Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-24 / 38. szám
ÚJ szú 17 UipiTRM PINTÉR ISTVÁN mórrtők, kandidátus cikksorozata A MÁSODIK GENERÁCIÓ ŰRKOMPLEXUMAI (5) Az eddig említett ürkomplexu- mok az orbitális űrállomások első generációjához tartoznak. Lehetővé tették az állomás ellátó rendszerének és különböző technikai berendezések ellenőrzését. Az űrállomások fedélzetén rengeteg tudományos kísérletet végeztek el, főleg az asztrofizika és a biológia szakterületéről, és különböző megfigyelésekkel gazdasági igényeket is kielégítettek. Ezek az űrállomások kényelmesen voltak berendezve, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék nagyszámú újabb feladat elvégzését, az űrállomás legénységének a nyugodt pihenést és azt, hogy az űrhajósokban minél jobban csökkentsék a bezártság érzését. Az orbitális űrállomások jelentőségét és fontosságát igazolja az a tény is, hogy a Hold-expedíciók után az USA is hasonló programra összpontosította figyelmét. 1973. május 14-én Föld körüli pályára juttatták a Skylab orbitális űrállomást. Még ugyanez év májusában, júliusában és novemberében három amerikai űrhajósokból álló legénység dolgozott a Skylabon. A Skylab fedélzetén nagyon fontos megfigyeléseket végeztek a Nap röntgensugárzásáról (1. kép), és jelentősek a fehér fényben végzett Nap-korona észlelések is. A Nap röntgensugárzásának megfigyelése felfedte az ún. koronális lyukakat, amelyek a Napszél nagy sebességű áramlatainak forrásai. A Skylabról történő Nap-korona megfigyelés közben nagy plazma „buborékok“ (2. kép) keletkezését észlelték, ame1. kép- A Nap röntgenképe 2. kép Plazmabuborék a Napon (Felvételek: CSTK-1, archív-2) lyek nagy Nap-erupciók után keletkeznek és 1500 km/s sebességgel terjednek a bolygóközi térbe. Az ilyen gyors Napszél-áramlatok elején lökéshullám jön létre, amely nekiütközve a magneto- szférának mágneses viharokat vált ki. A mágneses viharok viszont az emberi szervezetre vannak hatással, és ezért fontos a Nap-Föld hatások tanulmányozása, de erről majd ennek a sorozatnak egy másik cikkében számolok be. A második generációhoz tartozó Szaljut-6 orbitális űrállomást 1977. szeptember 29-én juttatták Föld körüli pályára, és az ember űrrepülésének minőségileg új szakasza kezdődött meg vele. A Szaljut-5 orbitális űrállomás legfőbb jellemzője, hogy eltérően a korábbiaktól, két csatlakozó rendszere (dokkja) van. Első esetben lehetett orbitális űrállomásokat összekapcsolni és a komplexumhoz még két teherszállító űrhajót csatolni. A két csatlakozó rendszer segítségével meghosszabbítható az orbitális űrállomás élettartama, mivel rendszeresen szállíthatnak üzemanyagot az állomás munkaciklusának biztosítására, és ez jelentősen megnövelte az űrhajósok biztonságát is. A Szaljut-6 tevékenységének rendszere kétféle űrszállítóeszköz felhasználásán alapul. A Szojuz űrhajó a legénységet és csak a legszükségesebb rakomány szállítja az állomásra, a többit a Progress, az önműködő teherszállító űrhajó viszi. Ezzel a módszerrel nagyon hatékonyan biztosítható a Szaljut-6 legénységének többszöri cseréje viszonylag alacsony költségek mellett. A Szaljut-6 nemrég befejezte tevékenységét. 1981. márciusáig öt űr-expedíció keretén belül végezték rajta a tudományos kutatásokat, amelyek fojyamán kilenc legénység cserélődött ki. Közülük nyolc nemzetközi összetételű volt. Progress típusú automatikus teherszállító űrhajók 12-szer vittek utánpótlást az űrállomásra. A Szaljut-6 fedélzetén kb. 800 tudományos vagy technikai kísérletet végeztek el, több mint 50 műszerrel és berendezéssel, amelyek összsúlya meghaladta a 2000 kg-ot. Három esetben az űrhajósok - elhagyva az űrállomást - kiléptek a világűrbe is. 1982. május 14-én A. Berezo- voj és V. Lebegyev űrhajósok lettek a modernebb Szaljut-7 űrállomás első lakói. Erre az űrállomásra még sok jelentős feladat vár a kozmikus kutatásban. Az orbitális űrállomásokon a hosszú időtartamú űrrepülések alatt már eddig is nagyon sok tudományos munkát végeztek el, köztük sok geofizikai témájú kutatást különböző optikai és elektronikai műszerekkel. Ezek között előkelő helyet foglalt el az MKF-64 jelzésű multispektrális űrkamera, amelyet a Szovjetunió és az NDK szakemberei közösen fejlesztettek ki. A Szaljut-6 fedélzetén végzett rendszeres megfigyelések adatokat szolgáltattak az oceanográfia, a geográfia és a geológia részére, sőt a mezőgazdaságnak és a tengeri halászatnak is. Az űrrepülések alatt speciális programok szerint 185 technológiai kisérletet-végeztekel. Ezek közé tartozott a Szplav és Krisztái fedőnevű kísérlet is, amelynek során olvasztókemencében különböző anyagokból több mint 300 mintát állítottak elő a súlytalanság állapotában. A Szaljut-6 orbitális űrállomás hosszú időtartamú űrtevékenysége nemcsak az a célt szolgálta, hogy megmutassa különböző műszerek rendszeres felszállításának és kicserélésének lehetőségét és az űrállomás élet- képességének állandó meghosz- szabbíthatóságát, hanem azt is, hogy megvizsgálják, elvégezhetik-e az űrhajósok a feltétlenül szükséges javításokat az űrállomáson. Az űrhajósok sikeresen végezték el a szükséges javításokat úgy az űrállomás belsejében, mint kint a világűrben. Az űrállomás fedélzetén több mint 200 különböző javítást és felújítást végeztek el. Az űrállomás hatékonyságának növeléséhez nagymértékben hozzájárult az ember aktivitása. A Föld körüli pályán egybekapcsolódva keringő Szaljut-6, Szojuz, Progress űrkomplexum minőségileg új lépést jelent az űrkutatásban. Az orbitális komplexum megszakítás nélküli üzemeltetése cserélődő személyzettel sokkal hatékonyabbá teszi a tudományostechnikai problémák és gazdasági feladatok megoldását. A jövőben még továbbfejlesztik a személyzettel ellátott szovjet orbitális űrállomásokat, és elkülönítik a különböző célokat szolgáló részeket, pl. ellátórészleg, munkarészleg, lakórészleg stb., ami még tovább növelné a repülés alatt a kényelmet. A kutatási programoknál is tervbe vették az ágazatok szerinti egységek, modulusok kidolgozását. Külön egységek végeznék pl. a Föld felszínének megfigyelését, az asztrofizikai megfigyeléseket, a geofizikai megfigyeléseket, a technológiai kísérleteket, a biológiai megfigyeléseket stb. A Szovjetunió a Progress típusú teherszállító űrhajóval megoldotta az orbitális űrállomások anyagi utánpótlásának biztosítását. Az űrállomások legénységét megbízható Szojuz űrhajók szállítják fel és vissza a Földre. A hetvenes évek kezdetétől számítanak arra, hogy a jövőben az űrállomások személyzetének cseréjét és anyagi ellátását új szállítóeszköz, az űrrepülőgép fogja elvégezni. Az űrrepülőgép kifejlesztésére intenzív kutatómunkába kezdtek az USA-ban és a Szovjetunióban is. A Columbia nevű első amerikai űrrepülőgép indulásának idejét 1981 márciusára határozták meg. Az űrrepülőgép, a „Space-Shut- le“, abban tér el az eddigi űrszállí- tóeszközöktól, hogy többször felhasználható, mert rakétaként indul, de siklórepüléssel tér vissza a Földre. Ez a változás jelentős módosításokat és bonyodalmakat vont maga után a rakétakilövőállomáson és az űrrepülőgépet fogadó repülőtéren is. 1976-ban a szocialista országok képviselői elfogadták a Szovjetunió javaslatát, hogy az Inter- kozmosz program keretén belül a szocialista országok kutatói is résztvehessenek az űrrepülésekben. A szocialista országok ürha- jósafhak közös űrrepülései a szocialista országok együttműködésének fontos mérföldkövei. Az első nemzetközi összetételű legénységet A. Gubarev szovjet űrhajós és Vladimír Remek csehszlovák állampolgár alkotta. 1978. március 2-án indultak a Szojuz-28 űrhajóval. A Föld körüli pályán hozzákapcsolódtak a Szaljut-6 orbitális űrállomás és a Szojuz 27 űrhajó alkotta komplexumhoz, átszálltak az űrállomásra és sikeresen elvégeztek minden tervbe vett tudományos kísérletet. A Szaljut-6 orbitális űrállomást nyolc nemzetközi összetételű legénység látogatta meg és az Interkozmosz program keretében kifejlesztett műszerekkel több mint 70 kísérletet végeztek el. A Szovjetunió a nem szocialista országokkal is együttműködik az űrkutatás területén. Ez év júniusában valósult meg például a szovjet-francia közös űrrepülés. Indiai ürhajósjelöltek most készülnek az indulásra a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központban. Eddig az ember irányította űrhajók csak a Föld és a Hold körüli térségben jártak. A jövőben azonban számolnak más bolygókhoz vezető űrexpedíciókkal is. Az ember természetes vágya, hogy túljusson a Naprendszer határain, rövidesen teljesülhet. A Novy Bor-í Ipari Automatizációs Művek, a brnói Zbrojovka és a Prágai Automatizált Eszközök Kutatóintézete közös komplex racionalizációs brigádja tevékenységét olyan eszközök kifejlesztésére irányította, melyekkel devizát takaríthatnak meg. A kollektíva tagjai megoldották a KDP 720-as tárcsás memóriaegység módosításával kapcsolatos kérdéseket, s így az eddig tőkés országokból importált tárcsák helyett bolgár gyártmányúakat hozhatunk be. A brnói Zbrojovkában még az idén legyártják az első tíz módosított meghajtással működő tárcsás memóriaegységet, a jövő évben azonban már 660-at készítenek belőle. A felvételen Vladislav Koucky, a Novy Bor-i Automatizációs Müvek kísérleti részlegén az ASM 7-es új motor prototípusát ellenőrzi (Felvétel: CTK - Ján Sváb) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Óriási szélmalom A nyugatnémetországi Schleswing-Holstein-ben, Marne közelében 1982-re készül el a világ legnagyobb „szélmalma“. A száz méter magas acéltorony tetején a repülőgépekhez hasonló fülke lesz. A száz méter átmérőjű kétágú forgólapát évente 12 millió kilowattórányi villamos energiát fejleszt majd a sizél energiájából - ez az energia- mennyiség 250 családi ház ellátására elegendő, beleértve a fűtést is. Háromévi kísérleti üzem után további óriási szélerőművek építését tervezik. Szennyezett folyadékok fényvallatása Tévedés nélkül meghatározható a folyékony hajtóanyagok szennyezettségének mértéke a Kirgiz SZSZK-ban kifejlesztett újfajta műszerrel. A méréshez mindössze két perc szükséges. Az üzemanyagban levő szilárd szemcsék mennyiségét a vizsgált üzemanyagra irányított lézersugárral mérik. Különleges berendezés fogja fel és alakítja át elektronikus impulzusokká a fényfelvillanást. Világító táblán elektronikus számláló jelzi az elemzés eredményét. Az új műszerrel mérhetik másfajta folyadékok szennyezettségének mértékét is. Bronzkori kohászok Háromezer évvel ezelőtt, Kazahsztán területén használatos rézöntés termelési technológiáját sikerült rekonstruálni a régészeknek. Egy Ataszu nevű faluban ugyanis kiváló állapotban megmaradt műhelyre bukkantak. Az időszámításunk előtti II. évezred magas színvonalú rézolvasztó módszereiről tanúskodnak a faszénnel fűtött kohók, amelyekben kiolvasztották, majd pedig finomították a rezet. Az első régészeti eredmények azt bizonyítják, hogy a régi idők mesterei nemcsak könnyen olvasztható érceket használtak, de ismerték a magas kéntartalmú rézércek fel- dolgozási technológiáját is. Ez utóbbit mindeddig jóval későbbi találmánynak tartották. Esőztető robot Különleges esőztető robotot terveztek a tulai műszaki egyetem kutatói, amely a mindenkori helyi időjárási viszonyoknak megfelelően végzi munkáját. A robot elektronikus blokkjai folyamatosan mérik a levegő hőmérsékletét, a szél erősségét és a talaj nedvességét, s a kiértékelt adatok alapján működtetik a berendezést. Ezzel egyidejűleg ellenőrzik és irányítják a vízhez csatlakoztatott műtrágya-adagolót. A tulai mérnökök már dolgoznak a vezetékes gép korszerűbb, lézersugárral irányított példányán. Gyorsjáratú alagútvágó Szovjet szakemberek nagy teljesítményű berendezést fejlesztettek ki a kemény talajon áthaladó metróalagutak építéséhez. A szerkezet két gépből áll. A vágathajtó kombájn biztosítja a kőzet fejtését, kiemelését és csillékbe rakását. Teljesítménye, amely óránként eléri a 90-100 köbmétert, lényegesen meghaladja a jelenlegi használt legnagyobb vágathajtó gépek teljesítményét. Az alagútdúcoló konstrukció teszi lehetővé, hogy gyakorlatilag lemondjanak a nehéz és nem is biztonságos kézi munkáról. A gyűrűk összeszerelése egyszerre történik a kőzet- fejtéssel. Kopásálló váltónyelvek Kopásállóbbá tehetik a vasúti váltók nyelveit induktív felületi edzéssel. A Német Demokratikus Köztársaság brandenburg- kirchmöseri váltógyárában új eljárást dolgoztak ki ehhez. A gyorsan kopó váltónyelveket, amelyeknek csúcsa mindössze öt milliméter keresztmetszetű, induktív hevítés után levegő-víz keverékkel hütik le. Az új eljárással változó keresztmetszete ellenére egyenletesen edződik meg a váltónyelv felszíne. A már a gyakorlatban is bevezetett új eljárással folyamatos üzemben azonos szilárdságértékű váltóalkatrészeket állíthatnak elő. (Források: APN, Delta) 1982 IX. 24.
