, községünk felszabadulásának évfordulója alkalmából adtuk át. Társadalmi munkával portalaní- tottuk az utakat, építettük a járdákat, végeztük a parkosítást, létesítettük a vízvezeték-hálózatot. így korszerűsítettük a mozit, az óvodát, újítottuk fel a közvilágítást, kerítettük körül a temetőt, a sportpályát. A lakosság, a helyi párt- szervezet, a társadalmi szervezetek támogatása nélkül községfejlesztési munkánk nem lenne ilyen eredményes. Ez pedig valóban eredményes, ezt a felsőbb szervek is elismerik. Bizonyítja ezt az is, hogy ez év áprilisában Lelesz község elismerő oklevelet és százezer korona pénzjutalmat kapott az SZSZK kormányától.- Nagy megtiszteltetés számunkra ez a magas elismerés, ami a képviselőket és községünk egész lakosságát további sikerek elérésére, a választási programban szereplő feladatok eredményes teljesítésére kötelezi a jövőben is - hangsúlyozta llko István. - A ravatalozó, az új iskola felépítése és egyéb feladatok teljesítése még előttünk áll. Derűlátással nézünk a jövőbe, mert községünk szorgalmas lakosságának ten- niakarása a biztosítéka távlati feladataink eredményes teljesítésének. Valóban jogos az elnök derűlátása, hiszen a lakosság már október elsejéig teljesítette, sőt túlszárnyalta az idei jelentős jubileumok tiszteletére vállalt kötelezettségeit. Tudja, hogy a község folyamatos fejlesztése a jövőben is közös, társadalmi feladat. De közösen örülnek az elért eredményeknek is, mint például annak, hogy a Sárvég utca ma már csak a neve szerint sáros. KULIK GELLÉRT A LEGBOLDOGABB A FIÚK KÖZÖTT VAGYOK Újsághír: ,,...1982 május elseje alkalmából a Szocialista Munka Hőse címet és a vele járó aranycsillag viselési jogát adományozták Frantisek Kozának, az ostravai Vítkovice Építőipari Vállalat ácsbrigádja vezetőjének...“ Arca egyszerre vált ismertté az országban, hiszen a televízió és a lapok jóvoltából többször találkozhattunk I ' arcképével, életútjával. így aztán, mikor az ostravai Klement Gottwald Új Kohó portáján túljutva a gyár területére léptem, szinte biztos voltam benne, ha találkozunk, könnyűszerrel felismerem. Előbb azonban egy jókora gyaloglás várt rám, mert a köze! egy kilométer hosszú csarnok, ahol dolgozik, a kaputól elég messze épül.- Az új hengermű ugyan még épül, de egy rés'ze már üzemel, - mondja alkalmi kísérőm, akihez útközben csatlakoztam. Néhány percnyi járás után kirajzolódnak előttünk a hengerműnek a látóhatár teljes szélességében húzódó körvonalai. - Ha a termelés kulisszatitkai érdekelnék, akkor a csarnok baloldali vége felé irányítanám. De mivel az ácsmestert keresi, legjobb lesz, ha az ellenkező irányba indul el. Ott dolgoznak valahol - mondja búcsúzóul. XXX Belépek a hatalmas csarnok mesz- sziről arasznyinak tűnő, de a valóságban hatalmas ajtaján. Tompa gépzaj, ezernyi fénycsillag fogad. Valaki odakísér a Koza-brigád munkahelyéhez, de hiába nézek bármerre, nem látok a közelben senkit. Órámra pillantok. Délelőtt fél tizenegy van. Tán tízóraiznak valahol, morfondírozok magamban, miközben tekintetemmel végigpásztázom a csarnok közepén húzódó mélyedést. Valószínűleg ez Kozáék mostani munkahelye, a félbeszakadt zsaluzás nyomai erre engednek következtetni. Egyszerre csak egy jól megtermett munkaruhás férfi tart felém. Kapnék az alkalmon, de miután közelebb ér, s arcvonásairól felismerem, a kérdezöskö- dés helyett kölcsönösen bemutatkozunk. Pár percre türelmet kér, majd visszatérte után az egyik fabarakkba hív beszélgetni.- Hát itt van a második otthonom immár több éve - mondja kérdésekre sem várva. - De az igazi sincs sokkal messzebb. Ha kinéz az ablakon, a gyárudvar mögött meglátja Vratimov legmagasabb építményeit. Ebben a városkában van a családi házam, kertem, ahol egyedüli kedvtelésemnek I hódolhatok. Mert többre nem futja az időmből. Általában nyújtott műszakokban, gyakran szombaton is dolgozunk, mert kevés az ács, de a munkát így is el í kell végezni. A szakmaszeretet családunkban hagyomány, hiszen egy ácsdinasztiát éltetünk. Amit apámtól örököltem még gyermekkoromban, azt most fiam viszi tovább... És mintha egy nyitott könyvben lapoznék, úgy peregnek előttem életének képsorai. Időnként elhallgat. Ilyenkor gondolatait gyűjti össze, hogy aztán újból meríthessen emléktárából.- Szülőfalum, a Klatovy melletti Habartice távolabb fekszik Ostravától. Az ötvenes években egészen fiatalon távoztam onnét, hogy később több csehországi beruházást megjárva eljussak ide a Klement Gottwald Új Kohó építkezésére. Eredetileg csupán néhány hónapra küldtek, de annyira megtetszett itt, hogy végül is maradtam. Ugyanilyen helyzetbe kerültfeleségem Miloslava is, aki Bánovce nad Bebra- vou-ból való. Miután összeházasodtunk, Ostravában hoztuk létre családunk új otthonát. Gyermekeink, Emílie és Mirek már itt nőttek fel. Sokat köszönhetek annak, hogy kezdettől fogva neves ácsmesterek keze alatt dolgozhattam, tőlük leshettem el a szakma fortélyait. Pontosan emlékszem rá, amikor huszonnyolc évvel ezelőtt egy napon ezzel fordult hozzám a brigádvezető: ,,A fiúk egy részét magammal viszem, a többieket rád bízom, te leszel a vezetőjük." Akkortól én állok a „ parti “ élén. Közben sok mindent átéltem velük, többen jöttek-mentek, most tizenketten vagyunk. A fiatalok nemigen vállalják ezt a kemény, férfias munkát. A katonaidő letöltése után kevesen térnek vissza. Valahol megállapodnak, közelebb az otthonukhoz, megszabadulva az építők vándorlásainak viszontagságaitól. Elvem, s ez a brigádban is érvényesül: előbb munkáddal bizonyíts, aztán megkapod a megérdemelt jutalmat. Nem szeretem, ha valaki még közénk se ért, s már arról kérdezősködik, mennyit lehet itt keresni. Tessék, előbb próbálja meg. Senkivel sem bánunk kesztyűs kézzel, de amit elvégez, azt úgy kell csinálnia, hogy ne essen csorba brigádunk hírnevén. S akkor biztosan nem csalódhat. Boldog vagyok, amikor hazafelé tartok a munkából és látom, mit végeztünk el aznap. Gyakran á mesterrel járom be a munkahelyet, s együtt mérlegelünk: ez már mögöttünk van, most már következhet a többi. Néha bánt - mint például ebben ahatalmascsarnokban, mely páratlan az ország területén -, hogy elvesznek benne az ácsmunka nyomai. Az alapokkal tizenkét méter mélységben dolgoztunk, és hogy milyen nehézségek közepette, arról kevesen tudnak. A körülményeket, persze nem mi választjuk. így előfordul, és nem is ritkán, hogy nehéz helyzetbe kerülünk: fagyban, térdig érő sárban vagyunk kénytelenek megbirkózni feladatainkkal. De ilyenkor edződik a kollektíva, megmutatkozik igazi összetartása. És rendben átadunk mindent. örömteli pillanatok - munkaruhában (ŐSTK felvétel) Aztán felszerelik a berendezéseket, s mire beindul az új üzem, az építőkre már senki sem gondol. Szinte mindig többes számban beszél: önmagáról és brigádjáról egyszerre. Májusi kitüntetését is a közös érdem elismerésének tartja.- Tizennégy nappal korábban értesültem róla. Napokig még aludni sem tudtam rendesen. Hiszen nem tettem semmi különöset, csupán munkámat, kötelességemet végeztem. Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben. Máig is úgy tartom: a kitüntetés az egész kollektíva elismerése, s ebbe belefoglalom a vállalatvezetést is. Ők teremtettek olyan feltételeket, hogy a többi valóban csak rajtunk múljon. Senélkül ma már nehéz eredményesen dolgozni. Megható volt a prágai várban átélt ünnepség, örültem, hogy fiatal mérnökök, orvosok is köztünk lehettek, már most felfigyelt rájuk a társadalom. A fővárosban eltöltött napok felejthetetlenek maradnak számomra. Sokszor visszagondolok erre, de a legboldogabb mégiscsak az építkezésen vagyok. Gumicsizmában és bukósisakban a fiúk között. És arcán megjelenik a belső énjét tükröző mosoly. J. MÉSZÁROS KÁROLY
