Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-24 / 38. szám
IJ szú 5 82. IX. 24 Az új társadalom építésének politikai vezetése a legfontosabb terület a Szovjetunió Kommunista Pártjának tevékenységében. Ennek a vezetésnek az SZKP XXVI. kongresszusa által újra megerősített alapelve az, hogy a politika kidolgozása és megvalósítása során a párt fő céljának tekinti a dolgozó tömegek érdekeinek minél teljesebb kifejezését, védelmét és érvényre juttatását. A párt a népre támaszkodik, állandóan erősíti és mélyíti kapcsolatait a néppel, úgy alakítja ki politikáját, hogy valamennyi osztály, társadalmi réteg és csoport igényeinek és szükségleteinek figyelembevételével tömörítse a társadalmat a kommunizmus építéséből adódó bonyolult feladatok megoldására. A párt és a dolgozó tömegek viszonyában a szocialista politika megvalósítása során érvényesülő dialektikát meghatározva Lenin ezt irta: „...csak akkor kormányozhatunk, ha helyesnek fejezzük ki azt, amit a nép felismer. Enélkül a kommunista párt nem fogja vezetni a proletariátust, a proletariátus nem fogja magával vinni a tömegeket...“ (Lenin összes Müvei 45. köt. Kossuth Könyvkiadó 1975. 112. old.) Pártunk politikája az olyan lenini elvekre épül, mint a tudományos megalapozottság, az elvi osztályhúség, a demokratikus jelleg, a humanizmus és az erkölcsi tisztaság. Csakis az új típusú párt, amely W reknek egy történelmileg új társadalmi és internaöonális közössége, a szovjet nép. Folytatódik a szocialista kultúra fejlődése, gyökeret ver az új, szocialista életmód. Magas színvonalon A létező szocializmus által felhalmozott tapasztalatokban világosan nyomon követhetők a szocialista építés általános törvényszerűségei, s ezért minden pártnak, amely céljául tűzi ki az új társadalom felépítését, akármilyen specifikus feltételeket szabnak is az ilyen vagy amolyan nemzeti sajátosságok, számolnia kell ezekkel a tapasztalatokkal A létező szocializmus nagy történelmi szerepét nem kisebbíthetik sem régi ellenfelei, sem azok. akik megpróbálják kétségbe vonni az életben ténylegesen elért eredményeket és így merőben spekulatív módon kidolgozni valamilyen „új utat“. A szovjet társadalom anyagi és szellemi fejlődésének magas színvonala egyre nagyobb követelményeket támaszt a politikai vezetéssel szemben és ugyanakkor kedvező feltételeket teremt számára. Az Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fö irányai az 1981-1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“ című dokumentumtervezetet. Sok pártértekezleten és szakszervezeti gyűlésen, a sajtó hasábjain behatóan foglalkoztak vele, s a végleges szöveg, amelyet a kongresszus elfogadott, sok részében lényegesen eltért a tervezetétől. Mindez azt mutatja, milyen óriási szerepe van a tömegeknek abban, hogy a párt politikája olyan népi politikává váljon, amely megtelel a dolgozók alapvető érdekeinek és vágyainak. E politika eredményeképpen a társadalomban olyan légkör alakul ki. olyan viszonyok jönnek létre, amelyek mellett a szocialista építés egyre világosabb formában a párt vezette tömegek öntevékeny történelmi alkotásaként szerepel Az állam szerepe A komoly politika ott kezdődik, mondotta Lenin, ahol milliók vannak (lásd Lenin összes Müvei, 36. köt. Kossuth Könyvkiadó 1972. 15. old.), s aki politikával foglalkozik, az „a jelenségeket a tömeg szempontjából, nem pedig egyéni A PART POLITIKÁJA ES A TÖMEGEK ALKOTÓ MUNKÁJA I. írta: VIKTOR GRISIN, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Moszkvai Városi Pártbizottság Első Titkára » nem szorítkozik a parlamenti tevékenység kereteire, hanem a tömeg közé megy és a tömegek élére áll, a munkásosztály és valamennyi dolgozó eszmeileg és szervezetileg összeforrott, harcos és fegyelmezett politikai élcsapatává válva - csakis ez tudja biztosítani a győzelmet a politikai harcban, a hatalom kivívását, a szocializmus és a kommunizmus sikeres építését. Ilyen pártot hoztak létre Lenin és elvbarátai, s ez a párt vezette el őket a szocialista forradalom győzelméhez, és a szocialista állam megalakításához. A lenini párt, amely az egész dolgozó nép érdekeit, elsősorban a munkásosztály és a parasztság érdekeit fejezi ki, magára vállalta a kormányzó párt felelősségteljes misszióját, és mindezekben az években sikeresen, méltóképpen teljesíti is ezt a missziót. Az SZKP által a szovjet politikai rendszerben elfoglalt központi helyet a Szovjetunió Alkotmánya is rögzítette, amelyet, mint ismeretes, össznépi vita során egyöntetűen jóváhagytak. Az alkotmány megfogalmazza a párt fö célját: „Az SZKP a népért van és a népet szolgálja“. Az ország alaptörvényének hatodik cikkelye egy elvi jelentőségű tételt tartalmaz: a párt a maga egészében, úgyszintén minden egyes szervezete a Szovjetunió Alkotmányának keretében működik. A társadalom szakadatlan haladásához elengedhetetlen, hogy a hatalmon levő kommunista párt politikai irányvonala pontosan és sokoldalúan figyelembe vegye a gazdasági alap és a társadalmipolitikai struktúra fejlettségének színvonalát, a tömegek körében végzett munka eszközei, formái, módszerei pedig megfeleljenek a helyzetnek, a reális lehetőségeknek és egyúttal a legfőbb programcélnak: a kommunizmus felépítésének. Az SZKP számára ez azt jelenti, hogy számításba veszi az országunkban felépített fejlett szocializmus lehetőségeit és előnyeit. Az érett szocialista társadalomra a válságmentes, állandóan fejlődő gazdaság jellemző. E társadalom jellemző vonása a termelési viszonyoknak és a termelőerők magas színvonalának olyan optimális összhangja, amely nagy távlatokat nyit meg a további tervszerű, arányos és harmonikus társadalom-gazdasági és szellemi fejlődés előtt. Ebben a szakaszban lezárul a társadalmi viszonyok összességének a szocializmus immanens sajátosságát alkotó kollektiv elvek alapján való átalakítása. Ez teret ad ahhoz hogy hatékonyan érvényesüljenek a szocializmus törvényei, teljes egészében megmutatkoznak a szocializmus előnyei: a társadalmi rendszer harmóniája, dinamizmusa, politikai stabilitása és belső egysége, valamennyi osztály és társadalmi csoport, nemzet és népcsoport közeledése egymáshoz. Kialakul az embeérett szocializmus időszakában sokoldalúan és teljesen feltárul az egyik legfőbb törvényszerűsége: rendületlenül növekszik a kommunista párt vezető szerepe. Ennek a folyamatnak az objektiv szükségszerűsége építésünk méreteinek és bonyolultságának növekedéséből adódik. A dinamikus társadalmi fejlődés; a dolgozók milliós tömegeinek a tudatos alkotó munkába, a társadalom és az állam ügyeinek intézésébe való bevonása: a szocialista demokrácia egész rendszerének további tökéletesítése; a marxísta- -leninista tudomány növekvő jelentősége a párt program cél jai nak és politikai irányvonalának kidolgozásában és végrehajtásában, a párt ideológiai-nevelő tevékenységében: a párt aktív ráhatása a nemzetközi ügyekre és, végül, saját sorainak állandó erősödése - megannyi olyan tényező, amely közrejátszik az SZKP vezető szerepének növekedésében. . . 1919 tavaszan a Moszkva-Rendezö pályaudvar fütöházának vasutasai egy szombati napon önként vállalták, hogy a munkanap letelte után folytatják a munkát és ezzel segítik az ellenforradalom erői által ostromolt fiatal államot E mögött a látszólag jelentéktelen tény mögött Lenin meglátta a nagy kezdeményezést - ezt a címet adta történelmi jelentőségű müvének, amelyben a munkához való kommunista viszonnyal és új szervezetével foglalkozik, mely „maguknak a dolgozóknak szabad és tudatos fegyelmére támaszkodik és egyre inkább erre fog támaszkodni“ (Lenin összes Müvei. 39. köt. Kossuth Könyvkiadó 1973. 14. old ) A nagy kezdeményezés magával hozta a munka termelékenységének emelkedését, a szocialista gazdasági és életviszonyok kialakulását. (Lásd uo., 18 old ) A nép alkotó erőinek fejlesztését a párt politikája egyik fö irányának tekinti, s ebben maguknak a dolgozó tömegeknek a tevékeny energiájára támaszkodik. Napjainkban új, még mélyebb értelmet kapnak Leninnek azok az ismert szavai, amelyek szerint „a szocializmus eleven, konstruktív, maguknak a néptömegeknek az alkotása“ (Lenin összes Művei, 35. köt. Kossuth Könyvkiadó 1972. 56. old ). A nép alkotó ereje a szocialista politika valamennyi területén megmutatkozik, a többi között a törvényhozás területén is. Ez korántsem holmi formális kinyilatkoztatás, ahogy azt némely opponensünk szeretné feltüntetni. A néphatalmat az állam egész politikai és társadalmi rendszere biztosítja. A szovjethatalom első éveitől a szovjethatalom legfontosabb törvénytervezeteit, a Szovjetunió Alkotmányának szövegét is beleértve, össznépi vitára bocsátják. Ugyanez a helyzet a párt programokmányaival. Az SZKP XXVI. kongresszusán megtárgyalták „A szempontból vizsgálja“. (Lenin összes Müvei. 38. köt. Kossuth Könyvkiadó 1973. 212. old.). Ám a tömegek álláspontja millió meg millió egyéni álláspont summája. Ezek az egyéni álláspontok viszont sok tekintetben az egyes emberek politikai tudatának színvonalától függnek. A kapitalizmus egyáltalán nem érdekelt ennek a színvonalnak az emelésében, mivel a burzsoá rendszernek előnyös, hogy a dolgozókat politikai tudatlanságban tartsa és manipulálja a tömegeket mint a politika vak eszközeit. A kommunisták viszont, akik maguknak a munkásoknak az érdekeit helyezik mindenek fölé. minden lehető módon elősegítik a munkások politikai felkészültségének növekedését, s arra törekszenek, hogy a tömegek maguk válhassanak a politika alkotóivá. Érvényesítve vezető szerepét társadalmunkban pártunk hű ehhez a lenini elvhez: „az állóim ereje a tömegek tudatosságában rejlik“ (Lenin összes Művei 35 köt. 20. old ). A párt és a szocialista rendszer iránti társadalmi bizalom annál erősebb és hatékonyabb, minél megbízhatóbban a tudatos történelmi tapasztalatra épül, minél lobban megértik a tömegek és minél közelebb érzik magukhoz a pártpolitika céljait, feladatait és módszereit. Pártunk kongresszusról kongresszusra következetes elvi irányvonalat követ arra törekedve, hogy felvértezze a kommunistákat, az összes dolgozókat a társadalmi fejlődés törvényeinek, a forradalmi elméletnek az ismeretével, az SZKP és a szovjet állam által folytatott politika aktuális problémáinak megértésével. Ennek a sokrétű munkának, amellyel kialakítjuk a szovjet emberekben a kommunista meggyőződést, az a gerince, hogy formálják tudományos marxista-leninista világnézetüket, hogy fejlesztjük bennük a kommunista eszmények iránti odaadást. Abból indulunk ki, hogy közvetlenül a pártszervezetek ideológiai tevékenységének színvonalától, a tömegek tudatának fejlettségétől függnek sikereink. A moszkvai pártszervezet, amelynek több mint egymillió tagja van, sokat tett ennek a feladatnak a megoldása érdekében. A politikai és gazdasági oktatásban részt vesz a moszkvai dolgozók 92,3 %-a, vagyis 4,7 millió ember. Ez csakugyan tömegmozgalom. S ott, ahol az oktatás jól van megszervezve - s ilyen nálunk a pártszervezetek többsége igen jól érezhető a hatása: növekszik a kommunisták és a pártonkívüliek aktivitása a munkában és a közéletben Tudományos alapokon Moszkvában, az ország legnagyobb politikai, gazdasági, tudományos és kulturális centrumában, a munkásosztály, a tudományos-műszaki és a művész értelmiség nagy osztagai élnek és dolgoznak A moszkvai felsőfokú tanintézetekben és technikumokban több mint 800 000 fiatal tanul. A városi pártszervezet igyekszik politikai tömegmunkájában figyelembe venni a moszkvaiak különböző kategóriáinak sajátosságait, érdekeit, igényeit, elemezni véleményüket és hangulatukat, azoknak a sokrétű feladatoknak a megoldására irányítani aktivitásukat és kezdeményezésüket, amelyeket a kommunista építés mai szakaszát illetően az SZKP XXVI. kongresszusa kitűzött Elsőrendű szerep jut ebben a párt alapiszervezeteinek. Ezek száma Moszkvában 10 000 körül van. Ezek a szervezetek nagy politikai és szervező munkát végeznek a tömegek körében, ami lehetővé teszi, hogy fokozzuk a párt befolyását a dolgozó kollektívák gazdasági, szociális és szellemi életkörülményeinek minden oldalára. Az SZKP politikájának vonzóereje sorainak gyarapodásában nyilvánul meg. Ezek a nép legjobb képviselőivel töltődnek fel. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a párt- szervezetekben növekszik a munkások aránya. Az SZKP a fejlett szocializmus viszonyai között, amikor az egész nép portjává vált, továbbra is megőrzi osztálytermészetét mint a munkásosztály pártja. A kommunisták sorainak munkásokkal való feltöltése tartós és ál'andóan érvényesülő tendencia, s ez a moszkvai városi pártszervezetre is jellemző. Pártunk mindig tudatosan hangsúlyozta politikája osztályjellegét. Persze, mindennemű politika osztálypolitika, de a kommunisták politikája a munkások érdekeit fejezi ki, amelyek szöges ellentétben állnak a kizsákmányoló osztályok szűk, önös érdekeivel. A munkásosztály, amely a haladó kommunista eszmények megvalósításáért küzd, meghozza az egész munka tényleges felszabadulását, s ezért a munkásosztály pártja által követett politika céljai egybeesnek az egész emberi fejlődés haladó, humanista eszményeivel. Ily módon a társadalmi haladás szükségleteinek osztályértelmezése és tudományos, e haladás objektív törvényszerűségeinek tanulmányozásán alapuló felfogása találkozik, egybevág. Mindkettő alapja a társadalomról szóló marxista-leninista tanítás. Csakis ennek köszönhető, hogy „a politika káoszból és csalásból tudománnyá lett" (Lenin összes Művei. 23. köt. Kossuth Könyvkiadó 1969 445. old ). A szovjethatalom első lépéseitől kezdve Lenin állandóan emlékeztetett arra, hogy a marxista pártnak „tudományos alapokon kell működnie“ (Lenin összes Művei, 41. köt. Kossuth Könyvkiadó 1974. 62. old.). A társadalomtudományok eredményeire és a marxizmus-leniniz- mus módszertanára való támaszkodás garancia a politikai hibák ellen, döntő tényezője a dolgozók érdekei kielégítésének, megbízható feltétele a pártvezetés sikerének. Az SZKP által a társadalom vezetésében szerzett sokéves tapasztalat meggyőzően megmutatta a hatalmon levő pártnak azt a lehetőségét, hogy elméletileg értelmezze az ország történelmi fejlődése minden egyes szakaszának jellegét és sajátszerűségét, a társadalmi élet fő tendenciáit. Éppen ez és csakis ez a megközelítési mód olyan, állapították meg az SZKP XXVI. kongresszusán is, hogy lehetővé teszi a társadalmi folyamatok menetének előrelátását, helyes politikai irányvonal kidolgozását, a hibák és szubjektív döntések elkerülését. ,,A marxista-leninista párt - mondotta a kongresszuson Leonyid Brezsnyev elvtárs - nem töltheti be szerepót, ha nem fordít kellő figyelmet az események elméleti elemzésére, az élet új jelenségeinek általánosítására, a marxista-leninista elmélet alkotó fejlesztésére.")'{Az SZKP XXVI. kongresszusa. 98. old.) Pártunk a kollektív észből meríti erejét, a nép érdekei szempontjából elemezve és általánosítva a társadalmi fejlődés jelenségeit, tendenciáit. Pártunk azzal gazdagította a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatainak kincsestárát, járult hozzá a marxista-leninista elmélet fejlesztéséhez, hogy tudományosan kidolgozott sok olyan különösen fontos problémát, amely az érett szocializmusnak országunkban való felépítésével függött össze, s ilyen hozzájárulás lett a világforradalmi folyamat legégetőbb kérdéseinek a kidolgozása is. (Folytatjuk) *
