Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-12 / 45. szám
ÚJ szú 17 1982. XI. 12 II AZ UR KII ITfll ffl! i-------1 PINTÉR ISTVÁN 51 Ü 3 r EVUAIADA mérnök, kandidé*»« cikksorozata Műholdas navigáció a tengerhajózásban (12) Segélykérés a tengerről mesterséges holdak segítségével 25 éves vízierőmű A tengeri hajózás irányítása és biztonságának növelése a műholdas távközlés segítségével a világűr békés célokra történő felhasználásának egyik legfontosabb területe. A tudományos-műszaki fejlődés magával hozta a rövidhullámú rádió-adóvevők elterjedését, amelyék felváltották a korábban használatos, jelentős figyelmet és összpontosítást követelő Morse- jeles rádióösszeköttetést. Nehezen lehetne értékelni azt a hozzájárulást, amellyel a műholdas távközlési rendszerek elősegítették a tengeri navigáció fejlődését. Mindenekelőtt meg kell említeni a hajózás biztonságának növelését és a tengerészek jobb munka- és életkörülményeit. A tengerhajózásban és a tengerhajózás céljaira szolgáló műholdas távközlésben egyaránt szükségszerű a széles körű nemzetközi együttműködés, ami elősegíti a tudományos-műszaki fejlődés vívmányainak felhasználását és ezáltal hozzájárul a gazdasági és szociális fejlődéshez. A nem túl költséges, egyszerű „hajó-Föld“ rádióadóvevő állomások rendszerének bevezetése nagymértékben hozzájárult a tengeri navigáció fejlődéséhez. A kereskedelmi tengeri flotta egyes államokban a nemzetgazdaság egy külön ágazatát képezi. Biztonságos és fennakadás nélkül működő kereskedelmi flotta kialakításához elengedhetetlen a hajók irányítására és útvonalának ellenőrzésére szolgáló műszaki berendezések és módszerek - a tengeri navigáció - színvonalának emelése. A hagyományos sextánssal végzett navigációs (földrajzi helymeghatározás) méréseknél, amelyekhez a Nap és a csillagok állása szolgál alapul, nem lehetett 1 km-nél nagyobb pontosságot elérni és teljesen az időjárási viszonyoktól függtek. A műholdas rádiónavigációs módszer nagyobb pontosság elérését teszi lehetővé és gyakorlatilag független az időjárástól. Lényege a következő: ha a Föld körül keringő mesterséges hold rádiójeleit vesszük, akkor a földi állomáson észlelt Doppler-eltolódásból nagyon pontosan megállapíthatók a műhold pályaparaméterei és fordítva, ha pontosan ismertek a pályaparaméterek, az észlelt rádiójelekből nagy pontossággal megállapítható a megfigyelő (a rádió- állomás) földrajzi helye. A tengeri közlekedésben eddig használatos rádiótávközlési rendszerek egyre kevésbé felelnek meg, ha figyelembe vesszük a forgalom állandó növekedését és a hajózás biztonságával szemben támasztott egyre nagyobb igényeket. A hajókon használt rövidhullámú rádióállomások a gyorsan kialakuló veszéjyes helyzetekben sokszor használhatatlannak bizonyultak. A biztosításra szolgáló rádióállomások, amelyek a nemzetközileg rögzített és katasztrófa esetére tartalékolt frekvenciákon dolgoznak .(500 kHz a Morse-jelek továbbítására és 2 182 kHz valamint 156,8 MHz rádiótelefonos segélykérésre) csak korlátolt 25-300 mérföldes hatósugárral rendelkeznek. A hajók számának állandó növekedése a tengeri útvonalakon egyre inkább szükségessé teszi, hogy közvetlen és tartós összeköttetést biztosítsanak a hajók és a part menti állomások, főleg pedig a mentő és kereső szolgálatok (SAB) alakulataival. A helyzet tarthatatlanságát bizonyítja, hogy az utóbbi 25 évben több mint 3500, ötszáz tonnánál nagyobb vízkiszorítású hajó süllyedt el, vagy tűnt el nyomtalanul. A Szovjetunió és az USA küldöttei még 1966-ban megegyeztek, hogy létrehozzák az IMCO szervezet albizottságát, amelynek feladata olyan műholdas távközlési rendszer kidolgozása, amely a hajók és a szárazföldi állomások rádióösszeköttetését biztosítaná. Szovjet javaslatok alapján létrehoztak egy szakértőkből álló csoportot, amely 1972-ben az IMCO védnöksége alatt megkezdte a problémával összefüggő konkrét feladatok megoldását. A Szovjetunió a szakértői munkacsoportnak benyújtotta javaslattervezetét, amelyben rögzítve voltak a kozmikus navigációs és távközlés területén kifejtendő nemzetközi együttműködés alapelvei. Az Inmarsat szervezet létrejöttét rögzítő és tevékenységét szabályozó nemzetközi egyezmény - amely 1979. július 16-án lépett érvénybe - részletesen előírja az együttműködés feltételeit. Jelenleg az Inmarsat-nak 35 tagállama van. A szervezet kiadásaihoz főképp a következő államok járulnak hozzá: USA 23,4%, Szovjetunió 14,1%, Anglia 9,9%, Norvégia 7,9%, Japán 7%. A tengerészeti távközlési rendszer egyik legégetőbb problémája a rádióadások hatékonyságának biztosítása vészhelyzetekben, s ezáltal a hajókon dolgozó emberek biztonságának növelése. A hajózási biztonság növelésével összefüggő feladatok megoldása az IMCO és az Inmarsat szervezetek szoros együttműködésével történik. A légi közlekedés és a tengerészet igényeinek összehangolása érdekében jelenleg a Cospas és a Sarsat nemzetközi műholdas balesetfelderító és mentőrendszerek kísérleti kipróbálása folyik. Ez a kísérleti rendszer két részből tevődik össze, a Szovjetunióban kifejlesztett Cospas és az USA, Franciaország és Kanada által létrehozott Sarsat műholdas mentőrendszerekből. A Cospas-Sarsat rendszer a vészjelzések észlelésére s azoknak a hajóknak s repülőgépeknek a földrajzi helyzete megállapítására szolgál, amelyek veszélyben vannak, amelyeket katasztrófa fenyeget, vagy ért. A Cospas-Sarsat rendszer eredményességét bizonyítja az a hír is, amit a szovjet sajtó közölt három kanadai állampolgár megmentéséről, akik Buffalo típusú kis repülőgéppel tavaly októberben lezuhantak Kanada egyik északkeleti lakatlan hegységében. Szerencsére a repülőgép fel volt szerelve olyan rádióadóvevővel és elektronikus berendezésekkel, amelyek lehetővé tették, hogy a Kozmosz 1382 szovjet mesterséges hold - amely a katasztrófát szenvedett hajók és repülőgépek felkutatására létrehozott műholdas rendszerbe tartozik - felfedezte a szerencsétlenül járt repülőgépet. A most előkészítés alatt álló műholdas navigációs és távközlési rendszer az EPIRB az űrtechnika segítségével, a tengeri közlekedés szempontjából fontos adatokat is sugároz majd, pl. egyes hajók kódját, azt hogy milyen zászló alatt hajóznak, a hajó típusát, az egyes hajók találkozásának idejét és katasztrófa esetén az eltűnés idejét is. A rendszer kísérleti alkalmazását 1983-ban kezdik meg, és jelentős szerepet szánnak neki a tengeri távközlés biztosításában. Külön figyelmet kell szentelni az afrikai, az ázsiai és a dél-amerikai fejlődő országok, érdekeinek is, mivel ezek az országok viszonylag sok teherszállító és halászhajóval, valamint kisebb folyami - tengerjáró típusú hajóval rendelkeznek. Egyre nő a teherszállító- és halászhajók, de az egyéb vízi járművek száma az Arktiszhoz közeli vizekben is. Az északi sarkkörön túl a rendkívüli időjárási feltételek- a hajózás biztonsága érdekében — még szükségesebbé teszik a műholdas távközlési rendszerek felhasználását. A Szovjetunió széles körű kutatómunkát végez azzal a céllal, hogy létrehozza saját műholdas tengerészeti távközlési rendszerét, hogy ezzel is hozzájáruljon a tengeri közlekedés biztonságának növeléséhez. Ha ez az új távközlési rendszer bevezetésre kerül, nemcsak a hajók helyzetének folyamatos ellenőrzésére szolgál majd, hanem ezer és ezer szovjet tengerész igényének, szükségletének kielégítésére is, akik lakóhelyüktől, hazájuktól messze, nehéz körülmények között dolgoznak a távoli óceánokon, s hosszú ideig hajójuk foglyai. Ebből a szempontból a tengerészek foglalkozása összehasonlítható az űrhajósokéval, akik az orbitális űrállomásokon dolgoznak. Nem véletlen az sem, hogy a Szovjetunió volt az első állam, amely rendszeresen sugárzott színes tv-műsort az Ekran műholdas távközléses rendszeren keresztül az arktiszi vizeken tartózkodó hajók legénységének. Ha tekintetbe vesszük a műholdas távközlési rendszer igénybevételét, úgy a hivatalos, mint magánbeszélgetések szempontjából, megállapíthatjuk, a Szovjetunió az Inmarsat távközlési rendszer második legnagyobb felhasználója. Jelenleg Ogyessza és Nahodka közelében két, a műholdas tengeri távközlés céljaira szolgáló nemzetközi központ működik. Ezek a part menti földi állomások igénybe vehetők úgy a nemzetközi Inmarsat rendszer, mint a Vlna Stationär nevű szovjet nemzeti távközlési rendszer keretén belül is. Az űrtechnika és a mesterséges holdak felhasználása a tengerjáró hajókon a navigációhoz és a távközlés biztosítására nagymértékben hozzájárult a tengeri közlekedés biztonságának növeléséhez és a nemzetközi együttműködés elmélyüléséhez. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a szocialista állam létrejöttének kezdetétől rendkívüli figyelmet fordított a vízi energia kihasználására. Az ország legnagyobb vízi energetikai létesítményeit azonban az ötvenes években avatták fel, helyezték üzembe. Az „óriások“ egyike az idén 25 éves, pontosan 1957. november 10-én üzembe helyezett novoszibirszki vízi erőmű, amelyet az Ob folyón építettek. Ezen a folyón ez volt az első áramot termelő erőmű. Építését 1950-ben kezdték meg, s gátjának alapjait három évvel később rakták le, az utolsó áramtermelő egység 1961 augusztusának derekán kezdte meg az üzemelést. Tehát közel négy esztendeig tartott az az időszak, amelyben fokozatosan helyezték üzembe az egyes áramtermelő blokkokat. Az erőmű építőinek hősiességét bizonyítja, hogy az emberek ebben az időszakban megállás nélkül dolgoztak, a betonozást még a legzordabb szibériai télben sem hagyták abba, a már működő egységek pedig még mínusz 30—40 fokos hidegben is szolgáltatták az áramot az ország villamos hálózatába. A hét hidroaggregát - amelyek járókerék átmérője 8 m - 400 MW teljesítménnyel működik, s évenként átlagosan 4687 millió kWó villamos energiát termel. Az erőmű működésével évenként 600 ezer tonna drága kuznyeci szén takarítható meg. A novoszobirszki gát hossza 5,33 km. Az így kialakított víztároló területe 1072 négyzetkilométer. Az erőtelep turbináin másodpercenként 3900 köbméter víz folyik keresztül (Bratislavánál a Duna vízhozama másodpercenként 2500 köbméter). A novoszibirszki erőmű építése nagy szerepet játszott a termelőerők fejlesztésében s Nyugat-Szi- béria stabil energetikai bázisának megteremtésében. Az Ob folyó vizének kihasználása nem csupán az energetikában játszik jelentős szerepet, hanem az öntözőgazdálkodásban és a közlekedésben is, és hozzájárul az ipari és a lakossági vízszükséglet kielégítéséhez. Az utóbbi években pedig egyre jelentősebb lesz a víztározó környékének üdülési célokra való kihasználása is. A tározó partjain jelenleg több mint 250 nagy üdülőközpont, illetve gyógyintézmény található. A novoszibirszki erőmű a műszaki tapasztalatszerzés iskoláját jelentette a tervezők számára a további szibériai erőművek tervezéséhez. A kemény időjárási viszonyok a negyed század alatt alaposan próbára tették a technológiai berendezéseket, üzemelés közben megmutatkoztak esetleges fogyatékosságaik, amelyeket az azt követő erőmüvek építése során már eleve kiküszöbölhettek. A negyed század alatt alkalom nyílt az ésszerűsítésekre is, s az 1118 ésszerűsítési javaslat megvalósításából származó haszon értéke több mint 400 ezer rubelt tett ki. A 25 év alatt az erőmű több mint 44 milliárd kWó/ villamos energiát termelt, jelentős gazdasági haszonnal. A novoszibirszki erőmű tehát működésének eddigi időszakában bebizonyította létjogosultságát. GABRIEL JENŐIK mérnök ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK LÖKÉSGÁTLÓ - MŰANYAGBÓL Járulékos energiaelnyelő rugóelemként egyfajta múanyaghabot, uretánelasztomert tartalmaz a Német Szövetségi Köztársaságban kifejlesztett újfajta lökéscsillapító. Ez a múanyaghab az acélrugókhoz hasonlóan akár 80 százalékos mértékben is deformálható. A műanyag habból kialakított vastag falú hüvely veszi körül a lökéscsillapító dugattyúrúdját, egyfajta ütközőelemként. A fékút 40 százalékát elérve, gyorsan növekszik az ellenállása a további deformálódás ellen - ebben a tartományban alakul ki azután az energiaelnyelés. Utánlengésre nem kerülhet sor. A műanyag köpeny védi a dugattyú- rudat a felcsapódó kövektől, a víztől és a korróziótól. A műanyag hab viselkedése sok millió lökés hatására sem változik meg jelentősen. Háztartási szemétből lehet olajat előállítani a cambridge-i egyetem munkatársainak új eljárásával. Kísérleti berendezésükben jelenleg három hordó (1 hordó = 159 liter) olajat állítanak elő műanyag-, papír-, karton-, zöldség- és textilhulladékból. Ez az előállított olaj jó minőségű, sem ként, sem nitrogént nem tartalmaz. A berendezés hővel, nyomással, fém katalizátorral és különleges, még nyilvánosságra nem hozott összetételű folyadékkal értékesíti a háztartási szemetet. , (d) VÍZMELEGÍTŐ NAPKÁLYHA Egy Kubában kifejlesztett napkályha több lakásos családi házat és óvodát lát el meleg vízzel. A lakóház tetejére épített berendezés egész napon át biztosítja a melegvíz-ellátást. Szakértői számítások szerint évente 40 ezer tonna kőolajat lehetne megtakarítani, ha csupán a kubai háztartások tíz százalékát állítanák át napfűtésre. Déli fekvésű ország lévén, Kubában rendkívül nagy az évi napsütéses órák száma. Jelenleg a berendezés sorozatgyártásának lehetőségeit vizsgálják. (d) ULTRAHANG-PILLANTÁS A BŐRBE A manchesteri egyetem két kutatójának új eljárása megkönnyíti a bőrátültetést és a bőrbetegségek felismerését. Megtakarítja a betegnek a bőrmintavétel fájdalmát, csökkenti a vizsgálatok időtartamát és költségeit, lehetővé teszi ugyanannak a bőrterületnek az ismételt, fájdalommentes vizsgálatát. Ultrahangok teszik lehetővé az élő bőr különböző rétegeinek tanulmányozását: a hanghullámok egy része visszaverődik a különböző bórrétegek határfelületeiről. Az új módszerrel mérhetik, de nem tehetik láthatóvá a bőr mikroszerke- zeteit. A képalkotás csak akkor sikerült, amikor elektronikus vezérléssel megoldották a nyomásátalakító (az adó) nagy sebességű ide-oda mozgatását a vizsgált bőrfelület felett. A visszaverődő ultrahangok azután kirajzolták a képet. Dolgoznak az optoakusztikai megjelenítő eljárás kifejlesztésén is. Impulzusokká „felaprított“ lézersugarat vezetnek a vizsgált bőrfelületre. A bőr felett felmelegszik a levegő, minden impulzuskor pillanatnyi nyomásnövekedés alakul ki, ennek következtében pedig hanghullám jön létre. Ennek a hanghullámnak az elemzése felvilágosítást ad a hőmérsékletről a vizsgált bőrfelület felett, továbbá arról a mélységről, ahol a sugárzás elnyelődik. Ilyen módon a vizsgált térség differenciált keresztmetszeti képe alakul ki. KENÉS - FÉMMEL Újfajta kenőanyagot fejlesztettek ki a gördülőcsapágyak kenésére a gomeli (Belorusz SZSZK) egyetemen. Különleges ötvözetek fémporát keverték a szokásos kenőanyagba. A parányi gömböcskéket alkotó fémpor 50-75 százalékkal csökkenti a súrlódási együtthatót Sikeres próbák bizonyítják, hogy az újfajta kenőanyaggal jelentősen meghosszabbíthatják a gördülőcsapágyak élettartamát. (d) Molnyija mesterséges hold (Archív felvétel) 41
