Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-15 / 41. szám

|\ Megtört a jég, új időszak vette !V! kezdetét az Alsópéteri (Dolny Peter) Egységes Földmüvesszövet- kezet állattenyésztésében. Az elnök szavaival élve „lassan már minden érdekelt hinni kezdi, hogy a péteri tehenek is adnak tejet“. Ennek egyik bizonyítéka a legutóbbi járási mező- gazdasági aktívaértekezlet, amelyen SZ télév eredményei alapján a földmüvesszövetkezetet sok ev után az élenjárók között említették Ott, azok sorában, akikhez még ta­valy ilyenkor is csak szerettek volna tartozni. Miként lett az álomból valóság9 - ezt részleteztük, s minek is tagad­nánk. sokaknak tanulságul. CSAPATMUNKA VOLT Kiindulásul néhány, önmaga he­lyett beszélő tény, adat. Az idén eddig egy negyeddel adtak el több tejet, mint az előző év azonos időszakában. Az állattenyésztő ágazat előrelátható­an október végén, november elején teljesíti eladási tervét. A jelenlegi fejé- si átlag megközelíti a tizenegy litert, és a járási átlannáj p-pOmä lényege­sen gyorsabban gyarapodnak a hízó­bikák. Annak ellenére, hogy újszerű a velük való munka, hiszen tavaly is A régi istállókban is javíthatók az eredmények vagy a tojókat gondozó Kocsis Sán­dor vezette szocialista munkabrigád tagjai. Ök, s az egyre nagyobb szám­ban mögéjük felsorakozó társaik munkájukkal, igyekezetükkel a leg­többet tették a jobb hozamok eléré­séért. AKI NEM IGAZODOTT, AZ KILÉPETT A SORBÓL Már az elnök is hangsúlyozta, hogy az irányításban és az eredményeket javítani akaró törekvésben a gazda­sági és pártvezetést nem lehet külön­választani. A pártirányítás mindenkor igazodott a belső körülményekhez, a közvetlen célok elérését segítette. Mivel, hogyan - ezt már Molnár Lajos, a pártalapszervezet elnöke részletez­te.- Elsődlegesen saját tevékenysé­günkben vezettünk be messzemenő rendszerességet. Legyen az bármi­lyen szezonmunka vagy pártpolitikai tevékenység, mindig gondosan elké­szített tervek szerint dolgozunk. Ha­sonlóan psgy ggpiőói Toroltunk a párt­csoportok tevékenységére, mivel a pártalapszervezet e kis alakulatai valóban sokat tehetnek a termelés vonalán. £;,'joett a sorból. Akik maradtak, azok a korábban g^szerütlennek vélt dol­goknak ma már hasznai f^ák. Mert törvényszerű, hogy aki többet tes.T a közös asztalra, az többet is kap A VEZETŐK TÖBBLETGONDJA A képlet persze nem ennyire egy­szerű A vezetésnek, irányításnak a rendszeres é!Í£nCrZ05?el és értéke­léssel kell párosulnia, hiszen csak így derülhet ki, hogy kik érdemelnek töb­bet A dolgozók, köztük az állatte­nyésztők túlnyomó többsége egyetért a rendszeres ellenőrzéssel és értéke­léssel, s igazán nem rajtuk múlik, ha ez valahol hiányzik. Nem titok ugyan­is, hogy az egyének szerinti értékelés elsősorban a vezetőktől igényel több­letmunkát.- Hetente legalább egyszer végig­járom az összes munkahelyet, bele­értve a telepeket is. A közvetlen tapasz­talatot uavaojo rr--g a legapróiéko- sabb tájékoztatás sem pótolja. Az igaz, sokszor így kevésnek bizonyul a napi rendes munkaidő, de ez a ve­zető állással együtt jár - mondta a földművesszövetkezet elnöke. HA MINDENKI ÚGY AKARJA még egyszerűen eladták a bikaborjú­kat. Érdekes kérdés, hol találtak nekik helyet, hiszen párhuzamosan a tehén- állomány is növekedett, a tervezett ütemben fokozták a tojástermelést és a korábbi szinten tartották a sertéste­nyésztést.- A régi istállókat korszerűsítjük, így nyerünk némi férőhelyet, s átcso­portosítottuk az állatokat. A tojóknál növeltük a forgás gyorsaságát, példá­ul azzal, hogy rugalmas munkaszer­vezéssel az állománycsere után ese­dékes fertőtlenítést a korábbi hat hét helyett fele annyi, vagy még rövidebb idő alatt végezzük el - mondta Órá­nyik Károly mérnök, a földmüvesszö- vetkezet elnöke, s mivel már koráb­ban megegyeztünk, hogy ezúttal mel­lőzzük a fejlesztés szakmai kérdéseit, s elsődlegesen emberi oldalról részle­tezzük a feltételeket, ilyen értelemben folytatta:- Az előbbrelépés csapatunk ered­ménye. Ezúttal is bizonyságot nyert, hogy amennyiben mindenki akarja a javulást, s ennek érdekében a saját területén a tőle telhetőt megteszi, a si­ker törvényszerű. Ebben az igyeke­zetben nincs fontosabb és kevésbé jelentős pont. A vezetőknek ott kell lenniük, ahol a termelés folyik, csak így láthatják meg, hogy hol és mit kell tenni az eredmények további javítása érdekében. A növénytermesztésnek is be kell segíteni, mert hiába a jobbí­tási szándék, ha nincs alap. takar­mány, amire építeni lehet. De még mindez így együtt sem váltaná valóra az álmokat, ha nem lennének olyan állattenyésztőink, mint amilyenek pél­dául Matej Havran, az idősebb és fiatalabb Ondrej Fábián és Ladislav Uzák fejők, Kelemen Edvin etető, A gazdaságszervező pártmunka útjai tehát kitaposottak. A gazdasági vezetők kidolgozzák a munkaterve­ket, ezt a pártbizottság megtárgyalja Számba veszi, hogy a kommunisták mivel s hogyan tudnak segíteni, s ezt a javaslatot a pártgyülés elé terjesztik Ebből természetesen termelési érte­kezleten, majd pártcsoportgyűlésen is megtárgyalják a dolgot, így a kommu­nisták elé kerülő javaslat- az adott termelési szakaszon dolgozók véle­ményét, nézeteit is tartalmazza.- Alapelvünk, hogy sosem bocsát­kozunk feleslegesen szakmai kérdé­sekbe. A legalkalmasabb és gazda­ságos technológiai eljárások megvá­lasztása a gazdasági vezetők felada­ta A mi feladatunk megmagyarázni ennek helyességét, s elfogadtatni az emberekkel még akkor is, ha az több­letfeladattal jár. Az ember ugyanis csak egyik, de annál lényegesebb tényezője a termelésnek Az elmúlt hónapokban így sikerült elérni, hogy a korábbiaknál felével több sörgyári mellékterméket etetnek az állatokkal. Természetes lett a so­kak számára kimondottan népszerűt­len szervezési intézkedés. Például szigorúan ellenőrzik a munkába érke­zést, bevezették az alkoholszondá­zást, és nem titkolják el, sőt kivétel nélkül a termelési értekezlet s a párt- csoportülés napirendjére kerül, ha va­lakit azon kapnak rajta, hogy táskájá­ba „véletlenül" dara keveredett. A kommunistáktól elvárják a példa- mutatást, sőt ezen túlmenöeh azt is, hogy a rend ellen vétőket figyelmez­tessék. Voltak, akik megértették minden­nek szükségességét, de voltak olya­nok is, akik nem. Ők már másutt dolgoznak, mert aki nem igazodott, az A PÁRTELNÖK IS HASONLÓKAT HANGSÚLYOZOTT- A munkaverseny szervezése és az érdem szerinti jutalmazás nem kis feladat. A helyezéseket el kell fogad­tatni az emberekkel, azzal is, aki ke­vesebbet kap. S ezt csak úgy teheti meg a vezető, ha nagyon konkrét tényekkel indokol, ha valóban figye­lemmel kíséri az eredményeket, pon­tosan számon tartja, kimutatja a telje1 sítményeket, s ezeket ösztönzőként is hasznosítja. Mindez sok-sok többlet- munkát igényel, de a fáradságnak megvan a látszata Bár más szempontból, Milan Plu- hár, az ellenőrző bizottság elnöke is lényegében a többletfeladatok válla­lásának fontosságát hangsúlyozta.- A bizottság tagjai nemegyszer a napi munka után teljesítik tisztsé­gükből adódó kötelezettségeiket. Na­pokkal ezelőtt például este nyolc óra felé indultunk útnak, s mire bejártuk az egyes telepeket, a határ bizonyos részeit, hogy lássuk, nincs-e valahol rendellenesség, hajnal lett. S végül Horváth Imrének, az állat­tenyésztőket tömörítő pártcsoport ve­zetőjének véleménye:- A csoport munkája hatásos. Tag­jainak javaslatait megszívlelve az utóbbi hónapokban javult a tojók tá­panyagellátása, folyamatosabb az is­tállótrágya elszállítása, a szigorú ellenőrzés eredményeként jobb minő­ségű a tej. Mindez persze különleges gondot, állandó odafigyelést igényel, de ezt a fáradtságot nem szabad sajnálni. > A javulás, javítás útján tett első lépések bizonyítják, hogy Alsópéteren a többletfeladatokat és a velük járó gondokat valóban vállalják. EGRI FERENC A Tynci na Sá- zavou-i Helyi Nemzeti Bizott­ság példásan teljesíti a CSKP XVI. kongresz- szusából eredő feladatokat. Z- akció keretében új bevásárlási központ épült. Az építkezésen a lakosság 76 700 órát dol­gozott társadal­mi munkában lllllllllllllll I POLITIKA ÉS PROPAGANDA A politika és propag. ;r>da elválaszthatatlan --k egymástól. Szervesen összekapcsolóana*. o|yany" nyira szervesen, hogy nyugodtan mondhatjuk: ami­lyen a politika, olyan a propaganda. A militarista politikát azonban semmilyen rafinált propaganda nem menti meg. Semmiféle békesze- retö frazeológia nem leplezi a militarizmus és a há­ború imperialista politikájának agresszív lényegét. A legutóbbi időben az Egyesült Államok katonai fölényének megszerzését célzó washingtoni irány­vonal mellett egy másik is egyre szemléletesebbé válik: az a kísérlet, hogy fölényre tegyenek szert az ideológia és a propaganda terén egyaránt Mivel függ össze ez?- Az Egyesült Államok és a NATO vezető körei, amelyek szándékosan kitérnek a vitás problémák becsületes, konstruktív megtárgyalása elöl, elhatá­rozták, hogy ideológiai háborút üzennek a Szovjet­uniónak. „Mi részt veszünk az ec^Qj; j-iáporújá­ban... - jelentette ki Charles Wick, az amerikai Nemzetközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója, Reagan elnök jó barátja és szintén milliomos, a kép­viselőhöz külügyi bizottsága mellett működő külföldi akciók albizottságában mondott beszédében. - El­lenfelünk a Szovjetunió...“ Minden jel szerint elhatározták, hogy az „ideoló­giai háborút“ az állami politika szintjére emelik azáltal, hogy rendkívül harcias jelleggel ruházzák fel. Ezen a téren az elnök és a kormányzat más olyan vezetői a hangadók, akik az amerikai „szov- jetológusok“ népes gárdájával, az amerikai tömec tájékoztatási eszközök tulajdonosaival és vezet szemleíróival szoros kapcsolatban állnak ésösszehai goltan tevékenykednek. Az „ideológiai háború" fut» szalagjának kiszolgálását elsősorban a Ch. Wi* vezette Nemzetközi Kapcsolatok Hivatalára bízta Az a feladata, hogy „az elnök külpolitikai dandárja nak" szócsöve legyen. A Nemzetközi Kapcsolatot Hivatalának másik feladata: a NATO keretében folytatott külpolitikai propaganda koordinálása. Az „ideológiai háború" a maga „slágerével“ - az úgynevezett Igazságtervvel - együtt azt feltételezi, hogy az Egyesült Államok „agresszíváéban reagál majd a Szovjetunió akcióira“, s az Egyeseit Államok ambícióinak kielégítésére törekszik, oly módon, hogy ragaszkodik „az erő pozíciójának elveihez“. Ez az ügy egyik oldala. A másik: az Egyesült Államok akcióinak 'dealizálása, fokozott reklámjei- leggel való felruházása, a külföldi közvélemény meggyőzése az amerikai „erkölcsi, szellemi, kultu­rális értékek életképességéről“. ' A közvélemény megdolgozása céljából az ameri­kai propaganda óriási befektetéseket eszközöl. Egy év alatt (1981-1982) a Nemzetközi Kapcsolatok Hivatalának pótlólag 70 millió dollárt utaltak ki, 1983-ra pedig 640 millió dollárt igényelnek. Ezek­nek az összegeknek a jelentős részét az Amerika Hangja Rádióállomás szóráskörzetének növelésére fordítják. A Szabadság és Szabad Európa Rádió számára - ezek úgynevezett „nem kormányokhoz kapcsolódó“ rádióállomások - kiutalt összege­ket is növelték. Egyúttal terveket készítettek Anglia, az NSZK, Vatikán, Izrael és más országok propa­gandaszolgálatainak szorosabb koordinálására. A külpolitikai propaganda szükségleteinek kielé­gítésére szánt nagy összegeket a washingtoni és a NATO-vezetök „az oroszoknak a lélektani háború terén elért fölényével“ igazolják. Megpróbálják kü­lönválasztani a szovjet propagandát a politikától. Az oroszok politikája, úgymond, „agresszív“, a Szov­jetunióban azonban megtanulták, hogy ezt előnyös megvilágításban tálalják és vonzóvá tegyék a nyu­gati közvélemény szemében. Mintha csupán vala­milyen propagandamesterkedésekről, a politika csomagolásáról, nem pedig annak tartalmáról vol­na szó. Az Egyesült Államok vezető körei, amikor a bizal­matlanság, a gyanakvás légkörét terjesztik a szov­jet Béke-programmal, a Szovjetunió bel- és külpoli­tikájával kapcsolatban, azt a tételt ismételgetik, amely szerint a szovjet fél üzente meg a szocializ­mus és a kapitalizmus közötti ideológiai háborút, és az állítólag a „Szovjetunió hegemonista céljait“ szolgálja. A kommunistáknak az adott kérdéssel kapcsolatos álláspontja szándékos eltorzításáról van szó. A nemzetközi színtéren folyó ideológiai harc - objektív tény. Ez az osztályharc visszatükrö­ződése. A kommunisták azonban mindenkor az eszmék becsületes, békés versenye mellett szálltak és szállnak síkra. „Az embereknek nem a csataté­ren kell tisztázniuk kapcsolataikat, az ideológiai kérdések területét is beleértve“ - állapította meg L. I. Brezsnyev. L. I. Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusának szónoki emelvényéről arra szólította fel a nyugati hatalmak vezetőit, hogy a Szovjetunióval együtt állítsák le a fegyverkezési versenyt, ne pedig egy­más túllicitálására törekedjenek ebben a ver­senyben. Ugyanennyire ésszerű volna, ha arról a szándék­ról is lemondanának, hogy legyőzik egymást az „ideológiai háborúban“. Az eszmék háborúja nem lélektani előkészülete az atomcsapás-váltásnak. A Szovjetunió úgy véli, a keleti és nyugati államok­nak minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy ne lépjenek túl az érték- és világnézet rendszereik védelmében vívott becsületes és méltó harc kere­tein. LEONYID ZAMJATYIN, az SZKP KB Nemzetközi Tájékoztató osztályának vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom