Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-03 / 35. szám

A TÁRSADALMI TULAJDON A FEJLETT SZOCIALIZMUSBAN A mapcizmus-leninizmus sokoldalúan indokolja a társadalmi tulajdon kialakulá­sát és fejlődését az új társadalmi rend­szerben. A társadalmi tulajdon, mint a szocializmus alapfogalma, az emberi kapcsolatok minőségileg új formáját feje­zi ki. Egyre jobban jellemző rá a szociális egyenlőség és a kollektivizmus. Amikor Marx a jövőről beszélt, megállapította, hogy a termelőeszközök társadalmi tulaj­dona annak a társadalomnak az alapjává válik, amely a szabad és egyenlő terme­lők szövetségéből áll, akik a társadalmi és racionális terv szerint folytatnak társa­dalmi munkát. A tudományos kommuniz­mus alapítóinak ez a jóslata beteljese­dett. A társadalmi tulajdon alapján a szocia­lista termelés új célja alakult ki és fejlődik. A termelőeszközök társadalmi tulajdona a társadalom minden tagjának érdekét szolgálja. Ilyen körülmények között a munkaeszközök többé nem jelentik a tőkét, az embernek ember általi kizsák­mányolásának eszközét. Lenin szerint a szocializmus a társadalmi termelés tervszerű megszervezését jelenti, amely­nek minden polgár jóléte és sokoldalú fejlődése a célja. Meghatározó feladat A gyakorlat azt mutatja, hogy a terme­lőeszközök társadalmi tulajdona megha­tározó szerepet játszik a szocialista tár­sadalom kialakulásában és fejlődésében. Sőt a gazdasági és kulturális építés so­rán ez a tulajdon nem marad változatlan, hanem tökéletesedik és szilárdul, új és érettebb vonásokkal gazdagszik. Mindez szükségszerűen kiváltja azt a követel­ményt, hogy mélyrehatóan tanulmányoz­zuk és elemezzük a benne végbemenő változásokat, felfedjük továbbfejlesztésé­nek új irányzatait és módjait. El kell azonban mondani, hogy az utóbbi időben a közgazdasági és szociológiai iroda­lomban nagyon csökkent az érdeklődés e témakör iránt. A szocialista társadalom­mal foglalkozó közgazdászok munkájá­ban a tulajdoni kapcsolatok fejlesztésé­nek kérdése sokszor kikerül a figyelem középpontjából, sőt még azt is állítják, hogy a társadalmi tulajdon csak jogi kate­gória, s a szocializmusnak nem lehet kiinduló, sem pedig alapvető termelési kapcsolata. Az ilyen megközelítéssel nem lehet egyetérteni. Hogy helyesen értsük a tulajdoni kap­csolatokban végbemenő folyamatok lé­nyegét és különlegességeit, szem előtt kell tartanunk, hogy a tulajdonra két szempont egysége jellemző: a társadal­mi-gazdasági és az anyagi-műszaki. A tulajdonnak ezenkívül nincs más for­mája. Ezért, amikor a szocialista tulajdon fejlesztéséről van szó, fontos, hogy an­nak változásait minden szempontból megvizsgáljuk. A szocialista tulajdon fejlődésében meghatározó jelentőségűek a terme­lőerők, valamint a társadalom anyagi­műszaki bázisa. A szocialista tulajdon, amely szociális lényegével megfelel a termelőerők társadalmi jellegének, segíti a termelőerők gyors fejlődését. A tulajdonnak és a termelőerőknek az ilyen kölcsönhatása a szocialista társa­dalom objektív törvényszerűsége. A szo­cializmus fejlődése során a társadalmi tulajdon minőségileg és mennyiségileg is Változik, új tartalommal bővül és állandó­an tökéletesedik. A tulajdon két formája A szocialista társadalmi tulajdon a szo­cialista országokban két formában érvé­nyesül: állami (össznépi) és szövetkezeti tulajdon. A két forma fejlődésének és közeledésének alapja a termelés egyre nagyobb mértékű társadalmi jellege, ami objektív és sokoldalú. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a szocialista társada­lomban ez a törvényszerűség nem spon­tán módon hat, hanem tervszerűen, a dolgozók érdekében. A szocialista állami tulajdon A szocialista tulajdon terén a vezető szerep az állami tulajdoné, ami az egész nép közös tulajdona. A szocialista építés éveiben nagy fejlődésen ment keresztül. Változásokra került sor mind az állami tulajdon anyagi-műszaki bázisában, mind pedig társadalmi-gazdasági lénye­gében. Miben rejlenek ezek a változások? Elsősorban abban, hogy szüntelenül tökéletesedik és szilárdul anyagi-műsza­ki bázisa. Jellemző az a hatalmas anya­gi-műszaki bázis, amely az egységes népgazdasági komplexum, a fokozott centralizáció, a társadalmi munkameg­osztás rendszerének és műszaki ellá­tottsága minőségileg új színvonalának alapját képezi. Az állami tulajdon, mint a dolgozó közös tulajdona, egységes össznépi alapot alkot, amelynek az a fel­adata, hogy bővítse a társadalmi terme­lést, s hogy hozzájáruljon a nép életszín­vonalának állandó emeléséhez. Egyúttal tovább erősíti az állami tulaj­don össznépi jellegét. Mint ismeretes, a szocializmusban az állami tulajdon szubjektuma, - a nép - szociálisan még nem egységes. Ide tartoznak a munká­sok, a szövetkezeti parasztok és a dolgo­zó értelmiségiek. A munkások és a pa­rasztok, valamint az össznépi termelő- eszközök viszonyának napjainkban spe­cifikus tulajdonságai vannak. A munká­sok a termelésben közvetlenül kapcso­lódnak a tulajdon állami formájához, de a szövetkezeti parasztság termelési tevé­kenysége a szövetkezeti tulajdonhoz és a földhöz kapcsolódik. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy'a parasztok, akik a munkásokkal és az értelmiséggel együtt az össznépi alap tulajdonosai, épí­tő munkájukban az állami tervezési rend­szerre, az állam sokoldalú támogatására és segítségére támaszkodnak. A kom­munizmus felé vezető úton eltűnik az osztálykülönbség, létrejön a szocialista társadalom osztály nélküli struktúrája, s ezzel együtt elmélyül a szocialista álla­mi tulajdon össznépi jellege. Ezek a folyamatok szorosan kapcso­lódnak a munkásosztály - mint a társa­dalom vezető ereje - szerepének növe­kedésével. Döntő és meghatározó a munkásosztály hatása az ország ter­melőerőinek sokoldalú fejlesztésére és a szocialista társadalom szociális és poli­tikai fejlődésére. Amint azt Leonyid Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kong­resszusán kijelentette: a társadalom éle­tében a munkásosztály vezető szerepé­nek elmélyítéséhez hozzájárul eszmei­politikai fejlettségének, műveltségének és szakmai képzettségének növekedése. Változik a modern munkás munkájának jellege is, egyre jobban növekszik e mun­ka intellektuális tartalma. Az állami társadalmi tulajdon fejlődé­sére jelenleg a népgazdaságban a mun­ka társadalmi jellegének állandó növeke­dése, a termelési alap új, műszaki ellá­tottsága, a társadalmi termelés koncent­rációjának és szakosodásának meg­erősödése a jellemző. Napjainkban erő­södik az ipari csoportosulások, a vállala­tok kombinációjának, az egységes ener­getikai és közlekedési rendszerek kiépí­tésének folyamata. Új ágazati és területi termelési komplexumok keletkeznek. Az állami tulajdon fejlődése és a tudo­mányos-műszaki haladás gyorsulása alapján kiegyenlítődnek az anyagi-mű­szaki viszonyok és a termelés szerkezete a különböző népgazdasági egységek­ben. Ami a műszaki ellátottságot és a gazdasági tevékenységet illeti, az álla­mi vállalatok még távolról sincsenek azo­nos színvonalon. Ez a munkafeltételek­ben, a dolgozók szakképzettségében, a gyártmányfejlesztésre szolgáló alapok­ban és azok nagyságában, valamint a munkakollektívák tagjainak együttmű­ködésében nyilvánul meg. Az SZKP XXVI. kongresszusa is figyelmeztetett ar­ra, hogy milyen fontos leküzdeni ezeket a különbségeket. Rámutatott az egyes osztályok és szociális csoportok kereteit túlhaladó szociális feltételek megterem­tésének szükségességére, arra, hogy sokoldalúan közelítsük meg, és vegyük tekintetbe sajátosságaikat és érdekeiket, hogy küzdjük le a területi jellegű szociális különbségeket. Az állami tulajdon meghatározza az egész társadalmi termelés tartalmát, a szocializmus termelési viszonyainak tökéletesítését, a gazdaság fejlesztésé­nek jellegét és mozgatóerőit. Ezért a népgazdaság minden egysége az egy­séges állami terv szerint fejlődik, a nép életszínvonalának állandó emelése és a személyiség sokoldalú fejlődése érde­kében. Elmélyül és megszilárdul az elv­társi együttműködés, valamint az embe­rek közötti szocialista kölcsönös segítség a termelésben és a társadalmi életben. A szovjet társadalomban a szociális és gazdasági változások folyamatában az állami tulajdon egyre inkábbakommunista tulajdon jellemvonásait ölti fel. Amikor az állami tulajdonnak a szocia­lista gazdaság féjlesztésében betöltött meghatározó szerepéről beszélünk, szól­nunk kell arról, hogy a tulajdonnak épp ezt a formáját támadják oly hevesen a reformisták, a revizionisták és az anti- szocialista ideológusok. Ezek az embe­rek a szocialista országokban az állami tulajdon feldarabolására és szétosztásá­ra törekszenek az egyes embercsoportok vagy egyes emberek között, ezzel akar­ják aláásni és megsemmisíteni a szocia­lizmus gazdasági bázisát, s előkészíteni a talajt a kapitalista rendszer visszaállí­tásához. Többek között erről tanúskod­nak a lengyelországi események is, ahol a „Szolidaritás“ szakszervezeti szövet­ség szélsőséges erői és az ellenforradal­mi elemek nyíltan az állami össznépi tulajdon felszámolására és a termelőesz­közök magántulajdonához való visszaté­résre szólítottak fel. Ezért bír nemcsak elméleti, hanem nagy politikai jelentőség­gel az állami szocialista tulajdon proble­matikája, szerepe, fejlődése és megszi­lárdulása. A szövetkezeti tulajdon A szövetkezeti tulajdon, amely a dol­gozó parasztság termelőeszközeinek tár­sadalmi tulajdonán alapul, a szocialista építés évei alatt minőségileg és mennyi­ségileg is megváltozott: a fejlettség ma­gasabb fokát érte el. Míg a harmincas évek közepén a Szovjetunióban a kolho­zok társadalmi tulajdonát nagy­mértékben a mezőgazdasági szövetke­zetek tagjainak tulajdona jelentette, je­lenleg lényegében újjáalakult, s a korsze­rű anyagi-műszaki eszközök és a munka­eszközök jelentik. A szövetkezeti tulajdon a jelenlegi sza­kaszban a társadalmi jelleg magasabb színvonalát érte el. Ezt a folyamatot a ter­melés erősödő koncentrációja és szako­sítása, a szövetkezetek közti gazdasági kapcsolatok kibővülése, az üzemközi és a mezőgazdasági ipari integráció fejlődé­se idézte elő. A társadalom előrehaladásával és a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázi­sának sokoldalú megszilárdításával a szövetkezeti tulajdon minőségileg új jellemvonásokkal gazdagszik és fokoza­tosan közeledik az össznépi tulajdonhoz. Az állami tulajdon szerepének növeke­dése napjainkban közvetlenül elsősorban az állami gazdaságok fejlődésében új, nagy állami mezőgazdasági üzemek épí­tésében nyilvánul meg. Az állam számos össznépi létesítményt is épít, ilyenek pél­dául a javító és feldolgozóüzemek, a mű­szaki és agrotechnikai állomások, amelio- rációs és hidrotechnikai rendszerek, az elektromos vezetékek, a védett erdööve- zetek, raktárak és más olyan berendezé­sek, amelyek a kolhozok és a szovhozok termelését szolgálják. Napjainkban a me­zőgazdaság állóalapjának háromötödét képezi 'az állami tulajdon. Hosszútávú történelmi folyamat A szocialista tulajdon két formájának közeledésére napjainkban az egyre aktí­vabb kölcsönhatás a jellemző. Mivel kü­lönböznek egymástól, a közeledés a gaz­daság szövetkezeti és állami szektorá­ban a termelés társadalmi jellege színvo­nalának emelkedésében nyilvánul meg. Ez a folyamat különösen a jelenlegi vi­szonyok között erősödik. A fejlett szocia­lizmus szakaszában, amint azt tapaszta­lataink is mutatják, jelentősen emelkedik a gazdaság társadalmi jellegének szín­vonala és állandóan közeledik egymás­hoz a tulajdon állami és kolhozi-szövet- kezeti formája. Nem valamiféle időleges, hanem hosszútávú történelmi folyamatról van szó. A szocialista tulajdon és a kommu­nizmus anyagi-műszaki bázisa építésé­nek közeledésével fokozatosan össze­kapcsolódnak az osztályok és a társadal­mi csoportok közötti társadalmi viszo­nyok, s a társadalmi termelésben és az elosztásban létrejön az egyenlő és sza­bad dolgozók egységes társadalma. E folyamat során nemcsak az osztálykü­lönbségek tűnnek el, hanem tökéletese­dik az egész szociális és gazdasági kap­csolatrendszer, a szocialista életmód, és emelkedik a szovjet emberek öntudata. A társadalom osztálynélküli struktúrájá­nak formálása az egyenlő, a kommunista társadalom megteremtésének döntő és meghatározó szakasza lesz. STEFAN SDOBNOV A plzehi Skoda Müvek újabb két WER 440- es atomreaktort készít a Magyar Népköztársa­ságban épülő Paksi Atomerő­mű részére. Az egyiket 1983- ban, a másikat 1985-ben szál­lítják le a meg­rendelőnek. A berendezések értéke megkö­zelítőleg egy- milliárd korona. Képünkön az ellenőrző to­rony látható, Miloslav Zelen- ka az áttétel­csökkentő be­rendezést he­lyezi el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom