Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-27 / 34. szám
I I lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^^ QKMlM A felvételen a gép egyik főegységének a működését ellenőrzik, amely a finom rézszálat a műanyagban ultrahanggal kialakított barázdába helyezi (A szerző felv.) Kézlegyintéssel a legkönnyebb elintézni a problémákat, ezért sokan ezt így is teszik. Sajnos, gyakran az olyan gazdasági vezetők is, akiknek a tervfeladatok teljesítéséről kell gondoskodniuk. Közben gyakran hivatkoznak arra, hogy az ilyen, vagy olyan műszaki megoldás a mi feltételeink között nem megy, nem ért hozzá senki, nincsenek hozzá kapacitásaink. A prágai Aritma példája azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az Aritma számítástechnikai üzem egyik műhelyében két szerelő szorgoskodik az elegáns, csukaszürkére festett berendezés mellett. Hol az elektronikus rendszer tervrajzát szemlélgetik, hol pedig a gépben igazítanak valamit. A huzalos integráló áramköröket gyártó berendezés azonban nem akar szót fogadni. A szerelők nem bosszankodnak ezen, hiszen kísérleti példányról van szó, s ezen kell észrevenni és kiküszöbölni a hibákat, mielőtt még a sorozatgyártás elkezdődne. De tulajdonképpen mi is az a huzalos integráló áramkör? Ez az elektronikai alkatrészek összekapcsolásának legkorszerűbb és legprogresszívebb módszere. Annyira korszerű, hogy eddig csak három államban vezették be a gyártását, s ezekhez jövőre negyedikként zárkózik fel Csehszlovákia. Amikor 1948-ban megjelent az első tranzisztor, senki sem gondolta, hogy e félvezető alkatrésznek köszönhetően láncreakcióként bontakozik ki az elektronika fejlődése. Közismert például, hogy a tranzisztorok száma egy 5x5 mm-es lapkán minden második évben megduplázódik. Az első integrált áramkörök elkészítése óta 22 év telt el, s a világ élenjáró gyártói már egymilliónál tartanak, s még nem mondták ki az utolsó szót. Hasonló a helyzet azoknál is, akik az egyes alkatrészekből különböző műszereket szerelnek össze. Egy éven belül az önműködő számítógépek, automatikus mérőműszerek különböző típusai látnak napvilágot. A fejlődés hihetetlenül gyors üteme rendkívüli igényeket támaszt a konstruktőrökkel, a gyártmányfejlesztőkkel, valamint a gazdasági vezetőkkel szemben. Az általuk irányított szervezetnek ugyanis olyan rugalmasan kell működnie, hogy képes legyen alkalmazkodni ezekhez a gyors változásokhoz. Hazai viszonylatban jelentős beruházásokkal és intézkedésekkel támogatjuk az elektronikai ipar fejlődését, mégsem sikerül elérni elég gyors ütemet. Ennek különböző műszaki okai is vannak. Vegyük például az integrált áramköröket. Egy műanyaglapra rézfóliát ragasztanak, s ebből olyan rajzolatot maratnak ki, amely áramvezetö szálakat képez. Ehhez csatolják az egyes elemeket, s kész is van az integrált áramkör. Ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de... Egy-egy új műszer kifejlesztéséhez több tucat ilyen áramkört'kell kipróbálni, s nálunk hónapok telnek el egy-egy ilyen áramkör megtervezése és kivitelezése között. Ez természetesen a kész műszerek és gépek kifejlesztésében is megmutatkozik, ami a sorozatgyártással nem is fejeződik be, hiszen azokat állandóan tökéletesíteni kell, ahogy a megrendelők igényei változnak, s ahogy a versenytársak is tökéletesítik a berendezéseiket. Az ilyen nyomtatott áramkörök azonban nemcsak nekünk okoznak problémát, hanem az egész világ elektronikai iparának is. Ezért az utóbbi évtizedekben intenzíven keresték az olyan megoldásokat, amelyek lehetővé tennék a különböző felépítésű áramkörök gyorsabb és olcsóbb gyártását, illetve azok aránylag egyszerű átalakítását, módosítását. Emellett az is szerepet játszott, hogy a műszerek további miniatürizálásának határt szabott az az egyszerű tény, hogy a kimaratott rajzolat már nem fért el az előírt méretű müanyaglapkán. Ezek a körülmények vezették a gyártókat arra a gondolatra, hogy a hetvenes évek küszöbén a rézfólia maratásáról áttérjenek a szigetelt huzalos rendszerre. A huzalos integráló áramkör bevezetése gyakorlatilag megszüntette az előbbiekben vázolt problémákat. Gyártása úgy történik, hogy a műanyag lapkába ultrahangos sugárral szemmel, alig látható barázdákat vésnek, s ezekbe a barázdákba helyezik a vezetésre szolgáló finom rézhuzalt. E műveletek elvégzéséhez azonban olyan különleges berendezésekre van szükség, hogy az új eljárás alkalmazására csak néhány kivételes esetben került sor egyes amerikai cégeknél. Nálunk Miroslav Koneőny mérnök, a prágai Számítás- technikai Kutatóintézet munkatársa vált a huzalos integráló áramkörök gyártásának lelkes hívévé, miután személyesen is látott egy ilyen berendezést az egyik amerikai cégnél. Ha nálunk is sikerülne megvalósítani ezt a technológiai eljárást, az sokkal gyorsabbá és rugalmasabbá tenné elektronikai iparunk egész fejlődését. Koneőny mérnök tudatában volt annak, hogy elsősorban ezt az automatikus berendezést kell kifejleszteni a huzalos integráló áramkörök gyártására. Látta ugyan ezt a gépet, de nem engedték meg neki, hogy tüzetesebben megvizsgálja^ s magyarázatot sem kapott a működésével kapcsolatban. A gép megvásárlása szóba sem jöhet, hiszen szigorú embargó alá tartozik, s nemcsak a szocialista országok irányában. Egy ilyen automatikus berendezés kifejlesztése nem könnyű feladat. A Számítástechnikai Kutatóintézet munkatársai azonban nem rettentek vissza a nehézségektől. A gyártás alapelveivel az Amerikában készített, s onnan vásárolt huzalos áramkörök tanulmányozása által ismerkedtek meg. Az ilyen eljárás általános a nemzetközi gyakorlatban. A legnagyobb világcégek is így szereznek tudomást egymás újdonságairól, ha nincs rá más lehetőség. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a barázdák ultrahangos véséséhez először egy speciális, nálunk még ismeretlen műanyagra van szükség. Ki kellett fejleszteni továbbá az ultrahangos barázdavésö műszert, valamint azt a berendezést is, amely a finom rézszálat a barázdába helyezi, s az egész gép számjegyvezérlésű irányítási rendszerét. Koneőny mérnök minderre így emlékezik vissza:- Azt világosan tudtuk, hogy mire vállalkozunk, azt azonban nem, hogy honnan szerzünk hozzá elektronikai, finommechanikai szakembereket, vegyészeket, s hogy miből fogjuk fedezni a kiadásainkat. A felettes szervek dolgozóit meg kellett győznünk arról, hogy nem feleslegesen kidobott pénzről, s kockázattal járó vállalkozásról van szó, noha annak sikeres kimenetelében olykor magunk is kételkedtünk. Elsősorban társakra volt szükségünk. Ki kellett használnunk a hagyományos áramkörök területén fennálló nyomasztó helyzetet, s olyan távlatokat kellett Ígérnünk az elektronikai iparban érdekelt vállalatoknak, hogy azok hajlandók legyenek a fejlesztésben való együttműködésre. A prágai Aritma vállalatban az elsők között értették meg a huzalos áramkörök alkalmazásában rejlő hatalmas lehetőségeket. Habár a vállalat kapacitásait egyéb feladatok teljes mértékben lekötötték, mégis találtak rá módot, hogy programjukba vegyék a huzalos áramköröket készítő berendezés kifejlesztését és gyártását. Azonban a gyártáshoz szükséges műanyag problémáját is meg kellett oldani. Ebben a vonatkozásban a prágai Makromolekuláris Kémiai Intézet dolgozóit illeti a köszönet és az elismerés, hiszen az ő érdemük az Akronnak elnevezett műanyag kifejlesztése. Ezt a feladatot hazai alapanyagokból és hazai berendezések alkalmazásával kellett megoldani, mégpedig úgy, hogy az új műanyag ára négyzetméterenként ne haladja meg a 150 koronát. A technológiai eljárás kidolgozásához a Gottwaldovi Gumi- és Műanyagipari Kutatóintézet is hozzájárult. Az egész berendezés kifejlesztéséhez végül is egy vállalatközi komplex racionalizációs brigádot létesítettek, amelybe öszesen hét szervezetből jöttek össze a szakemberek. Az érdekeltek között volt például a bratislavai Gumón vállalat, a Prágai Ipari Automatizációs Kutatóintézet, valamint több számítástechnikai intézmény. A közös munka eredményességét az a két kísérleti példány bizonyította, amelyek az 1981-es őszi bmói nemzetközi gépipari vásáron aranyéremben részesültek. A hazai és a külföldi szakemberek nagy érdeklődést tanúsítottak az új berendezések iránt. Az NDK, a Szovjetunió és Románia képviselőivel már az első szállítások lehetséges határidejét is egyeztették. A bátor, úttörő gondolat tehát reális valósággá vált. Jiri Smejkál, az Aritma vállalat műszaki-fejlesztési osztályának vezetője erről így nyilatkozott:- Az erők, az eszközök és főlag a szakemberek egyesítése nélkül ez nem vált volna lehetségessé. A racionalizációs brigádban résztvevő /általatok közül egyiknek sem lett volna elegendő pénze és embere egy ilyen feladat megoldásához. De nemcsak erről van szó. Mindegyik résztvevő a maga módján, saját specifikus eszközeinek a felhasználásával járult hozzá a közös ügy sikerre viteléhez. így adtuk össze az Akron gyártására szolgáló berendezést is. Bizonyos alkatrészeket például mi adtunk hozzá. Sokat futkostunk, amíg a berendezés alapjául szolgáló gránitlapot is sikerült beszereznünk. De mindez már a múlté, a lényeg az, hogy a két kísérleti példány elkészült, s jövőre már a sorozatgyártásukat is elkezdhetjük. Külön is ki kell emelni az Akron gyártásában megnyilvánult együttműködést. A brigád terve szerint a huzalos áramkörök gyártását a két kísérleti gépen januárban kellett volna elkezdeni. A gépek egyszerre négy különböző ípusú huzalos áramkört képesek gyártani, s napi 16 órás üzemeltetésükhöz havonta 100 négyzetméter Akronra lett volna szükség. Ebből azonban a bratislavai Gumón vállalatban az említett gottwaldovi kutatóintézetben csak 25 négyzetmétert tudtak elkészíteni egy hónap alatt mivel rendkívül tűzveszélyes műanyagról van szó, s gyártásához nem állnak rendelkezésre a megfelelő nagyüzemi berendezések. A problémát ezért áprilisban úgy sikerült megoldani, hogy az Akront kooperációban gyártják, az alapanyagot Bratislavában készítik elő, s Gottwaldovba küldik további feldolgozásra. A próbaüzemelés már hónapok óta tart, de a munka gyakran szünetel, mindig kell valamit igazítani, javítani a berendezéseken. A rézszálak még szakadoznak, s az elvágásuk sem elég pontos. Tehát ki kell még alakítani a teljes összhangot a gép működésében, ami a próbaüzemeltetés fő feladata.- Ha el is kezdődik a sorozatgyártás, ez csak elenyésző részarányt fog képezni vállalatunk termelésében - jegyzi meg Jirí Smejkal.- Akkor mi ösztönözte a vállalat vezetőségét arra, hogy ilyen nagy gondot fordítson a fejlesztési munkákra?- Tulajdonképpen mi nem is e berendezések gyártásában, hanem az általuk készített termékekben vagyunk érdekelve. A hagyományos integrált áramkörök gyártása ugyanis nagyon devizaigényes. Külföldről kell vásárolni a rézfóliákat, a maratáshoz szükséges vegyi anyagokat, míg a huzalos áramkörök gyártásához három-négy év múlva már semmit sem kell külföldről vásárolnunk. A másik szempont pedig az elektronikai iparban ható gyakori változásokból következik. A huzalos áramkörökkel sokkal rugalmasabban lehet alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.- Ezekben az áramkörökben tehát a legjelentősebb problémák perspektív megoldását látja?- Igen, és ezért is vettünk részt ebben a vállalkozásban. MILAN ADÁMEK ÚJ SZÍ 6
