Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-01 / 39. szám
A párt politikájának tudományos alapjaira támaszkodva meghatározhatjuk a társadalom fejlődésének általános távlatait. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa rámutatott arra, hogy komplex módon kell hozzáfogni a kommunista építés feladatainak megoldásához, de egyben utalt arra is, hogy a kommunizmusért vívott harc legfőbb területe változatlanul a gazdaság. A népgazdaság irányítása a párt egész tevékenységének gerince. Ez biztosítja a gazdaság politikai nézőpontú felfogását, amelynek alapja az a programkövetelés, hogy mindent az emberért, az ember javára. Gazdaságpolitikánk alfája és ómegája a konkrét emberről, igényeiről, szükségleteiről való gondoskodás. E politika lényege a mai szakaszban a tizenegyedik ötéves terv fő feladatában jut kifejezésre, ez pedig a szovjet emberek jólétének további növelése, a népgázdaság stabil fejlesztése, a tudományos-technikai haladás meggyorsítása és a gazdaságnak a fejlődés intenzív vágányára való átállítása az ország termelési potenciáljának ésszerűbb felhasználása, az erőforrásokkal való maximális takarékoskodása és a munka minőségének javítása révén. A Szovjetunió gazdasága egységes népgazdasági komplexum. Pontos, összehangolt, kiegyensúlyozott működése lehetetlen az egész nép munkáját irányító egységes akarat nélkül, centralizált vezetés nélkül. E küldetés teljesítéseképpen a párt az állami és gazdasági szervek révén biztosítja az erőknek a fő irányokra való összpontosítását, a régiók közötti gazdasági kapcsolatok megszilárdítását, az állami tervfegyelem erósítéA tervszerű állami irányítás szerepe hallatlanul megnövekszik az érett szocializmus viszonyai között, amikor óriási méreteket ölt a gazdaság. A centralizálás elvének alkalmazása lehetővé teszi különböző gazdasági ágak, sok terület és köztársaság erőinek az érdekeit szolgáló programok megvalósítására, a gazdaságfejlesztés prioritásainak meghatározását, előmozdítja a termelőerők ésszerű elosztását az ország területén, segítségével leküzdhető a partikularizmus és az ágazati sovinizmus, amely megnehezíti az állam egészét érintő feladatok teljesítését. Ugyanakkor a párt nagy jelentőséget tulajdonít a területek és a köztársaságok harmonikus fejlesztésének, a közöttük mutatkozó eltérések kiegyenlítésének. Teret kap itt a helyi kezdeményezés, nagy figyelmet fordítanak a helyi szakemberképzés és e szakemberek tapasztalatainak legjobb hasznosítására. A centralizált vezetés akkor hatékony, ha figyelembe veszi az egész társadalom és valamennyi rétege alapvető érdekeit. A helyi kezdeményezés akkor gyümölcsöző, amikor figyelembe veszi az országos feladatokat. Az ilyen dialektikus kölcsönös kapcsolat megbontása olykor végzetes következményekkel terhes nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában, az ideológiában is. Munkaverseny folyik ezzel a jelszóval:,,60 rohammunkahét a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójára“. A szocialista munkaverseny egyik igen hasznos formájává vált ellenterve felajánlása. A munkások saját lehetőségeik pontos felmérésével a vállalat vezetősége által előre kitűzött feladatokat meghaladó termelési'eredmények elérésére vállalkoznak. Az ilyen kezdeményezés „alulról felfelé“ halad: a dolgozóktól a brigád, az üzem, majd az ágazat felé, s igen hatékony versenyforma. A dolgozók vállalásai így végső soron „találkoznak" az állami tervvel. A XXVI. pártkongresszus megállapította, hogy az ilyen módszer teljes mértékben megfelel a szocialista munkaverseny természetének és gazdaságunk tervszerű jellegének. A központi irányításnak a helyi kezdeményezéssel való összekapcsolása révén nemcsak optimális gazdasági eredményt érünk el, hanem fontos nevelési eredményt is: a dolgozók így fejlesztik az irányításban való részvételhez szükséges készségeiket. Moszkva példája Arra, hogy a dolgozók mennyi alkotó kezdeményezéssel támogatják a párt irányvonalát, szemléletes példa lehet A PÁRT POLITIKÁJA II. ES A TÖMEGEK ALKOTO MUNKÁJA írta: VIKTOR GRISIN, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Moszkvai Városi Pártbizottság Első titkára sét. A párt arra törekszik, hogy hajthatat- lanul érvényesítse irányvonalát a gazdasági építés valamennyi szakaszán. A demokratikus centralizmus A szocializmus felépítése, hangsúlyozta Lenin, központosított gazdaság felépítése. (Lásd Lenin összes Művei. 37. köt. Kossuth Könyvkiadó 1973. 398. old.) Ugyanakkor határozottan elutasította mind a bürokratikus centralizmust a gazdaság irányításában, mind pedig azt az anarchoszindikalista törekvést, hogy az egyes gazdasági sejteket elkülönítsék, kivonják a tervszerű állami vezetés alól. A szocialista népgazdaság dinamikus fejlődésének kulcsát. Lenin abban látta, hogy „éppen a demokratikus centralizmust teremtsük meg", mert ,,a valóban demokratikus értelemben vett centralizmus feltételezi a teljes és akadálytalan fejlődésnek a történelem által első ízben megteremtett lehetőségét nemcsak a helyi sajátosságok, hanem a helyi kezdeményezés, a helyi újító szellem számára is“ (Lenin összes Művei, 36. köt. 141. old). Ezek a legfontosabb elméleti következtetések - amelyek meghatározzák mind a párt, az állam, mind pedig az egész társadalom szervezeti felépítésének lényegét - szocialista építésünk gyakorlatában öltenek testet. Koncentrált formában jutnak ezek kifejezésre az irányítás demokratikus formáiban, a néptömegeknek az irányításban való részvételében; a szocialista verseny széles körű fejlesztésében és egyúttal a gazdaság- fejlesztés tervezési elveinek fokozottabb érvényesítésében, a helyi és az állami érdekek összehangolásában a centralizált pártós állami vezetés megszilárdításában. A demokratizmus és a centralizmus egysége nem egyszerű aritmetikai összeg, ez dialektikus jellegű és feltételezi a központi és a helyi szervek, a vezető pártszervek és a párttagság legszorosabb kapcsolatát, mégpedig kétoldalú kapcsolatát. Ennek az egységnek az értelmét opponenseink olykor kiforgatják. A két elv külön választása alapján néha úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a szocialista társadalomban csak a centralista, sőt bürokratikus tendenciák uralkodnának. Pártunk nem választja szét, nem állítja szembe egymással a demokratikus centralizmus két alapelvét, hanem igyekszik biztosítani harmonikus összekapcsolásukat: fejleszteni a szocialista demokráciát az élet minden területén és megszilárdítani a centralizált vezetést, pontosabbá és összehangoltabbá tenni a politikai és a gazdasági mechanizmus munkáját. A centralizmus és a helyi kezdeményezés közös nevezőjét, politikája sikeres megvalósításának zálogát pártunk a szocialista demokráciában látja, s állandóan figyelemmel kíséri ennek minden irányú fejlesztését és tökéletesítését. A szocialista demokrácia rendszerének életereje a magyarázat arra, hogy ellenfeleink miért éppen ezt választották a szocializmus elleni támadásaik és a szocializmusra szórt rágalmaik célpontjául. Az egekig magasztalnak valamiféle elvont „általános demokráciát“, s így próbálják elkenni a probléma osztálylényegét. A szocialista demokrácia „fogyatékosságait“ pedig abban látják, ami ennek fő érdeme, nevezetesen abban, hogy ez demokrácia a dolgozók számára, hatékony, működő, cselekvő demokrácia. A fejlett szocializmusban Amikor a párt a szovjet emberek alkotó energiáját a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésére mozgósítja, egyben tökéletesíti a népgazdaság vezetésének demokratikus módszereit, azokat a módszereket, amelyekkel biztosítja a dolgozóknak az irányításban való demokratikus részvételét. E munka eredményei a nép munkalelkesedésének növekedésében mutatkoznak meg. A fejlett szocializmusban, amikor a társadalmi tudat minőségileg új színvonalat ért el, a tudományos-technikai haladás vívmányai pedig gyakorlatilag egyesülnek az új társadalmi rendszer előnyeivel, a szocialista munkaverseny még nagyobb jelentőségű a párt gazdaságpolitikájának megvalósításában. Most a gazdasági fejlődés minőségi tényezői kerültek előtérbe, s a munkaverseny szülte kezdeményezések segítséget nyújtanak azoknak a tartalékoknak a feltárásában, amelyek mozgósításával tovább emelhető a munka hatékonysága és javítható a minősége. Jól megfigyelhető ez Moszkva példáján, ahol több mint 4,8 millió ember vesz részt a versenyben. Ebben a tömegméretű hazafias mozgalomban világosan megmutatkozik a munkához való új viszony, amely a szocializmusból fakad, s amely magas fokú tudatosságra és kezdeményezőkészségre épül. Az SZKP XXVI. kongresszusán küldöttként részt vevő üzemi dolgozók kezdeményezéséhez csatlakozva Moszkva több mint 300 000 munkása 1981. november 7-re teljesítette egyéni éves tervét. S most, az ötéves terv második szakaszában moszkvaiak ezrei döntöttek úgy, hogy határidő előtt, a Nagy Október évfordulójára teljesítik termelési tervüket. a moszkvaiak gondoskodása arról, hogy a fővárost kommunista mintavárossá változtassák. Ez a munka, amely ma az SZKP XXVI. kongresszusának közvetlen megbízásából folyik, régi hagyományokra tekint vissza. Már Lenin, szem előtt tartva azt, hogy milyen szerepe van Moszkvának mint a szovjet állam fővárosának, feladatául tűzte ki, hogy példaképül szolgáljon az országnak. A főváros dolgozóira lelkesítőleg hatott az a perspektíva, hogy Moszkva fokozatosan minden tekintetben mintavárossá válik, amelyben magas a gazdaság és a tudomány színvonala, amelyben kényelmesen élhet az ember, amelyben olyan jó a légkör, hogy az elősegíti az embereknek a társadalmi, munkabeli kötelességhez való tudatos viszonyát. A dolgozók kezdeményezésére olyan kritériumokat dolgoztak ki és fogadtak el, amelyek alapján felmérhetők a dolgozók által e feladat teljesítése érdekében tett erőfeszítések, s ezek alapján a város legjobb vállalatainak és szervezeteinek a mintavállalat, illetve mintaszervezet cím adományozható. Eddig már csaknem 150 kollektíva nyerte el ezt a címet. Fontos szerepet játszanak a szovjet demokrácia rendszerében, az alulról jövő kezdeményezés fejlesztésében a szak- szervezetek, amelyek az összes szovjet dolgozókat egyesítik. El kell jutni minden egyes dolgozó emberhez, érthetővé és rokonszenvessé kell tenni számára a párt gazdaságpolitikáját, meggyőzően ki kell mutatni, hogy éppen ez a politika felel meg létérdekeinek, s hogy mindenki kötelessége alkotó útkereséssel előmozdítani ennek a politikának a teljes sikerét - így határozta meg a szovjet szakszervezetek munkájának egyik legfontosabb irányát nemrégiben megtartott XVII. kongresszusuk. (Lásd Pravda, 1982. március 17.) A szovjet szakszervezetek törődnek a dolgozók érdekeivel, munka- és életkörülményeivel, pihenési lehetőségeivel, részt vesznek a szociális-gazdasági tervezésben és irányításban, gondoskodnak a szocialista munkaverseny kibontakozásáról, vezetik a feltaláló- és újítómozgalmat. A Szovjetunió Alkotmányának megfelelően a szakszervezetek jogosultak törvénykezdeményezésre, s a szakszervezetek élnek is ezzel a jogukkal a munka- és szociális törvényhozás tökéletesítése érdekében. A szakszervezetek a Szovjetunióban önálló szervezetek, amelyeknek nagy lehetőségeik vannak a dolgozók érdekeinek védelme terén olyan esetekben, amikor egyik-másik vezető vagy szervezet esetleg megszegi a törvényeket. A párt támogatja a szakszervezeteket ebben a fontos munkában. Ugyanakkor fellép minden olyan próbálkozás ellen, hogy a szakszervezeteket szembeállítsa a párttal. A szakszervezetek legutóbbi kongresszusán mondott beszédében Le- onyid Brezsnyev elvtárs világosan megmondta, hová is vezetnek az efféle próbálkozások. „A szocializmus ellenségei - a burzsoázia ideológusai, a reformisták, a revizionisták - régóta próbálkoznak azzal, hogy elszakítsák a szakszervezeteket a marxista-leninista párttól, nagy erőfeszítéssel propagálják a szakszervezetek „semlegességének“ elméletét. Ámde emögött valójában olyan próbálkozások húzódnak meg, hogy a szakszervezeteket a burzsoá politika útjára, a munkásosztály érdekei elárulásának útjára taszítsák.“ Különleges helyet foglalnak el a szak- szervezetek munkájában a vállalatok termelési tanácskozásai. Moszkvában több mint 200 000 munkás és alkalmazott vesz részt ilyen tanácskozások munkájában. Jelentős szerepet vállal a gazdasági tevékenység tökéletesítésében az a több mint 800 000 moszkvai, aki a feltalálók és újítók egyesületének, tudományos-műszaki társaságoknak a tagja. Az egyik legfontosabb feladatnak a felnövekvő nemzedék ideológiai és erkölcsi elveinek formálását tartjuk. Komszomo- listák és fiatalok alkotják a fővárosi munkásosztály 30 %-át, valamint az anyagi termelés, a tudomány, a kultúra és a szolgáltatás különböző ágazataiban dolgozók jelentős hányadát. Körültekintő és egyúttal igényes vezetéssel a városi pártszervezet segíti a fiatalokat a sikerek elérésében, a kezdeményezésben. A munka és az oktatás folyamatában olyan nemzedék nő fel, amely politikailag aktív, érti a szakmáját, szeret és tud dolgozni, s bármikor kész hazája védelmére kelni. A szovjet emberek alkotó aktivitásának megnyilvánulásává vált a munkához való kommunista viszony kialakításáért küzdő mozgalom, amely a társadalom valamennyi rétegét felöleli. Ez a mozgalom, amely arra ösztönzi a dolgozókat, hogy a népgazdasági tervek teljesítése és túlteljesítése érdekében tovább fokozzák a termelés hatékonyságát, egyúttal jelentős mértékben befolyásolja az emberek tudatát is, elősegíti azt, hogy kifejlődjenek kommunista vonásaik és tulajdonságaik, készségeik a termelés, a közügyek irányítására. A munkához való kommunista viszony kialakításában minőségileg új lépést jelentenek a kommunista szombatok, vagyis a köz javára ellenszolgáltatás nélkül végzett kollektív és önkéntes munka. „A nagy kezdeményezés" című, már idézett munkájában Lenin a munkához való új viszony első csiráival foglalkozott. Azóta ez kibontakozott és megszilárdult, óriási méreteket öltött, 1969 óta, amikor megünnepeltük a nagy kezdeményezés 50. évfordulóját, évről évre rendeznek kommunista szombatokat, s ezek mindig nagy horderejű társadalmi-politikai akciók, amelyek jelentős politikai eseményekhez és dátumokhoz kapcsolódnak. A moszkvaiak által 1969 és 1981 között rendezett tömeges kommunista szombatokon évente 5-6,5 millió ember vett részt, s önkéntes munkájuk nagy nép- gazdasági haszonnal járt. xxx A szovjet népre lelkesítő, de egyben bonyolult feladatok várnak. A párt nem titkolja el a nép elöl azokat a nehézségeket, amelyeket le kell küzdenie, hogy teljesíthesse a kitűzött terveket Nyíltan és kertelés nélkül szóltak erről a XXVI. pártkongresszuson, az SZKP KB 1981 novemberi plénumán. Az ilyen őszinte beszéd csak akkor lehetséges, ha megvan a teljes kölcsönös megértés párt és nép között. A nép bízik a pártban, s ezért erőteljesen támogatja politikáját. Az elért eredmények fokozzák a szovjet emberek optimizmusát a történelmi távlatok megítélésében. A társadalmi és a szellemi haladás csúcsai felé a társadalomnak megbízható és kipróbált élcsapata: a kommunisták pártja tör utat, s a párt szoros kapcsolata a dolgozó nép valamennyi rétegével és osztályával elvi jelentőségű, alapvető politikai irányvonal, objektív törvényszerűség, a szocialista rendszer felvirágzásának fő feltétele. Ezt a gondolatot Leonyid Brezsnyev elvtárs is világosan kifejezte az SZKP XXVI. kongresszusán mondott zárszavában: „A párt ereje a néppel való egységben van, a nép ereje a párttal való egységben, a párt vezető szerepében van!“
