Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-26 / 47. szám

I N em illik egy színésznő korát kifecsegni, de annyit nyugodtan elárulhatunk, hogy Galina Polszkiht húsz év­vel ezelőtt ismertük meg. És bár az akkori hamvas kislány azóta komoly nővé érett, akkori bájából mindmáig sokat meg­őrzött. Pályája szabályosan indult, buktatók nélkül. Már az első filmje, amelyben főszerepet játszott, az Amikor egy lány 15 éves. díjat nyert Velencében. A Moszkvai séta újabb kirob­banó siker volt, és azóta már nagyon sok filmszerepben lát­hattuk, a többi között Szász Péter Kapaszkodj a fellegekbe! című szovjet-magyar kopro­dukciójában is. Az egykori hamvas kislány­nak ma két nagylánya van, Irada és Mása. - Irada az idő­Út - buktatók nélkül Galina Polszkih pályájáról sebb, ö a támaszom - mondja mosolyogva a mama.- Ő a moszkvai filmfőiskola hallgatója. De amíg idáig jutot­tunk! Kétgyermekes színésznő mamának lenni soha, sehol sem könnyű!- Amikor Irada született, másodéves voltam - folytatja.- Egy évre meg kellett szakíta­nom a tanulmányaimat, azután Szergej Geraszimov, annyi ne­ves kollégám felfedezője, vett fel az évfolyamába. Játszottam Az újságíró című filmjében. És ezzel véget ért „költői“ sze­repköröm korszaka. Ez a sze­repváltás is összefügg a gyer­mekeimmel. Megszületett Má­sa, egy ideig otthon kellett ma­radnom vele. Volt időm gon­dolkodni, és arra az elhatáro­zásra jutottam, hogy nem ját­szom többé álmodozó leány­kákat. Úgy éreztem, megértem a bonyolultabb, komolyabb szerepekre. Ilyen volt például Klaudia Az árnyak délben tűn­nek el című filmben. Ezt aztán karakterszerepek sora követte, drámákban, vígjátékokban, háborús és mai történetekben.- Nekem nagyon nehéz gyermekkorom volt. A háború utáni első esztendőkben sok bánatot, gondot láttam magam körül. De talán az átélt élmé­nyek nélkül sohasem lehettem volna színésznő. A mai fiatal­ság más, mint mi voltunk. Sok­kal racionálisabb. Mása 14 éves, és úgy beszél, vitatkozik, mint egy felnőtt. De azért van benne gyermekes naivság. Azt tartom: az ember sohase fe­lejtse el a gyermekkorát, őriz­zen meg valamit akkori tiszta­ságából. Én is arra törekszem, hogy ezt a fényt ne engedjem kialudni magamban. Nem sza­bad feledni a gyermekkort, mert akkori magunkból nagyon sokat felhasználhatunk alakí­tásainkban. Galina Polszkiht az Éjszaka történt című bűnügyi filmben láthatjuk legközelebb. (pm) N yáron, amikor megkaptam A szarka irodalmi forgató- könyvét, még csak nem is átejtet­tem, milyen meglepetéseket tarto­gat Juraj Herz, a film rendezője. Csupán annyit tudtam, hogy a fő­szerepre Tarján Györgyit kérte fel, aki boldogan mondott igent a nem mindennapi lehetőségre. Mivel a sztori régi cseh szatírák motívu­mai alapján íródott, biztosra vet­tem. hogy a film egy letűnt világ hangulatát idézi majd fel. így aztán szeptemberben, amikor elutaztam a Prága melletti Reporyjébe, a for­gatás helyszínére, nem akartam hinni a szememnek. Középkori mi­liő helyett egy elhagyott mészkő­bánya képe tárult elém, amely olyan volt, mint egy szürrealista látomás. A magasban színes há­lók és tarkabarka-lepedők lógtak, a fák alatt rongyokkal teleaggatott hósáncok sorakoztak, a földre fes­tett ponyvákat és széttépett fekete nylonzsákokat terítettek A fősze­- Most már kimondhatom, hogy nem. s azt is. hogy számítottam rá. Tavaly, amikor a Chicagót pró­báltuk Kaposvárott, felajánlott ugyanis egy főszerepet, amelyet aztán másvalaki kapott meg. mert engem Berlinbe szólított a szerző­désem. Azt mondta, semmi baj. menjek csak. akkor majd a követ­kező filmjében leszek ott. A Sonja jelenti utolsó kockáit forgattuk, amikor ismét jelentkezett, s rövid­del ezután el is küldte A szarka forgatókönyvét. Hogy mindez mekkora erőt adott nekem az NDK-filmhez, azt csak én tudom. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy neki köszönhetem a helytál­lásomat. azt. hogy még a legnehe­zebb körülmények között is talpon tudtam maradni. A tudat, hogy szüksége van rám, csodákat mű­velt velem. Doppingolt. De hogy egyszer valóra válik, amiről be­széltünk, arra nem nagyon mer­tem gondolni. Közben visszaszer­megleptem őket“ (Helyey Zsuzsa felvétele) ummwam Tarján Györgyi cseh filmben replők korhű jelmez helyett kopott farmert viseltek, a többiekre pedig elnyűtt ruhadarabokat csavartak. Ottjártamkor a film legnehezebb jeleneteit vették fel, amelyekből Györgyinek is bőven kijutott. Rá­adásul a szöveget is csehül mond­ta. Például olyat, hogy:,,Nem sze­retlek. nem szeretlek! Én erősebb vagyok annál a bájitalnál! Jegyezd meg magadnak, látni sem bírlak, te fajankó. Te keljfeljancsi, te bibir- csók, te anyámkínja, te! Nekem te nem kellesz. Te kulipintyó, te ma­lacpofa! Tudod, mi vagy te? Egy ratyafák, egy nyikhaj, egy sepren- tyú! Te galacsinfánk, te nyamva- dék, te kelekótya átokfajzat! En­gem akartál te lépre csalni, te hólyagbéka? Te fafülú, te odvas- fogú paraplé!“ Györgyi még ma is, betéve tudja ezeket a mondatokat. Hogy hány órájába telt amíg meg­tanulta a szövegét, azt nem szá­molta. De nem is ez a fontos. — Váratlanul érte Juraj Herz meghívása? ződtem Kaposvárról a filmgyár tár­sulatába, majd aláírtam a prágai forgatást és készülni kezdtem a szerepre. Hónapokon át napon­ta táncolni-jártam, énekeltem és csehül tanultam.- De hiszen magyarul is mond­hatta volna a szövegét, mint a Defa-filmben.- Az eszembe sem jutott. Azt mondtam, ha Gálffy László képes volt angolul megtanulni a szövegét a Wagner-filmhez, akkor nekem sem okozhat nehézséget a cseh szöveg. Ráadásul Herz azzal fo­gadott, hogy ez a filmje egészen más technikával készül, mint a ko­rábbiak: hosszú jeleneteket vesz­nek fel és nagyon fontos a szö­veg,mert nem lehet előre tudni, mikor vesz premier plánban a fel­vevőgép. Először a dalokat vettük fel. Emlékszem, olyan lámpalázas voltam, hogy a nyelvem is elakadt. Aztán amikor bíztatni kezdtek, megnyugodtam. Láttam az arco­kon, hogy mindenki nekem druk­kol és éreztem, hogy megleptem őket. Ezek után még nagyobb erő­vel vetettem bele magam a tanu­lásba. Bevallom, sem az érettségi­re, sem a főiskolai vizsgákra nem készültem olyan kitartással, mint erre a szerepre. Persze nemcsak a tolmácsnő, hanem a rendező, de még a partnereim is segítettek a szöveg pontos elsajátításában, így a forgatás végén már minden­kivel szót értettem csehül.- Úgy láttam, kellemes légkör­ben dolgozott.- Stressz nélkül, mosolyogva csináltuk végig a filmet, s ez első­sorban Juraj Herz érdeme. Még a legnehezebb jelenetekben is biztonságban éreztem magam mellette. Akkor is, amikor a kút széléről a bokámnál fogva rántot­tak lefelé, s én azt sem tudtam, hová zuhanok, nem zavart, hogy láncot tekertek a nyakam köré, és nem izgultam akkor sem, amikor keresztben feküdtem egy szágul­dó motorkerékpáron. Éreztem, hogy befogadtak és megszerettek. s nekem ettől szárnyaim nonen. Napi tíz-tizenkét órát dolgoztunk, sokszor a késő éjszakába nyúlt a forgatás, de egyikünk sem néze­gette az óráját, hogy mikor fejez­zük be végre. És még valami: az NDK-filmben csak egyetlen part­neremmel voltam azonos hullám­hosszon, itt az egész csapattal.- A filmről és a szerepről mi a véleménye?- Nekem azért tetszik a film, mert minden esélye megvan, hogy nagy érdeklődést váltson ki a fia­talok körében, hiszen már a hang­vétele is szokatlan. Azokról szól, akik vagyonszerzés közben em­beri mivoltukból is kivetkőznek, azokról, akiknek csak a harácso- lás a fontos és mindenre hajlan­dók a pénzért. Ha kell, még a ba­rátságot és a szerelmet is felál­dozzák érte. A lány akit játszok, a romlottság és a tisztaság keve­réke. Megtiporta őt az élet, de a végén mégis tisztán, szerelme­sen kerül ki a kalandból.- Érzett valamiféle hasonlósá­got ezzel a lánnyal?- Igen, a csavargásra való haj­lam bennem is megvan. Aztán ő is önállóságra törekszik, mint én, mert elege van a kiszolgáltatott­ságból. Hogy nem mer hinni a jó­ban? Egyszerű a magyarázat: fél a csalódástól. De amikor hosszas keresés után megszerzi a gyön­gyöt, nem sajnálja porrá zúzni, mert a szerelme többet ér neki. Bevallom, ez tetszett benne a leg­jobban SZABÓ G. LÁSZLÓ G érard Philipe vonásait, alak­ját számtalan fénykép őrzi. Philipet, az embert és a színészt talán mégis egy párizsi kávéház­ban készült pillanatfelvétel jellemzi a legjobban. A kép előterében Phi­lipe színésztársai ülik körül az asztalt, élénk beszélgetésbe me­rülve. Talán egy fárasztó próba után tértek be a Chaillot Palotával szemközti kávéházba egy csésze feketére, egy kis lazító csevegés­re. Mögöttük, egy magányos asz­talnál Philipe ül, fejét öklére tá­masztva. Olvas. A társaságtól el­húzódó, elmélyülten olvasó férfi aligha emlékeztet a Philipe-filmek felejthetetlen hőseire - a szilaj, hetyke, robbanó temperamentu- mú Fanfan la Tulipe-re, a Nagy hadgyakorlat nyalka hadnagyára, vagy a Veszedelmes viszonyok gátlástalan, cinikus Valmontjára. A pillanatfelvétel nem a méltán világhírű filmsztárt ábrázolja, ha­nem a művészt, aki a sajtó sze­repformálásának utolérhetetlen könnyedségéért magasztalt, de aki valójában aggályos lelkiisme­retességgel, gyötrődve, szinte vért izzadva készült minden szerepé­re. Arról a Gérard Philipe-ről ad képet, aki mindig elmélyülten dol­gozott, képezte magát, s aki ma­gánemberként - mint a francia el­lenállási mozgalom tagja és ké­sőbb a színészek szakszervezeté­nek elnöke - ugyanolyan bátran harcolt az igaz ügyért, mint ro­mantikus hősként a színpadon vagy a filmvásznon. Olyan ember ül a kávéházi asztalnál meghú­zódva, akit pályája csúcsán sem szédített meg a siker. Pályája csú­csán? Nehéz csúcsról beszélni olyan színészpálya kapcsán, amelyet a művészi kiteljesedést hozó nagy szerepekkel való talál­kozása előtt tört derékba a halál. Harmimchét évesen harmincöt filmszerep és vagy tíz jelentős színpadi alakítás állt mögötte. Rendhagyó szerepek, különös, szokatlan sorrendben. Huszőnhá- rom évesén játszotta el Caligulát, Camus darabjában. A kegyetlen­len Shakespeare-figura szerepel: II. Richard. Három darab - köztük a Lorenzaccio - Musset müve, három pedig vérbeli romantikus dráma a javából: a Cid (Philipe legcsodálatosabb alakítása fűző­dik Corneille e darabjához, százki- lencvenkilenc alkalommal játszot­ta otthon és külföldön), Hugo A ki­rályasszony lovagja és Kleist A homburgi herceg című darabja. A közönség és a kritika egyaránt dám, romantikus hősöket alakított, és neve a mozilátogatók ezreiben Fanfan derűsen magabiztos alak­ját idézi fel, mesterien jelenítette meg az ellenszenves antihősöket: Lorenzacciot, akit az orgiázva el­töltött éjszakák után a legyőzhe­tetlen magánykínoz, II. Richárdot, a királyi méltóságot csak megját­szani tudó, gyáva figurát, a máso­kat és magát gyötrő Caligulát. Eb­ben a három alakban a magány a meghatározóan közös vonás. A Vörös és fekete utolérhetetlen Julien Soreljeként is a nagy magá­nyost játszotta el, aki minden ne­gatív vonása ellenére kivívja együttérzésünket, mivel minden támaszt nélkülöző magára mara­dottsága eleve bukásra ítéli két­ségbeesett küzdelmét. Philipe a színész és filmszínész páratlan népszerűségének titka mesteri, legapróbb részletekig ter­jedő jellemábrázoló készségében rejlik. Modorosságtól és érzelgős­ségtől mentes, nemesen egyszerű és tiszta játéka mindig a teljes embert ragadta meg egész bo­nyolult mivoltában, felemelő és el­lenszenves vonásait tökéletes egységbe foglalva. Játékstílusa épp ezért nem kötődik korhoz, divathoz. Fölösleges eljátszani a gondolattal, milyen lenne most, hatvanévesen, ha élne. Milyen lett volna Rómeója,. Hamletje, Jagója, Lear királya, Tartuff-je vagy Ványa bácsija... Amíg rövidre szabott élete engedte, a tökéletesség cso­dálatos illúziójával ajándékozta meg embertársait. VOJTEK KATALIN GÉRARD PHILIPE, A FELEJTHETETLEN ségéról hírhedt császár mindösz- a színjátszás magasiskolájaként sze hat évvel volt idősebb, amikor ünnepelte alakításait. „Gérard meggyilkolták Hébertot, a rendező olyan ebben a szerepében - írta mégis túlságosan fiatalnak találta homburgi hercegéről Monique Philipet a roppant bonyolult, el- Chapelle -, hogy az emberek lentmondásokkal teli figura elját- hosszú évek múltán is ezt mond- szására. Aztán az olvasópróbákon ják majd: >>Ó, ha látta volna Gérard mindenkit magával ragadott a lé- Philipe-et!«, ahogy mások emle- lek legapróbb rezdüléseit is érzé- gették nekünk: »O, ha látta volna keltető, mélységesen emberi ala- Sarah Bernard-t!«“ kítása. Philipe célját tévesztett? Philipe, akit alkata, egész lénye gyötrődő, kétségbeesett ember- Rómeó és Hamlet szerepére pre- nek ábrázolta Caligulát. Tíz jelen- desztinált, aki legemlékezetesebb tős színpadi alakítása közt egyet- filmszerepeiben diadalmas, életvi­ÚJ SZÚ 14 1982. XI. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom