Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-26 / 47. szám
I N em illik egy színésznő korát kifecsegni, de annyit nyugodtan elárulhatunk, hogy Galina Polszkiht húsz évvel ezelőtt ismertük meg. És bár az akkori hamvas kislány azóta komoly nővé érett, akkori bájából mindmáig sokat megőrzött. Pályája szabályosan indult, buktatók nélkül. Már az első filmje, amelyben főszerepet játszott, az Amikor egy lány 15 éves. díjat nyert Velencében. A Moszkvai séta újabb kirobbanó siker volt, és azóta már nagyon sok filmszerepben láthattuk, a többi között Szász Péter Kapaszkodj a fellegekbe! című szovjet-magyar koprodukciójában is. Az egykori hamvas kislánynak ma két nagylánya van, Irada és Mása. - Irada az időÚt - buktatók nélkül Galina Polszkih pályájáról sebb, ö a támaszom - mondja mosolyogva a mama.- Ő a moszkvai filmfőiskola hallgatója. De amíg idáig jutottunk! Kétgyermekes színésznő mamának lenni soha, sehol sem könnyű!- Amikor Irada született, másodéves voltam - folytatja.- Egy évre meg kellett szakítanom a tanulmányaimat, azután Szergej Geraszimov, annyi neves kollégám felfedezője, vett fel az évfolyamába. Játszottam Az újságíró című filmjében. És ezzel véget ért „költői“ szerepköröm korszaka. Ez a szerepváltás is összefügg a gyermekeimmel. Megszületett Mása, egy ideig otthon kellett maradnom vele. Volt időm gondolkodni, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nem játszom többé álmodozó leánykákat. Úgy éreztem, megértem a bonyolultabb, komolyabb szerepekre. Ilyen volt például Klaudia Az árnyak délben tűnnek el című filmben. Ezt aztán karakterszerepek sora követte, drámákban, vígjátékokban, háborús és mai történetekben.- Nekem nagyon nehéz gyermekkorom volt. A háború utáni első esztendőkben sok bánatot, gondot láttam magam körül. De talán az átélt élmények nélkül sohasem lehettem volna színésznő. A mai fiatalság más, mint mi voltunk. Sokkal racionálisabb. Mása 14 éves, és úgy beszél, vitatkozik, mint egy felnőtt. De azért van benne gyermekes naivság. Azt tartom: az ember sohase felejtse el a gyermekkorát, őrizzen meg valamit akkori tisztaságából. Én is arra törekszem, hogy ezt a fényt ne engedjem kialudni magamban. Nem szabad feledni a gyermekkort, mert akkori magunkból nagyon sokat felhasználhatunk alakításainkban. Galina Polszkiht az Éjszaka történt című bűnügyi filmben láthatjuk legközelebb. (pm) N yáron, amikor megkaptam A szarka irodalmi forgató- könyvét, még csak nem is átejtettem, milyen meglepetéseket tartogat Juraj Herz, a film rendezője. Csupán annyit tudtam, hogy a főszerepre Tarján Györgyit kérte fel, aki boldogan mondott igent a nem mindennapi lehetőségre. Mivel a sztori régi cseh szatírák motívumai alapján íródott, biztosra vettem. hogy a film egy letűnt világ hangulatát idézi majd fel. így aztán szeptemberben, amikor elutaztam a Prága melletti Reporyjébe, a forgatás helyszínére, nem akartam hinni a szememnek. Középkori miliő helyett egy elhagyott mészkőbánya képe tárult elém, amely olyan volt, mint egy szürrealista látomás. A magasban színes hálók és tarkabarka-lepedők lógtak, a fák alatt rongyokkal teleaggatott hósáncok sorakoztak, a földre festett ponyvákat és széttépett fekete nylonzsákokat terítettek A fősze- Most már kimondhatom, hogy nem. s azt is. hogy számítottam rá. Tavaly, amikor a Chicagót próbáltuk Kaposvárott, felajánlott ugyanis egy főszerepet, amelyet aztán másvalaki kapott meg. mert engem Berlinbe szólított a szerződésem. Azt mondta, semmi baj. menjek csak. akkor majd a következő filmjében leszek ott. A Sonja jelenti utolsó kockáit forgattuk, amikor ismét jelentkezett, s röviddel ezután el is küldte A szarka forgatókönyvét. Hogy mindez mekkora erőt adott nekem az NDK-filmhez, azt csak én tudom. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy neki köszönhetem a helytállásomat. azt. hogy még a legnehezebb körülmények között is talpon tudtam maradni. A tudat, hogy szüksége van rám, csodákat művelt velem. Doppingolt. De hogy egyszer valóra válik, amiről beszéltünk, arra nem nagyon mertem gondolni. Közben visszaszermegleptem őket“ (Helyey Zsuzsa felvétele) ummwam Tarján Györgyi cseh filmben replők korhű jelmez helyett kopott farmert viseltek, a többiekre pedig elnyűtt ruhadarabokat csavartak. Ottjártamkor a film legnehezebb jeleneteit vették fel, amelyekből Györgyinek is bőven kijutott. Ráadásul a szöveget is csehül mondta. Például olyat, hogy:,,Nem szeretlek. nem szeretlek! Én erősebb vagyok annál a bájitalnál! Jegyezd meg magadnak, látni sem bírlak, te fajankó. Te keljfeljancsi, te bibir- csók, te anyámkínja, te! Nekem te nem kellesz. Te kulipintyó, te malacpofa! Tudod, mi vagy te? Egy ratyafák, egy nyikhaj, egy sepren- tyú! Te galacsinfánk, te nyamva- dék, te kelekótya átokfajzat! Engem akartál te lépre csalni, te hólyagbéka? Te fafülú, te odvas- fogú paraplé!“ Györgyi még ma is, betéve tudja ezeket a mondatokat. Hogy hány órájába telt amíg megtanulta a szövegét, azt nem számolta. De nem is ez a fontos. — Váratlanul érte Juraj Herz meghívása? ződtem Kaposvárról a filmgyár társulatába, majd aláírtam a prágai forgatást és készülni kezdtem a szerepre. Hónapokon át naponta táncolni-jártam, énekeltem és csehül tanultam.- De hiszen magyarul is mondhatta volna a szövegét, mint a Defa-filmben.- Az eszembe sem jutott. Azt mondtam, ha Gálffy László képes volt angolul megtanulni a szövegét a Wagner-filmhez, akkor nekem sem okozhat nehézséget a cseh szöveg. Ráadásul Herz azzal fogadott, hogy ez a filmje egészen más technikával készül, mint a korábbiak: hosszú jeleneteket vesznek fel és nagyon fontos a szöveg,mert nem lehet előre tudni, mikor vesz premier plánban a felvevőgép. Először a dalokat vettük fel. Emlékszem, olyan lámpalázas voltam, hogy a nyelvem is elakadt. Aztán amikor bíztatni kezdtek, megnyugodtam. Láttam az arcokon, hogy mindenki nekem drukkol és éreztem, hogy megleptem őket. Ezek után még nagyobb erővel vetettem bele magam a tanulásba. Bevallom, sem az érettségire, sem a főiskolai vizsgákra nem készültem olyan kitartással, mint erre a szerepre. Persze nemcsak a tolmácsnő, hanem a rendező, de még a partnereim is segítettek a szöveg pontos elsajátításában, így a forgatás végén már mindenkivel szót értettem csehül.- Úgy láttam, kellemes légkörben dolgozott.- Stressz nélkül, mosolyogva csináltuk végig a filmet, s ez elsősorban Juraj Herz érdeme. Még a legnehezebb jelenetekben is biztonságban éreztem magam mellette. Akkor is, amikor a kút széléről a bokámnál fogva rántottak lefelé, s én azt sem tudtam, hová zuhanok, nem zavart, hogy láncot tekertek a nyakam köré, és nem izgultam akkor sem, amikor keresztben feküdtem egy száguldó motorkerékpáron. Éreztem, hogy befogadtak és megszerettek. s nekem ettől szárnyaim nonen. Napi tíz-tizenkét órát dolgoztunk, sokszor a késő éjszakába nyúlt a forgatás, de egyikünk sem nézegette az óráját, hogy mikor fejezzük be végre. És még valami: az NDK-filmben csak egyetlen partneremmel voltam azonos hullámhosszon, itt az egész csapattal.- A filmről és a szerepről mi a véleménye?- Nekem azért tetszik a film, mert minden esélye megvan, hogy nagy érdeklődést váltson ki a fiatalok körében, hiszen már a hangvétele is szokatlan. Azokról szól, akik vagyonszerzés közben emberi mivoltukból is kivetkőznek, azokról, akiknek csak a harácso- lás a fontos és mindenre hajlandók a pénzért. Ha kell, még a barátságot és a szerelmet is feláldozzák érte. A lány akit játszok, a romlottság és a tisztaság keveréke. Megtiporta őt az élet, de a végén mégis tisztán, szerelmesen kerül ki a kalandból.- Érzett valamiféle hasonlóságot ezzel a lánnyal?- Igen, a csavargásra való hajlam bennem is megvan. Aztán ő is önállóságra törekszik, mint én, mert elege van a kiszolgáltatottságból. Hogy nem mer hinni a jóban? Egyszerű a magyarázat: fél a csalódástól. De amikor hosszas keresés után megszerzi a gyöngyöt, nem sajnálja porrá zúzni, mert a szerelme többet ér neki. Bevallom, ez tetszett benne a legjobban SZABÓ G. LÁSZLÓ G érard Philipe vonásait, alakját számtalan fénykép őrzi. Philipet, az embert és a színészt talán mégis egy párizsi kávéházban készült pillanatfelvétel jellemzi a legjobban. A kép előterében Philipe színésztársai ülik körül az asztalt, élénk beszélgetésbe merülve. Talán egy fárasztó próba után tértek be a Chaillot Palotával szemközti kávéházba egy csésze feketére, egy kis lazító csevegésre. Mögöttük, egy magányos asztalnál Philipe ül, fejét öklére támasztva. Olvas. A társaságtól elhúzódó, elmélyülten olvasó férfi aligha emlékeztet a Philipe-filmek felejthetetlen hőseire - a szilaj, hetyke, robbanó temperamentu- mú Fanfan la Tulipe-re, a Nagy hadgyakorlat nyalka hadnagyára, vagy a Veszedelmes viszonyok gátlástalan, cinikus Valmontjára. A pillanatfelvétel nem a méltán világhírű filmsztárt ábrázolja, hanem a művészt, aki a sajtó szerepformálásának utolérhetetlen könnyedségéért magasztalt, de aki valójában aggályos lelkiismeretességgel, gyötrődve, szinte vért izzadva készült minden szerepére. Arról a Gérard Philipe-ről ad képet, aki mindig elmélyülten dolgozott, képezte magát, s aki magánemberként - mint a francia ellenállási mozgalom tagja és később a színészek szakszervezetének elnöke - ugyanolyan bátran harcolt az igaz ügyért, mint romantikus hősként a színpadon vagy a filmvásznon. Olyan ember ül a kávéházi asztalnál meghúzódva, akit pályája csúcsán sem szédített meg a siker. Pályája csúcsán? Nehéz csúcsról beszélni olyan színészpálya kapcsán, amelyet a művészi kiteljesedést hozó nagy szerepekkel való találkozása előtt tört derékba a halál. Harmimchét évesen harmincöt filmszerep és vagy tíz jelentős színpadi alakítás állt mögötte. Rendhagyó szerepek, különös, szokatlan sorrendben. Huszőnhá- rom évesén játszotta el Caligulát, Camus darabjában. A kegyetlenlen Shakespeare-figura szerepel: II. Richard. Három darab - köztük a Lorenzaccio - Musset müve, három pedig vérbeli romantikus dráma a javából: a Cid (Philipe legcsodálatosabb alakítása fűződik Corneille e darabjához, százki- lencvenkilenc alkalommal játszotta otthon és külföldön), Hugo A királyasszony lovagja és Kleist A homburgi herceg című darabja. A közönség és a kritika egyaránt dám, romantikus hősöket alakított, és neve a mozilátogatók ezreiben Fanfan derűsen magabiztos alakját idézi fel, mesterien jelenítette meg az ellenszenves antihősöket: Lorenzacciot, akit az orgiázva eltöltött éjszakák után a legyőzhetetlen magánykínoz, II. Richárdot, a királyi méltóságot csak megjátszani tudó, gyáva figurát, a másokat és magát gyötrő Caligulát. Ebben a három alakban a magány a meghatározóan közös vonás. A Vörös és fekete utolérhetetlen Julien Soreljeként is a nagy magányost játszotta el, aki minden negatív vonása ellenére kivívja együttérzésünket, mivel minden támaszt nélkülöző magára maradottsága eleve bukásra ítéli kétségbeesett küzdelmét. Philipe a színész és filmszínész páratlan népszerűségének titka mesteri, legapróbb részletekig terjedő jellemábrázoló készségében rejlik. Modorosságtól és érzelgősségtől mentes, nemesen egyszerű és tiszta játéka mindig a teljes embert ragadta meg egész bonyolult mivoltában, felemelő és ellenszenves vonásait tökéletes egységbe foglalva. Játékstílusa épp ezért nem kötődik korhoz, divathoz. Fölösleges eljátszani a gondolattal, milyen lenne most, hatvanévesen, ha élne. Milyen lett volna Rómeója,. Hamletje, Jagója, Lear királya, Tartuff-je vagy Ványa bácsija... Amíg rövidre szabott élete engedte, a tökéletesség csodálatos illúziójával ajándékozta meg embertársait. VOJTEK KATALIN GÉRARD PHILIPE, A FELEJTHETETLEN ségéról hírhedt császár mindösz- a színjátszás magasiskolájaként sze hat évvel volt idősebb, amikor ünnepelte alakításait. „Gérard meggyilkolták Hébertot, a rendező olyan ebben a szerepében - írta mégis túlságosan fiatalnak találta homburgi hercegéről Monique Philipet a roppant bonyolult, el- Chapelle -, hogy az emberek lentmondásokkal teli figura elját- hosszú évek múltán is ezt mond- szására. Aztán az olvasópróbákon ják majd: >>Ó, ha látta volna Gérard mindenkit magával ragadott a lé- Philipe-et!«, ahogy mások emle- lek legapróbb rezdüléseit is érzé- gették nekünk: »O, ha látta volna keltető, mélységesen emberi ala- Sarah Bernard-t!«“ kítása. Philipe célját tévesztett? Philipe, akit alkata, egész lénye gyötrődő, kétségbeesett ember- Rómeó és Hamlet szerepére pre- nek ábrázolta Caligulát. Tíz jelen- desztinált, aki legemlékezetesebb tős színpadi alakítása közt egyet- filmszerepeiben diadalmas, életviÚJ SZÚ 14 1982. XI. 26.
