Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-03 / 35. szám
a nyugat-szlovákiai kerületben A népgazdasági hatékonyság egyik legfontosabb tényezője a tüzelőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítése. Az energiaprobléma azzal függ össze, hogy nehezebbé vált a tüzelőanyag beszerzése, drágábbá az energiaforrások feltárása, kiaknázása. A 7. ötéves tervidőszakban lényegében a nyersanyag- és tüzelöanyagenergetikai források növelése nélkül hajtjuk végre gazdasági feladatainkat, enélkül kell gondoskodnunk a nemzeti jövedelem növeléséről. A CSKP XVI. kongresszusának határozata értelmében évente legalább 2 százaléknyi tüzelőanyagot és energiát kell megtakarítanunk, és a rendelkezésre álló erőforrásokat az eöcligi- nél sokkal gazdaságosabban kell felhasználnunk. Figyelembe véve a lehetőségeinket mindannyiunknak úgy kell dolgoznunk, hogy állandóan fokozódjék a megtakarítások üteme. A vállalatok számára elsőrendű feladat a tüzelöanyagfogyasztás ésszerűsítése, a meglevő erőművek és hőtermelő részlegek, illetve az áramfogyasztók hatékony rekonstrukciója és az ilyen irányú újítások, találmányok gyakorlati hasznosításának szorgalmazása. Kétségtelen, hogy az ilyen megtakarítások jelentik a tüzelőanyag- és energiahelyzet feszültsége enyhítésének legjárhatóbb útját, hiszen az ésszerűsítési intézkedések megvalósítása nem túlságosan energiaigényes. Igaz, az energiahelyzetet jelentősen befolyásolja forrásaink struktúrája és az ipar termelésszerkezete, de még így is jelentős mozgósítható tartalékkal rendelkezünk, csak megfelelő szervezési és ésszerűsítési intézkedéseket kell végrehajtanunk. Mindent összevetve: csökkenthető népgazdaságunk energiaigényessége. Nyilvánvaló, hogy a szükséges megtakarításokhoz az állóalapok jobb kihasználásával, az egyes termékek anyagigényességének csökkentésével és a késztermékek minél nagyobb hányadának világszínvonalúvá fejlesztésével is hozzájárulhatunk. A nyugat-szlovákiai kerület tüzelöanyagenergetikai komplexuma a 7. ötéves tervidőszak kezdetétől jó eredményeket ér el a kő- olajjövesztésben és a földgázkitermelésben, illetve az áramtermelésben. A Gbelyi Köolaj- kitermelő Vállalat munkahelyein az utóbbi 17 hónap alatt több mint 126 ezer tonna kőolajat jövesztettek, 3504 tonnával többet a tervezettnél. A kerületben működő villanytelepek 11,7 milliárd kWó elektromos energiát állítottak elő, így 499 kWó-val túlteljesítették a tervet. Komoly mértékben hozzájárultak ezzel az egész ország ellátásának javításához. A Jaslovské Bohunice-i Atomerőműben tavaly és az idén 8031 millió kWó villanyenergiát állítanak elő. Ennyi áram termeléséhez több mint 8 millió tonna barnaszénre lenne szükség. Az atomerőmű adja az országos energiatermelés több mint 7 százalékát. Teljesen egyértelmű, hogy a további fejlesztésben az atomerőműveké lesz a döntő szerep, így a barnaszenet más területeken használhatjuk fel hatékonyabban. A nyugat-szlovákiai kerület ipara a 7. ötéves tervidőszak kezdete és 1982. május 31-e között 3 424 026 tonna kőszénegyen- értékú szilárd, cseppfolyós és gáznemú tüzelőanyagot és villanyáramot használt fel, 239 247 tonnával kevesebbet, mint az előző évek hasonló időszakában. Az abszolút tüzelöanyagfogyasztás így - miközben növekedett a termelés - 2,1 százalékkal csökkent. Pozitív jelenség, hogy (abszolút mértékben) több mint 247 millió köbméterrel csökkent a földgázfogyasztás, és 20 492 MWó- val csökkentettük az áramfogyasztást. Ugyanakkor a köszénfogyasztás 4510, a fűtőolajfogyasztás pedig 9326 tonnával csökkent. Kissé növekedett a koksz- és barnaszénfogyasztás. Az egységnyi termelésre eső tüzelőanyag- és energiafogyasztás csökkentésében még jobb eredményeket értek az ötéves tervidőszak első 17 hónapjában a kerület ipari vállalatai. Az 1 millió korona ipari termelési értékre eső tüzelőanyag- és energiafogyasztás a korábbi időszakban mért 69,343 tonnáról (köszénegyenértékben kifejezve) 62,532 tonnára csökkent, ami 9,8 százalékos javulást jelent. A múlt évben a kerület ipari vállalatai csak 92,5 százalékra merítették ki a fogyasztási limitet, így 199 626 tonna kőszénegyenértékú tüzelőanyagot takarítottak meg (abszolút értékben). Ha 1 millió korona termelési értékre vetítjük ki az eredményeket, akkor látjuk, hogy a fogyasztási limitet 92,8 százalékra merítették ki, így a viszonylagos megtakarítás 5,017 tonna kőszénegyenértékú tüzelőanyagot tesz ki. Pozitív eredményeket hozott a komplex szocialista racionalizáció és a komplex intézkedések érvényesítése. A Trnavai Gépkocsigyár dolgozói pl. 17 521 GJ (Gigajoule) tüzelőanyagot és energiát takarítottak meg 1981 - ben. A viszonylagos megtakarítást apró ész- szerúsítési intézkedésekkel, a világítás racionalizálásával, a hulladékhő hasznosításával, a fűtőberendezések rekonstrukciójával stb. érték el. A nyitrai Plastika vállalatban is jó eredmények születtek, hiszen a mú- anyagpréselésnél és a fröccsöntésnél 15 ezer GJ energiát takarítottak meg az innovációnak köszönhetően. Egy másik tétel 6 ezer GJ, ezt a sürített levegő nyomásának optimálisra állításával érték el. A vállalási mozgatom és az összes újítás együttvéve 1080 GJ megtakarítást eredményezett. A vállalat összes energiamegtakarítása 22 380 GJ. A smolenicei Chemolak vállalat következetesen végrehajtotta az ésszerűsítési intézkedéseket, így összesen 754 tonna kőszén- egyenértékű tüzelőanyagot sikerült itt megtakarítani. Ezt főleg a régi kazánok korszerűbbre cserélésével, a gőzvezető és kondenzációs berendezések rekonstrukciójával érték el. A nyitrai Elitex ésszerűsítési intézkedéseinek végeredménye: 6474 GJ energia megtakarítása. Itt a hulladékhó hasznosítására, a világítás ésszerűsítésére és a fűtés rekonstrukciójára helyezték a hangsúlyt. A Pezinoki Téglagyár dolgozói a limithez viszonyítva 437 tonna, az előző évi fogyasztáshoz képest pedig 970 tonna kőszenet takarítottak meg. Célul tűzték itt ki, hogy minden ésszerű eszköz felhasználásával csökkentik a fajlagos tüzelőanyagfogyasztást. A Horné Srnie-i Cementgyár 2416 tonna kőszén megtakarításáról tudott 1981 végén beszámolni (a limithez viszonyítva) az előző évihez képest pedig 2062 tonnával csökkentette a tüzelöanyagfogyasztást. Ezt - egyebek között - az égetési folyamat optimalizálásával és az adalék előírt nedvességtartalmának betartásával érték el. A múlt esztendőben 21 vállalatnak sikerült jelentős fűtőolajmegtakarítást elérnie. A Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű több mint 4300 tonnát takarított meg ebből a fontos energiahordozóból, a párkányi (Stúrovo) Papírgyár pedig 2894 tonnát. A Gbelyi Kőolajki- termelö Vállalatban a földgázmegtakarításra fordítottak különös figyelmet, módosították a normákat, és az eredmény: 8589 köbméter földgáz megtakarítása. A Sered'i Nikkelkohóban 1167 köbméter földgázt takarítottak meg kisebb-nagyobb ésszerűsítési intézkedések hatására. A felsorolt példák azt mutatják, hogy a tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítésében szinte még sehol sem mondták ki az utolsó szót. Mindenütt van lehetőség a megtakarításra, amelynek érdekében érdemes mozgósítani a szocialista munkabrigádokat, az újítókat, a feltalálókat és a műszaki fejlesztési osztályt. A kisebb eredményeket hozó intézkedéseknek éppen úgy megvan a létjogosultsága, mint a koncepciózus, a termelésszerkezetet és a gyártmányminö- séget érintő beavatkozásoknak. BLAÍEJ SEDLIAK Agrokomplex ’82 Az Újítók és Feltalálók Ágazati Központjának bemutatkozása Nyitrán Az Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállítás területére érve minden látogatónak elsőként a főbejárattal szemben, a szabadban látható mezőgazdasági gépeken akad meg a szeme. Szinte senki sem megy be addig a pavilonokba, amíg szét nem néz a gépek birodalmában. Közöttük a brnói Zbrojovka és zvole- ni Agrotechnika, a két hazai mezőgazdasági gépgyártó vállalat termékein kívül számos szovjet, magyar, NDK-gyártmá1 nyű gép is látható. A látottak híven érzékeltetik, hogy mezőgazdasági üzemeinknek termelési feladataik megvalósításához számos nagy teljesítményű gép áll rendelkezésére, de újabb és újabb munkafolyamatok gépesítésére van szükség. A megnövekedett igényeknek a mező- gazdasági gépek gyártására hivatott iparág azonban csak hellyel-közzel tud eleget tenni. NEM KEZDETLEGES SZERSZÁMOK Szerencsére a mezőgazdasági üzemekben és szervezetekben kibontakozott újítómozgalomba bekapcsolódó mérnökök, gépjavítók, kovácsok, hegesztők" igyekeznek a hiányokat csökkenteni. A kiállításon külön csoportban láthatók azok a gépek, amelyek újítási javaslatok alapján készültek. Téved, aki azt hiszi, hogy ezek holmi kezdetleges szerszámok. Első pillantásra nem is gondolná az ember, hogy nem gépgyárban, hanem „csupán“ műhelyekben készültek. Bonyolult műveletek elvégzésére alkalmasak, kivitelezésük színvonalas..Akár Józef Sabolnak, a Rozbanovcei Efsz dolgozójának ötlete alapján készült, a kukoricaszár betakarítására alkalmas gépet, akár Tóth Andrásnak, a dunaszerdahelyi Dukla Efsz újítója elképzelése szerint gyártott szőlómetszó szerkezetet, vagy a többi - összesen huszonöt - kiállított gépet, berendezést nézzük. E részleg gazdája az Agrokomplex Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Vállalat mellett működő Újítók és Feltalálók Ágazati Központja. E központot öt évvel ezelőtt hozták létre azzal a céllal, hogy lendületet adjon az akkor már a mezőgazdaságban is kibontakozó- félben levő újítómozgalomnak, és találmányok benyújtására buzdítsa a rátermetteket. ÚTMUTATÓK A szervezet létrejötte után azonnal megszervezte, hogy a járási mezőgazda- sági igazgatóságok és a termelési-gazdasági egységek dolgozzák ki az újítómozgalom fejlesztésének tervezetét. Ebben adjanak útmutatást az újítóknak, jelöljék meg azokat a területeket, amelyeken az újítók alkotó kezdeményezésére számítanak. Határozzák meg, hogy egy-egy üzem száz dolgozóra számítva hány újítási javaslatot nyújtson be évente, írjanak ki tematikus feladatokat stb. Az Újítókés Feltalálók Ágazati Központja nagy gondot fordít arra, hogy az újítások területén munkálkodók kellő kiképzésben részesüljenek. E célból három és tizennégy napos tanfolyamokat, továbbá versenyeket rendeznek az újítók részére. Ügyelnek arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben felgyülemlett tapasztalatokat jó propagandával tegyék közkinccsé. Összegezik az újítási javaslatokat, amelyekkel a nyitrai Ágrokomplex, a bratislavai Ráció, a brnói Invex kiállításon megismertetik a nyilvánosságot. Az újítási mozgatom eredményeit a szaksajtóban is propagálják. Jogvédelmi szolgáltatást is nyújtanak, megállapítják egy-egy újítás társadalmi hasznát, ügyelnek arra, hogy az újítók kellő anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. DUPLA HASZON Az ágazati központ dolgozóinak a fáradozása meghozta a gyümölcsét. Ezt bizonyítják a Peter Kuructól, a szervezet vezetőjétől és Pavol Bieliktől, a központ dolgozójától hallottak is. Számokkal bizonyították, hogy az újítómozgatom az elmúlt öt évben egyenletesen fejlődött, egyre több a rendszeresen újítók száma. 1976-ban 5597 újítási javaslat született a mezőgazdaságban, tavaly pedig már közel kilencezer. A tavaly benyújtott újítások társadalmi haszna megközelítette a 230 millió koronát, vagyis kétszer any- nyit tett ki, mint az öt évvel korábban benyújtott újítások megvalósításából származó haszon. Mindez az újítómozgatom nagy jelentőségét bizonyítja gazdasági haladásunk szempontjából. Azért is volt hasznos megtekinteni a részleget, elbeszélgetni a kiállítókkal, mert meggyőződhettünk róla, hogy az újítók tevékenységüket a társadalom igényeivel összhangban fejtik ki. A munka meggyorsítására, könnyebbé tételére, az energia- és anyagköltségek csökkentésére keresnek és sok esetben találnak is választ. Bizonyítást nyert, hogy a mezőgazdaságban is szép számmal akadnak dolgozók, akik kitűnően ismerik munkaterületüket, látják, hol a hiba, a megoldásra váró feladat, s mi több: tudják, értik a megoldás útját-módját. KOVÁCS ELVIRA miwiiiiiiiiiniiiii Világpiaci mércével A 7. ötéves tervidőszak 1983-1985-ös esztendőkre konkretizált feladatai minden eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek a kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérleg elérésének. A csehszlovák népgazdaság mindig is függött a nyersanyagbehozataltól- és ez nem lesz másként a jövőben sem -, ezért, hogy legyen miből vásárolni, exportálnunk kell. Mégpedig a lehető legtöbbet. Ezek ismert alapelvek. Miért hangsúlyozzuk mégis oly gyakran fontosságukat? Azért, mert az idők változtak. Az elmúlt évtizedekben népgazdaságunk túlnyomórészt extenzív módon fejlődött, és ez azt jelentette, hogy a termelés megközelítőleg olyan ütemben növekedett, mint a nyersanyag-, anyag- és energiabehozatalunk. Közben a nyers- anyagárak úgyszólván alig változtak, sőt esetenként csökkentek. Az utóbbi években azonban hirtelen váratlan fordulat következett be ezen a téren. A hetvenes évek elején a kőolajárak emelkedésével kezdődött, majd fokozatosan a többi nyersanyag ára is emelkedni kezdett. Mindez érezhetően hatott a tőkés országok gazdaságára, amely végül is válságba került. Éles konkurrenciaharc kezdődött a kapitalista országok között, és a tőkés országok nem válogatták meg nagyon eszközeiket a szocialista országokkal szembeni konkurrenciaharcban sem. Ennek következménye a szocialista táborral szemben alkalmazott valamennyi gazdasági embargó, a 20 százalékos kamat, a szocialista országok exportjának megnehezítése a tőkés országokba. Csupán a túlságosan jóhiszemű ember gondolhatja, hogy ennek az időszaknak hamarosan vége, s hogy néhány éven belül minden ismét a régi vágányba terelődik. Erre nem kerül sor - és éppen ez jelenti azt az alapvető változást, amelyhez a csehszlovák népgazdaságnak is igazodnia kell. Hogy valamit tenni kell a fizetési mérlegünk egyensúlyának megteremtéséért, az többé-kevésbé mindenki számára világos. Az is világos, hogy további tőkés hitelek felvétele nem jelentene megoldást, hiszen olcsó hitel már nem létezik, a drága hitel pedig a későbbiekben még jobban leterhelné fizetési mérlegünket. Hogyan tudunk tehát olyan helyzetet teremteni, hogy visszafizethessük az elmúlt években felvett hiteleket a terv szerint, vagyis három esztendő alatt? Nyilvánvaló, hogy exportképességünk fokozásával, exportunk növelésével- persze, nem akármilyen áruból. Nem adhatunk el továbbra is a külföldnek nyersanyagot vagy félkészárut' - például fát, hengerelt árut, vagy éppen textíliát. Főleg azért, mert sokat nem keresünk rajtuk, ha nem a legkiválóbb minőséget nyújtjuk. Vállalatigazgatóink viszont nem nagyon dicsekedhetnek azzal, hogy - noha érnek el javulást termékeik műszaki színvonalának emelésében - áruiknak legalább a fele állja a sarat nemzetközi összehasonlításban is. A „bizonyos mértékű javulásról“ kapott tájékoztatások korán sem olyan örvendetesek, mintha tényekkel alátámasztható kiemelkedő javu- t lásról kapnánk képet. Van lehetőség a világpiacon található hasonló termékeknek a hazaiakkal való összehasonlítására. Jó lenne, ha az ilyen összehasonlítások során nem csupán a termék jobb kivitelezésére figyelnénk fel, hanem arra is, hogy mennyivel több, jobb munka fekszik benne. KAROL DOBOS