Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-03 / 35. szám
A TÁRSADALMI TULAJDON A FEJLETT SZOCIALIZMUSBAN A mapcizmus-leninizmus sokoldalúan indokolja a társadalmi tulajdon kialakulását és fejlődését az új társadalmi rendszerben. A társadalmi tulajdon, mint a szocializmus alapfogalma, az emberi kapcsolatok minőségileg új formáját fejezi ki. Egyre jobban jellemző rá a szociális egyenlőség és a kollektivizmus. Amikor Marx a jövőről beszélt, megállapította, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdona annak a társadalomnak az alapjává válik, amely a szabad és egyenlő termelők szövetségéből áll, akik a társadalmi és racionális terv szerint folytatnak társadalmi munkát. A tudományos kommunizmus alapítóinak ez a jóslata beteljesedett. A társadalmi tulajdon alapján a szocialista termelés új célja alakult ki és fejlődik. A termelőeszközök társadalmi tulajdona a társadalom minden tagjának érdekét szolgálja. Ilyen körülmények között a munkaeszközök többé nem jelentik a tőkét, az embernek ember általi kizsákmányolásának eszközét. Lenin szerint a szocializmus a társadalmi termelés tervszerű megszervezését jelenti, amelynek minden polgár jóléte és sokoldalú fejlődése a célja. Meghatározó feladat A gyakorlat azt mutatja, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdona meghatározó szerepet játszik a szocialista társadalom kialakulásában és fejlődésében. Sőt a gazdasági és kulturális építés során ez a tulajdon nem marad változatlan, hanem tökéletesedik és szilárdul, új és érettebb vonásokkal gazdagszik. Mindez szükségszerűen kiváltja azt a követelményt, hogy mélyrehatóan tanulmányozzuk és elemezzük a benne végbemenő változásokat, felfedjük továbbfejlesztésének új irányzatait és módjait. El kell azonban mondani, hogy az utóbbi időben a közgazdasági és szociológiai irodalomban nagyon csökkent az érdeklődés e témakör iránt. A szocialista társadalommal foglalkozó közgazdászok munkájában a tulajdoni kapcsolatok fejlesztésének kérdése sokszor kikerül a figyelem középpontjából, sőt még azt is állítják, hogy a társadalmi tulajdon csak jogi kategória, s a szocializmusnak nem lehet kiinduló, sem pedig alapvető termelési kapcsolata. Az ilyen megközelítéssel nem lehet egyetérteni. Hogy helyesen értsük a tulajdoni kapcsolatokban végbemenő folyamatok lényegét és különlegességeit, szem előtt kell tartanunk, hogy a tulajdonra két szempont egysége jellemző: a társadalmi-gazdasági és az anyagi-műszaki. A tulajdonnak ezenkívül nincs más formája. Ezért, amikor a szocialista tulajdon fejlesztéséről van szó, fontos, hogy annak változásait minden szempontból megvizsgáljuk. A szocialista tulajdon fejlődésében meghatározó jelentőségűek a termelőerők, valamint a társadalom anyagiműszaki bázisa. A szocialista tulajdon, amely szociális lényegével megfelel a termelőerők társadalmi jellegének, segíti a termelőerők gyors fejlődését. A tulajdonnak és a termelőerőknek az ilyen kölcsönhatása a szocialista társadalom objektív törvényszerűsége. A szocializmus fejlődése során a társadalmi tulajdon minőségileg és mennyiségileg is Változik, új tartalommal bővül és állandóan tökéletesedik. A tulajdon két formája A szocialista társadalmi tulajdon a szocialista országokban két formában érvényesül: állami (össznépi) és szövetkezeti tulajdon. A két forma fejlődésének és közeledésének alapja a termelés egyre nagyobb mértékű társadalmi jellege, ami objektív és sokoldalú. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a szocialista társadalomban ez a törvényszerűség nem spontán módon hat, hanem tervszerűen, a dolgozók érdekében. A szocialista állami tulajdon A szocialista tulajdon terén a vezető szerep az állami tulajdoné, ami az egész nép közös tulajdona. A szocialista építés éveiben nagy fejlődésen ment keresztül. Változásokra került sor mind az állami tulajdon anyagi-műszaki bázisában, mind pedig társadalmi-gazdasági lényegében. Miben rejlenek ezek a változások? Elsősorban abban, hogy szüntelenül tökéletesedik és szilárdul anyagi-műszaki bázisa. Jellemző az a hatalmas anyagi-műszaki bázis, amely az egységes népgazdasági komplexum, a fokozott centralizáció, a társadalmi munkamegosztás rendszerének és műszaki ellátottsága minőségileg új színvonalának alapját képezi. Az állami tulajdon, mint a dolgozó közös tulajdona, egységes össznépi alapot alkot, amelynek az a feladata, hogy bővítse a társadalmi termelést, s hogy hozzájáruljon a nép életszínvonalának állandó emeléséhez. Egyúttal tovább erősíti az állami tulajdon össznépi jellegét. Mint ismeretes, a szocializmusban az állami tulajdon szubjektuma, - a nép - szociálisan még nem egységes. Ide tartoznak a munkások, a szövetkezeti parasztok és a dolgozó értelmiségiek. A munkások és a parasztok, valamint az össznépi termelő- eszközök viszonyának napjainkban specifikus tulajdonságai vannak. A munkások a termelésben közvetlenül kapcsolódnak a tulajdon állami formájához, de a szövetkezeti parasztság termelési tevékenysége a szövetkezeti tulajdonhoz és a földhöz kapcsolódik. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy'a parasztok, akik a munkásokkal és az értelmiséggel együtt az össznépi alap tulajdonosai, építő munkájukban az állami tervezési rendszerre, az állam sokoldalú támogatására és segítségére támaszkodnak. A kommunizmus felé vezető úton eltűnik az osztálykülönbség, létrejön a szocialista társadalom osztály nélküli struktúrája, s ezzel együtt elmélyül a szocialista állami tulajdon össznépi jellege. Ezek a folyamatok szorosan kapcsolódnak a munkásosztály - mint a társadalom vezető ereje - szerepének növekedésével. Döntő és meghatározó a munkásosztály hatása az ország termelőerőinek sokoldalú fejlesztésére és a szocialista társadalom szociális és politikai fejlődésére. Amint azt Leonyid Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán kijelentette: a társadalom életében a munkásosztály vezető szerepének elmélyítéséhez hozzájárul eszmeipolitikai fejlettségének, műveltségének és szakmai képzettségének növekedése. Változik a modern munkás munkájának jellege is, egyre jobban növekszik e munka intellektuális tartalma. Az állami társadalmi tulajdon fejlődésére jelenleg a népgazdaságban a munka társadalmi jellegének állandó növekedése, a termelési alap új, műszaki ellátottsága, a társadalmi termelés koncentrációjának és szakosodásának megerősödése a jellemző. Napjainkban erősödik az ipari csoportosulások, a vállalatok kombinációjának, az egységes energetikai és közlekedési rendszerek kiépítésének folyamata. Új ágazati és területi termelési komplexumok keletkeznek. Az állami tulajdon fejlődése és a tudományos-műszaki haladás gyorsulása alapján kiegyenlítődnek az anyagi-műszaki viszonyok és a termelés szerkezete a különböző népgazdasági egységekben. Ami a műszaki ellátottságot és a gazdasági tevékenységet illeti, az állami vállalatok még távolról sincsenek azonos színvonalon. Ez a munkafeltételekben, a dolgozók szakképzettségében, a gyártmányfejlesztésre szolgáló alapokban és azok nagyságában, valamint a munkakollektívák tagjainak együttműködésében nyilvánul meg. Az SZKP XXVI. kongresszusa is figyelmeztetett arra, hogy milyen fontos leküzdeni ezeket a különbségeket. Rámutatott az egyes osztályok és szociális csoportok kereteit túlhaladó szociális feltételek megteremtésének szükségességére, arra, hogy sokoldalúan közelítsük meg, és vegyük tekintetbe sajátosságaikat és érdekeiket, hogy küzdjük le a területi jellegű szociális különbségeket. Az állami tulajdon meghatározza az egész társadalmi termelés tartalmát, a szocializmus termelési viszonyainak tökéletesítését, a gazdaság fejlesztésének jellegét és mozgatóerőit. Ezért a népgazdaság minden egysége az egységes állami terv szerint fejlődik, a nép életszínvonalának állandó emelése és a személyiség sokoldalú fejlődése érdekében. Elmélyül és megszilárdul az elvtársi együttműködés, valamint az emberek közötti szocialista kölcsönös segítség a termelésben és a társadalmi életben. A szovjet társadalomban a szociális és gazdasági változások folyamatában az állami tulajdon egyre inkábbakommunista tulajdon jellemvonásait ölti fel. Amikor az állami tulajdonnak a szocialista gazdaság féjlesztésében betöltött meghatározó szerepéről beszélünk, szólnunk kell arról, hogy a tulajdonnak épp ezt a formáját támadják oly hevesen a reformisták, a revizionisták és az anti- szocialista ideológusok. Ezek az emberek a szocialista országokban az állami tulajdon feldarabolására és szétosztására törekszenek az egyes embercsoportok vagy egyes emberek között, ezzel akarják aláásni és megsemmisíteni a szocializmus gazdasági bázisát, s előkészíteni a talajt a kapitalista rendszer visszaállításához. Többek között erről tanúskodnak a lengyelországi események is, ahol a „Szolidaritás“ szakszervezeti szövetség szélsőséges erői és az ellenforradalmi elemek nyíltan az állami össznépi tulajdon felszámolására és a termelőeszközök magántulajdonához való visszatérésre szólítottak fel. Ezért bír nemcsak elméleti, hanem nagy politikai jelentőséggel az állami szocialista tulajdon problematikája, szerepe, fejlődése és megszilárdulása. A szövetkezeti tulajdon A szövetkezeti tulajdon, amely a dolgozó parasztság termelőeszközeinek társadalmi tulajdonán alapul, a szocialista építés évei alatt minőségileg és mennyiségileg is megváltozott: a fejlettség magasabb fokát érte el. Míg a harmincas évek közepén a Szovjetunióban a kolhozok társadalmi tulajdonát nagymértékben a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak tulajdona jelentette, jelenleg lényegében újjáalakult, s a korszerű anyagi-műszaki eszközök és a munkaeszközök jelentik. A szövetkezeti tulajdon a jelenlegi szakaszban a társadalmi jelleg magasabb színvonalát érte el. Ezt a folyamatot a termelés erősödő koncentrációja és szakosítása, a szövetkezetek közti gazdasági kapcsolatok kibővülése, az üzemközi és a mezőgazdasági ipari integráció fejlődése idézte elő. A társadalom előrehaladásával és a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának sokoldalú megszilárdításával a szövetkezeti tulajdon minőségileg új jellemvonásokkal gazdagszik és fokozatosan közeledik az össznépi tulajdonhoz. Az állami tulajdon szerepének növekedése napjainkban közvetlenül elsősorban az állami gazdaságok fejlődésében új, nagy állami mezőgazdasági üzemek építésében nyilvánul meg. Az állam számos össznépi létesítményt is épít, ilyenek például a javító és feldolgozóüzemek, a műszaki és agrotechnikai állomások, amelio- rációs és hidrotechnikai rendszerek, az elektromos vezetékek, a védett erdööve- zetek, raktárak és más olyan berendezések, amelyek a kolhozok és a szovhozok termelését szolgálják. Napjainkban a mezőgazdaság állóalapjának háromötödét képezi 'az állami tulajdon. Hosszútávú történelmi folyamat A szocialista tulajdon két formájának közeledésére napjainkban az egyre aktívabb kölcsönhatás a jellemző. Mivel különböznek egymástól, a közeledés a gazdaság szövetkezeti és állami szektorában a termelés társadalmi jellege színvonalának emelkedésében nyilvánul meg. Ez a folyamat különösen a jelenlegi viszonyok között erősödik. A fejlett szocializmus szakaszában, amint azt tapasztalataink is mutatják, jelentősen emelkedik a gazdaság társadalmi jellegének színvonala és állandóan közeledik egymáshoz a tulajdon állami és kolhozi-szövet- kezeti formája. Nem valamiféle időleges, hanem hosszútávú történelmi folyamatról van szó. A szocialista tulajdon és a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa építésének közeledésével fokozatosan összekapcsolódnak az osztályok és a társadalmi csoportok közötti társadalmi viszonyok, s a társadalmi termelésben és az elosztásban létrejön az egyenlő és szabad dolgozók egységes társadalma. E folyamat során nemcsak az osztálykülönbségek tűnnek el, hanem tökéletesedik az egész szociális és gazdasági kapcsolatrendszer, a szocialista életmód, és emelkedik a szovjet emberek öntudata. A társadalom osztálynélküli struktúrájának formálása az egyenlő, a kommunista társadalom megteremtésének döntő és meghatározó szakasza lesz. STEFAN SDOBNOV A plzehi Skoda Müvek újabb két WER 440- es atomreaktort készít a Magyar Népköztársaságban épülő Paksi Atomerőmű részére. Az egyiket 1983- ban, a másikat 1985-ben szállítják le a megrendelőnek. A berendezések értéke megközelítőleg egy- milliárd korona. Képünkön az ellenőrző torony látható, Miloslav Zelen- ka az áttételcsökkentő berendezést helyezi el.
