Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-01 / 39. szám

Vasárnap 1982. október 3. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.37, nyugszik 17.11 Közép-Szlovákia: 5.45, nyugszik 17.19 Nyugat-Szlovákia: 5.53, nyugszik 17.27 órakor A HOLD kel-17.59, nyug­szik 5.46 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELGA és STELA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL DUKLA HAGYATÉKÁHOZ HŰEN NÉMETH JÁNOS ÍRÁSA KAZAH SZSZK SZABAD NÉPEK SZÖVETSÉGE AZ ATEISTA NEVELÉS - A PÁRT IDEOLÓGIAI MUNKÁJÁNAK RÉSZE MILAN SIRANKO CSc DOCENS CIKKE SAJÁTOS HELYZETBEN KOVÁCS ELVIRA RIPORTJA NINCS KIHEZ FORDULNIA? HÍVJA A 434 34-et! FLÓRIÁN MÁRTA RIPORTJA JÓL ÉLÜNK SZABAD IDŐNKKEL? GÁLY IVÁN OKKE HÁBORÚK KOPASZ CSILLA ÍRÁSA MEDVÉS KALAND GYIMES» GYÖRGY ELBESZÉLÉSE llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Kis híján arra az elha­tározásra jutottam, hogy soha többé nem válla­lom, semmiért sem. Ezt a szolgáltatóipartól ta­nultam. ... Hosszú lelki tusa után az ember lánya megveszi azt a méreg­drága, ám irtó elegáns, bőrrel kombinált kötött kabátkát, amely szép is, divatos is, a gallérján fi­tyegő jelzés szerint har­minc fokos vízben mos­ható. Aztán viseli, sike­reket arat benne, de saj­na, a kabátka bepiszko­lódik, sürgősen tisztítás­ra szorul. Mosni? Nem mosni? Ez itt a kérdés. Latolgatás után úgy dönt: nem mosni. Túl sokba került ez a ruha­darab ahhoz, hogy most könnyelműen kockáz­tasson. Tehát: nem mosni - tisztítóba adni. De hová? Melyikbe? Amikor már az ötödik vegytisztító ajtaján for­dul ki reményvesztetten, hirtelen eszébe jut a fő­város egyetlen olyan szolgáltatói létesítmé­nye, ahol - legalábbis a reklám szerint - min­dent tisztítanak. Igaz, ki­csit drága mulatság, lé­vén szó gyors szolgálta­tásról, de nincs más megoldás. Alig meri a pultra ten­ni a kabátkát, nem ismer magára, oly félve rebegi el óhaját, hogy ha eset­leg volnának olyan ked­vesek, nem akar ő gon­dot okozni... itt ez a ka­bát. .. igen sok pénzt adott érte... bepiszkoló­dott. .. ha lehetne... tisz­títsák ki... nem meri ki­mosni, hátha mégis... igen hálás volna... Szolgáltatóipari jótün­dér mosolyog, két ujja közé csippenti a holmit, majd papírt, ceruzát dug a pultontúli orra alá. - ír­ja alá - szól cseppet sem tündéri hangon.- Mit? - motyogja a ka­bátka tulajdonosa. Szol­gáltatóipari tündér kér­lelhetetlen: — Hogy vál­lalja a felelősséget! A szerencsétlen pul­tontúli nem érti. - Mién vállaljam a felelősséget?- Előbbi halk szava füllel hallhatóan felerősödik. De a tündér sem ijedős fajta, kéjesen felvilágo­sítja a nehézfelfogású nöszemélyt: - természe­tesen a tisztításért. To­vábbá kötelezze magát, hogy ha a tisztítás nem sikerül, és az a holmi tönkremegy, semmiféle kártérítést nem követel a vállalatunktól. Ó, szolgáltatások! Ki­nek és mit szolgáltat­nak? Ahelyett, hogy a lakosságot szolgálnák, védtelen kiszolgáltatott­jai vagyunk. Van a do­lognak azonban egy há­tulütője. Ugyanis a tisztí­tásért fizetni kell, még­pedig nem is keveset. Akkor is, ha a puceráj, teszem azt, elfuserálja a rábízott ruhaneműt, és természetesen akkor is, ha - csodák csodája! - sikerül a szennytele- nítés.- Kurta kiselőadás megtartása után (minek vannak maguk itt stb.) az ember lánya hóna alá csapja a bűnös kabátot, és hazamegy. Otthon papírt, ceruzát tesz ma­ga elé, és becsületsza­vát adja - önmagának -, hogy ha kimossa ezt a rohadt rongyot, és az szétmállik a vízben, csa­kis önmagát okolja tetté­ért, felelősséget nem vállal, kártérítést - ön­magától - nem követel. Dátum, aláírás - aztán irány a fürdőszoba. Düh-termelte könnyei hullanak a lavórba, s jobbnál jobb javaslatok jutnak az eszébe. Pél­dául az, hogy- a biztosítóintézet a balasetbiztosítási díj befizetésekor szigorúan kösse ki: lyukas garast sem ad, ha a biztosított kezét-lábát töri; Vigyá­zott volna magára jobban!- az új lakásba költö­zőkkel az építóvállalat írásban közölje, hogy csőtörésekért, mennye­zetek be-, illetve erké­lyek leszakadásáért nem vállalja a felelőssé­get;- tartós fogyasztási cikkek vásárlásakor nincs jótállás, minek kö­vetkeztében reklamálás sincs. Hogy az óra, autó, mosógép az első nap elromlott? Kit érdekel? A kereskedelem a pén­zét megkapta, a többi a vevő pechje.- az előkelő étterem­ben történt tömeges ételmérgezésekért ne büntessék a szakácsot. A rendelés felvételekor a pincér ugyanis min­denkivel aláíratott egy cetlit, melyen az állt, hogy az étterem nem vállalja a felelősséget a gombapörköltért, sőt a gyomormosási díjat valamint a kórházi költ­séget nem fedezi... A felsorolt példák bi­zonyítják, hogy a fele­lősség- (nem)vállalás lehetőségei korlátlanok. De talán mégsem kelle­ne a szolgáltatóipar pél­dáját követni... mert ki­mostam a kabátkát, sa­ját felelősségemre és - sikerült. a.- ^e\y Vállaljam a felelősséget? iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiimiimiiimiiiiiiiiiimi IDŐSZERŰ GONDOLATOK A polgári bizottságok jelentős munkát vé­geznek. Tevékenységüknek tovább kell irá­nyulnia arra, hogy az emberek fokozott mér­tékben részt vegyenek a közügyek megoldá­sában, valamint a községek és a városok fejlesztésében. Szükséges, hogy a polgári bizottságok nagyobb mértékben járuljanak hozzá a községek és a városok tisztaságá­nak megőrzéséhez, a beteg és az idős embe­rek szociális gondozásához, a közrend és a szocialista együttélés szilárdításához. Jo­gukban áll, hogy indítványaikkal a városi és a helyi nemzeti bizottságok tanácsaihoz és más szerveihez fordulnak, amelyeknek vi­szont kötelességük, hogy foglalkozzanak a polgári bizottságok javaslataival és tájé­koztassák őket a javaslatok intézéséről. Ah­hoz, hogy a polgári bizottságok betölthessék szerepüket, szorosan együtt kell működniük a képviselőkkel. A polgári bizottságoknak csak a nemzeti bizottság plenáris ülése vagy tanácsa adhat feladatokat. A választott szervek munkája hatékonysá­gának növelésében döntő szerep hárul a nemzeti bizottságok képviselőire. A képvi­selő fontos politikai személy, választóit rep­rezentálja az államhatalmi szervnél. Hivatott arra, hogy kifejezze és védelmezze jogos szükségleteiket, s ezeket egybekapcsolja a társadalmi érdekekkel. A nemzeti bizottságok csaknem 200 000 képviselőinek kezdeményező és áldozatkész munkája nagy mértékben felelős és fontos. Ezért senkinek sincs joga bármi módon lebe­csülni ezt a munkát, vagy lenézően bánni a képviselővel, ahogy ezt a nemzeti bizottsá­gok apparátusának egyes dolgozói és gaz­dasági tisztségviselők nemegyszer megte­szik. A CSKP Központi Bizottsága nagyra érté­keli a képviselőknek, valamint a nemzeti bizottságok további több ezer aktivistájának munkáját. Arra kötelezi a pártszerveket és -szervezeteket, a Nemzeti Frontban és a gaz­dasági szervezeteknél tevékenykedő kom­munistákat, hogy teremtsék meg a feltétele­ket munkájukhoz és tekintélyük növelésé­hez, s nyújtsanak nekik hathatós segítséget ahhoz, hogy elláthassák feladataikat a nem­zeti bizottságok szerveiben és választókerü­letükben. Az irányítás és a közigazgatás demokratiz­musának elmélyítése szempontjából nagy je­lentőségük van a népi ellenőrző szervek, valamint a nemzeti bizottságokkal kapcsola­tos más bizottságok és aktívák, például a la­kásgazdálkodási vállalatok bizottságai, a la­kóbizottságok, a kereskedelmi ellenőrző szervek kezdeményező tevékenységének. Minél sokrétűbbé válik munkájuk, annál szé- leskörúbben vesznek részt a képviselők, az aktivisták és a lakosok a döntéshozatalban és az ellenőrzésben, annál nagyobb az em­berek bizalma, annál hatékonyabban lehet küzdeni a különféle visszásságok ellen. (A CSKP KB 6. ülésen elhangzott beszá­molóból) (A szerző felvétele) bízott géppel sohasem volt semmi probléma. Ennek tudható be, hogy amikor az állami gazdaságba megérkeztek az első NDK gyártmányú, jelenleg legkor­szerűbb, nagy teljesítményű E-512-es kombájnok, az egyi­ket őrá bízták. Az idén ugyan­csak sok gabonát aratott le vele itthon és vendégkombáj- nosként Csehországban. Most pedig, amikor az állami gazda­ság dolgozóinak nagy örömére új gépet - egy Herszonyec ku­koricakombájnt kapnak, a ve­zetőség őt szemelte ki rá. Az új szovjet kombájn csö­vestül takarítja be a kukoricát Együtt érez a gépekkel Nagy Zoltánt szerény, kész­séges, közvetlen embernek ismertem meg. Már találkozá­sunk előtt feltételeztem ezeket a jó emberi tulajdonságait. Azon tapasztalataim alapján, amelyekre eddig tettem szert a hozzá hasonlóan munkában élenjáró emberekkel való talál­kozásaim alapján. Ók is ilye­nek voltak. Pedig mindannyi- uknak lenne mire felvágni. Ne­ki is. A Komáromi (Komárno) Ál­lami Gazdaság ekeli (Okolicná na Ostrove) részlegén keres­tük őt fel. Hármasban ültünk a részlegvezető irodájában. — Mióta dolgozik jelenlegi munkahelyén? - kérdeztem Nagy Zoltánt.- Huszonnyolc éve - hang­zott a válasz. - Azóta, hogy először munkaviszonyba lép­tem. Már a kitartás, az első mun­kahelyéhez való hűség egy­magában sokatmondó. Hát még ennyi ideig élvonalban maradni, mindig felfigyeltető- en, mindenki megelégedésére dolgozni... Ezt Szabó János részlegvezető szavai is bizo­nyították.- A hatvanas évek elején Zoli egy SZK-3-as kombájn gazdája lett - mesélte. - Eze­ket később felváltották a kor­szerűbb SZK—4-esek. Már azok is járásszerte kidőltek a sorból, amikor Nagy Zoltán régebbi típusú kombájnja még mindig jól bírta a munkát. Mert jól volt kezelve. Az ő gondjaira és begyűjti a kukoricaszárat is, ami szintén nagy szó. A gép érkezését a napokban várják. Nagy Zoltán azonban már is­meri a kezelését.- Egy tanfolyamon vettem részt a Szenei Gép- és Traktor­állomáson. - Ez alatt az idö- alatt megismerkedtünk az új géppel, és vezetésének csínjá- val-bínjával. Ennek alapján annyit máris elmondhatok, hogy az általam eddig ismert gépektől eltérően kell majd bánni vele. Különösen az első napokban megkülönböztetett figyelmet követel a kezelése. Aki ismeri Nagy Zoltánt, tud­ja, hogy jó kezekben lesz az új gép. Nemcsak azért, mert együtt érez minden masinával, de azért is, mert a gépjavító szakmában éppoly járatos, mint a gépkezelésben. Mindkét szakmáját, a gépja­vítóit is és a gépkezelőit is „menet közben“, munkája mellett tanulta ki. Hiszen - fia­talemberről van szó, noha már huszonnyolc éve dolgozik. Te­hát szinte gyerekfejjel - tizen­négy évesen - állt munkába. Az ügyes, talpraesett, tisztelet­tudó fiút - amint elérte a kívánt korhatárt - azonnal gépkezelői tanfolyamra küldték. A gépjaví­tó szakmára később szerzett képesítést. Azóta csúcsmun­kák idején gépre ül, télen pedig a gépjavítómühelyben dolgo­zik. A taníttatására fordított pénz olyan befektetés volt a munkaadója részéről, ami az átlagosnál jobb munkájának köszönhetően kamatostul megtérül. KOVÁCS ELVIRA 4 ÚJ szí 2 1982. X. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom