Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-05 / 44. szám
Ebéd felé jár az idő. Az érsekújvári (Nővé Zámky) nyugdíjasok klubjában alig pár ember tartózkodik, de özvegy Kucha- rovics Istvánná, a konyha vezetője megnyugtat:- Mindjárt itt tesznek a kosztosok. Mintegy 40-en étkeznek nálunk. A kész ételt a Jednota egyik üzemegységétől kapjuk, mi csak feltálaljuk, ha szükséges, meg is melegítjük.-Jómagam is segítek a felszolgálásban - veszi át a szót özvegy Vadkerti Béláné, aki a 800 kötetes könyvtárnak is vezetője. - Tíz éve vagyok nyugdíjas, s a szabad időm jelentős részét itt töltöm el. Lassan megtelik a helyiség, a nyugdíjasok jó étvággyal falatoznak. A mai ebéd húsleves és kirántott hús. Az idős Steiner Ferenc megjegyzi:-Amióta ide járok étkezni, a minőség lényegesen javult, a mennyiség is megMindenkit szívesen látunk - mondja Knotek Ferenc felel. Ma is olyan adagot kaptam, hogy alig bírom elfogyasztani. Az öt koronát, amit érte fizettek, igazán megéri. Az előállítás természetesen többe kerül, a különbséget a vnb fedezi. A hetvenkét éves Jócsik Gyula, még csak két hónapja jár a klubba, de ennek ellenére mindenki ismeri. Itt született, itt dolgozott a városban. Szokásos ebéd utáni sétájáról tér be a könyvtárba. Most is könyvvel a kezében ül az asztalnál.- Egyedüli szórakozásom az olvasás - mondja. - Nagyon szerettem hegedülni, de megbénult a bal kezem, így nem tudok kedvtelésemnek hódolni. Az ebéd után többen távoznak, de néhányan átmennek a nagyterembe, hogy elbeszélgessenek. Sokszor kerülnek szóba az unokák, akikre a nagyszülők igen büszkék. Az egyik társasághoz szegődöm. Nagy Ferencről megtudom, hogy valamikor vendéglő volt itt, azt kapták meg a nyugdíjasok. Tavaly új berendezés került a klubba, kisebb átalakítást is végeztek, otthonosabbá formálták. Egy szőke fiatalasszony lép be az ajtón. Először azt hiszem, keres valakit, de néhány perc múlva már látom, otthonosan mozog a klubban. Leveti felöltőjét, aztán elvegyül a beszélgetők között. A nyugdíjasok jól ismerik Mária Halien- kovát.-A jnb szociális ügyosztályán dolgozom - mondja magyarázólag. - Minden hónap első csütörtökén tanácsadó szolgálatot látok el itt. Időt és fáradságot takarítanak meg azzal, hogy helyben, illetve a klubban kapnak eligazítást, felvilágosítást idős lakosaink. Hetente egyszer Marta Svecová egészségügyi nővér is ellátogat ide, hogy segítsen a fürdésben azoknak, akiknek nehezükre esik a mozgás. Rendbe teszi az asszonyok haját, egyszóval segít mindenben, amiben a nyugdíjasok segítségre szorulnak. Néhány nappal ezelőtt bevezették, hogy aki akar, hétközben is megfürödhet a klubhoz tartozó, jól felszerelt fürdőszobában. A könyvtárban Három óra felé kinyit a könyvtár. Vadkerti Bélánénak ugyancsak van dolga. Vörös István, majd Kasiantyuk Ilona kér tanácsot, illetve olvasnivalót. Több könyvet is megnéznek, nehezen tudnak választani. Vadovics Lenke két kötetet visz magával, hogy a hosszú őszi estéken legyen mit olvasnia.- A könyvtár hetente kétszer tart nyitva, de mivel minden nap itt vagyok, bármikor lehet könyvet kölcsönözni. A járási könyvtárhoz tartozunk, vezetősége megígérte, hogy hamarosan újabb könyveket kapunk - újságolja Vadkertiné. - Ennek igen örülünk, nagyobb lesz a választék. Többen beszélnek arról, hogy ma ülést tart a klub önkormányzata, a legközelebbi rendezvényt vitatják meg. Az elnök,, a 76 éves Knotek Ferenc, csak egy fél órával a tanácskozás előtt érkezik meg. Idős kora ellenére a 6. utcai pártszervezet elnöke. Most is ott volt dolga.- Korábban ritkábban jártam a klubba, de január elsejétől, amióta az önkormányzat elnöke vagyok, naponta eljövök. Jelenleg 246 klubtagot tartunk nyilván. Az évi tagsági díj 12 korona. Mindez nem jelenti azt, hogy mások nem jöhetnek közénk, hiszen az a célunk, hogy a taglétszámunk növekedjen. Mindenkit szívesen látunk. Szóba kerül, hogy az idén háromszor voltak kirándulni. Jártak Topolciankyban, Martinban és megnézték a bmói nemzetközi vásárt. Disznótoros vacsorát is rendeztek, 20 koronába került, de igy is 120- an jöttek el. Többen nem is igen fértek volna el a teremben.- A könyvtár jó két hónapja van a jelenlegi helyén - viszi tovább a szót Knotek Ferenc. Azelőtt lomtár volt ott, Pálenik József tette rendbe. Bajkai Lajos ezermester pedig a büfébe vezette be a meleg vizet. Az illetékesektől ígéretet kaptunk, hogy jövőre kívülről is rendbe teszik az épületet. Sok társasjátékunk van, biliárdasztal, két tévékészülék, magnó és lemezjátszó is. Mindenki kedve szerint választhat szórakozást. Vannak, akik kanasztát játszanak, mások olvasnak, vagy kézimunkáznak.-Amikor a délelőtti bevásárlásból térünk haza, bejövünk a klubba egy csésze fekete kávéra - jegyzi meg Mária Klago- vá, aki éppen kézimunkázik. - Néhány szót váltunk egymással, aztán ki-ki megy a dolgára. A születésnapokat is közösen ünnepeljük meg. Ilyenkor bor, sütemény kerül az asztalokra.- Negyedévenként egészségügyi előadást hallgathatunk meg - tereli más irányba a szót Skacsan Istvánná, az önkormányzat alelnöke. - Meggyőződésem, hogy aki a klubunkba jár. jól érzi itt magát. Természetesen rajtunk múlik, hogy még otthonosabbá tegyük, olyan programokat szervezzünk, amilyenek mindenkit érdekelnek. Ünnep számunkra, amikor a pionírok és az óvodások jönnek el közénk. Sokan szereztek érdemeket abban, hogy Érsekújvárott, az egykori füstös kocsmából meleget árasztó nyugdíjasklub lett.- Tudja, ha a gyerekeimmel laknák, akkor is egyedül érezném magamat, hiszen a fiatalok egész nap a munkában, az unokák az iskolában vannak. Itt magunk között vagyunk, hasznosan töltjük el délutánjainkat - jegyzi meg az egyik nyugdíjas. Este hét óra előtt egymás után hazaindulnak, hogy az egész napi fáradságot kipihenjék. Azt mondják, jó érzés számukra az a tudat, hogy a társadalom gondoskodik róluk, nincsenek magukra hagyva öregségükben. NÉMETH JÁNOS Ozv. Kucharovics Istvánná az ebédet (A szerző felvételei) \ teröfényes, késő őszi szombat délV előtt. Szepsiben (Moldava nad Bodvou) a Béke-lakónegyed mégis csendes. A játszóterek hintáin csak imitt- amott látni néhány gyereket. Úgy tűnik, a betonházak lakói a hétvégeken innen is szívesen mennek a nagyszülőkhöz, szülőkhöz, rokonokhoz - oda, ahol több a fa. ahol van kert, fű. Vitéz Lászlóval, a táv- gyalogás hajdani csehszlovák bajnokával és kislányával az egyik bérház előtt futok össze.- Az anyósomékhoz igyekszünk. Megetetjük a nyulakat, de mindjárt visszajövünk - mondja László, és már kérdezi is: - Velem vagy a feleségemmel akarsz beszélni?- Most vele. Arra lennék kíváncsi, hogy érzi magát mint képviselő.-Hát ezt tényleg tőle kérdezd meg. Erika biztosan örülni fog neked. Ha van időd, várj meg minket is - mondja elnézést kérőén László. Vitéz Lászlóné - azaz Király Erika neve minden bizonnyal ma is sokak fülében ismerősen cseng. Igen ő az, aki egymás után öt alkalommal is eljutott Komáromba, a csehszlovákiai magyar AMI BESZÉLNI ÉS CSELEKEDNI TANÍT LÁTOGATÁS EGY FIATAL KÉPVISELŐNÉL versmondók versenyének országos döntőjére. De nemcsak eljutott, nyert is! Erika természetes kedvességgel fogad. Mikor elmondom, hogy róla akarok írni, egy kicsit meglepődik, de nem keres kibúvót.- Már éppen végeztem a mosással. Egy beszélgetés most még jót is fog tenni - mondja jókedvűen, s a szobába vezet, miközben örömmel újságolja, hogy fél évvel ezelőtt kisfiúk született. De vajon úgy alakult-e az élete, mint ahogy szerette volna?- Úgy éreztem, hogy a pedagógusi pályán valóra tudnám váltani elképzeléseimet, hát azért is lettem pedagógus! A presovi Safárik Egyetemen végeztem, matematika-polgári nevelés szakon.- A matematika-polgári nevelés szakot te választottad?- Igen. Aki szereti a verseket, annak még nem kell törvényszerűen magyar szakos pedagógusnak lennie. Én kiskoromtól kezdve nagyon szerettem a matematikát. Igaz, a polgári nevelés helyett inkább a zenét választottam volna, de ilyen párosítás akkor nem volt.- Milyen érzés volt visszakerülni az alma materba?-Nagy vágyam teljesült azzal, hogy egykori iskolámban taníthatok. Az elején, igaz, egy kicsit furcsa volt, hogy azok lettek a kollégiám, akik néhány évvel ezelőtt engem is tanítottak. Ez szerencsére nem tartott sokáig. Elmondhatom, hogy nagyon jó közösségben dolgozom. A matematikaóráknak már nincs meg az a feszélyezettsége, mint régen volt. Igaz, előfordul, hogy néha egész délutánokat gondolkodom azon, miként értessem meg az ötödik osztályos tanulókkal az olyan szintű matematikát, amit mi annak idején csak a gimnáziumban tanultunk. Vallom, hogy nincs olyan tananyag, amit ne lehetne megértetni! Minden gyerekből ki lehet hozni valamit.- Mi segített abban, hogy igy tudsz kommunikálni a gyerekekkel?- Nagyon nagy haszna van annak, hogy szavaltam. Ha kijövök az óráról és csend marad utánam az osztályban - mert a gyerekek a hallottak hatása alatt vannak - az számomra fantasztikusan jó érzés.- A közösségi életbe mikor kapcsolódtál be?- Nézd, ne vedd nagyképűségnek, de úgy érzem, amióta csak az eszemet tudom, közösségi ember vagyok. Már a szavalás is közösségi munka. Eddig ÚJ zz 8 1982. XI.
