Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-17 / 37. szám

A SZOVJET SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA n DONTO LÁNCSZEME (2.) írta: VASZILIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese Abból a több mint négymillió utasítás­ból, amelyet a szovjetek az utóbbi tíz év folyamán végrehajtás végett kaptak, több mint 90 százalék megvalósult. A Szovjetunió Alkotmánya kötelezi a szovjetek tagjait, hogy tartsanak min­dennapos kapcsolatot a választókkal, számoljanak be az állampolgároknak munkájukról, a többi közt az utasítások végrehajtásáról. A törvény előírja, hogy a népképviselő rendszeres időközönként köteles beszámolni, ezenkívül be kell számolnia a választók vagy az öt jelölő dolgozó kollektíva követelésére is. A múlt évben több mint 3,9 millió gyűlésen 207 millió állampolgár 2,2 millió népképviselő beszámolóját hallgatta meg. És végezetül, az alkotmány biztosítja a választóknak azt a jogát, hogy a megbí­zatás lejárta előtt visszahívják küldöttjü­ket, a népképviselőt. A választás 1959 óta ezzel a joggal élve körülbelül 8000 olyan népképviselőt hívtak vissza, aki nem váltotta be bizalmukat, köztük több mint 100 népképviselőt a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb szov­jetjéből, 12 népképviselőt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsából. Tehát a szovjet politikai élet tényei, egész gyakorlata igazolják: a népképvi­selők szovjetjeiben ténylegesen megtes­tesülnek a szocializmus nagy teoretiku­sainak a valóban demokratikus hatalmi szervekről szóló eszméi, ténylegesen megvalósulnak a dolgozók évszázados álmai - a dolgozók gazdái országuknak, sorsuknak. A szovjetek a gyakorlatban kJ szú 5 A szovjetek belső szervezésének és tevékenységének módszerei egyfelől biztosítják számukra a dolgozók mind hathatósabb segítségét és támogatását, másfelől elősegítik a tömegek alkotó kez­deményezésének fejlődését, a tömegek aktív részvételét a társadalom ügyeinek mindennapos irányításában. Ez az igazi demokratizmus egyik leglényegesebb mutatója. Szovjetjeink nem üléseznek állandó­an. A szovjet tagjai úgy látják el funkciói­kat, hogy tovább dolgoznak a termelés­ben vagy alkalmazotti munkakörükben, s idejük nagy részét a lakosság körében töltik. Ezért jól ismerik a közvéleményt, a választók érdekeit, szükségleteit, és ismereteiket felhasználják a kérdések tárgyalásakor a szovjetek ülésszakain. Ezenkívül az ülésszakok közti időben a szovjetek tagjainak nagy többsége - több mint 80 százaléka - részt vesz a különböző állandó bizottságok munká­jában. 1982. január 1-én csupán a helyi szovjeteknek több mint 335 000 ilyen bizottságuk volt. Az állandó bizottságok szerepének nö­velésére mindenütt különösen nagy fi­gyelmet fordítanak. Az állandó bizottsá­goknak nagy a jogkörük, kiterjed a prob­lémák igen széles körére: például tavaly az állandó bizottságok a szovjetek ülés­szakain több mint 320 000 jelentést ter­jesztettek be. Aktívan működik a Szovjet­unió Legfeláöbb Tanácsa két kamarájának 32 állandó bizottsága is, és a bizottsá­goknak összesen 1140 képviselő a tag­ja az 1500 képviselő közül. Megbízatá­suk ötéves tartama alatt az állandó bizott­ságok tanulmányozzák az országos je­lentőségű kérdések széles körét, meg­hallgatják a minisztériumok és más kor­mányzati szervek vezetőinek beszáriKiló­it és jelentéseit, törvényjavaslatokat ter­jesztenek a Legfelsőbb Tanács elé. A szovjetek és bizottságaik munkájában nemcsak képviselők vesznek részt, ha­nem aktivisták is, a lakosság különböző rétegeinek képviselői. Ennek az aktíva­hálózatnak ma az egész országban több mint 30 millió tagja van. Fejlődőben van a szovjetek ülésszaka­inak gyakorlati munkája. Az ülésszako­kon a kérdések tágabb körét vitatják meg, gondosabban készítik elő a témá­kat. Az ülésszakok előtt előzetesen tanul­mányozzák a kérdéseket, s így jobban figyelembe vehetik a tömegek tapaszta­latait. Ez egyúttal fokozza a népképvise­lők aktivitását. Az elmúlt évben a szovje­tek tagjainak kétharmada szólalt fel az ülésszakokon, szólt hozzá nagy felelős­ségérzettel országos problémákhoz. Az ülésszakokon rendszerint pezsgő légkör uralkodik, heves viták folynak, érdemi munkát végeznek. Gyakorta hangzanak el tárgyilagos bírálatok egyes vezetők munkájáról, üzemek, intézmények, mi­nisztériumok tevékenységéről. A nép- képviselők meglehetősen gyakran élnek azzal a jogukkal, hogy interpellációt in­tézhetnek az illetékes állami szervekhez és tisztségviselőkhöz, s ezek kötelesek a szovjet ü lésszakán a törvény megszabta határidőn belül beszámolni az egyes kér­désekkel kapcsolatban foganatosított vagy a jövőben foganatosítandó intézke­désekről. 1981-ben a népképviselők 82 000 interpellációt nyújtottak be, s ezek arról tanúskodnak, hogy gazda módjára törődnek az ügyekkel mind saját szovjet­jük területén, mind a terület, a köztársa­ság, az egész ország vonatkozásában. A szovjetek rendszeresen ellenőrzik a végrehajtó és intézkedő szerveket, a tisztségviselőket. Ez az ellenőrzés jól segíti elő a tervek végrehajtását, a törvé­nyek szigorú megtartását, az állami fe­gyelem megszilárdítását az egész társa­dalom érdekében. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsában is hasonló munka fo­lyik: a Legfelsőbb Tanács ülésszakain, az Elnökség ülésein és az állandó bizottsá­gok ülésein több ízben megvizsgálták a kormány, egyes minisztériumok és fő­hatóságok tevékenységét. A helyi szovje­tek ellenőrzési jogköre kiterjed a területü­kön működő, különböző főhatóságoknak alárendelt szervezetekre, tehát megkap­hatják a szükséges adatokat az állami feladatok végrehajtásának menetéről, az üzemek fejlesztési és telepítési terveinek teljesítéséről, beszámoltathatják a vezető tisztségviselőket a szovjetek hatáskörébe tartozó kérdésekről, határozatokat hoz­hatnak a többi közt személyi kérdések­ben is, s ha kell, javaslatokat tehetnek a fölöttes szerveknek. A szovjeteknek az ellenő.zö funkciók ellátásában nagy segítséget nyújt a népi ellenőrök 10 milliós serege. Az SZKP XXVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a kormányzati szervek és a tisztségvise­lők munkájának mindenre kiterjedő népi ellenőrzése a szovjet demokrácia egész rendszerének nélkülözhetetlen része. Ennek a rendszernek döntő láncszeme a népképviselők szovjetje. Összhangban a kor szükségleteivel A népgazdaság méreteinek növeke­dése, az áttérés az intenzív fejlesztésre, a tudományos-technikai forradalom meg­gyorsítása különösen előtérbe állítja azt a követelményt, hogy emeljük az állam- igazgatás színvonalát, összhangba hoz­zuk a kor szükségleteivel gazdasági me­chanizmusunkat. Ez azt jelenti, hogy ra­dikálisan tökéletesítjük az irányítási rend­szert, javítjuk a tervezést, aktivizáljuk a termelés gazdasági ösztönzőit, s egyút­tal fokozzuk az eszmei nevelőmunkát, növeljük az erkölcsi tényező szerepét. A szovjetek egyre hatékonyabban irá­nyítják a gazdasági építést, s erőfeszíté­seiket azokra a legfontosabb kérdésekre összpontosítják, amelyek az intenzív fej­lesztésre való áttéréssel, a gazdaság komplex fejlesztésével függnek össze, és minden tőlük telhetőt megtesznek az irá­nyító szervek munkájának javításáért. A szovjetek jogköre e téren kibővült, gyakorlati szerepük pedig jelentősen megnőtt. A dolgozók ma a szovjetek révén mind aktívabban hatnak azoknak az intézkedéseknek a végrehajtására, amelyek szükségesek a termelés haté­konyságának növeléséhez és a munka minőségének javításához minden egyes munkaterületen. Tehát abban, hogy nö­vekszik a szovjetek szerepe a gazdasági építésben, ténylegesen megnyilvánul a szocialista demokrácia további kibonta­kozása a társadalmi élet legfontosabb területén, a gazdaságban. A szovjetek munkájának ma az egyik legfontosabb része, hogy részt vesznek az SZKP KB 1982 májusi plénumán jóváhagyott élelmiszerprogram végrehaj­tásában. A program fő célja, hogy bizto­sítsuk a lakosság megbízható, zavartalan ellátását élelmiszerekkel, s az ipar ellátá­sát mezőgazdasági nyersanyaggal. A szovjetek feladata, hogy a plénum irányelveiből kiindulva javítsák a mező- gazdasági termelés irányítását, kivált az alsó, kerületi szinten, konkrétabban fog­lalkozzanak a kolhozok és a szovhozok tevékenységével, jobban segítsék őket a földművelés kultúrájának tökéletesíté­sében, a technikai eszközök, a műtrágya, más anyagi és műszaki erőforrások haté­konyabb felhasználásában. A szovjetek állandóan gondot fordíta­nak arra, hogy növeljék a fogyasztási cikkek termelését, biztosítsák a kereske­delmi vállalatok, a szolgáltató szféra zök­kenőmentes munkáját. A mi körülménye­ink között a növekvő kereslet kielégítésé­nek nagy tartaléka rejlik abban, hogy növelik a fogyasztói cikkek termelését a helyi alárendeltségű, valamint más pro­filú üzemekben. Itt is sok függ a teljes jogkörrel felruházott helyi hatalmi szervek állásfoglalásától. Az emberek mindennapi életére nézve nagyon fontos, hogy legyen komfortos lakásuk, s folyamatosan dolgozzanak a szolgáltató ipari vállalatok. A párt kö­vetkezetesen arra törekszik, hogy ezen a területen a szovjetek legyenek a fő szervezők, összpontosítsák kezükben az egész állami lakásalapot, a közműveket, a szolgáltató ipart. A helyi szovjetek egyesítik a vállalatok és az intézmények lakásépítésre szánt összegeit, s szerző­déseket kötve az építőipari vállalatokkal, mind gyakrabban egységes megrendelő­ként szerepelnek. Ez lehetővé teszi, hogy komplexebben, modem építészeti meg­oldásokkal végezzék az építkezéseket, s megteremtsék a szükséges kényelmet a lakosság számára. Az SZKP XXVI. kongresszusa több intézkedést tartott szükségesnek annak érdekében, hogy jobban használják fel az egyre növekvő társadalmi fogyasztási alapot, hogy tovább fejlődjön az egész­ségügy, a közoktatás, a tudomány és a kultúra. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása is szorosan összefügg a szovjetek tevékenységével. Ez a mi konkrét politikánk, amely a nép jólétének növelésére irányul. A társadalmi program szerves alkotórészeként került be a Szovjetunió 1981-1985-re szóló állami gazdasági és társadalmi fejlesztési tervé­be, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvénybe iktatott. Az új emberek formálása A szovjeteknek nagy gyakorlati sze­repük van a nevelő munkában, az új emberek formálásában. A hatalmi szer­vek kulturális és nevelő funkcióinak akti­vizálása az eddigi gazdag tapasztalatok­ra és a hatalmas anyagi bázisra támasz­kodik. A szovjetek ma a kulturális, közok­tatási és sportintézmények kiterjedt háló­zatával rendelkeznek. S mindez az érett szocializmus szakaszához méltó ember nevelésének szolgálatában áll. A szovjetek az SZKP irányításával végzik kulturális és nevelő munkájukat, s e munka fontos területe a dolgozók hazafias és internacionalista nevelése, az engesztelhetetlen harc a nacionaliz­mus és a sovinizmus minden megnyilvá­nulása ellen. A Szovjetunióban kialakult hazánk valamennyi nemzetének és etni­kai csoportjának testvéri barátsága, amelyben megtestesül a forma és a tar­talom gazdagsága, a sokszínűség, s fej­lődik gyümölcsöző és eredményes együttműködésüknek a legnagyobb mér­tékben humánus gyakorlata az egységes, soknemzetiségű állam keretében. A szovjetek sokoldalú és felelősségtel­jes munkája teljesen összhangban van a Szovjetunió 1977-es alkotmányának betűjével és szellemével. Az 1977-es alkotmány fontos mérföldkő a szocialista néphatalom megszilárdításának és fej­lesztésének útján. Pontosan visszatük­rözte a szovjet demokrácia minőségileg új realitásait, tovább növelte a szovjetek tekintélyét, növelte szerepüket az állami, a gazdasági, a szociális és a kulturális építés irányításában. Sokrétű feladatok megoldásán fára­doznak ma a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa és a szövetséges köztársaságok legfelsőbb tanácsai, amelyek egyesítik a törvényhozó munkát az irányítással és az ellenőrzéssel. L. I. Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének ülésén többek közt a követ­kezőket mondotta a szovjetek munkájá­ról: „Miközben továbbra is nagy figyelmet fordítunk a törvényhozásra - ez pedig élénken és tervszerűen fejlődik nálunk -, fokozni kell az eleven szervező munkát, biztosítani kell a törvények és a tervek pontos és következetes teljesítését. Pár­tunk politikája s a szociális jog ugyan­azokból az elvekből indul ki, s céljuk is ugyanaz: a dolgozó nép jóléte. És a tör­vényeknek teljes erővel e nemes cél elérése érdekében kell dolgozniuk." (Pravda, 1981. április 2.) Békében élni és alkotni A fejlett szocializmus körülményei kö­zött a dolgozók érvényesítik akaratukat nemcsak a belpolitikában, hanem a kül­politikában is. És mivel a szovjet nép legfőbb vágya az, hogy békében éljen, a szovjetek is, lévén a tényleges demok­ratizmus szervei, alárendelik külpolitikai tevékenységüket a háború veszélye ellen, az enyhülés megőrzéséért és elmélyíté­séért folytatott harcnak. A szocialista képviseleti szervek munkájában igazoló­dik Leninnek az a megállapítása, hogy „a demokrácia a háború és a béke alapvető kérdésben jut kifejezésre a legvilágo­sabban“ (Lenin összes Müvei. 40. köt. Kossuth Könyvkiadó 1974. 89. old.). A Szovjetunió aktívan és következete­sen harcol a békéért és a népek bizton­ságáért, a leszerelésért, a nemzetközi kapcsolatokban megvalósítja az igazi de­mokrácia és egyenlőség eszményeit. A nyolcvanas évekre szóló békeprogram, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el, logikus továbbfejlesztése a lenini békeszeretö külpolitikának, gya­korlati megvalósítása az 1977-es szovjet alkotmány tételeinek, amely törvénybe iktatta az államok közötti kapcsolatok humanista elveit. E célok szolgálatában állnak a Szovjetunió újabb békekezde­ményezései is, amelyeket Leonyid Brezsnyev elvtárs fejtett ki a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusán, taskenti beszédében és a Komszomol XIX. kongresszusán, amely ismét de­monstrálta minden népnek erős és őszin­te törekvésünket a békére. ,,A béke - nem égi ajándék - megőrzésére és erősítésére mindennapi és nehéz harcra van szükség" - mondta a fiatalok fóru­mának küldöttei előtt tartott beszédében. A népképviselők szovjetjeinek minden szinten, de különösen a legfelsőbb hatal­mi szervnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, nagy szerepük van a külpo­litikai irányvonal megvalósításában. Mé­lyebbé válnak és fejlődnek nemzetközi kapcsolataink a külföldi képviseleti szer­vekkel. Az utóbbi öt év folyamán 46 országból 50 parlamenti küldöttség láto­gatott a Szovjetunióba. Ugyancsak az utóbbi öt év folyamán 59 szovjet küldött­ség tett látogatást 56 államban az ottani parlament meghívására. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanács Leo­nyid Brezsnyev elvtárs kezdeményezé­sére, a nép akaratát kifejezve felhívással fordult a világ parlamentjeihez és népei­hez. E felhívás nagy nemzetközi vissz­hangot keltett. Támogatták a szocialista államok parlamentjei, sok ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország vezetői. Még politikai ellenfeleink is kénytelenek elis­merni, hogy a fokozódó feszültség köze­pette a Kremlből újra meg újra nyugodt, higgadt hangok hallatszanak a béke, az enyhülés, a biztonság mellett, s ezek a hangok nem a konfrontációt, hanem a tárgyalásokat szorgalmazzák. A szovjet állam humánus, nyitott, mélységesen de­mokratikus politikája összhangban van minden nép, az egész békeszerető em­beriség érdekeivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom