Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
PINTÉR ISTVÁN ÚJ szú 17 1982. X. 15. AZ ŰRKUTATÓ •V,&' á EIIQAZADA A Föld kutatása a világűrből (8) A Zd’ári Gépgyárban első ízben alkalmaznak ipari robotokat az alakító gépsoron, s ezzel lényegesen jobban kihasználják a CRU típussorú univerzális hidraulikus préseket. Az alakító gépsor ily módon évi 20 millió korona értékű anyagmegtakaritást eredményez a régi technológiához viszonyítva, s alkalmazásával csökken a munkaerő-igényesség és javulnak a munkakörülmények. A technológiai folyamat vezérléséről a szabadon programozható Tesla NS 910 automata gondoskodik. Az első két, ily módon felszerelt alakító gépsort a jövő évben helyezik üzembe. A felvételen Igor Fritzky, a Presovi Fémipari Kutatóintézet dolgozója a PR 16-os ipari robot programját készíti elő és ellenőrzi a CRU 400-as prés manipulációs térségében. (Felvétel: CTK — Vít Koreák) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK CSILLAGKÖZI PLAZMAÁRAMOK Húsz évvel ezelőtt, amikor a világűrből elkészült az első felvétel a Földről, annak állandóan mozgásban levő légköréből és változó felszínéről, a képek csodálatot és lelkesedést váltottak ki, de nem tudtuk teljes mértékben felhasználni azokat. Ezeken a képeken sokkal több található meg, mint a Föld felszínének vagy az atmoszféra térbeli állapotának pontos ábrázolása. Bár feltételezték, hogy a kozmikus feltételek nagyon sok, potencionálisan felhasználható információt tartalmaznak, tíz évig tartott, míg teljesen értékelni tudtuk annak az adattengernek a mennyiségét, amit ezek a képek tartalmaznak és megtanultuk azokat felhasználni. Az első űrfelvételek például lehetővé tették a felhők belső felépítésének tanulmányozását. Sok időre és türelemre volt szükség, a műholdas felvételek és a földi mérések sok-sok összehasonlítását kellett elvégezni, míg eljutottunk a felhők belső felépítésének fizikai magyarázatához. A hatvanas években hirtelen megnőtt a légkörről és óceánokról a mesterséges holdak segítségével szerzett információk mennyisége, és javult a Föld felszínéről készült felvételek értékelésének technikája is. Ezen kívül a hetvenes évekre nagyméretű technikai fejlődés volt jellemző, ami a következő évtizedekre még tökéletesebb műholdas megfigyelőrendszerek kifejlesztésével kecsegtetett. Lehet, az sem volt véletlen, hogy éppen a hetvenes években tudatosodott egyre jobban: a Föld nyersanyag-készletei végesek és nem elégségesek az emberiség alapvető igényeinek kielégítésére sem. Ezért olyan elhatározás született, hogy a Föld nyersanyag- készletét csak óvatosan, a jövőre való tekintettel szabad felhasználni. A föld, a víz és a levegő az ember éltető elemei, néha ellene is fordulhatnak. A tomboló viharok, az árvizek, a földrengések és a vulkánkitörések hatalmas károkat okozhatnak, főleg akkor, ha váratlanul törnek az emberre. Kevés a valószínűsége annak, hogy az ember a közeljövőben megszelídítené ezeket a természeti csapásokat, de megértheti, előrejelezheti azokat, és felkészülhet a védekezésre. Az ember hozzáigazíthatja tevékenységét az ilyen csapások veszélyéhez, hogy minél kevesebb kárt szenvedjen. Ahhoz, hogy az ember harmóniában élhessen a természettel, meg kell ismernie az öt körülvevő természet törvényeit, alkalmazkodnia kell a természethez és a lehetőségeken belül a természetet is saját szükségletei szerint kell alakítania. A múltban, amikor az ember még nem tudta kiaknázni a természeti kincseket, amikor a termelés és a fogyasztás csak helyi jellegű volt, úgy tűnt, hogy az ember közvetlen természetes környezetének ösztönös értelmezése és megértése elegendő ahhoz, hogy létét biztosítsa. Most, amikor az ember egyre jobban meghódítja a természetet, amikor a termelés és a fogyasztás nemzetközi jelleget öltött, kevésnek bizonyulnak a hagyományos ismeretek, és revízióra szorul az ember saját, éltető bolygójához fűződő eddigi viszonya is. Ahhoz, hogy az ember jobban megismerhesse bolygóját, az ismeretek új forrására van szüksége. Ez a megismerés csqk akkor lesz dinamikus és globális, ha a kutatásra használt eszközöket dinamikusan és globális mértékben alkalmazhatjuk. Az űrtechnika dinamikus és globális is, mert a mesterséges hold pályáján átrepül a Föld egyik vagy másik része felett, és a Föld ezen területei felett rendszeresen fog átrepülni mindaddig, míg azt azok kutatása megkívánja. A Föld mesterséges holdról történő megfigyelésének eredményei csak akkor lesznek valóban hasznosak, ha az így felfedezett természeti kincseket ésszerűen és békés célokra használják fel A műholdakon mért adatok hatékony feldolgozását feltétlenül a kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi együttműködés keretén belül kell elvégezni. Az űrtechnikát feltétlenül az emberi szükségletek kielégítésére kell felhasználni. A Föld nyersanyagkészletének ésszerű kihasználása a Föld megfigyelésére és a nyersanyag-lelőhelyek kutatására szolgáló műholdak rendszerének létrehozásától és a nemzetközi együttműködéstől függ. Ha elsőbbséget adunk a Föld természeti kincseinek gondos, a jövőre is tekintő felhasználásának - nemzetközi együttműködés keretén belül -, akkor nagyon gyorsan kell fejlődnie a Föld megfigyelésére,. a nyersanyag-lelőhelyek feltérképezésére szolgáló mesterséges holdak rendszerének, amely jelentősen hozzájárulna az emberiség jólétének szavatolásához. A Föld felszínének megfigyelését már azoknál az első űrrepüléseknél megkezdték, amelyeknél az űrhajók fedélzetén emberek is voltak. Az űrhajósok fényképezőgépekkel különböző magasságokból és eltérő szög alatt készítettek felvételeket a Föld felszínének nappali és éjszakai oldaláról is. Ezek a rendszertelenül készült különböző sajátosságokat mutató felvételek felkeltették a nyersanyagforrások után kutató szakemberek figyelmét. Az első LAND- SAT típusú amerikai műhold 1972-es és a szovjet METEOR- Természet 1974-es felbocsátásával megkezdődött a Föld rendszeres fényképezése, ami az egész földfelszínre kiterjed. Ezen kívül a Szaljut és Skylab orbitális űrállomások fedélzetén speciális műszerekkel készítettek felvételeket a földfelszín és a nyersanyagbázisok kutatása céljából. Ugyancsak erre a célra bocsátottak fel egy indiai mesterséges holdat is. A Föld űrből végzett kutatásának különböző összetevőit úgy képzelhetjük el, mint a természetes „szem-agy“ rendszerünkhöz hasonló, de módosított és kibővített lehetőségekkel rendelkező technikai eszközökkel összeállított rendszert. A Föld távoli, világűrből végzett szondázásával az ember rendszeresen nagy mennyiségű vídeoinformációt szerezhet magáról a Földről és az ezt körülvevő térségről az elektromágneses hullámhossztartomány jelentős részében. A Föld természeti kincseinek és környezetének tanulmányozására szolgáló kozmikus rendszerek több részből állnak, több célúak és irányíthatók. Ez a sokféle műszaki berendezést magába foglaló komplexum ma- gasfokúan automatizálható az információk felvételére, kiértékelésére és elosztására vonatkozóan. A világűrből végzett Föld-kutatás eredményeit felhasználják a fejlett és a fejlődő országok nemzetgazdaságának különböző ágazatai egyaránt, főleg a következő célokra: a földkéreg globális, regionális és lokális szerkezetének tanulmányozására, hogy megismerjék a fémlelöhelyek, a földgázt és nyersolajat rejtő területek kialakulásának és azonosításának törvényeit; a geológiai folyamatok tanulmányozására; feltárni a tengerfenéki alakzatokat és az óceánok azon területeit, ahol a bioprodukció valamilyen fajtája előfordul, a talaj nedvességtartalmának és a temés várható meny- nyiségének, a mezőgazdasági károk nagyságának megállapítására. stb. Az utóbbi két évtizedben, főleg a Szovjetunióban és az USA-ban több rpint 30 olyan mesterséges holdat bocsátottak fel, amelyek feladata a Föld űrből törénő megfigyelése, szondázása volt. Mint már említettem, az USA erre a célra a LANDSAT sorozatba tartozó mesterséges holdakat használja fel, amelynek jelenleg egy új típusát, a LANDSAT-D-t készülnek felbocsátani. A Szovjetunióban a Föld természeti alakzatainak komplex megfigyelését különböző optikai eszközökkel és hagyományos fényképezőgépekkel is a Szaljut orbitális űrállomásokról végezték el. A Föld természeti kincseit kutató szovjet műholdak kifejlesztése a kozmikus meteorológiában szerzett tapasztalatokon alapult. A szovjet tudósok optimalizálták a kozmikus és a földi kutatásokat. Megállapították, hogy a Föld nyersanyag-lelőhelyeinek felderítésére kevés az 50-80 km-es felbontóképesség. Ennek a programnak a továbbfejlesztésére 1974-ben bevezették a Meteor- Természet típusú mesterséges holdakat, amelyek 650 km magasságban repülnek és műszereik 0,8-1,0 km-es felbontóképességgel rendelkeznek. A Föld felszínének kutatására szolgáló fő műszerek a multispektrális kamerák. Meg kell említeni, hogy a LANDSAT és a Meteor-Természet egységes nemzetközi rendszert alkot, ami azt jelenti, hogy a fényképfelvételek egységes méretűek, és nemzetközi egyezményben rögzített frekvenciákon sugározzák adataikat. A 18,5x18,5 cm nagyságú képeken 185-185 km nagyságú területeket ábrázolnak, ami azt jelenti, hogy a mértékarány 1:1 000 000. Az adatok feldolgozása önműködő számítógépek segítségével végezhető el. Úgy mutatkozik, hogy ennek az évtizednek a vége felé a világűrből végzett Föld-kutatásra 7 vagy több műholdas rendszer fog szolgálni nemzeti programok, illetve regionális együttműködés keretén belül. A Szovjetunióban és az USA-n kívül a nyugateurópai államok, Kanada, Kína, Franciaország, Japán és talán még más államok is rendelkeznek majd ilyen rendszerekkel. Ezek a mesterséges holdak a látható fény és az infravörös hullámhossztartományra érzékeny különböző felbontóképességű detektorokkal lesznek ellátva. A SPOT nevű francia kísérlet pl. 10 m-es felbontóképességgel számol. Olyan rendszereket is terveznek, amelyek felbontóképessége 10 m-nél is jobb. Ilyen rendszerek a műholdról a Földre történő információátvitel óriási sebességét kívánják meg, megközelítőleg 200 megabitet másodpercenként. Természetes, hogy az adatok feldolgozására is sokkal nagyobb teljesítményű számítógépek kellenek. Általánosságban nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Földnek a világűrből mesterséges holdakkal végzett kutatása nagyon hatékonynak bizonyult. Ha a berendezések, a módszerek tökéletesednek és a nemzetközi együttműködés továbbfejlődik, a hatékonyság is gyorsan növekszik majd. A nemzetközi együttműködésnek jelenleg csak kezdetleges stádiuma lelhető fel. Ezt részben a Föld sok nemzetének érdekkülönbsége okozza és az a veszély, hogy a műholdak segítségével a Földről szerzett adatokkal visszaélnek és katonai célokra használják fel. Nyilvánaló, hogy bár ezek a kutatások időben egybeesnek, a rendszerek egységesítése nagyon alacsony szinten van. Sokkal nagyobb lehetőség reljik a fejlődő országokkal való együttműködésben, amelyek saját berendezéseket fejlesztenek ki természeti kincseik keresésére és azokat szovjet, amerikai és francia mesterséges holdakon helyezik el. A világ tudományos-technikai potenciáljának felmérése a kívánt irányba terelheti az űrből végzett földkutatást is, ahogy ezt Bécsben az ENSZ UNISPACE-82 konferenciáján is hangsúlyozták 1982 augusztusában. A világegyetem talán legigé- zöbb objektumai a plazmaáramok, amelyek szinte elképzelhetetlen sebességgel távolodva a kettős csillagrendszerektől, óriási távolságba nyúlnak ki és évmilliókon át megmaradnak. Ezeknek a roppant anyagáramoknak a keletkezéséről mindeddig nagyon keveset tudtak. A kaliforniai Lick obszervatóriumban most a Nap közelében is sikerült felfedezni ilyen plazmaáramot, amelynek keletkezését talán az 1985-ben Föld körüli pályára állítandó űrteleszkóppal is sikerül majd közvetlenül megfigyelni. Az R-Aquarius csillag plazmaárama a csillagászok véleménye szerint kereken 750 fényévnyire van Naprendszerünktől. Az R-Aquarius olyan kettőscsillag, amely óriási anyagkorongot gyűjtött maga köré- ennek a korongnak az átmérője 25 Nap-Föld távolság. Az anyag másodpercenként kétezer kilométeres roppant sebességgel úgy áramlik ki a csillagrendszerből, mint a forró gázok egy sugárhajtómű fúvókájából és már akkora távolságba jutott, mint a Naprendszer nagyságának 20-szorosa. Ilyen gázáramokat eddig főként a távoli aktív galaxisok magjában figyeltek meg. Az egyetlen másik plazmaáramforrás a Tejútrendszerben, az SS 433 katalógusszámú csillag 20-szor nagyobb távolságra van tőlünk, mint az R-Aquarius. IBOLYÁN INNEN, IBOLYÁN TÚL A házityúk szemének látópigmentje maximálisan a 417 nanométeres hullámhosszra érzékeny- állapították meg a virginiai állami egyetem kutatói. Valószínűnek tartják, hogy a pigment érzékenysége egészen a 350 nanométeres hullámhosszig terjed (az emberé 420 nanométernél végződik), így a tyúkok és a többi (vagy sok) madár az ibolyántúli fényt is érzékeli. Sok rovarról is tudjuk, hogy érzékelik az ibolyántúli fényt, de hiányoznak a szemükből a vörös fényre érzékeny receptorok, a madarak szeme viszont a vöröstől az ibolyántúlig terjedő színképet érzékeli. Az ibolyántúli érzékelés lehetővé teszi számukra, hogy borult időben is navigálhassanak, tájékozódhassanak a Nap alapján. Valószínű, hogy a házityúkok ezt a képességüket azoktól az őseiktől örökölték, amelyek még nagyobb távokat tettek meg repülve. SZENNYEZETT FOLYADÉKOK FÉNYVALLATÁSA Tévedés nélkül meghatározható a folyékony hajtóanyagok szennyezettségének mértéke a Kirgiz SZSZK-ban kifejlesztett újfajta műszerrel. A méréshez mindössze két perc szükséges. Az üzemanyagban levő szilárd szemcsék mennyiségét a vizsgált üzemanyagra irányított lézersugárral mérik. Különleges berendezés fogja fel és alakítja át elektronikus impulzusokká a fényfelvillanást. Világító táblán elektronikus számláló jelzi az elemzés eredményét. Az új műszerrel mérhetik másfajta folyadékok szennyezettségének mértékét is. HEGESZTÉS TŰZIJÁTÉK NÉLKÜL Az ukrajnai Zaporozsje egyik üzemében megkezdték az aktivált elektróda szálak üzemszerű termelését. A félautomatikus és automatikus hegesztés céljára szolgáló új anyag ideálisan egyenletes és tartósabb varratot ad. A hagyományos hegesztési folyamat lényeges hiányossága - az -elektróda fém szikrázása. A vakító tűzijátékban évente az ötvözött hegesztőpálca 10-15 százaléka megy veszendőbe, jelentős meny- nyiségü villamos energia fogy el feleslegesen. Sok munkát ad a felületek pikkelyektől való megszabadítása is. A Paton Villanyhegesztési Intézet munkatársai javasolták az aktivált elegy keverését a hagyományos hegesztő pálcákba. Ehhez külön hengersort alakítottak ki. A gyár már az idén 150 tonna aktivált elektródát gyárt. (d)
