Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-17 / 37. szám
ett a fülkébe, érezte, hogy g veszi körül. Az egyetlen labórü hindu, szerényen ült a legtöbb hindu Angliában, t. Valami enyhén émelyítő rát. Évekkel később, ha ezt |Ot érezte, ennek a délután- íszébe jutott. nben levő oldalára és ott jg. Ezekben a helyi vonatok- A férfi ránézett és barátsá- i kurtán, gondolkodás nélkül 5s valami mélységes, meg- Italanság fogta el. De nevet- ani a fülkéből. A vonat egy mély, zümmögő éneklésbe renletes ritmusban, csukott kkal, zümmögő hangja mégek zakatolását. Ez az ősrégi íagányt fejezett ki; egyhangú türelemre és megnyugtató letett. A zümmögés szünet mi ősi zsolozsmára hasonlí- 'lomokban végtelen hosszú >ngva imádkozó embereket ordult az ablaktól, erőt vett >t vetett a férfira. Ekkor már t a vidéken, elhagyott mezők rött. nbenéztek egymással a fül- /alami különös, megmagya- jta el, melyet minden áron <a titokzatos mosolyra nyílt, nmögő éneklés folytatódott, szemét le nem vette a fiúról. > lett. ilt minden. A fiú nem tudta z a félelmetes, ismeretlen appang, de világosan érezte íves, titokzatos hatalom je- )gy mindez a naptól perzselt i kezéből áradt, vagy abból egy távoli ország szülötte, eljesen idegen az övétől? út figyelte - tovább mosoly- revehetöen, mintha valamit Homályos szeme időnként jptelen volt visszamenni az >ámulja a vidéket. De a férfi- z egyhangú zümmögésből, őt, mindig magasabb hang- 10I fájdalmas, hol örömteli lintha minden egyéb háttér- /onat lármája, az elsuhanó I a fülke falai is -, csak az férfi és saját maga jelentette tudta szemét levenni a férfiségbe borult. Süvítő légro- it befutott az alagútba. A fiú ült. összekuporodott. Bess sarkába, és bár egész kei éberen működtek, (rősödött, végül túlharsogta s a kerekek zakatolását is. rt, hol csendesen engedel- ig megnyugtatni akart. A fiú tehetetlenül várva a sötétig jobban összekuporodott, im veszi a szemét róla, látni amint diadalmasan áthatol ez a különös, levegőben a sötétségben még jobban • színű nappali fény szinte 3 a fülkébe. A vonat sebessége az alagútban felgyorsult és most olyan heves lendülettel hatolt be a nappali fénybe, mintha örökké így akarna rohanni. A fiú a félelemtől - mely szinte megbénította érzékeit - meggyötörve tompán a férfira bámult. Még mindig hallani vélte a zümmögést, pedig az valójában már megszűnt. Látta a férfi hízelgő mosolyra nyílt sötét színű ajkát és vakító fehérséggel kivillanó fogait.- Te nem szeretni sötét alagút? - kérdezte hamiskás mosollyal és szemében ismét felvillantak a gonoszkodó fények. - Gyere - szólt és ráncos ujjával magához intette a fiút. A fiú meg sem moccant. i- Szeretsz gránátalma? - Felállt és a poggyásztartóról egy barna fonott kosarat emelt le, mely macska szállítására volt alkalmas. - Gyere - mondta barátságosan mosolyogva, és mivel a fiúcska meg sem mozdult, átment hozzá és illő távolságban leült mellé. A bámuló fiú arcizma sem rándult.- Gránátalma van Keletről. Angol fiú szereti, eh? - Valami cinkosság bújt meg bizalmaskodó hangjában, mintha ő maga is egy kisfiú lenne, aki éppen megosztja barátjával a gyümölcsét. - Gránátalma finom - mondta szívélyesen mosolyogva. Volt valami lehetetlen a modorában, valami ostoba titokzatosság. A kosár az ölében volt. Megint rákezdett a zümmögő éneklésre. A fiú még mindig mozdulatlanul figyelt, teljesen közömbös maradt a férfi barátságos közeledése iránt. Érezte az émelyítő szagot még erősebben, mint azelőtt és egy ismeretlen ördögi valaminek a jelenlétét. Kell, hogy ez a gonosz hatalom itt, a közvetlen közelében legyen. A férfi ismét ránézett és még mindig zümmögve, kinyitotta a kosár zárját és felemelte a fedelét. Szó sem volt bűvösen csillogó, sárgás rózsaszínű, mézédes gyümölcsről. A kosár mélyéből egy kígyó feje bukkant elő. Lassan emelkedett ki a varázserejű hümmögés hatására. Álmos, összetekere- dett teste kiegyenesedett, feje bágyadtan, imbo- lyogva a férfi szájához közeledett. Szeme a semmibe meredt. Egy kobra volt. A fiú pánikba esett, ösztönösen felugrott és eszeveszett gyorsasággal a fülke másik végébe vetette magát. Maga sem tudta, hogy közben hangosan felkiáltott, összekuporodott a szemben levő ülésen, térdét a párnázathoz nyomva, félig hátrafordult és le nem vette szemét az ágaskodó kígyó fejéről. Tudatában volt annak, hogy alaposan felingerelte a kígyót, mely dühében vonaglott és fejét egyre csak a fiú felé meresztette. Látta a szúrós szemében a feneketlen rosszindulatot. Még félelmetesebb volt kitágult torka, melyen a bőr a haragtól korong- szerüen megduzzadt és melyből kivillant a kígyó vibráló, kétágú nyelve. Minden porcikájában érezte, hogy a megduzzadt nyak gyilkos dühnek a jele. A fiú nagyon csendes lett. A férfi nem hagyta abba a zümmögésTés összehúzott szemét le nem vette a kígyóról. Zümmögésébe új. makacs, határozott hang lopódzott. Szembeszállt ugyan a kígyó ravaszságával, de szerette volna kibékíteni. Egy ember szólt a kígyóhoz. Kifejezte tiszteletét és tudatára adta, hogy elismeri haragja jogosságát. Mézes-mázosan, csititva szólt hozzá, de ugyanákkor éreztette vele, hogy ő az úr. Előzékeny volt ugyan az állatvilág kiemelkedő hatalmasságainak egyikéhez, de nem feledkezett meg az ember felsőbbrendűségéről sem. És a kígyó lecsendesedett, nyakán a bőr, mely nemrég még korongszerűen kiduzzadt, visszahúzódott eredeti állapotába; fejét már nem meresztgette fenyegetően a fiú felé. A zümmögés elhalkult és olyan lett, mint egy ábrándos altatódal. A férfi feszülten figyelt, szeme meg sem rebbent. A kígyó hosszú, sárgás-barna teste lassan visszahúzódott a kosárba. Most, dühétől megfosztva, teljesen kimerültnek látszott. Elbódult feje lehanyatlott. A férfi lassan lehajtotta a kosár fedelét és lezárta. Haragosan a fiúhoz fordult; lenézően, a felháborodástól sziszegve kiabálni kezdett: - Én neked mutatni kobra és te ugrálni, kiabálni. Kígyó lett mérges! - Hangoskodásában több volt a szemrehányás, mint a valódi harag. Barna, ráncos arcán gyerekesen ostoba kifejezés ült, mintha csak ő maga is egy tizenkét éves fiú lenne.- Én neked tartani ingyen előadás kobrával és te ugrálni és lármázni, mint kicsi lányka. - Szeméből eltűnt a felháborodás, helyébe felnőtthöz illő, koncentrált értelem költözött. - Én azért énekelni, hogy kobra legyen nyugodt a vonatban — magyarázta. - Kobra nem szeret vonat. A fiú meg sem mozdult.- Te nem szeretsz kobra? - kérdezte a férfi sértett csodálkozással. - Most kígyó jó, nem mérges; csak nem szeret, ha ugrálsz, lármázol. Nem kapott választ; a fiú nem mozdult; századok és világrészek választották el a férfit a fiú csendes, visszautasító magatartásától. Csendben bámult rá és gondterhelten megkérdezte:- Te menni Newportba vásárra? Nem tudod ki én vagyok? Ali, a kígyóbűvölő. Jöhetsz be ingyen nézni, Ali kobrát táncoltatni. A vonat éppen befutott az állomásra. A fiú - bár még nem kellett volna kiszállnia - hirtelen, vaktában felugrott, kinyitotta az ajtót. Látta ugyan, hogy nem a peronra nyílik, mégis kiugrott. Valahonnan kiáltozás hallatszott. Átfutott a síneken, átbújt a drótkerítés alatt. Bámulatosan rövid és gyors szökellésekkel futott felfelé a mezőn, akárcsak egy nyúl, amely megérezte az életben ráleselkedő sok veszély egyikét. PERTL ETELKA fordítása GUSTÁV HUPKA Világosság A rétet görnyedt hátán hordta apám. Mintha ma is látnám. Sűrűsödik a sötét, puttonyából zöld világosságot lobogtat a zöld fű. Teljesség Te gazdag vidékem, te termékeny vidékem, szőlőskertjeid Nappal teli keblű, nyár-mellű asszonyok, kiknek tele a szívük dallal. Szitási Ferenc fordításai- Állj! Ne mozduljon!... Maradjon ott! Ne próbáljon szökni, mert rákenem a falra. Van még bennem erő, ha öreg is vagyok. Úgy, most induljon a porta felé! Szépen, lassan, mindig csak előre nézzen!- Most azt hiszi, valami nagy halat fogott, mi?- Pofa be, itt csak én beszélek! Majd a rendöröknek meséljen!- Ne fújja fel az ügyet, nagyapó, mert a végén csalódni fog.- Üljön le oda a sarokba, és ne mocorogjon sokat. Nem kell engem tanítani, hogy mit csináljak. Nem az első tolvajt csípem nyakon.- Akár hiszi, akár nem, én nem lopni jöttem.- Nekem mondja! Tudom én, hogy szokott az lenni. Erre járt véletlenül, éjszaka kettőkor, és nem is tudja, hogyan, hogyan nem, átesett a kerítésen. Abban a táskában pedig csontot visz haza a kutyájának.- A reggelim van benne.- Nézze, miattam akár hülyének is tettetheti magát, de jobb lenne, ha mindent beváltana. Mit akart ellopni?- Semmit. Túlórázni akartam egy kicsit. Itt van a munkahelyem a gyárban. Korábban jöttem, hogy a műszak megkezdése előtt még csináljak valamit.- Tévedtem. Maga nem játssza a hülyét, maga tényleg az. Jobb lesz, ha nem a rendőrséget, hanem a mentőket hívom.- Nézzen csak bele a táskámba! Mit lát benne, betöröszerszámokat?- Ebben?. .. Hát, nem éppen. . . ez, ha jól látom, töpörtyű, kenyér, meg. . .- Meg uborka. Látja, hogy a reggelim. Mondtam, hogy túlórázni akartam. Reggel dolgoztam volna tovább.- Úgy látszik, akkor én hülyültem meg. Vagy álmodom? Te jó ég, csak nem aludtam el szolgálat közben? Még csak ez hiányzott! Mi lesz, ha tényleg jön valaki?!- Maga csak ne fantáziádon itt nekem! Nem álmodik, és nem kell mindjárt kigúnyolni a dolgozót. Ha valaki dolgozni akar, már el akarják vitetni a mentőkkel.- Na nem! Maga azt akarja nekem bemesélni, hogy az éjszaka kellős közepén azért kelt fel a meleg ágyból, hogy túlórázzon. Ez egy kicsit erős. Ráadásul titokban jön, átmászik a kerítésen, hogy senki se lássa.- Na jó, elismerem, hogy ez furcsa és szokatlan, de ha végighallgat, talán más lesz a véleménye. A dolog azzal kezdődött, hogy a brigádunk olyan felajánlást tett, amivel sikerült az egész üzem érdeklődését felkeltenünk. Elhatároztuk, hogy túlóra nélkül teljesítjük a tervet.- Ebből is látszik, hogy nekem van igazam. Ilyet komoly emberek enm vállalnak, még viccből sem.- Ez semmi, vállalni lehetett volna, vállaltunk mi már sok mindent, mégsem lett belőle soha bonyodalom. Csakhogy ezúttal az igazgató azt találta mondani, hogy ha ezt teljesítjük, akkor nemcsakhogy magkapjuk Az üzem legjobb brigádja címet, de lejön közénk egy láda pezsgővel, és mindenkivel pertut iszik.- Ilyenre nem kunszt egy láda pezsgőt felajánlani.- Ne ironizáljon, lett volna csak ott, amikor a fiúk ezt meghallották. Ügy nekiveselkedtek a munkának, mint az őrültek. Ne higgye, hogy a pezsgő miatt! Dehogy, az vadította meg őket, hogy szervuszt köszönhetnek az igazgatónak. De hiába volt minden igyekezet. Aztán valaki kitalálta, hogy ha délután nem maradhatunk itt, hát jöjjünk éjszaka, titokban. Mindenki vállalt egy éjszakát. Ment is minden simán, míg rám nem került a sor. Nem is tudom, mit csinálnak majd velem a többiek. . .- Várjon csak, várjon! Ha igazat mond, és dolgozni jött, akkor maga tényleg nem követett el'kihágást. Nekem a dolgozókhoz semmi közöm. Én csak a betörőket és a tolvajokat csíphetem fülön. S különben is, a kezdeményezőkészséget támogatni kell. . .- Ezt komolyan mondja? Nem hívja a rendőrséget? Mehetek dolgozni?- Nyugi, nyugi, egy feltételem azért nekem is lenne. Ha már kockázatot vállalok, akkor valami hasznom nekem is legyen belőle.- A brigád nevében ígérem, hogy ha lehetséges, teljesítjük.- Tizenöt éve vagyok itt a portán, de az igazgatóval még egy szót sem váltottam. Ha sikerülne teljesíteni a teivüket, akkor hívjanak meg engem is arra a pertura. A pezsgő miatt ne aggódjanak, én is viszek egy üveggel. Annyit nekem is megér! LENDVAY TIBOR Varga Lajos: VÁGYAKOZÁS
