Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-01 / 39. szám

+■ h »> I I I I 1 1 I I I I I I MIÉRT GÖRBE A FIÁLÉ? A gótikus kapuk, tám- pillérek és oromzatok te­tejére épített, karcsú tor- nyocskát fiatoronynak, il­letve fiáiénak nevezik. Ez a fiáié díszes, csú­csos és egyenes. A brnói régi városháza kapuja fölötti fiáié viszont görbe. Miért? Története van, amit Leopold Masur leírt az Az illusztrációt BARUSZ LÁSZLÓ készítette „Alte Brünner Sagen“ című könyvében, s amit nekem is elmondtak. Amikor a városházát építették, egy Pelhrim nevezetű kőfaragó mes­terre bízták a munka irá­nyítását, aki a mestersé­gét a leghíresebb prágai mesterektől tanulta. Tel­jes ellátást, három fűzér ezüstöt ígértek neki a ta­nácsos urak, a munkása­inak pedig tisztes bért.- Am ne feledd - fi­gyelmeztették a taná­csos urak -, olyan le­gyen, amilyen máshol nincs, aki meglátja, állva, ámulva csodálkozzék! Alighogy munkájához látott a mester, kezdőd­tek a kellemetlenségek, mert amikor előleget kért, a tanácsos urak nem akarták elővenni pénzes erszényüket.- Még mit nem- mondták. - Törvény és jog ellen való ilyesmi. Előbb mutasd meg, mit tudsz! Megsértődött a mes­ter. Bánatában kissé töb­bet ivott a kelleténél, s úgy kezdte meg a ka­puhomlokzat tervének rajzolását. Italosán dol­gozva hibás tervet raj­zolt. A kőfaragó munká­sok viszont a terv szerint dolgoztak, annak alapján faragták ki a kapu hom­lokzat és a fiáié építésé­hez szükséges köveket. Amikor összerakták, ma­guk is csodálkoztak, mert görbe lett a fiáié. A mestert kinevette az egész város. A tanácsos urak pedig arra akarták kötelezni, hogy fizessen. Nem kap díjat a munká­jáért, viszont saját erszé­nyéből fizesse ki nekik a javítás, a fiáié kiegye- nesítésének költségeit. Ez már sok volt, Pelhrim mester felbőszült:- Uraim - mondta.- A maguk törvénye és joga olyan egyenes, mint az a fiáié. Különben kár a beszédért. Másnap hiába keres­ték a mestert, eltűnt örökre. Úgy beszélték, hogy Bécsbe ment, ott építette fel azt a világhírű bazilikát. A brnói fiáié görbe maradt, így hát olyan a városháza, ami­lyennek a tanácsos urak kívánták: hozzá hasonló máshol nincs, aki meg­látja, állva, ámulva cso­dálkozik. Ez a történet. És mi a valóság? A késő gótikus stílusú, régi városházát Antonin Pilgram építész vezeté­sével 1510-11-ben épí­tették. A kapuhomlokza­tot díszítő egyik szobor fölött - mely egyébként az" „Igazság“ jelképe- görbe a fiáié. A króni­kákból ennyi tudható meg. Csak a történet adja meg a görbeség okának magyarázatát. Ami hihe­tő is, meg nem is. Hajdú András EGY SE VESSZEN KÁRBA! TÓTH LÁSZLÓ Vlll/B a füleki (Fil’akovo) alapis­kola tanulója ül Hl BH au A mi Vukunk Csilili és Zsozsó az esti me­sét nézték. Anya a konyhában foglalatoskodott; a vacsora nyomait igyekezett eltüntetni. Jómagam szerfölött fontos dol­got végeztem: a szakállamat simogattam. Ilyen szépen együtt volt a család, amikor megszólalt a csengő. A kapu előtt a szomszédasszony állt, s kissé ingerülten így szólt hozzám:- Szomszéd úr, csináljon valamit a kutyájával, mert megőrjít folytonos nyüszíté­sével.- Itt valami félreértés lehet - mondtam -, mert legjobb tudomásom szerint eddig még nem volt kutyánk. Ám ahogy a szomszédék kerítése felé, a nyüszítés irá­nyába néztem, megpillantot­tam egy kölyökkutyát. Valódi kiskutya volt: négy láb, két fül, két szem, egy orr, egy farok tartozott hozzá s minden, ami egy kutyához illik. A pofija körül apró bajusz hetykélkedett, szőre színe fehér, csupán né­hány vöröses folt tarkította az oldalát. Egy pillanat alatt meg­állapítottam, hogy a kutyus fiú, és kitűnően tud ugatni. Fele­meltem s éreztem, egész tes­tében remeg.- Vajon kié lehet? - töp­Az illusztrációt GYURÁK ÉVA készítette rengtünk már valamennyien, mert hosszú távollétem feltűnt a családnak, s mindenki utá­nam jött az udvarra.- Mi legyen szegény párá­val? - tanakodtunk.- Döntsön ő maga! - indít­ványoztam a legidősebb jogán. Kivittem a kapunk elé, s le­tettem a gyalogjáróra. A kutyus rövid tétovázás után a lábam­hoz dörzsölte buksiját, mire a családi tanács döntött: ezu­tán ő is hozzánk tartozik. Váratlan vendégünk lakhe­lyéül átmenetileg a garázst je­löltük ki. Anya tejet melegített neki, amit a kutyus nagy élve­zettel s még nagyobb étvágy- gyal el is fogyasztott. Aztán egy ládikót kerítettem, kibélel­tem pokróccal, s jó éjt kíván­tam ebünknek. Élalvás előtt sokáig törtem a fejem, milyen névvel illessük, de semmi jó nem jutott eszembe. Másnaip Csilili a szokottnál jóval korábban kezdett mosa­kodni, majd egykettőre felöl­tözködött, gyorsan tejet mele­gített, aztán a garázs felé osont. Amikor visszatért, meg­kérdezte:- Apa, aztán hogyan hívjuk majd a kutyusunkat?- Gyere ide - válaszoltam.- De igazán... - csilingelte Csilili - mi legyen a neve?- Kutya - feszítettem tovább a húrt.- De komolyan, apa-csilin­gelt hangosabban Csilili, majd felcsillanó szemmel röppentet­te ki szájából a szót: - Vük!- Vük? - ízlelgettem az is­merős nevet, mely egycsapás- ra megtetszett. így lett a ku- tyusból Vük, a mi Vukunk. Balajti Árpád CSONTOS VILMOS Október Szeptember után Lassan ballagok, Az én napom már Fáradtan ragyog. Vetkőzöm sorra Szép lombruhámat, Vetek magamnak Avarban ágyat. Dércsípte gyepen Lustán lumpotok, A süvegemhez Felleget topok, S úgy lengetem az Emberek felé, Hogy szinte - szinte Izzadok belé. Lelkesedéssel Rajunk, a szőgyéni (Svodín) alapiskola Vlll/A osztá­lyának raja, lelkesedéssel kezdte az új pionírévet. Érdekesebbnél érdekesebb akciókat tervezve állítottuk össze munkatervünkel, és azonnal hozzá is kezdtünk terveink megvalósításához. Első akcióként pionírba­rangolást szerveztünk. Városnézést Nyitrán (Nitra). Rigó Béla tanító elvtárs volt a vezetőnk. A pionírokat minden érdekelte, mindent tudni akartak a látottakról, így bizony nem volt könnyű dolga. Megnéztük a várat is, majd fáradságot nem ismerve a Zobor-hegyre is felmentünk. Az akció értékelésekor megállapítottuk, hogy érdemes volt idejében törődni a munkaterv elké­szítésével, jól kezdtük az új pionírévet. Halász Katrin Ha kedvem támad, Hát fütyörészek, Hogy beléremeg A szarkafészek. Elringatom, ha Sír a rengeteg, S elmegyek, ha már Minden szendereg. Merre jártak? Alighogy megkezdődött az új pionírév, a légi (Lehnice) Petőfi Sándor Pionírcsapat ifjú turistái kirándulást szerveztek. Zömében a Vl/A osztály tanulói vettek részt ezen a kiránduláson. Ürge Mária rajvezető-osz- tályfőnök előzetesen pontosan meghatároz­ta az útvonalat: Lég-Körtvélyes (HruSov) - Somorja (Samorín) - Lég. Ellenőrizte a fel­készülést is, mert kerékpárokon indultak tú­rára a pionírok. Kora reggel gyülekeztek az iskola előtt, s jó hangulatban indultak. Első pihenőjük Tejfalu (Mliecno) mellett volt, az úgynevezett Pipagyújtó emlékmű közelében. Virágot helyeztek az emlékműre, mely az 1849. május 12-én lezajlott csatában elesett honvédokra emlékeztet. A délelőttöt Körtvé- lyesen töltötték. Horgásztak, majd számhá­borút játszottak. Délben kis tábortüzet rak­tak, szalonnát sütöttek. Ebéd után indultak Somorjára. Felkeresték, megnézték a város műemlékeit. Nem maradt ki a városnéző programból a környéken jól ismert, török fagyialtos háza sem. Innen már pihenő nél­kül kerékpároztak haza. Úgy tervezik, hogy a következő túrát októberben rendezik, ami­kor majd Vajkára (Vojka nad Dunajom) láto­gatnak el. Kertész Lídia I./ Milyen szám kerül a kérdőjel helyére? 14 9 5 21 8 13 28 9 ? i • II / Melyik európai fővárosban található a Pergamon- múzeum? III./ Melyik ország pénzegysége a dong? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy hányadik osztályos tanuló a beküldő. A szeptember 17-én közölt rejtvény helyes megfejté­se: I./ Többet ésszel, mint erővel. Nincs ember hiba nélkül. Sok beszédnek sok az alja. II./ Drezda III./ 88. - 31 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalom­ban részesülnek: Kopcsok Ferenc, 6. oszt. Léva (Levice), Lancsarics Martina, 5. oszt. Pozsonypüspöki (Pod. Biskupice), Varga Ildikó, 7. oszt Csata (Cata), Nagy Zsolt, 8. oszt. Érsekújvár (Nővé Zámky), Rublík Mátyás, 6. oszt. Dunaszerdahely (Dunajská Streda) I I I I I I I I I I I I ÚJ SZÚ 18 1982. X. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom