Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-29 / 43. szám
*» ÚJ szú 17 1982. X. 29. RZ URKUTATAl PINTÉR ISTVÁN kandidátus cikksorozata Kozmikus geológia és oceanológia (10) A mesterséges holdak felvételei új lehetőségeket kínálnak a Föld szerkezetének és összetételének jobb megismerésére és ezáltal új ásvány és energiaforrások felderítésére. Ma már a mesterséges holdak egész sorozata készít felvételeket, amelyeket sikeresen használnak fel a geológiai kutatásokhoz. A nagy területről azonos feltételek mellett szerzett adatok lehetővé teszik akár lokális, akár regionális új felszíni szerkezetek azonosítását. Ebből a szempontból a mesterséges holdak által készített fény- képfelvételek egyik nagyon értékes tulajdonsága az, hogy lehetővé teszi a regionális geológiai szerkezetek egészének áttekintését, sőt ezen felül a földfelszín alakjának részletes tanulmányozását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy új, hasznos információk szerezhetők a nagy tektonikai törésekről és a kör alakú képződményekről, amelyek nagysága néhány kilométertől néhány száz kilométerig terjed. A kozmikus felvételek felhasználása a Szovjetunióban is jelentősen hozzájárul a geológia fejlődéséhez. Ezeket a felvételeket főleg geomorfológiai (a földfelszín domborzatát, kialakulását és változását vizsgáló tudományág) kutatásoknál használják fel. Már az első munkákból kitűnt, milyen nagy előnnyel jár a kozmikus felvételek felhasználása, mert hatalmas területek regionális szerkezetének magasabb szintű, objektív tanulmányozását teszi lehetővé. A Szovjetunióban a kozmikus technika segítségével elvégezték az ország térképezését 1:500 000 és 1:200 000 méretarányban is, ezenkívül 1:200 000 méretarányú ásványtani térképet is készítettek. A geológiai térképek elkészítéséhez a Szovjetunióban a Meteor típusú mesterséges holdak felvételeit használják fel. Az általános kozmikus geológiai térképeket tektonikus (földkéregszerkezetta- ni) térképek készítésére, valamint a kőolaj- és földgázlelőhelyek felderítésével összefüggő geológiai problémák megoldásánál használják fel. Speciális kozmikus felvételek lehetővé tették - főleg az Urál és a Kaspi-tenger környékén - érclelőhelyek előrejelzését és felfedezését, ahol a kör alakú képződmények határvonalán kőolajmezők is találhatók. Az űrfelvételek segítséget nyújtanak Dél-Jakutia földren- géses területeinek tanulmányozásában és a jakutiai gyémántvidék tektonikai töréseinek azonosításához. A Fülöp-szigeteken a LAND- SAT-ról származó felvételek segítségével szintén a szeizmikusán aktív területeket tárták fel. Ezek a kozmikus információk a már korábban létező litológiai térképekkel együtt lehetővé tették 1:500 000 méterarányú szeizmikus térkép megszerkesztését, amelyen az egyes területek a földrengésveszély és a földrengés várható erőssége szerint vannak besorolva. Ezt a térképet főleg a nagy ipari és energetikai építkezések tervezésénél használják fel. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy bolygónkon a nem túl mélyen fekvő és hozzáférhető területen előforduló érclelőhelyeket már a hagyományos módszerekkel felfedezték. Ezzel szemben a kozmikus geológia eddigi, nem túl hosszú korszaka is bebizonyította: Földünk távoli, nehezen hozzáférhető területein még számos kihasználatlan érclelőhely található. A fő geológiai ismertetőjel, amely a mesterséges holdak felvételein kivehető, az ásványlelö- helyre utaló törésvonal. A görbe törésvonalak és a domborzat bizonyos alakjai vulkanikus eredetű anyagokra és morfológiai változások termékeire utalnak. A multi- spektrális kamerák felfedezhetnek olyan vasban gazdag kőzeteket, amelyek közel helyezkednek el a Föld felszínéhez. Az érclelőhelyek a 0,5-1,1 pm-es hullámhossz-tartományban verik vissza a fényt. A jövőben olyan érzékelők használatát tervezik, amelyek az 1,6-2,2 um-es hullámhossztartományban regisztrálnak, tehát az ásványokra és kőzetekre jellemző sugárzásra érzékenyek.' Nagyon eredményesen használják fel a mesterséges holdak által készített felvételeket a vulka- nológusok a tűzhányókitörések tanulmányozására. 1980. május 18- án Észak-Amerikában a Cascade Range hegységben kitört a már kialudtnak hitt Szent Ilona tűzhányó. A geosztacionáris mesterséges holdak felvételein mindjárt a vulkánkitörést követően meg lehetett figyelni a lökéshullám hatását a felhőkre és a por és hamufelhő keletkezését. A néhány nappal későbbi felvételeken látni lehetett, hogy a tűzhányóból kilövellt por és hamu 200 km-nél nagyobb távolságra is eljut. Ezek a műholdas felvételek nemcsak ennek a félelmetes természeti jelenségnek a regisztrálására használhatók, hanem információval szolqálnak a vulkanikus anyag kilövellésének és terjedésének tudományos elemzéséhez. Ha ugyanis vulkán- kitörés következtében nagyobb mennyiségű por és hamu kerül a levegőbe, akkor ez az éghajlat és az időjárás rövid időtartamú változásához vezethet, mert a légkör magasabb rétegeibe jutó porrészecskék hatással lehetnek a Föld sugárzási egyensúlyára. Ha a tűzhányóból kilövellt vegyi anyag tartalmaz pl. klórt, hatással lehet a sztratoszféra ózonrétegére (ez az ózonréteg nem engedi át a Napból a Földre érkező - az emberre káros - ultraibolya-sugárzást). Egészében már ismert, hogy a hatalmas vulkánkitörések bizonyos klímaváltozást vonnak maguk után. Az Agunga tűzhányó 1963-as és Krakatoa tűzhányó múlt századbeli kitörése a robbanások után néhány évig tartó hőmérsékletváltozást okozott. Eddig még nem beszélhetünk határozottan arról, hogy a Szent Ilona tűzhányó 1980-as kitörése milyen hatással volt az éghajlatra. A vulkánok tanulmányozására szolgáló egyik legmegfelelőbb eszköz, a műholdas megfigyelések segítségével azonban bizonyára hamarosan válaszolni lehet az eddig nem tisztázott kérdésekre is. Az óceánok világűrből végzett szondázása eddig viszonylag lassan fejlődött, bár nem is indokolatlanul. Máig elsősorban a felszíni rétegek megfigyelése végezhető el, mert az elektromágneses hullámok nem hatolnak be mélyen a vízbe. Ennek ellenére már az óceánok mélyebb rétegeinek állapotáról is váratlan megállapításokhoz jutottak. Nyilvánvaló, hogy az óceánok megfigyelésének hatalmas és bonyolult feladatát csak mesterséges holdakról lehet elvégezni. Korunkban olyan információkra van feltétlen szükségünk, mint az óceánok felszínének hőmérséklete, adatok az óceáni áramlásokról és az árapály rendszerről, a pontok változásának folyamatáról, a tengeri szökőárakról és az úszó jéghegyekről. A mesterséges holdak nagy mennyiségű információval, adattal szolgálnak ezekről a jelenségekről és egyéb, az óceánokban végbemenő folyamatokról is. Az óceáni áramlások óriási energiamennyiséget visznek magukkal, főleg az alacsonyabb földrajzi szélességekről a magasabbakra, és meghatározó szerepük van az időjárás és az éghajlat alakulásában. Szemléletes példák az óceáni áramlások energiaátvitelére a hurrikánok és tájfunok, amelyek fő energiaforrása az óceánok vizében felhalmozódott nagy mennyiségű hőenergia. Nem lehet az időjárást és az éghajlatot előrejelezni, ha nem ismerjük az óceáni áramlásokat és az árapályrendszert. Az ürkorszak kezdete előtt az óceáni víztömegek mozgását, áramlását bedugaszolt és vízbe dobott palackok segítségével igyekeztek megállapítani. Ezekbe a palackokba feljegyzést helyeztek el arról, pontosan hol és mikor dobták azt a vízbe, és a megtalálás helyéből következtettek az óceáni és tengeri áramlatokra. Ma a mesterséges holdak segítségével lehetőség nyílt speciálisan erre a célra készített és vízre bocsátott bóják követésére. Ezekbe a bójákba a légnyomást és a víz hőmérsékletét mérő műszereket, valamint rádióadót szereltek, amely automatikusan továbbítja a mért adatokat a mesterséges holdra. A mesterséges hold műszerei ebből a rádióadásból meg tudják állapítani a bója földrajzi helyzetét az óceánon. 1979-ben a déli félteke óceánjain 300 ilyen bóját helyeztek el. A bóják sodródásának, útjának adatai újabb információkkal szolgálnak az óceáni áramlásokról és az árapályrendszerről. A METEOR és a SISAT mesterséges holdakon olyan pontos rádiómagasságmérők vannak elhelyezve, amelyek új információkkal szolgáltak arról, hogyan változik az óceánok felületének középszintje a víztömegek áramlásának dinamikus erői és a Föld gravitációs terének apró egyenetlenségei (inhomogenitása) hatására. A rádiómagasságmérők pontossága 1000 km magasságból 7 cm. Ezért könnyen megállapíthatták, hogy az óceán felszíne a Golf-áramlásban 1,3-1,7 méterrel alacsonyabb a feltételezettnél. A mesterséges holdak speciális műszerei a szél hatására létrejött kisebb hullámok szerkezetét, alakját is megfigyelhetik, amiből megállapítható, mekkora a szél sebessége az óceán vagy tenger felszínén. Ezek az információk mérhetetlenül fontosak a tenger- hajózás számára. Az emberi szem kékszínűnek látja az óceánt ott, ahol kevés benne a mikroorganizmus, zöldnek ott, ahol sok, barnásnak pedig a kontinentális öblök, folyótorkolatok közelében. A mesterséges holdak színes felvételei lehetővé tették ebből a szempontból is az óceánok felmérését és osztályozását. Ugyanilyen felvételek segítségével állapíthatják meg az óceánok és tengerek felületét szeny- nyező nagy kőolajfoltokat is. A Föld világűrből végzett geológiai térképezésében fontos szerepet játszanak az ember irányította űrhajók és az orbitális űrállomások is. Bolygónk vizuális és fotooptikai megfigyelése már az első űrhajósok programjába is beletartozott. A Szovjetunióban a Kaukázus, Közép-Ázsia és a Kaspi-tenger térképezését 1970-ben a Szo- juz-9 űrállomásról végezték el. Egyidejűleg légi megfigyeléseket is végeztek, hogy kifejlesszék a kozmikus felvételek értelmezésének módszereit. A Szojuz-9 felvételei alapján készítették el az első 1:1 000 000 méretarányú térképet. A Szojuz-12 orbitális űrállomás útja jelentős mérföldkövet jelentett a Föld kozmikus geológiai szondázásában. Az űrállomáson elhelyezett speciális mul- tispektrális fotokamera nagy mennyiségű és sokrétű térképezési munkát tett lehetővé. Az említett kamerával készített felvételek feldolgozása alapján készítették el a kőolaj- és gázmezők térképeit. A Szovjetunió lakatlan területein nagy földalatti ivóvíztartálékokat Is felfedeztek. A bécsi UNISPACE-82 konferencia előrejelzése alapján néhány államban az elkövetkező évtizedben speciális „geolográfiai“ és „oceanográfiai“, nagy felbontóképességű műszerekkel ellátott mesterséges holdat készülnek felbocsátani. A Szovjetunióban és az USA-ban ilyen célokra a Szojuz -Szaljut orbitális űrállomásokat, illetve a Space Shuttle űrrepülőgépet szándékozzák felhasználni. Április óta napkollektor segítségével oldják meg a melegvíz-szolgáltatást a Óeské Budéjovice-i nyugdíjasok házában. A négyezer liter víz melegítésére alkalmas berendezés évente 65 ezer kilowattóra villamos energia megtakarítását teszi lehetővé. A felvételen Josef Blazek a kollektor működését ellenőrzi (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK SZOLITONOK VEZETIK A POLIMEREKBEN AZ ÁRAMOT Harkovi kutatók modellezték, hogyan viselkedik egy polimer fonal villamos térben. E modell megmagyarázza azt a jelenséget, hogy a polimerek bizonyos körülmények között ugyanolyan jól vezetik az áramot, mint a fémek. E modell fölteszi, hogy a polimerekben nem elektronok, hanem úgynevezett szolitonok vezetik az áramot. Ezek különleges, nagy amplitúdójú, gyengén tompított hullámok. Meglétükre az elemi részecskék fizikájában kidolgozott számítási módszerek alkalmazásából következtetnek. E hullámok ,,csapdá“-nak tekinthetők, amelyek szabad töltéseket befognak és a polimerre átvisznek. Ezáltal a nem vezetőt a fém villamos és mágneses tulajdonságaival ruházzák fel. A modell alapján a harkovi kutatóknak sikerült több, áramot vezető fémorganikus vegyületet létrehozniuk. Ilyen polimerekből várhatóan jó áramvezető kábelek és napelemek készíthetők. (Szovjetszkaja Esztonija) ÚJABB DINOSAURUS-KIHALÁSI ELMÉLET L. R. Croft, a Salford Egyetem biológusa azzal magyarázza a dinosaurusok kipusztálását, hogy megvakultak. Erre a következtetésre koponyáik maradványainak vizsgálatából és a szem élettanára vonatkozó újabb biokémiai felismerésekből jutott. A biokémikusok azokat a körülményeket vizsgálták, amelyek a szemlencsét átlátszatlanná téve szürkehályogot okoznak. Ilyen körülmény a lencsében lévő proteinmolekulák szerkezetének a megváltozása. Croft és munkatársai sorra vizsgálták, hogy a meleg, illetőleg a hideg vérű állatoknak ezek a proteinjei hogyan reagálnak a napsugárzásra. A tisztított proteinek kémcsőbe helyezett mintáit több héten át napsugárzásnak tették ki. A napfény csak a hideg vérű állatok nem stabilis proteinjeire hatott. így jutottak arra a föltevésre, hogy a dinosaurusok szemlencséje nélkülözte a stabil proteineket, és amikor fokozott napsugárzás érte őket, hajlamossá váltak arra, hogy szürkehályog miatt megvakuljanak. (London Press Service) A VENUS REJTÉLYES FELHŐI A Venus légkörének felső rétege rendkívüli sebességgel forog a bolygó körül - állapították meg a harkovi egyetem asztrofizikusai. A Venus-légkör felső rétegére az egyneműség, a homogenitás a jellemző. Vörös fényszűrón át fényképezve a Venus-légkört, több ezer kilométer kiterjedésű sötét alakzatok láthatók benne. Megállapították, hogy forgásuk sebessége mintegy négy és fél földi nap, ami körülbelül másodpercenkénti száz méteres sebességnek felel meg. Ha a Venus fő felhőzete koncentrált kénsav cseppjeiből épül fel, amint feltételezik, akkor a most felfedezett légköri alakzatok nyilvánvalóan más vegyi összetételűek. (d) TAKARMÁNY KONYHAI HULLADÉKBÓL Ukrajnában, a makajevkai állami gazdaságban kísérletképpen konyhai hulladékból készült granulátummal takarmányozzák a szarvasmarha-állományt. A nagy konyhákban és a háztartásokban évente több százezer tonnányi konyhai hulladék keletkezik. Értékes takarmány lehetne az állattenyésztésben, de a tartósítását és a tárolását eddig nem sikerült megoldani. A makajevkai állami gazdaság takarmánygyárában granulátummá (szemcsés anyaggá) dolgozták fel a konyhai hulladékot. A kitűnő takarmánykoncentrátum hosszú ideig eltartható és jól raktározható. Az állatok szívesen fogyasztják, növeli a vágósúlyukat és a tejhozamukat. (d) 4» *
