Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-03 / 35. szám

Nem jelöl piros betűs ünnepet a nap­tár, a Banská Bystrica-i Számítástechni­kai Üzem Tubietovái üdülőtelepének be­járatánál most mégis egy csehszlovák és egy szovjet állami lobogót lenget a szél. A két árbóc között fehér vászonra festett felirat tudatja a zászlódísz okát: a nyári hónapokra nemzetközi pionírtábort nyi­tott itt a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom vállalati bizottsága. Jelenleg ötven szlovák és harminc szovjet vörös nyak- kendös kisiskolás élvezi a vakáció örö­meit a Porana alól csörgedező Hutná patak fenyvesek borította völgyében.- Hosszú évek óta baráti kapcsolato­kat ápolunk Banská Bystrica szovjet test­vérvárosának elektrotechnikai szak­embereivel, a tulai Oktava gyár dolgozói­val - ismerteti dióhéjban a sokadik közös nyarálás előzményeit Tibor Sedlicky tá­borparancsnok. - A rendszeres és köl­csönös munkajellegú látogatások, tapasztalatátadások mellett mindjárt a kezdet kezdetén a csereüdültetésekre vonatkozó megállapodást is az együtt­működési szerződésbe foglalta a két gyár vezetősége. Persze nemcsak a felnőttek­re gondoltak. Azóta dolgozóink gyermekei közül is harmincán minden nyáron a Szovjetunióban, a Voronka folyó part­ján felépített pionírtáborban töltenek el három felejthetetlen hetet. Tulából ugyan­ennyi pionírt hívunk meg szlovákiai tá­borozásra. A szovjet pajtások négy felnőtt kísére­tében érkeztek Lubietovára. Valamennyi­en első ízben járnak nálunk. Vezetőjük, Jurij Sinkarjov Petrovics, az Oktava gyár központi laboratóriumának kiváló dolgo­zója.- A legkedvesebb vendégeknek kijáró önzetlen és nagy-nagy szeretettel fogad­tak bennünket - emlékezik az első be­nyomásokra. - Lépten-nyomon érezzük, hogy igazi jó barátok közé jöttünk. Az is hamar bebizonyosodott, hogy teljesen feleslegesek voltak az esetleges nyelvi nehézségek miatti aggályaink. A tábor­parancsnok irodájában ugyan eleinte mindannyiunk előtt szótár is volt az asz­talon, de szinte fel sem kellett lapoznunk, mert gyorsan felfedeztük a szlovák és az orosz nyelv közti rokonságot. így aztán nincs is sok dolga annak a kiváló tol­mácsnak, akiről Anna Streöková szemé­Már az első napon új barátságok is szövődtek lyében jó előre gondoskodtak a szer­vezők. A pionírok még könnyebben megértik egymást. A szlovák pajtások most külö­nösen nagy hasznát veszik annak, hogy az iskolai orosz órákon szerzett nyelvis­meretük gyakorlása és gyarapítása céljá­ból valamennyien már huzamosabb ideje leveleznek egy-két szovjet tanulóval.- Nagy örömünkre néhányunk itt ismét találkozott a levelezőpartnerével - újsá­golja sietve a 12 éves Irina Birulina, aki tavalyelőtt választotta ki magának az is­kolájukba küldött levelekből a hasonló korú Banská Bystrica-i Zorka Oravcová címét. - Az első személyes találkozások­ra ugyanis tavaly nyáron a tulai táborban került sor, ahol már többen is üdültek a szlovák pionírok mostani csoportjából. Azóta még jobban ápoljuk, erősítjük a ba­rátságunkat. Zorkával havonta két-három levelet vállunk. A legutóbbiakból kiolvas­ható, hogy mindketten rendkívüli izga­lommal készültünk az újabb közös vaká­cióra. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllll- Az én sZlovák barátnőmet Zuzka Bullovának hívják - mutat be egy nyúlánk copfos kislányt leplezetlen büszkeséggel Olga Jelisztratová. - Kiváló tanuló! Most is tiszta egyes volt a bizonyítványa.- Ti hogyan ismerkedtetek meg egy­mással?- Tavaly az öcsémmel együtt három hétig a Szovjetunióban voltunk - eleveníti fel az emlékezetes vakáció egyik epizód­ját Zuzka Bullová. - Számunkra jókora ijedtséggel kezdődött a tulai táborozás, mert a második napon belázasodott a testvérem és egyre nagyobb fájdalmai lettek. Az orvos vakbélgyulladást állapí­tott meg. Kórházba vitték és azonnal megoperálták. Borzasztóan aggódtam, hiszen nagyon távol voltunk a szüléinktől. Olga rögtön vigasztalni kezdett és aztán velem foglalkozott a legtöbbet. Az esetről természetesen értesültek az Oktava gyárban is. Az egyik szocialista brigád felajánlotta, hogy mindennap meglátogatják a kis beteget. Azt is meg­szervezték, hogy Zuzkát és a csoport két- három tagját gépkocsival mindig bevigye valaki a városba a látogatás idejére.- Két hétig talán senkihez nem jártak annyian a sebészeti osztályra, mint a mi betegünkhöz - bizonygatja Anna Streő- ková, a szlovák csoport akkori vezetője.- A gyáriak elhalmozták ajándékokkal, gyümölccsel, édességgel, s amint meg­gyógyult, szinte díszkisérettel hozták vissza a táborba... Lubietován még szerencsére egyszer sem volt szükség a pionírokkal együtt nyaraló orvos munkájára. Makkegészsé­ges a tábor összes lakója. A számítás- technikai üzem dolgozói azonban nem felejtették el szovjet kollégáik múlt évi önzetlen áldozatkészségét. Semmit sem sajnálnak azért, hogy teljesüljön a gyer­mekek minden kívánsága.- Kényelmesen berendezett négy-hat- ágyas faházakban lakunk, a nagyobb kirándulásokhoz két vállalati autóbusz áll a rendelkezésünkre, egyszóval minde­nünk megvan a gondtalan és a sok új élményt ígérő nyaraláshoz. - tolmácsolja a tulaiak tökéletes elégedettségét Lena Szamszonova, a szovjet pionírok egyik felnőtt kísérője. - Nagyon jól érezzük itt magunkat és hálásak vagyunk a helybeli­ek szeretetteljes gondoskodásáért. Egy­szerűen nem is tudnánk már olyat kérni, amit nem tennének meg értünk. Többek között például meghívást kaptunk a gyár­ba, elmegyünk a Magas-Tátrába, talál­kozhatunk a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel, továbbá bratislavai kirán­dulás, sétahajózás, kulturális rendezvé­nyek látogatása és különféle ügyességi vetélkedők szerepelnek a programunk­ban. S persze, ami a legfontosabb, meg­int sok új barátság szövődik ebben a tá­borban is. A pionírok már az első napon meg­kezdték az emléktárgyak és a levélcímek cseréjét. Legalább három-négy újabb név, lakcím már beiródott mindenki füze­tébe.- Nagyon szeretek levelezni - mutatja az egyik zilinai barátnőjétől imént kapott képeslapot Kátya Galandicsová, aki már sok mindent tud Szlovákiáról. - Alicával, aki ezt az üdvözletei küldte, három éve levelek útján tartjuk a kapcsolatot. Ter­mészetesen megírtam neki, hogy itt fo­gok nyaralni. Ő most azt tudatja, hogy a hét végén a szüleivel együtt eljön Lubietovára, mert már nagyon szeretne találkozni velem. Hamar kiderül, hogy a táborban nem­csak Kátya vár ilyen kedves látogatókat. German Kuzminhoz a Banská Bystrica-i Ladislav Oléansky jelentette be magát egy nemrégi levélben, Gyima Sinkarejen- ko pedig már a szlovák barátjával való második személyes találkozásra készül. A számítástechnikai üzem vezetői köz­ben éppen Tulában tárgyalnak a hasznos együttműködés folytatásáról. A követke­ző öt évre kidolgozott konkrét javaslatok között természetesen ott van a hasonló közös nyári táborozásokra vonatkozé megállapodás tervezete is. LALO KÁROLY A levélcímek ki­cserélése tar­tósnak ígéri a pionírok kap­csolatát (A szerző felvételei) a vállalatban, de halálos kimenetelű bal­esetek is szerepelnek a listán. Az okok közül az első helyen a felelőtlen hozzáál­lás, majd a műszaki előírások figyelmen kívül hagyása szerepel.- Tudjuk, ugrásszerű javulást nem ér­hetünk el a balesetek csökkentésében, de kihasználunk minden lehetőséget, hogy a második félév statisztikája kedve­zőbb légyen.- Hogyan szeretnék ezt elérni?- Egyre több dolgozót győzünk meg arról, hogy dolgozzon a Baszov-módszer szerint. A munkavédelmi ellenőrök tevé­kenységében is akad javítanivaló. To­vábbra is a háromfokozatú ellenőrzést alkalmazzuk, miközben az észlelt fogya­tékosságok mielőbbi ^távolítására he­lyezzük majd a hangsúlyt. A munkahe­lyen kívül történő balesetek megelőzésé­ért azonban vajmi keveset tehetünk. Csu­pán a munkaképtelenség jogosultságát ellenőrizhetjük szigorúbban és a vissza­élőket komolyabb megrovásban, bünte­tésben részesíthetjük. Lakások, segélyek Aj szú 9 Beszélgetésünk közben már számta­lanszor csengett a telefon az elnök aszta­lán. Az egyik dolgozó személyesen sze­retett volna vele beszélgetni. Míg Pavol Lackó a szomszéd helyiségbe ment, hogy meghallgassa kérését, az alelnök vette át a szót.- Ismerem ezt a dolgozónkat. Bizo­nyára a lakáscserét jött sürgetni. Két gyermekkel kétszobás lakásban élnek, de nagyobbat szeretnének. Dolgozóink nagy részének segítettünk megoldani la­kásgondját, az utóbbi időszakban azon­ban igen kevés lakást kapunk, pedig több mint 300 kérvényt tartunk nyilván. Úgy tervezzük, cserékkel oldjuk meg a leg­égetőbb gondokat. A nagyobb lakásokat a gyermekes családoknak adjuk, a kiseb­bekben pedig az egyedül maradt házas­társakat helyezzük el.- Ma aránylag nyugodt a délelőttünk, dolgozóink tudják, hogy hétfőn van a vál­lalat vezetőségének értekezlete - mon­dotta visszatérve az elnök. - Más napo­kon nem ritkaság a húsz-harminc ügyfél sem. A legkülönbözőbb problémákkal ke­resnek fel. Igen nehéz döntenünk, igaz­ságos ítéletet hozni a családi ügyekben. Mindig meghallgatjuk mindkét felet, ha tudunk, segítünk. A segítségnyújtás egyéb formáiról sem feledkezik meg a szakszervezeti bizott­ság. Nemrég például az egyik árván maradt szakmunkás-tanulónak a mü- helybizottság javaslatára egyszeri se­gélyt szavaztak meg. Egy másik esetben a gyermekeit egyedül nevelő apa halála után a két árvának a nemzeti bizottság segítségével 5000 korona értékben vá­sároltak ruhát és egyéb szükséges cik­keket. Az üzemi szakszervezeti bizottság sokrétű tevékenységéről győződhettem meg a tolmácsi vállalatban. A körültekintő gondoskodás szükségessége az elmúlt három évtizedben is igazolódott. A gaz­dasági feladatok teljesítése mellett, a bal­esetek számának csökkenését, az üzemi érkeztetés bővítését tartják a közeljövő legfontos j feladatának. DEÁK TERÉZ A dolgozók gyermekeinek egy részéről a Lipnik lakótelepi üzemi óvodában gondoskodnak (Mészáros László felvételei) 1982. IX. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom