Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-27 / 34. szám
„NYITÁNY.“ A második világégést követő első olimpia Londonban. Az Empire Poolból világgá röppen a hír, hogy egy kajla bajszú mokány legény nem akárhogyan verekszik a középsúlyban. Három mérkőzésből három kiütés! Erre pedig már a hűvös Albionban is felkapták a fejüket. Az elődöntőben az olasz Fontana is megsejthetett valamit a „kloroformos“ horgok hatékonyságából, mert kilenc percen keresztül szilajul „biciklizett“ hátrafelé, hogy lehetőleg ütőtávon kívül maradjon. Ez néhány pillanattól eltekintve sikerült is neki, de ennyi is elég volt a 23 éves angyalföldi ökölvívónak, hogy az olimpiai döntőbe verekedje magát, ahol már várta minden idők legkeményebb fejű angol tengerésze, őfelsége matróza, John Wright. Boksztudományból ugyan nem sokat árult el a döntőben, de a homokzsák szerepében egészen kiemelkedőt nyújtott. Annyi ütést viselt el látszólag egykedvűen, amennyivel még további három súlycsoport olimpiai győzelmét is meg lehetett volna szerezni. Nem volt tehát vitás a pontozók döntése, és a megafon Shakespeare nyelvén közölte: „Ladies and gentlemans, Papp of Hungary...“ MAGÁNVÉLEMÉNY. Aligha akadt olyan serdülő vagy éppen nagyobbacska siheder az ötvenes években, aki időnként ne álmodott volna arról, hogy egyszer 6 is úgy fog bokszolni, mint Papp Laci. A vásott, verekedős kölykök azért, hogy még jobban verekedjenek, a jó fiúk pedig azért, hogy elégtételt vegyenek a rajtuk esett sérelmekért. Vagyis nagyon népszerű volt - és ma is az - Papp László, a háromszoros olimpiai bajnok, az újkori sporttörténelem legnagyobb ökölvívója, akinek olimpiai teljesítményét a sporttörténetírók szerint is csak az ókorban a szicíliai Naxos szülötte, Tissandros múlta felül, aki négyszer nyerte el a babérkoszorút. Ma, persze, Stevensonnal hasonlítják ősze, akinek ugyancsak sikerült a bravúr, sőt közben két VB-t is nyert. Papp László pedig „csak“ két EB-t, igaz, világbajnokságot csak az utóbbi időben rendeznek. Sportról lévén szó, az összehasonlításhoz hívjuk segítségül a sportszerűség szempontját: Pappot sosem léptették le szabálytalan ütésért hosz- szú pályafutása során. Pedig jóval túl a harmincon még a profi ringben is vitézül öklözött, a világbajnoki cím közelébe is eljutva, veretlen Európa-bajnokként vonult vissza. Sportszerűségének további jele, amelyet ugyancsak feljegyeztek a sportág krónikásai, szinte példa nélkül álló: egy nemzetközi mérkőzés előtt ellenfeléről mutattak neki egy friss fényképet, amelyen látszott, hogy sérült a szemöldöke. Megígérte, hogy oda nem üt... (A minap a hazai országos bajnokságon a szorító sarkában álló edző biztatta tanítványát: „Csak a szemöldökét...!“ Az ugyanis sérült volt...) Két ízben találkoztam Papp Lászlóval riportírás ürügyén, hogy felidézzük újra egyedülálló pályafutását, mégpedig Prágában, majd Budapesten egy válogatott mérkőzésen. A KEZDET. Közvetlenebb riportalanyt senki sem kívánhat magának. Nem kérette magát, és készséggel állt „kötélnek“, hogy pályafutása kezdetéről nyilatkozzon:- Nem voltam éppen mintagyerek, de rettenetesen szerettem focizni, mígnem megismerkedtem a bunyóval is. Édesanyám persze hallani sem akart róla, azt mondta, édes fiam, ha pofon kell, csak szóljál, adok én neked minden este lefekvés előtt. Nem használt, majd 1945 októberében mindössze egyetlen mérkőzéssel a hátam mögött egy válogató versenyen a nézőtéren ülem. A válogatott Bicsáknak megbetegedett az ellenfele, a rendezők megtaláltak, és rábeszéltek, hogy én mérkőzzem. Győztem, aztán örömömben kissé később mentem haza a szokásosnál, kezemben a cipőmmel surrantam be a lakásba, és már azt hittem, hogy minden rendben van, amikor anyám a sodrófával hátba vágott. Meg sem mertem mukkanni... ZSIGA BÁCSI. -Papp László pályafutása elválaszthatatlan Adler Zsigmond nevétől, - folytatom a beszélgetést kissé körülményesen, hiszen a háromszoros olimpiai bajnok első találásunkkor tulajdonképpen mestere temetéséről érkezett Prágába. Elnémul, nagyokat sóhajt, kissé talán el is érzékenyül, majd nagysokára folytatja:- Amit elértem a sportban, azt az ő szakmai hozzáértésének köszönhetem... És persze igyekeztem jó tanítvány lenni. Ha valamit kért az edzésen, én annál jóval többet teljesítettem. Szinte apa-fiú viszony alakult ki köztünk, sajnos, már nem folytatódhat... Megáll, várok. Közös munkájuk, sikereik egy-egy állomására gondolok. Sokáig tart, amíg rászánom magam e viszony részletezésére, hiszen az apai-fiúi kapcsolat nem volt mindig felhőtlen... Zsiga bácsi egyik utolsó -nyilatkozatában viszont azt mondta, hogy Papp Lászlónál céltudatosabb, fegyelmezettebb tanítványt el sem tudott volna képzelni...- Ami igaz, az igaz, sosem voltam olyan, hogy ne lett volna véleményem. De én is csak a jót akartam, sót a meggyőződésem szerinti legjobbat. Most sokkal jobban fáj, hogy nézeteltéréseink voltak, de - talán csak magyarázatként- melyik családban nem fordul elő nézet- eltérés apa és fiú között?! Bizonyára, ha megöregszem, én is sokkal érzékenyebb leszek. Talán erre nem gondoltam, amikor vitáink támadtak... Egyet azonban sosem fogok elfelejteni, hogy ö faragott belőlem ökölvívót, ő is tudta, hogy voltak nálamnál nagyobb zsenik is a keze alatt- például a „Torec“ - a legtöbbet azonban belőlem tudta mégis kihozni. Ebben pedig nekem is volt részem... TORMA kontra PAPP. - Apropó, Torma. Egyedül vele szemben negatív a mérlege azok közül, akikkel többször is mérkőzött!- Nem is akármilyen körülmények között találkoztunk... Összesen háromszor. Odahaza egyszer sem, majd 1946-ban a Gyuszi ide települt Csehszlovákiába, és én is átjöttem egy időre a barátok rábeszélésére, meg itt azért lényegesen könnyebb volt az élet. Bratislavában a Manderlában dolgoztunk, úgyhogy a koszt nem volt probléma. Torma akkor már nagy bokszoló volt, én még csak a pályám legelején jártam. Először az 1946-os csehszlovák bajnokságon találkoztunk, és Torma győzött. Egyszer csehszlovák válogatott is voltam, és a Szovjetunió elleni mérkőzésen Ogu- renkowal bokszoltam. Nem sokkal később visszamentem, de egy év múlva újra mérkőztünk Dublinban, az Eu- rópa-bajnokságon. Erről a találkozóról így írt a krónikás: „Egy fantasztikusan érdekes mérkőzés a középsúlyban: Papp László-Torma Gyula. Két világklasszis, két angyalföldi fiú az ir szorítóban. Torma csehszlovák mezt visel. Bűvöl, varázsol, technikázik, eltáncol Laci rohamai elöl és győz...“- Harmadszor 1950-ben itt Prágában országok közötti meccsen viszont én nyertem. Tudom, a Gyuszi mondogatja, hogy lepontozták, de akkor ő emelte fel a kezem a ringben, sőt a Zsiga bácsi is mondta, hogy vitán felül jobb voltam. Pedig ö megmondta volna azt is, ha nem! Egyébként világversenyen azért nem találkoztunk többet, mert megegyeztünk, hogy én a középsúlyban maradok, a Gyuszi meg lefogyaszt váltósúlyra. Aztán jött a tíz súlycsoport, nekem meg a nagyváltósúly... (HELSINKI. - Mindig kísértettek az óriások. Alig fordult elő, hogy valamelyik ellenfelem legalább fél fejjel ne lett volna magasabb nálam. A finn fővárosban az amerikai Webb, a kanadai Chase, a bolgár Szpaszov, az argentin Hererra és a legvégén egy betonfejü dél-afrikai, van Schalkwik. Nem panaszkodhattam, betyárul megdolgoztattak. Két Európa-bajnoki címem nem került ennyi fáradságba. De sebaj! Én nyertem Helsinki 16. magyar aranyérmét.) RECEPT. - Mi kellett ahhoz, vagy mi kellene ahhoz, hogy valaki ilyen hosszú időn keresztül az élen tudjon maradni?-Először is szeretni a sportágat, vállalni a vele járó áldozatokat, mert különben a tehetség nem sokat ér. Aztán a sportszerű életmód. Hányszor előfordult, hogy az edzőtáborok végén hívtak a fiúk, menjünk egy kicsit kirccanni. Én nem mentem! Ami pedig legalább ötven százalékban befolyásolja a bokszoló pályfutását, az az, hogy milyen a felesége. Ha olyan, aki tudja, hogy az élsport mivel jár, az kész főnyeremény. Nekem szerencsém volt. Zsóka, a feleségem is sportolt, így megértette. Egykori barátom, későbbi profi edzőtársam Bene III. László, akivel Oslóban lettünk Európa- bajnokok, nem volt ilyen szerencsés. Egyszer egy válogatott mérkőzés után elmentem Zsokéval vacsorázni. Lehetett vagy fél tíz, amikor mentünk haza, és hallom a lépcsöházban, hogy Bene Laci- ék ajtajában belülről kattan a zár, majd kinyílik az ajtó és ott állt Laci talpig frakkban a feleségével ......Meg vagytok őrülv e?! - mondom. - Hisz te holnapután bokszolsz...“, mire az asszony: „No és?! Nemcsak bunyó van a világon! Eddig Laci edzőtáborban volt, most meg elmegyünk egy kicsit szórakozni...“ Két nap múlva Laci olyan verést kapott, hogy rossz volt nézni. Szó sem róla, ha tőlem kérte volna az asszony ugyanezt, a békesség kedvéért talán én is elmentem volna. De soha nem kérte! Legalább is, nem akkor, amikor meccsem volt. (MELBOURNE. - Ötvenhatban nem sokkal az olimpia előtt kikaptam Pi- etrzykowskitól, aki így érthetően nagyon magabiztos volt az olimpia előtt, nekem meg edzési lehetőségeim sem nagyon voltak. Nagy volt a zűrzavar, sokat vesztegeltünk Prágában is, mielőtt Melbournebe érkeztünk volna. Edzöpartnereim a vízilabdázók voltak... Miután túljutottam az argentin Saezen, következett a lengyel. Nagy csatában, de biztosan nyertem. A döntőben aztán az amerikai Jósé Torres ellen kellett mérkőznöm. Nagyszerű öklöző volt, de sikerült megrendítenem. A mérkőzés után mutogatással adta tudtomra, hogy ez még vele sosem fordult elő. Jósé Torres jellemésére: 1956. március 30-án 18 000 néző előtt a Madison Square Gardenben Willie Pastrano, a félnehézsúly világbajnoka eleve veszteti ügyért harcol: címét próbálja megvédeni. Nem sikerül, és a félnehézsúly új világbajnoka: Jósé Torres!) „FINÁLÉ“. Papp László ökölvívó-karrierje a profik között folytatódott, s ott is győztesen. Eljutott a világbajnokság kapujába is, amikor befejezte. Erről az időszakról keveset beszélgettünk, s búcsúzóul még hozzátette: „Az egy egészen más tészta...“ Egy barátja nyilatkozatában olvastam, hogy nagyon fájlalta, amikor mindenki azt hitte róla, hogy a profik között jól megszedte magát. Pedig ez távolról sem volt így.- Mit csináljak - szokta mondani - ha egész életemben azt próbáltam elérni, hogy én legyek a legjobb bokszoló?! Ez viszont maradéktalanul sikerült! MÉSZÁROS JÁNOS # VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkóho 10, telefon: 309, 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5, telefon 577-10, 532-64 Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15. II. 9melet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kőc 14.70 A vasárnap* kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hírtapszolgálal, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. I' I I * 1‘f.t II® .13 ® gc1 * i <D g s pi *1 ■if I"? §s 8 Os i i £
