Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-26 / 47. szám

Gondolatok a női kézilabdáról — a VB előtt Vili. NŐI KÉZILABDA WCD-1982 MAGYARORSZÁG • Ez hétméte­res; gólhelyzet­ben szabályta­lankodik az el­lenfél vagy nem Valamikor a század elején' az egyik koppenhágai iskola igazgatója betiltotta a sok láb- és bokasérülést okozó labda­rúgást, s azt tanácsolta a tanítóknak: találjanak ki valami más játékot. És Nil- sen tanító úr ki is talált. A diákok másnap már nem rúgták, hanem dobták a labdát, s ezzel kezdeményezői lettek egy új játéknak, a kézilabdának, amely később a sport rangjára emelkedett. Legújabb fejezetét december folyamán fogják írni: a hónáp első felében Magyarországon rendezik a Vili. női világbajnokságot. 1. Napjainkban talán senkinek sem jut eszébe Nilsen tanító úr. Ugyan mit szólna a gyengébb nem egyre erőteljesebb játéká­hoz? Ki tudja. De biztosan lenne mondani­valója. Talán visszasírná a régi szép időket, amikor a női kézilabda ötven perc (most már 60 perc a tiszta játékidő) látványosság, technika és szellemes játék volt, amikor megcsodálhattuk a női ravaszságot, ügyes­séget, a cseles gólokat, a szép és váratlan figurális megoldásokat. Mindebből egyre kevesebbet láthatunk. Hogy miért? Nem nehéz kitalálni... A női csapatjátékokat és egyáltalán a női sportot is utolérte a XX. századi modem sport sokszor nem kívánatos velejárója: az eró túlzott érvényre jutása, juttatása. Ez olyan folyamat, amit csak nagyon nehe­zen lehet megállítani. Persze, az erőfej­lesztésnek is megvannak a határai, s va­lamikor bekövetkezik az idő, amikor nincs tovább. Ekkor jut, juthat majd érvényre az a plusz, amit technikának, leleményes­ségnek, összjátéknak, szép megoldások­nak nevezünk, s mindezt maximális gyor­saság közepette kell majd csinálniuk a si­kerre pályázó csapatoknak. Ez azonban még odább van... Napjainkban ugyanis a gyengébb fizikai felépítésű játékosokból álló együttesek (testmagasság, testsúly, atlétikus képessé­gek) csak kivételes esetekben számíthat­nak sikerre a jól megtermett, könyörtelenül kemény és harcos kézilabdázónőkből álló csapat ellen. A technika és az összjáték, az erőnlét és keménység ütközetéből rendsze­rint az utóbbi kerül ki győztesen. Ezt a sza­bályok is elősegítik. Az ezernyi szándékos szabálytalanságot csak szabaddobással büntetik a feketébe öltözött, komoly játékve­zetők, akik aztán nevetségessé válnak íté­leteikkel, mit sem törődve azzal, hogy női­esség is van a világon... Ha minduntalan csak azt fogjuk hajtogatni vállvonogatva, hogy ilyen már korunk sport­ja, kézilabdája, akkor néhány esztendő múl­va megnézhetjük a női kézilabdát, a női sportot. 2. Az egyre jobban elharapódzó durvasá­gok, levegőben való lökések, „csípödobá- sok“, sporthoz méltatlan csetepaték kiala­kulásában a játékvezetők alaposan közre­játszanak, mert elsősorban nekik kellene megfékezni a határokat túllépő sportolókat. És felvetődik a kézilabdázás büntető rend­szerének helyessége is: mert egy-egy sár­ga cédulától, kétperces kiállítástól senki sem változtat játékfelfogásán. Elkomorodik az ember, amikor - egy kis túlzással mondva - 'húsdarálást lát a női kézilabdamérközéseken, amikor minden üt­közet, ütés, lökés élő cáfolata a jégkorong keménységébe vetett legendának. Mert amit a gyengébb nem néhány erős képvise­lője kioszt egymásnak, a vízilabda-szurko­lókat is kielégítené. Vagy csak mi éreznénk igy? Lehet. Kívülről ugyanis sokszor látszik úgy, hogy a „puhább“ nők keményebben, könyörtelenebből játsszák a kézilabdát a férfiaknál. De az is igaz, hogy a nőknél sokkal szembetűnőbbek, visszatetszób- bek a szabálytalanságok, a lerántások, a gáncsolások. Náluk talán olyankor is felszisszenünk, amikor a férfiaknál még azt mondjuk: ez igen, ez az igazi! Persze a durvaság nem csapatokra, in­kább egyénekre jellemző. Minden a bírókon múlik. Az idei férfi VB-n a szigorított szabá­lyok értelmében igyekeztek fütyülni, távolról sem egységesen és közmegelégedésre. A csapatok sokszor nem tudták, meddig mehetnek el keménységben. A nőknél vala­mivel nehezebb helyzetben (?) vannak a já­ték őrangyalai. Nem szívesen büntetik az erősködő gyengébb nemet, főleg akkor nem, ha a vétkes játékos csinos, szimpati­kus és még mosolyog is ráadásul. A játék­vezető is - csak férfi... Ám félre a tréfával. Axarjuk, hogy a lá­nyok mosolyogjanak a pályán, hogy csino­sak és nőiesek legyenek, de azt már kevés­bé, hogy a kemény játék leple alatt lökjenek, gáncsoljanak, csípjenek, vagy netán „mér­gesen" nézzenek egymásra. A játékvezető szeme láttára vagy a háta mögött. Ez nem illik nekik. Tudjuk, az erőfejlesztést nem lehet művi­leg megállítani a női kézilabdában sem, és amíg fokozni lehet a fizikai képességeket, addig nehéz gátat vetni a nőket elférfiasító kemény játéknak. De ha már itt van ez a törvényszerű rossz, akkor az edzők, a bí­rók, a nemzetközi szövetség vezetői hassa­nak oda, hogy a jó fizikai felépítésű női játékosok tisztán, szabályosan használják ki testi erejüket, ügyességüket, gyorsasá­gukat 3. Evezzünk azonban derűsebb vizekre. A fejlődés tisztán felismerhető: minél több olyan játékost felkészíteni, aki nemcsak hatalmas termetű, hanem gyors, mozgé­kony, s alkalmas váratlan húzásokra is. Mert féligazság csak, hogy a hatvankilós nagyon ügyes ember legyőzheti a 80 kilóst. Amint a 80 kilós éppoly ügyes lesz, a 60 kilósnak nincs keresnivalója! Gondoljunk csak a kétszeres olimpiai bajnok szovjet válogatottra. Játéka a korszerű jelen és a jövő játéka, amelyre már sokan felfigyeltek. Jónéhány olyan magas termetű, izmos sportolót sze­repeltetnek, akik alkatuk ellenére gyorsak, hatalmas lövöerővel rendelkeznek. Az erős, magas, többnyire jelentős testsúlyú játéko­soknak a védekezésben elég egy-egy ol­dallépés ahhoz, hogy betöltsék a teret, s a támadók olyan falba ütközzenek, amivel nem tudnak mit kezdeni. (Szakmai alapté­tel: a csapatjáték alapja a jó védekezés, ez adhat magabiztosságot a játékhoz, önbi­zalmat, vállalkozó kedvet a jó szerepléshez, a támadásban elkerülhetetlen kockázat vál­lalásához.). Az ilyen védekezésben a játé­kosoknak lehetőségük van egy kicsit pihen­ni, ezért aztán a támadásoknál képesek frissen, gyorsan az ellenfél kapuja előtt teremni. 4. A kézilabda roharpos fejlődésének köve­tése érdekében a válogatottaknál olyan já­tékosok felkutatása volt korábban az elsőd­VB-ÉRMESEK A női kézilabda-világbajnokságok történetét 1949-ben kezdték írni. Ekk&r még un. nagypályás kézilab­dát játszottak a csapatok - 11 játé­kossal Az első és az utolsó ilyen világversenyt a rendező Magyaror­szág válogatottja nyerte, Csehszlo­vákia bronzérmet szerzett. Az első „normális" VB-re 1957-ben került sor Jugoszláviában, ahol a következő sorrend alakult ki: 1. Csehszlovákia. 2. Magyarország, 3. Jugoszlávia, 1962 (Románia): 1. Románia, 2. Dá­nia. 3. Csehszlovákia... 5. Magyar- ország. 1965 (NSZK): 1. Magyaror­szág, 2 Jugoszlávia, 3. NSZK, 4. Csehszlovákia, 1971 (Hollandia): 1. NDK, 2. Jugoszlávia, 3. Magyaror­szág (Csehszlovákia nem volt ott a VB-n, mivel a selejtezőben kika­pott a későbbi világbajnok NDK-tól). 1975 (Szovjetunió): 1. NDK, 2. Szovjetunió, 3. Magyarország... 6. Csehszlovákia, 1978 (Csehszlová­kia): 1. NDK, 2. Szovjetunió, 3. Ma­gyarország, 4. Csehszlovákia. Az érdekesség kedvéért közöljük az 1980-as olimpia női kézilabdatorná­jának végeredményét: 1. Szovjet­unió. 2. Jugoszlávia, 3. NDK, 4. Ma­gyarország, 5. Csehszlovákia, 6. Kongó. A montreali olimpián (1976) ez volt a sorrend: 1. Szovjetunió, 2. NDK, 3. Magyarország, 4. Románia, 5. Japán, 6. Kanada. A női kézilabda csak kétszer szerepelt az olimpia műsorán. leges cél, akik valamennyi poszton használ­hatók és optimális gyorsasággal rendelkez­nek a korszerű technikai, taktikai megoldá­sokhoz. Ehhez csatlakozott az a már fen­tebb említett igény, hogy minél magasab­bak legyenek a kézilabdások. Egy magas játékosokból álló együttesnek - ahogy már utaltunk rá és ha megfelelő módon védeke­zik - szinte lehetetlen bevenni a kapuját a legveszélyesebb pontról, az átlövő he­lyéről. Manapság a közvetlen élvonalban, ahol magas, jó mozgású és technikájú játékosok felsorakoztatása nem jelent különösebb gondot, elsősorban a szélsőjáték minél ma­gasabb fokú fejlesztésével és kétszeresen biztosított védekezéssel lehet eredménye­sen szerepelni. Már ismert tény: akkor növelheti egy csapat sok góllal eredményességét, ha egyre nagyobb súlyt fektett a szálsőjátékra. Nemcsak maguk a szélsők jelenthetnek ugyanig gólveszélyt, hanem az átlövök és a beállosok eredményessége is tőlük függ. Szét kell húzni a mezőnyt, meglazítani a vé­dőfalat, s így elvonni a többiekről a figyel­met. Különben sokkal kisebb az esély a gól­szerzésre, sőt: a beállósok szerepe ilyen esetben csaknem teljesen a helyzetterem­tésre korlátozódik. Remekül alkalmazzák a védőfal széthú­zását a szovjetjákékosok és az NDK-beliek. A szélsöjáték hangsúlyozásának jogossága egyébként a szovjet válogatott korábbi sze­replésével is igazolható. Egyöntetű szakvé­lemények szerint a csapat akkori vissza­esését az eredményezte, hogy egyik szél­sőjükben, a nagyszerű Bobruszban nem volt az a tűz, ami régen. Talán nem utolsó sorban ezzel is magyarázható a Szpartak Kijev veresége a BEK-döntöben. 5. A múltban többször beigazolódott: nem szabad messzemenő következtetéseket le­vonni az évközi versenyekből, tornákból. A világ legjobb együttesei közül bármelyik, bármikor legyőzheti a többit. így lesz ez a világbajnokságon is? Az esélyekről tehát kár lenne beszélni, habár a szakemberek azt mondják: a Szovjetunió és az NDK külön klasszist képvisel. Hát majd meg­látjuk ... Nézzük a Vili. világbajnokság csoportjait -A - CSOPORT (Budapest): NDK, Ma­gyarország, Norvégia, USA. B - CSOPORT (Miskolc): a Szovjetunió, Románia, Bulgá­ria, Dél-Korea, C - CSOPORT (Zalaeger­szeg): Jugoszlávia, Csehszlovákia, az NSZK, Kongó. A három csoportból két-két csapat jut a hatos döntőbe. Egyforma pont­szám esetén előbb a gólkülönbség, majd esetleg a több adott gól, aztán az összes mérkőzésen elért gólkülönbség számít a helyezést illetően. A hatos döntőben is hasonló az eljárás egyforma pontszám ese­tén, csupán annyi a különbség, hogy har­madik alternatívaként az egymás elleni eredmény jön számításba... 6. Ahogy közeledik az írás vége, újra felve­tődik az emberben a kérdés: csakugyan van férfias és nőies kézilabda? Szerintünk nincs. Csak jó és rossz kézilabdázás van. Tény és való: a női kézilabdázás bizonyos vonatkozásokban közelít a férfiak játéka felé, de csak a nőiesség határáig. A többi a nemzetközi szövetség és a játékvezetők dolga. Rajtuk is múlik, hogy szép játék lesz-e a női kézilabda a decemberi világbaj­nokságon. TOMI VINCE # ÚJ SZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5, telefon: 577-10, 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom