Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-17 / 37. szám
A SZOVJET SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA n DONTO LÁNCSZEME (2.) írta: VASZILIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese Abból a több mint négymillió utasításból, amelyet a szovjetek az utóbbi tíz év folyamán végrehajtás végett kaptak, több mint 90 százalék megvalósult. A Szovjetunió Alkotmánya kötelezi a szovjetek tagjait, hogy tartsanak mindennapos kapcsolatot a választókkal, számoljanak be az állampolgároknak munkájukról, a többi közt az utasítások végrehajtásáról. A törvény előírja, hogy a népképviselő rendszeres időközönként köteles beszámolni, ezenkívül be kell számolnia a választók vagy az öt jelölő dolgozó kollektíva követelésére is. A múlt évben több mint 3,9 millió gyűlésen 207 millió állampolgár 2,2 millió népképviselő beszámolóját hallgatta meg. És végezetül, az alkotmány biztosítja a választóknak azt a jogát, hogy a megbízatás lejárta előtt visszahívják küldöttjüket, a népképviselőt. A választás 1959 óta ezzel a joggal élve körülbelül 8000 olyan népképviselőt hívtak vissza, aki nem váltotta be bizalmukat, köztük több mint 100 népképviselőt a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb szovjetjéből, 12 népképviselőt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsából. Tehát a szovjet politikai élet tényei, egész gyakorlata igazolják: a népképviselők szovjetjeiben ténylegesen megtestesülnek a szocializmus nagy teoretikusainak a valóban demokratikus hatalmi szervekről szóló eszméi, ténylegesen megvalósulnak a dolgozók évszázados álmai - a dolgozók gazdái országuknak, sorsuknak. A szovjetek a gyakorlatban kJ szú 5 A szovjetek belső szervezésének és tevékenységének módszerei egyfelől biztosítják számukra a dolgozók mind hathatósabb segítségét és támogatását, másfelől elősegítik a tömegek alkotó kezdeményezésének fejlődését, a tömegek aktív részvételét a társadalom ügyeinek mindennapos irányításában. Ez az igazi demokratizmus egyik leglényegesebb mutatója. Szovjetjeink nem üléseznek állandóan. A szovjet tagjai úgy látják el funkcióikat, hogy tovább dolgoznak a termelésben vagy alkalmazotti munkakörükben, s idejük nagy részét a lakosság körében töltik. Ezért jól ismerik a közvéleményt, a választók érdekeit, szükségleteit, és ismereteiket felhasználják a kérdések tárgyalásakor a szovjetek ülésszakain. Ezenkívül az ülésszakok közti időben a szovjetek tagjainak nagy többsége - több mint 80 százaléka - részt vesz a különböző állandó bizottságok munkájában. 1982. január 1-én csupán a helyi szovjeteknek több mint 335 000 ilyen bizottságuk volt. Az állandó bizottságok szerepének növelésére mindenütt különösen nagy figyelmet fordítanak. Az állandó bizottságoknak nagy a jogkörük, kiterjed a problémák igen széles körére: például tavaly az állandó bizottságok a szovjetek ülésszakain több mint 320 000 jelentést terjesztettek be. Aktívan működik a Szovjetunió Legfeláöbb Tanácsa két kamarájának 32 állandó bizottsága is, és a bizottságoknak összesen 1140 képviselő a tagja az 1500 képviselő közül. Megbízatásuk ötéves tartama alatt az állandó bizottságok tanulmányozzák az országos jelentőségű kérdések széles körét, meghallgatják a minisztériumok és más kormányzati szervek vezetőinek beszáriKilóit és jelentéseit, törvényjavaslatokat terjesztenek a Legfelsőbb Tanács elé. A szovjetek és bizottságaik munkájában nemcsak képviselők vesznek részt, hanem aktivisták is, a lakosság különböző rétegeinek képviselői. Ennek az aktívahálózatnak ma az egész országban több mint 30 millió tagja van. Fejlődőben van a szovjetek ülésszakainak gyakorlati munkája. Az ülésszakokon a kérdések tágabb körét vitatják meg, gondosabban készítik elő a témákat. Az ülésszakok előtt előzetesen tanulmányozzák a kérdéseket, s így jobban figyelembe vehetik a tömegek tapasztalatait. Ez egyúttal fokozza a népképviselők aktivitását. Az elmúlt évben a szovjetek tagjainak kétharmada szólalt fel az ülésszakokon, szólt hozzá nagy felelősségérzettel országos problémákhoz. Az ülésszakokon rendszerint pezsgő légkör uralkodik, heves viták folynak, érdemi munkát végeznek. Gyakorta hangzanak el tárgyilagos bírálatok egyes vezetők munkájáról, üzemek, intézmények, minisztériumok tevékenységéről. A nép- képviselők meglehetősen gyakran élnek azzal a jogukkal, hogy interpellációt intézhetnek az illetékes állami szervekhez és tisztségviselőkhöz, s ezek kötelesek a szovjet ü lésszakán a törvény megszabta határidőn belül beszámolni az egyes kérdésekkel kapcsolatban foganatosított vagy a jövőben foganatosítandó intézkedésekről. 1981-ben a népképviselők 82 000 interpellációt nyújtottak be, s ezek arról tanúskodnak, hogy gazda módjára törődnek az ügyekkel mind saját szovjetjük területén, mind a terület, a köztársaság, az egész ország vonatkozásában. A szovjetek rendszeresen ellenőrzik a végrehajtó és intézkedő szerveket, a tisztségviselőket. Ez az ellenőrzés jól segíti elő a tervek végrehajtását, a törvények szigorú megtartását, az állami fegyelem megszilárdítását az egész társadalom érdekében. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában is hasonló munka folyik: a Legfelsőbb Tanács ülésszakain, az Elnökség ülésein és az állandó bizottságok ülésein több ízben megvizsgálták a kormány, egyes minisztériumok és főhatóságok tevékenységét. A helyi szovjetek ellenőrzési jogköre kiterjed a területükön működő, különböző főhatóságoknak alárendelt szervezetekre, tehát megkaphatják a szükséges adatokat az állami feladatok végrehajtásának menetéről, az üzemek fejlesztési és telepítési terveinek teljesítéséről, beszámoltathatják a vezető tisztségviselőket a szovjetek hatáskörébe tartozó kérdésekről, határozatokat hozhatnak a többi közt személyi kérdésekben is, s ha kell, javaslatokat tehetnek a fölöttes szerveknek. A szovjeteknek az ellenő.zö funkciók ellátásában nagy segítséget nyújt a népi ellenőrök 10 milliós serege. Az SZKP XXVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a kormányzati szervek és a tisztségviselők munkájának mindenre kiterjedő népi ellenőrzése a szovjet demokrácia egész rendszerének nélkülözhetetlen része. Ennek a rendszernek döntő láncszeme a népképviselők szovjetje. Összhangban a kor szükségleteivel A népgazdaság méreteinek növekedése, az áttérés az intenzív fejlesztésre, a tudományos-technikai forradalom meggyorsítása különösen előtérbe állítja azt a követelményt, hogy emeljük az állam- igazgatás színvonalát, összhangba hozzuk a kor szükségleteivel gazdasági mechanizmusunkat. Ez azt jelenti, hogy radikálisan tökéletesítjük az irányítási rendszert, javítjuk a tervezést, aktivizáljuk a termelés gazdasági ösztönzőit, s egyúttal fokozzuk az eszmei nevelőmunkát, növeljük az erkölcsi tényező szerepét. A szovjetek egyre hatékonyabban irányítják a gazdasági építést, s erőfeszítéseiket azokra a legfontosabb kérdésekre összpontosítják, amelyek az intenzív fejlesztésre való áttéréssel, a gazdaság komplex fejlesztésével függnek össze, és minden tőlük telhetőt megtesznek az irányító szervek munkájának javításáért. A szovjetek jogköre e téren kibővült, gyakorlati szerepük pedig jelentősen megnőtt. A dolgozók ma a szovjetek révén mind aktívabban hatnak azoknak az intézkedéseknek a végrehajtására, amelyek szükségesek a termelés hatékonyságának növeléséhez és a munka minőségének javításához minden egyes munkaterületen. Tehát abban, hogy növekszik a szovjetek szerepe a gazdasági építésben, ténylegesen megnyilvánul a szocialista demokrácia további kibontakozása a társadalmi élet legfontosabb területén, a gazdaságban. A szovjetek munkájának ma az egyik legfontosabb része, hogy részt vesznek az SZKP KB 1982 májusi plénumán jóváhagyott élelmiszerprogram végrehajtásában. A program fő célja, hogy biztosítsuk a lakosság megbízható, zavartalan ellátását élelmiszerekkel, s az ipar ellátását mezőgazdasági nyersanyaggal. A szovjetek feladata, hogy a plénum irányelveiből kiindulva javítsák a mező- gazdasági termelés irányítását, kivált az alsó, kerületi szinten, konkrétabban foglalkozzanak a kolhozok és a szovhozok tevékenységével, jobban segítsék őket a földművelés kultúrájának tökéletesítésében, a technikai eszközök, a műtrágya, más anyagi és műszaki erőforrások hatékonyabb felhasználásában. A szovjetek állandóan gondot fordítanak arra, hogy növeljék a fogyasztási cikkek termelését, biztosítsák a kereskedelmi vállalatok, a szolgáltató szféra zökkenőmentes munkáját. A mi körülményeink között a növekvő kereslet kielégítésének nagy tartaléka rejlik abban, hogy növelik a fogyasztói cikkek termelését a helyi alárendeltségű, valamint más profilú üzemekben. Itt is sok függ a teljes jogkörrel felruházott helyi hatalmi szervek állásfoglalásától. Az emberek mindennapi életére nézve nagyon fontos, hogy legyen komfortos lakásuk, s folyamatosan dolgozzanak a szolgáltató ipari vállalatok. A párt következetesen arra törekszik, hogy ezen a területen a szovjetek legyenek a fő szervezők, összpontosítsák kezükben az egész állami lakásalapot, a közműveket, a szolgáltató ipart. A helyi szovjetek egyesítik a vállalatok és az intézmények lakásépítésre szánt összegeit, s szerződéseket kötve az építőipari vállalatokkal, mind gyakrabban egységes megrendelőként szerepelnek. Ez lehetővé teszi, hogy komplexebben, modem építészeti megoldásokkal végezzék az építkezéseket, s megteremtsék a szükséges kényelmet a lakosság számára. Az SZKP XXVI. kongresszusa több intézkedést tartott szükségesnek annak érdekében, hogy jobban használják fel az egyre növekvő társadalmi fogyasztási alapot, hogy tovább fejlődjön az egészségügy, a közoktatás, a tudomány és a kultúra. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása is szorosan összefügg a szovjetek tevékenységével. Ez a mi konkrét politikánk, amely a nép jólétének növelésére irányul. A társadalmi program szerves alkotórészeként került be a Szovjetunió 1981-1985-re szóló állami gazdasági és társadalmi fejlesztési tervébe, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvénybe iktatott. Az új emberek formálása A szovjeteknek nagy gyakorlati szerepük van a nevelő munkában, az új emberek formálásában. A hatalmi szervek kulturális és nevelő funkcióinak aktivizálása az eddigi gazdag tapasztalatokra és a hatalmas anyagi bázisra támaszkodik. A szovjetek ma a kulturális, közoktatási és sportintézmények kiterjedt hálózatával rendelkeznek. S mindez az érett szocializmus szakaszához méltó ember nevelésének szolgálatában áll. A szovjetek az SZKP irányításával végzik kulturális és nevelő munkájukat, s e munka fontos területe a dolgozók hazafias és internacionalista nevelése, az engesztelhetetlen harc a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása ellen. A Szovjetunióban kialakult hazánk valamennyi nemzetének és etnikai csoportjának testvéri barátsága, amelyben megtestesül a forma és a tartalom gazdagsága, a sokszínűség, s fejlődik gyümölcsöző és eredményes együttműködésüknek a legnagyobb mértékben humánus gyakorlata az egységes, soknemzetiségű állam keretében. A szovjetek sokoldalú és felelősségteljes munkája teljesen összhangban van a Szovjetunió 1977-es alkotmányának betűjével és szellemével. Az 1977-es alkotmány fontos mérföldkő a szocialista néphatalom megszilárdításának és fejlesztésének útján. Pontosan visszatükrözte a szovjet demokrácia minőségileg új realitásait, tovább növelte a szovjetek tekintélyét, növelte szerepüket az állami, a gazdasági, a szociális és a kulturális építés irányításában. Sokrétű feladatok megoldásán fáradoznak ma a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szövetséges köztársaságok legfelsőbb tanácsai, amelyek egyesítik a törvényhozó munkát az irányítással és az ellenőrzéssel. L. I. Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ülésén többek közt a következőket mondotta a szovjetek munkájáról: „Miközben továbbra is nagy figyelmet fordítunk a törvényhozásra - ez pedig élénken és tervszerűen fejlődik nálunk -, fokozni kell az eleven szervező munkát, biztosítani kell a törvények és a tervek pontos és következetes teljesítését. Pártunk politikája s a szociális jog ugyanazokból az elvekből indul ki, s céljuk is ugyanaz: a dolgozó nép jóléte. És a törvényeknek teljes erővel e nemes cél elérése érdekében kell dolgozniuk." (Pravda, 1981. április 2.) Békében élni és alkotni A fejlett szocializmus körülményei között a dolgozók érvényesítik akaratukat nemcsak a belpolitikában, hanem a külpolitikában is. És mivel a szovjet nép legfőbb vágya az, hogy békében éljen, a szovjetek is, lévén a tényleges demokratizmus szervei, alárendelik külpolitikai tevékenységüket a háború veszélye ellen, az enyhülés megőrzéséért és elmélyítéséért folytatott harcnak. A szocialista képviseleti szervek munkájában igazolódik Leninnek az a megállapítása, hogy „a demokrácia a háború és a béke alapvető kérdésben jut kifejezésre a legvilágosabban“ (Lenin összes Müvei. 40. köt. Kossuth Könyvkiadó 1974. 89. old.). A Szovjetunió aktívan és következetesen harcol a békéért és a népek biztonságáért, a leszerelésért, a nemzetközi kapcsolatokban megvalósítja az igazi demokrácia és egyenlőség eszményeit. A nyolcvanas évekre szóló békeprogram, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el, logikus továbbfejlesztése a lenini békeszeretö külpolitikának, gyakorlati megvalósítása az 1977-es szovjet alkotmány tételeinek, amely törvénybe iktatta az államok közötti kapcsolatok humanista elveit. E célok szolgálatában állnak a Szovjetunió újabb békekezdeményezései is, amelyeket Leonyid Brezsnyev elvtárs fejtett ki a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusán, taskenti beszédében és a Komszomol XIX. kongresszusán, amely ismét demonstrálta minden népnek erős és őszinte törekvésünket a békére. ,,A béke - nem égi ajándék - megőrzésére és erősítésére mindennapi és nehéz harcra van szükség" - mondta a fiatalok fórumának küldöttei előtt tartott beszédében. A népképviselők szovjetjeinek minden szinten, de különösen a legfelsőbb hatalmi szervnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, nagy szerepük van a külpolitikai irányvonal megvalósításában. Mélyebbé válnak és fejlődnek nemzetközi kapcsolataink a külföldi képviseleti szervekkel. Az utóbbi öt év folyamán 46 országból 50 parlamenti küldöttség látogatott a Szovjetunióba. Ugyancsak az utóbbi öt év folyamán 59 szovjet küldöttség tett látogatást 56 államban az ottani parlament meghívására. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanács Leonyid Brezsnyev elvtárs kezdeményezésére, a nép akaratát kifejezve felhívással fordult a világ parlamentjeihez és népeihez. E felhívás nagy nemzetközi visszhangot keltett. Támogatták a szocialista államok parlamentjei, sok ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország vezetői. Még politikai ellenfeleink is kénytelenek elismerni, hogy a fokozódó feszültség közepette a Kremlből újra meg újra nyugodt, higgadt hangok hallatszanak a béke, az enyhülés, a biztonság mellett, s ezek a hangok nem a konfrontációt, hanem a tárgyalásokat szorgalmazzák. A szovjet állam humánus, nyitott, mélységesen demokratikus politikája összhangban van minden nép, az egész békeszerető emberiség érdekeivel.
