Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-09 / 27. szám

* • Egy-két éve csak legyintettek az algériai labdarúgókra. Most a világbajnoksá­gon szenzációt okozva legyőzték az Európabajnok NSZK-t, és csak rosszabb gólkülönbséggel estek ki. GYORSÍTANI A 16-OSNÁL. A francia futballistákkal kapcsolatban már sok jel­zőt használtak: hogy technikájuk megkö­zelíti a brazilokét, hogy labdazsonglőrök, hangulatemberek, hogy erősek, gyorsak, de nem fanatikusak, nem tudnak foggal- körömmel küzdeni, inkább csak játsza­doznak, szórakoznak a pályán. Az el­mondottakból semmit sem tagadhatnak el a franciák, akik már azzal, hogy a leg­jobb négy közé kerültek, nem kis szenzá­ciót okoztak. Mit is láttunk a franciáktól az osztrákok és az északírek ellen? Azt, hogy mint csapat nagyon akarta a győ­zelmet, s ezért egyénileg is sokat tettek. Ők éppen ott gyorsítottak csapatjátéku­kon, ahol az a leghasznosabbnak bizo­nyult, a befejező szakaszban, a kapu előterében, a 16-os környékén. Itt váltak igazán mozgékonnyá a támadók, s viha­rossá az akciók. Régi mondás, hogy a középpályát a lehető leggyorsabban kell átjátszani, mert a 16-os környékén mindig történhet valami. Főleg, ha egyre jobban gyorsulnak a történtek. PONYEGYELNYIK IGAZA. A (60-as évek kiváló szovjet labdarúgója, Viktor Ponyegyelnyik a Szovietszkij Szport tu­dósítójaként tartózkodik a világbajnoksá­gon. A csehszlovák csapat játékáról így vélekedett lapja hasábjain: ,,A kapusok érthetetlen hibákat vétettek, semmilyen összmunka az egyes alakzatok között, lassú és bátortalan támadásba lendülés, az ellenfél kapuja előtt gyámoltala:> egyé­ni kísérletezések. Ráadásul semmilyen váratlan dologra nem volt képes a csa­pat, nem akadt ember, aki magával ra­gadta volna a többieket. Enélkül pedig egy ilyen világversenyen reménytelenül elvész egy csapat...“ El is veszett... MARAD A 24-ES MEZŐNY. Olvassa az ember a nyilatkozatokat, és most utólag rájön, hogy Európa nem is a 24-es mezőny ellen harcolt, hanem azért, hogy öreg földrészünket a meghatározottnál több csapat képviselje a világbajnoksá­gon. Azt hisszük, az idő azokat igazolta, akik megfelelő létszámot biztosítottak af­rikénak, ázsiának, közép-amerikának és a többi földrésznek. Már csaknem biztos­ra vehető, hogy négy év múlva is hasonló lesz a mezőny Kolumbiában. Az ok egy­szerű: a fentebb említett kontinensek csapatai új s*ínt vittek a játékba - a lab­darúgás szurkolóinak nem kis örömére. Az Algériától leckét kapott Európa-bajnok NSZK állítólag szakembereket küld az afrikai országba hogy tanulmányozzák: miben rejlik a „kicsik“ fejlődése... KILENC SZÁZAS. Látványos, nagy­szerű játékkal ünnepelte századik, válo­gatottságát a lengyel Gregorz Latto a bel­gák elleni találkozón. Csapata bekerült az elődöntőbe, s ő lengyel csúcsra pályá­zik: ha minden mérkőzésen pályára lép, akkor a válogatottság örökranglistáján megelőzi a 102-szeres válogatott De- ynát. Egyébként Európában a következő labdarúgók játszottak 100 vagy annál több találkozót: Björn Norqist (svéd) 115, Bobby Moore 108, Bobby Charlton 106, Billy Wright (mind angol) 105, Thorbjörn Svensen (norvég) 104, Franz Beckenba­uer (NSZK-beli) 103, Dino Zoff (olasz) és Kazimierz Deyna (lengyel 102; százszor volt válogatott a négy éve elhúnyt Bozsik József. SABLONFUTBALL KONTRA RAFI­NÉRIA. A lengyeleknek nem nagyon ment az első két csoportmérkőzésen, de aztán jött a Peru, majd a Belgium elleni találkozó. Az utóbbin bebizonyították; a mechanikus, gépies futballt, még ha azt magas szinten is művelik, legyőzheti az improvizáción alapuló, klasszikusan szép és látványos labdarúgás. És ez nagyon jó dolog, nagyon kellett bizonyságul. Bizo­nyítéknak, hogy sok mindent meg lehet tanulni jó iparosként ebben a szakmá­ban, de mindez csak egy szintig üdvözít. A lengyelek a belgák jól megkoreografált sablonfutballjával szemben fineszessé­get, rafinériát vonultattak fel, s a váratlan­ságokat állították szembe az egysíkú sé­mákkal. Persze ez így önmagában még kevés lett volna, ám Latóék erőnlétben, fizikálisán is felvették a versenyt ellenfe­lükkel. A még oly erős, energikus belgák erejét szép lassan elfogyasztották, első­sorban a kapujuk előtt rendezett látvá­nyos, sokmozgásos csatárparádékkal. Nem fogadták el a belgák küzdőmodorát. lehetőleg kevés lehetőséget adtak nekik az állandó ütközésekre, de ha úgy hozta a helyzet, felvették a kesztyűt és állták a „kézitusát“ is. Ez a mérkőzés is igazol­ta: a mechanikus, gépies, beprogramo­zott futballnak végül is van egy végállo­mása, s ha a szellemesség, az egyéni alkotókészség párosul kellő erőháttérrel, akkor ez utóbbi vezet diadalhoz. Mind­nyájunk nagy örömére... BRAZÍLIÁT RAGOZZÁK... Még korai lenne véleményt mondani a futball továb­bi fejlődéséről a világbajnokság tükrében, ám már sok mindenre rájöhettünk. A mai labdarúgást egy jól diszponált befejező csatár nélkül nem lehet eredményesen játszani, ráadásul a középpályán kitűnő erőnléttel rendlekező játékosoknak kell uralni a két 16-os közötti területet. A to­vábbi feltétel a nagyfokú pszichikai ellen­állóképesség. Példa erre a brazilok ese­te. A szovjetek és a skótok ellen is vesztésre álltak, mégis fordítani tudtak. Rákényszerítették akaratukat, játékstílu­sukat ellenfelükre. A brazil játékosok ne­vét ragozzák a szurkolók, a szakemberek • Brazil öröm a gól után. Bemutatja Toninho Cerezo és az újságírók. Nem utolsó sorban azért, mert éppen ők adták vissza a futball támadó jellegét. A brazil válogatott egy támadó kollektíva, a kollektív gondosko­dás dominál a dél-amerikaiak játékában, emellett hallatlanul fontos szerepet kap csodálatos egyéni technikájuk. A brazil csatárnak vagy védőnek nem okoz gon­dot átjátszani, egy csellel becsapni ellen­felét, bármelyik lábbal oda passzolni a lab­dát, ahová akarja, legyen az 10 vagy 40 méter. Santana edző védencei teljesen szétzilálták a megszokott 4—4-2-es euró­pai játékrendszert, amely tulajdonképpen úgy alakul a valóságban, hogy kilenc em­ber védekezik és legtöbben hárman tá­madnak. Brazília visszatért ahhoz a já­tékhoz, amelyet az 1970-es VB-n Pelé, Tostao, Gerson és társai produkáltak. A sárga-kékek Spanyolországban is egyérintősdit játszanak, de nem két-há- rom méterre egymástól, hanem mondjuk 20-30 méterre. Ismét visszatért kénysze­rítőzés korszaka - a harmadik ember bevonásával. A mozgás közbeni tökéle­tes egyéni technika előre begyakorolt elemekkel, indításokkal párosul. Brazília megmutatta a világnak az utat, amelyen haladnia kellene. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TOMI VINCE Formaidőzítés, erőnlét, akarat... A formaidőzítés az egyik legfontosabb eleme a sportsikernek. Ilyen tekintetben az idei labda­rúgó-világbajnokság sem kivétel A 24 részvevő közül mindössze Spanyolország és Csehszlo­vákia válogatottjának nem sikerült az optimális teljesítmény. Válogatottunk számára annál is inkább kellemetlen a csúcsteljesítmény elmara­dása, mert nem adatott meg neki, hogy esetleg később, a második fordulóban javíthasson, míg Spanyolország esetében fennállt a „pótvizsga", de a csapat nem tudott „leérettségizni“. Len­gyelország, Olaszország és Franciaország vi­szont még helyrehozhatta a csoportmérkőzése­ken nyújtott gyengébb játékát. Csak kevés csapat akadt a világbajnokság előtt (például Kuvait), amely a felkészülés folya­mán meggyőző teljesítményre volt képes. Ter­mészetesen a 24-es mezőny majdnem minden tagja győzelmeket is ért el, de a mutatott játékkal már kevésbé voltak elégedettek a szakvezetők. Ki ne hitte volna, hogy a mennyiségi és a minő­ségi munka sikerekhez fog vezetni0 Majdnem mindenki. A reményt a kiválasztott labdarúgók, a szakvezetés és a felkészülés milyensége, módszere táplálta. A selejtezömérkőzéseken bukdácsoló angokválogatott nagyszerű formá­ban érkezett a világbajnokságra, akárcsak a fentebb említett francia, olasz, lengyel csapat, a brazilokról nem is beszélve. De itt vannak azok az együttesek, amelyek ugyan kiestek, de ké­pességeikhez mérten a maximumot nyújtották: Kamerun, Honduras, Algéria, Új-Zéland. Ha ilyen összefüggésekben vizsgáljuk a csehszlovák válogatottat, felmerül a kérdés: csakugyan komolyan gondolták-e, hogy éppen Spanyolországban éri el a csapat csúcsformá­ját? Az előkészületek folyamán a válogatott mindössze két pontot szerzett Görögország el­len Prágában. A felkészítésért felelős szakveze­tők nem győzték eléggé hangsúlyozni ebben az időszakban: a győzelmek, a játék nem fontos, minden annak van alárendelve, hogy a váloga­tott továbbjusson csoportjából. Ehhez azonban legalább egy győzelemre lett volna szükség. Nem volt naivitás azt gondolni, hogy az együt­tes, amely a felkészülés folyamán mindössze egyszer ért el egygólos sikert nemzetek közötti találkozón és gyatrán játszott, hogy Valladolid- ban egyik napról a másikra megtáltosodik és futószalagon rúgja majd a gólokat? A formaidőzítés a labdarúgó-tudomány lega­lapvetőbb elemei közé tartozik, ezt hirdeti a fut­ball elmélete és módszertana. Úgy tűnik, a gya­korlatban ezt nálunk nem nagyon sikerült meg­valósítani. Bizonyíték erre az európai kupaküz­delmekbe való szereplés és éppen a spanyolor­szági világbajnokság. Tagadhatatlan: a cseh­szlovák válogatott formán kívül játszott a világ- versenyen, tehát erőnlét nélkül és a legtöbb futballista érdektelenül. Már említettük, hogy egy csapat formája a felkészültségtől függ. Marad­junk tehát ennél. Labdarúgóink alapvető formábahozásának időszaka a téli felkészülés. Ezt lépten-nyomon hangoztatják könyörtelenül szakembereink. Nem kis meglepetésre azonban a válogatott ebben az időszakban tengerentúli portyát bonyo­lított le. Hogy mennyire volt hasznukra a játéko­soknak a januári dél-amerikai portya, arról a Dukla edzője, Ladislav Novák nyilatkozott annak idején, amikor nem kevés bírálat érte csapatát a gyengébb játék miatt. Kiszámította, hogy mennyi ezdésadagot mulasztottak el a vá­logatottak azokkal szemben, akik itthon készül­tek. Ez falra hányt borsónak bizonyult, mert tavasszal ismét melegebb tengerentúli tájakra indult portyázni a válogatott. Talán azért, hogy a játékosoknak jót tegyen a nyolcórás időeltoló­dás és az akümatizálódás. Ráadásul: tavasszal jött a sűrített ligamüsor, hetente két bajnoki mérkőzés, tehát olyan baj­noki iram, amely törvényszerűen „kikészítette" a kényelmes, lötyögős edzéseket végző labda­rúgókat. Mindent azzal akarták megmenteni, hogy elvitték a válogatott keret tagjait háromhe­tes magas-tátrai edzőtáborozásra. Ez már nem segíthetett. Mint ahogy nem is segített. Felmerül most néhány kérdés: miért volt any- nyira érthetetlen Venglos edző számára a kuvaiti elleni teljesítménye? Hová tűnt a csehszlovák játékosok küzdőképessége? Miért futballoztak szinte érdektelenül? Jót tett-e a csehszlovák válogatott tagjainak a tengerentúli portya? Sze­reztek-e ott erőnlétet vagy még azt is elveszítet­ték amivel rendelkeztek? Kérdések, amelyekre a felelős szakvezetők adják majd meg a választ. Lehetőleg úgy, hogy erről a sportközvélemény is tudomást szerez­hessen. . • A világbajnokság egyik nagy egyénisége, Zbygniew Boniek vezeti a labdát a Kamerun elleni találkozón. A háttérben látható. (CSTK-felv.) VB - impressziók # ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiad|a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309. 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18. sportrovat: 5C5-29, gazdasági ügyek 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5, telefon 577-10. 532-64 Hirdetési iroda a közuleteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Köc 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expeoícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom