Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-05 / 44. szám
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, viharos évszázadunk legnagyobb horderejű eseménye, a proletárdiktatúra megvalósításának alapvető feltételeként azonnali, annexiók nélküli, igazságos békét hirdetett meg. Nem a hatalomra jutott szovjeteken múlott, hogy a harctereken nyomban nem hallgattak el a fegyverek, de a forradalom győzelme új fejezetet nyitott az emberiség történelmében - a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. Lenin szavaival élve: ,,a népek imperialista elnyomás alóli felszabadulásáért, a töke fennhatóságának megdöntéséért, a szocializmusért“ folyó heroikus küzdelmek korszakát. E küzdelmek első legjelentősebb eredménye a soknemzetiségű munkás-paraszt állam, a Szovjetunió megalakulása volt. Hatvanéves fennállása alatt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésére, a világméretekben kibontakozott osztályharcra, a nemzetközi felszabadító és függetlenségi mozgalmakra gyakorolt hatása, főleg pedig a mindenkori háborúk megszüntetésére vagy a háborús veszélyek elhárítására irányuló békepolitikája máig érő szakadatlan folyamat. S az lesz á jövőben is, hiszen az egyetemes és tartós béke nemcsak a Szovjetunió, a szocialista rendszerű vagy a szocializmus irányába fejlődő országok, hanem az egész emberiség létérdeke. Azt már szükségtelen bizonygatni, hogy az osztályharc s minden imperializmus-ellenes küzdelem nem áll ellentétben a világszerte fokozódó béketörekvésekkel, amelynek legfőbb vezetője ereje a Szovjetunió és lenini pártja, az SZKP. Ezért hangsúlyozza egyebek közt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának előkészítésére (Bán LEGSZILÁRDABB BÁSTYÁJA és megünneplésére elfogadott határozatából az alább kiragadott idézet is: ,,Az SZSZKSZ keletkezésének és sikeres fejlődésének maradandó nemzetközi jelentősége van, fontos határvonal az emberiség haladó erőinek a nemzetek egyenjogúságáért és barátságáért, a világ forradalmi megújításáért folytatott évszázados küzdelmében“. Köztudomású tény, hogy a fent említett célok elősegítésében és megvalósításában a szocialista világ- rendszer országaival vállvetve hazánk is a legszorosabban együttműködik a Szovjetunióval, és a marxiz- mus-leninizmus platformján, összehangoltan fejtik ki tevékenységüket testvérpártjaink is. Nem kell bizonygatnunk, hogy egymás jogainak és érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásával. Ez az eljárásunk és közös programokba foglalt gyakorlatunk nem jelenti a bur- zsoá propaganda által kiagyalt s minduntalan hangoztatott ,.szovjet modell" követését, hanem annak a sarkigazságnak és cáfolhatatlan szükségszerűségnek józan felfogását és érvényesítését, hogy a fejlett szocializmus építéséhez a leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkező, szocialista típusú nagyhatalom, a Szovjetunió nyújthatja számunka a legnagyobb segítséget. Egyébként a múltban is, a kapitalista kizsákmányolás megszüntetéséért folytatott osztályharc, a véres antifasiszta küzdelmek, azt követően a szovjet hadsereg általi felszabadításunk, majd a proletárdiktatúra megteremtése, végül a szocialista építés alapjainak lerakása és további fejlesztése mintegy hat évtizedet átölelő időszakában roppant sok tanúbizonyságát adta segítőkészségének és tényleges, hatékony támogatásának. Terjedelmi okokból csupán vázlatos felsorolásuktól is kénytelenek vagyunk eltekinteni, mert méltánytalan lenne személyek, események, adatok s más szoros vonatkozások nélkül tenni - s nem is ennek az írásnak a témája. A Szovjetunió kormánya, marxista-leninista pártja és egész lakossága áldozatkészségének csak kis vetületét mutatja az is, ha megemlítjük, hogy a második világháború idején csupán a szovjet területen szervezett katonai egységek felszerelésére több mint negyedmilliárd rubelt fordítottak - s amit pénzben nem lehet kifejezni: Csehszlovákia felszabadításáért 140 000 szovjet katona halt hősi halált, 364 000 sebesült meg. Tények hatalmas tömegét lehetne felidézni, amelyek hagyományos barátságunkat bizonyítják, s amelynek gökerei egészen a Szovjetunió megalakulásáig, sőt az 1917-es Nagy Októberig nyúlnak. A történelemből, de az utóbbi néhány évtized eseményeiből is általánosan, de legalább a politikában jártasabb olvasóink előtt ismeretesek. Ennek ellenére, vagy épp ezért nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy mai kapcsolataink, együttműködésünk, barátságunk és kölcsönös segítségnyújtásunk körülhatároltan szocialista jellegűek. Ez a szocialista kapcsolatrendszer nem földrajzi vagy más, szubjektív tényezőknek az eredménye, hanem kizárólag a marxizmus-leninizmus alkotó továbbfejlesztésének és gyakorlati érvényesítésének. Külön kifejtésre nem szoruló tény, hogy a Szovjetunió a saját és a világ forradalmi folyamataiban szerzett gazdag tapasztalatai, bármely más országéhoz képest a legdinamikusabban fejlődő gazdasági rendszere, anyagiműszaki alapjai, tudományos-kutató teljesítőképessége stb. birtokában pótolhatatlan szerepet tölt be a szocialista világrendszerhez tartozó államok politikai, ideológiai és gazdasági irányvonalának, nem utolsósorban közös védelmi politikájának összehangolásában. E sokrétű tevékenységet sikeresen teljesítette és teljesíti a KGST és annak állandó vagy külön bizottságaiban, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületében, a kommunista pártok vezető képviselőivel folytatott tajácskozásokon, a diplomáciai kapcsolatok minden területén, továbbá az ENSZ-ben, főleg annak Biztonsági Tanácsában, valamint a Béke-Világta- nácsban. Valamennyi említett funkció közül kiemelkedik a Szovjetunió nagyszabású lenini békepolitikája, amelynek jelentősége különösen a mostani időszakban, a kiélezett nemzetközi viszonyok közt növekszik, amit az imperializmus legagresszívebb erői, elsősorban az USA vezető körei idéztek elő. Anélkül, hogy egy totális háború közeli kitörésétől kellene tartanunk, mindenesetre olyan hidegháborús légkörben élünk, amilyenre Churchill hírhedt fultoni beszédét követő évek óta nem volt példa. A Reaga-doktrína feltétlenül arra késztet, hogy Leninnek egy nagyon fontos megállapítására hivatkozzunk: ,,A háború a politika folytatása. Tanulmányozni kell a háború előtti politikát, azt a politikát, amely a háborúhoz vezetett“. Ha mindenkinek nem is áll módjában olyan behatóan tanulmányozni a Reagan-kormányzat legfőbb háborús veszélyt magában rejtő politikáját, mint mondjuk a szovjet vagy más vezető politikusoknak, azért a tömegtájékoztató és hírközlő eszközök révén ki-ki megbízható képet alkothat magának róla. Lényegével a szocialista világrendszerben élő népeken - nemzeteken kívül a nyugati tőkésállamok haladó erői, és dolgozóinak óriási tömegei tisztában vannak. Nyugat-Európában, de az USA-ban is egyre nagyobb méretekben terjedt el és terjed a felismerés: egyedül a tőkés monopóliumok és hadiipari-katonai komplexumok érdekeit szolgáló agresszív politikáról van szó, amelynek éle elsősorban a Szovjetunió, de általában a szocialista országok ellen irányul. Nyomában hallatlan arányú tiltakozó mozgalmak bontakoztak s bontakoznak ki a Reagan-kormány hidegháborús hisztériát, újabb fegyverkezési hajszát kiváltó és feszült nemzetközi helyzetet teremtő politikai, diplomáciai és katonai intézkedései ellen. Nagyon pontosan ítéli meg a RTata- kult helyzetet Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkára egy nemrég tett kijelentésében: „Ennek a katonapolitikai koncepciónak a töltete az USA háborús előkészülete, mindenekelőtt a fiatal független és fejlődő országok ellen és egyben a haditechnikai alapok kiépítése a Szovjetunióval szembeni »történelmi konfrontáció« céljából“. Hogy egyidejűleg újraéledt és fokozódik a burzsoá ideológiai tevékenység - a éppen a jubileumi esztendőben, a NOSZF 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója időszakában -, nem meglepő. Különben is, felforgató eszmei-politikai diverziójuk elsősorban mindig a Szovjetunió ellen irányult - megalakulásától kezdve -, és csak azután terjedt ki a többi szocialista ország ellen. Mindez azonban mit sem változtat aknamunkájuk lényegén, összekapcsoltan ádáz hevességgel támadták s támadják a leninizmust, a kommunista pártokat s a világ többi forradalmi erőit, amelyek a legfőbb akadályozó tényezői az imperialista törekvéseknek. A mostani időszakban mindenekelőtt Reaganék hidegháborús politikájának, felújított fegyverkezési versenyének, a két ellentétes világrendszer hatalmi és katonai egyensúlyának megváltoztatására irányuló diplomáciai és katonai cselszövéseinek. A Szovjetunió békeoffenzívája - amelynek minden megnyilvánulásáról, őszinteségéről, egyetemes szükségszerűségéről és eredményeiről úgyszólván az egész világ meggyőződhetett - a legnagyobb hatóerő az emberiség létét fenyegető nukleáris világháború elháritásában. Ezért óriási jelentőségű a Szovjetunió békeprogramja, amelyet már az SZKP XXIV. és XXV., átfogóan kidolgozott formában pedig XXVI. kongresszusa fogadott el és hirdetett meg. Az utóbbi évtized e legnagyobb nemzetközi jelentőségű dokumentuma nemcsak a Szovjetunió és a szocialista országok népeinek, hanem minden nép békeakaratát mint legfőbb létérdekét fejezi ki. Amint Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozta a nevezetes kongresszuson előadói beszédében: ,,lgy tehát, elvtársak, új javaslataink a kérdések széles körét ölelik fel. A nukleáris rakétafegyverekre és a hagyományos fegyvertípusokra, a szárazföldi csapatokra, a haditengerészetre és a légierőre vonatkoznak. Érintik mind az európai, mind a közel-, a közép- és a távol-keleti helyzetet. Szó van bennük mind politikai, mind katonai jellegű kérdésekről. Mindezeket a javaslatokat egy egységes cél, egy közös törekvésünk egyesíti: tegyünk meg minden lehetőt annak érdekében, hogy elhárítsuk a népeket fenyegető nukleáris háború veszélyét, hogy megőrizzük a világbékét“. MIKUS SÁNDOR FORRADALMI EREKLYE A MOSZKVAI DINAMO ÜZEM KOMMUNISTÁINAK EGYKORI HARCI ZÁSZLAJA LOSONCON (LUŐENEC) A moszkvai Dinamo üzem zászlaja (Archív-felvétel) ötvenöt évvel ezelőtt a kommunista párt nagyszabású ünnepséget készített elő a losonci (Lucenec) járásban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10. évfordulójára. A párt úgy tervezte, hogy 1927. november 7-én Vörös Napot rendez, egybekötve a dolgozók manifesztációs felvonulásával a járás székhelyén és egyes községeiben. Az akkori burzsoá hatóság betiltotta az ünnepségeket. Ennek ellenére 1927 december elején Losoncon nagy jelentőségű akció készül a NOSZF 10. évfordulójának tiszteletére. December 5-én Losoncon ünnepélyes területi pártkonferencia megrendezésére került sor több mint 150 küldött és meghívott vendég részvételével. A konferencia fő napirendi pontja a forradalmi vörös zászló átvétele volt, amelyet a moszkvai Dinamo üzem kommunistái és dolgozói adományoztak a losonci járás kommunistáinak, osztályöntudatos dolgozóinak a kommunista és munkásmozgalomban az 1917-1927-es években kifejtett tevékenységükért. A forradalmi vörös zászlót dr. Herz Sándor, a párt alapító tagja, a losonci városi pártszervezet elnöke vette át Prágában, a CSKP Központi Bizottságán. A konferencia küldöttei a forradalmi vörös zászlót örömteli büszkeséggel vették át, és fogadalmat tettek, hogy e zászlót sohasem hagyják őrizetlenül, örök időkre hűek maradnak hozzá. Az alapszervezetek küldöttei a forradalmi zászlóra vörös szalagokat kötöttek, amelyek a csehszlovák és a szovjet kommunisták egységét szimbólizálták. A moszkvai Dinamo üzem kommunistái és dolgozói a zászlóval együtt üdvözlő levelet is küldtek a következő szöveggel: ,,A NOSZF 10. évfordulója alkalmából nagy megtiszteltetésnek tartjuk azt, hogy önöknek, a losonci járás hős proletárjainak átadhassuk a világforradalom vörös zászlóját. Átadjuk önöknek annak jegyében, hogy méltóképpen beszéljen az orosz proletariátus hősies harcáról, amelyet a szocializmusért folytattak az elmúlt 10 év alatt“. A levélben továbbá arról írtak, hogy a Dinamo üzem dolgozói az első sorokban harcoltak a cárizmus ellen, és 1917-ben, a győzelem napján magasra emelték vörös zászlójukat és szilárdan tartották a forradalomban. Továbbá, hogy az ellenforradalmi és a külföldi intervenciós erők kegyetlen támadásai közepette egyszersmind harcoltak és dolgoztak is. A levél befejező részében meggyőződésüket fejezték ki, hogy a forradalmi vörös zászló megbízható kezekbe került, a losonci járás kommunistáinak kezébe, akik forradalmiságukkal és harcaikkal rászolgáltak a bizalomra az 1919-es és a további években, „önök voltak azok, akik szakítottak a burzsoáziát támogató szociáldemokratákkal és csatlakoztak a Kommunista Internacionáléhoz. Meg vagyunk győződve - írták a moszkvai Dinamo üzem kommunistái és dolgozói hogy ez a vörös zászló is, mint a proletariátus osztályharcának szimbóluma, még jobban megszilárdítja Csehszlovákia és a Szovjetunió dolgozóinak harci szövetségét. Az ötvenöt évvel ezelőtti jelentős esemény kötelezte a losonci járás kommunistáit, dolgozóit - hűek maradtak fogadalmukhoz. Nemcsak megőrizték, védték a forradalmi vörös zászlót, hanem alatta harcoltak a kapitalizmus és a fasizmus ellen. 1945 januárjában a forradalmi vörös zászlóval üdvözölték a losonciak a felszabadító dicső szovjet hadsereget, amely meghozta a város és járás lakosságának szabadságát és megnyitotta az utat a szocializmus építéséhez. A forradalmi vörös zászlót a losonci járás forradalmi kommunista és munkásmozgalma legértékesebb emlékének tartjuk, amely történelmi szimbóluma volt, ma is az, és lesz a jövőben is a Szovjetunió iránti hálának és az örök időkig tartó, megbonthatatlan barátságnak. Ezt a barátságot sokoldalúan ápoljuk, továbbfejlesztjük a moszkvai Dinamo (ma Moszkvai Kirov Dinamógyár), a tulai terület bogorodicki testvérjárás dolgozóival, a Szovjetunió hős népével. A forradalmi vörös zászló történetére büszkék járásunk kommunistái és dolgozói. Büszkék az élő és a már elhunyt kommunistákra, tisztségviselőkre, a munkásosztály azon tagjaira, akik magas fokú osztályöntudattal, kitartó harccal és munkával kezdték megírni a losonci járás kommunista és munkásmozgalmának történelmét. Büszkék arra, hogy a losonci járás kommunistái, osztályöntudatos dolgozói akkor támogatták a fiatal szovjet államot, amikor annak arra a legnagyobb szüksége volt. Ezt ékesen bizonyítja a forradalmi vörös zászló ötvenötéves történelme. E nemes forradalmi hagyományok szellemében dolgoznak a járás kommunistái, dolgozói, gj gZÓ építik szeretett hazájukat és nevelik a jövő nemzedéket szocialista hazaszeretetre, szocialista és proletár nemzetköziségre. TANKINA ISTVÁN a losonci járási pártbizottság titkára 1982. XI. 5.
