Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-20 / 33. szám

A 7 ezerötszáz hektáros /Ail Nagykaposi (Veiké Ka- pusany) Magtermesztő Állami Gazdaságban általában július ele­jéd érik kasza alá a búza. A sok­éves tapasztalat alapján az idei évet ott is a „rendhagyók“ közé sorolják, hiszen az aratás kezdete ezúttal tíz napot késett... Egy héttel a kombájnok megin­dulása után, július utolsó vasár­napján látogattam meg ezt az Ung menti mezőgazdasági üzemet. Hat óra körül minden arató talpon volt, s ki a veskóci, ki pedig a má- työci-vajkóci (Mat'ovské Vajkovce) gazdasági udvaron várt az aznapi rajtra. Az aratók körében semmi jele sem volt a vasárnapnak, az ünnepnek. Ellenkezőleg, minde­nütt a munka volt kibontakozóban. A mátyóci udvar egyik épületé­ben pihenten ébredtek a Spisské Vlachy-i vendégkombájnosok. Az • A szalmabegyüjtők egyik csoportjában Czap Tibor, Czap Gyula, Czap Zoltán, Lizák Antal és Várady Tihamér dolgoztak kJ szú MINT EGY PONTOS ÓRA SZERKEZETE Vasárnapi aratás az Ung menti határban Ung mentén hetedszer arató Ján Olejník, valamint a két E-512-es többi kezelője, azaz Jozef Pav­lovsky, Ondrej Mikolaj és Jozef Sváé szálláshelyük ajtajában na­gyot szippantottak a friss levegő­ből, felnéztek a szép, meleg nyári napot ígérő felhőtlen égboltra, majd a gépek irányába indultak. Először fürkésző tekintettel körbe­járták azokat, utána pedig szinte szó nélkül ment ki-ki a saját fel­adatát végezni. Következett a zsí­rozás, olajozás és minden olyan teendő, ami egy kombájn reggeli karbantartásához tartozik.- Elégedettek vagyunk..., a koszt ízlik..., a szállás kényel­mes. .. - válaszolt hol egyikük, hol másikuk munka közben a legalap­vetőbb dolgokat érinteni szándé­kozó kérdéseimre. Amikor az utol­só simításokat is befejezték, a csoport vezetője, Ján Olejník a többi nevében is így fogalma­zott:- Vendéglátóink kellően gon­doskodnak rólunk, azon felül pe­dig hozzáértően és talán valamivel ügyesebben szervezik a munkát, mint ahogy az nálunk megy. A te­rep is egészen más, nem olyan dombos, mint a Szepességben. Ilyen feltételek mellett csak szé­pen lehet dolgozni. A vendégkombájnosok szom­szédságában a helyiek, az idő­sebb és az ifjabb Czap Árpád, valamint mások készülődtek gé­peikkel együtt. Mindkét „fél“ nyi­latkozatából az is kitűnt, hogy ná­luk nincs kivételezés, a vendé­gek és az otthoniak együtt arat­nak. Az öt hazai és a két vendég­kombájn legénysége megérti egy­mást, jól kijön egymással. A gépkezelők és az állami gaz­daság vezetői nyolc óra körül még korainak tartották az indulást. Az éjjeli harmat lassan száradt fel, pedig már akkor is rekkenő hőség volt.- Inkább várjunk még egy órácskát, hiszen van időnk - nyugtatta Szalay János igazgató a cséplőgépek mestereit. - Remé­lem, holnap még nem ér véget ez a szép idő - fordult véleménykérő tekintettel Várady István agronó- mushoz, valamint az aratási mun­kákban különfeladattal megbízott Károlyi György állattenyésztési ágazatvezetóhöz és a gépesítök- höz -, akkor pedig kedd estére, vagy legkésőbb szerdára befejez­zük, hiszen már nem sok hiányzik a célig. Mielőtt a mátyóci kertek alatt a hét kombájn elindult volna a hu­szonhét hektáros búzatáblában, jutott egy kis idő a pillanatnyi hely­zet vázolására és az aratási ered­mények előzetes értékelésére.- A termés ugyan jobb is lehetne, de ha azt nézzük, hogy most búzából 4,5 tonnás hektár­hozamra van kilátásunk, míg ta­valy csak 3,4 tonnás átlagunk volt, s hogy az árpánk is körülbelül 1,5 tonnával jobb, mint az elmúlt esz­tendőben, akkor nincs különösebb okunk az aggodalomra - jelentette ki az igazgató. - Úgy látom - foly­tatta hogy a négyszáz hektárnyi búzából 185 vagonnyi termésünk lesz, azaz 25 vagonnal több a ter­vezett mennyiségnél.- Melyik fajta fizet a legjobban?- A Slávia. Hektáronként öt ton­nás hozam mutatkozik belőle. Az az igazság, hogy talán egy-két mázsával több is lehetne, ha a vegyszerezést mindenütt meg­felelően végeztük volna el... Kilenc óra felé nekilendültek a kombájnok, s egyszerre hét rend szegélyezte a táblát. Megkezdő­dött Czap Árpád, Eötvös László, Dudás Béla, Filip Zoltán, Ján Olej­ník és a többi arató vasárnapja. A terményszállítók is folytathatták a néhány napja tartó ingázásukat a mező és a gabonaraktár között. A szalmabegyűjtökkel a veskóci temető mellett találkoztunk. A táb­la egyik végében három szalma­bálázó, Jankovics János, Jáger László és Szalay Gábor körözött a hosszú sorokon, utánuk pedig két csoportban a szalmabegyűjtők szorgoskodtak, köztük az állami gazdaság dolgozói és jó néhány más helyen dolgozó helyi lakos- önkéntes alkalmi munkás.- Nem lehet panaszunk a segít­ségre, hiszen láthatja, most is mennyien vannak - nyugtázta az említést érdemlő tényt a határ­szemlét tartó igazgató a tarlón.- Szerencsére a munkakedvvel nincs nálunk baj. Az egyik kombáj- nosunk például tegnap lakodalom­ba volt hivatalos, mégis estig a gé­pen maradt. Ugyanakkor sorolhat­nám a szalmabegyűjtésbe igen aktívan bekapcsolódó helyi lakos­ságot is. Szinte egy szóra jönnek, s amit tesznek, az nekünk óriási értékű segítség. Dél felé mint egy pontosan járó óra szerkezete, olyan szervezet­ten és ütemesen folyt a munka mindenütt az állami gazdaság ha­tárában. A teljes képből a termés tisztítása és a tarlószántás sem hiányzott. GAZDAG JÓZSEF • Czap Árpád és társa a kombájn reggeli karbantartását végzi (A szerző felvételei) • Egyszerre hét kombájn vágta a búzát >. Vili. 20 Nyári határszemlén Sajógömörben Még tartott az ebédszünet, amikor Bancsi Gyula mérnök, a Sajógömöri (Gemer) Efsz elnöke magához szólította fiatal gékocsivezetőjét, s kiadta számára az útiparancsot: - határszem­lére megyünk! A személygépkocsi használata ezúttal teljesen indokolt. A szö­vetkezet határa ugyanis Gömörpanyittól (Gemerská Panica) Tor­naijáig (Safárikovo) terjed, s a legnagyobb dologidőben az elnöknek is fontos a közvetlen információ. Amíg két falun keresztülhajtunk, van egy kis időnk a nyár eddigi tapasztalatainak összegezésére.- Mostanáig nem lehetett panaszra okunk, mert szinte minden idénymunkát programszerűen és jó minőségben végeztünk el. Dolgozóink igyekezetén túl ez elsősorban annak köszönhető, hogy a legutóbbi két esztendőben sikerült gépparkunkat a meg­felelő szintre fejleszteni. Néhány napja viszont elromlott az idő, ami főként az aratást hátráltatja. Nincs azért pánikhangulat, mert a munkák felét már elvégeztük, s ha ismét tartós lesz a napsütés, néhány nap alatt pont kerülhet a legnagyobb nyári munka végére. ! Szárnya (Starna) község határában egy takarmány keverékkel bevetett tábla közelében állunk meg.- Kíváncsi vagyok, mire számíthatunk erről a parcelláról - mondja - miután megtesz néhány lépést a süppedő talajon.- Ennek legalább használt a csapadék! - nyugtázza elégedet­ten. Szükségünk van minden szál takarmányra, mert nagy ám az állomány, s tavaly is kevés volt az etetnivaló. Remélem az idén más lesz a helyzet. Már most annyi takarmányt gyűjtöttünk össze, amennyi tavaly a kaszálási idény végén sem volt. És még bőven van begyűjtenivalónk. Kaszálni fogunk még a szántóföldekről, s tavasszal feltörtünk, majd bevetettünk egy jókora kopár legelőt is. Az idén még nem sokat várhatunk ettől, de a jövőt illetően kétségtelenül javíthat takarmánymérlegünkön. Közben a tornaijai kertek alatt jár már velünk a gépkocsi, s a fák mögül hamarosan előbukkan az első kombájn, majd utána a többi is. A kombájnosok éppen ebédjüket fogyasztják. Jólesik a meleg étel Istók Lászlónak is, aki az egyik legtapasztaltabb kombájnos- nak számít a sajógömöri határban. Csaknem másfél évtizede min­dig ott van a járási verseny élmezőnyében. Feltehetően az idén sem lesz ez másként, hiszen az aratást a Szolnok megyei Abádszalók községben kezdte, ahonnan 143 hektáros teljesít­ményt „hozott magával“.- Magyarországon eszményi volt az időjárás, s a széles táblákon könnyebb is nagyot produkálni - mondja két fogás étel között. - De nem is a mennyiségen van a súly, hanem az elvégzett munka minőségén. A szemveszteség elkerülése az elsődleges szempont. A munkatársak helyeslőén bólogatnak a rangidős szavaira, közöttük Sebők Tibor is, aki szintén Magyarországon kezdte az idei aratást, s lehet hogy Liptóban fejezi be. Az abádszalókiak öt kombájnján, három pótkocsis teherautóján és két szalmaprésén kívül ugyanis a liptóiak hat kombájnnal képviseltetik magukat a gömöri aratásban, s a segítséget hamardsan viszonozni kell.- Kész cirkusz ez az időjárás - mondja a napbarnított fiatalember. - Pénteken és szombaton reménytelenül esett, azért úgy gondoltuk, hogy a hét végére hadd menjenek haza a kollé­gák, hátha a Tátra alatt hasznossá tehetik magukat. Erre vasár­nap ragyogó napsütés köszöntött ránk, gyorsan küldtük is értük a jármüveket. Mire megérkeztek, ismét eleredt az eső...- Még szerencse, hogy gépeink a nehéz körülmények között is I állják a próbát - mondja az elnök, miután az ebédjüket fogyasztó hazaiak csoportjától a dolgozó vendég kombájnok felé indultunk.- Ez csakis a jó felkészülésnek köszönhető. Ma már elértük, hogy szinte minden kombájn volánja mögött gépszerelő ül, aki év , közben saját maga számára készítette elő a gépet. Érdekük fűződik tehát a minőségi munkához. Eddig nincs is különösebb gondunk a kombájnok állapotával. Maximális megértést tanúsíta­nak kombájnosaink a lassított ütemü, veszteségmentes begyűjtés iránt is. A szemveszteséget közvetlenül a kombájnok nyomában mérik a fiatalok. Azok ott például - mutat két szorgoskodó kislány irányába - Füzér Etelka és Balyo Éva, mindketten a mi dolgozó­ink leányai, a legkisebb rendellenességet is jelentik a helyszínen tartózkodó technikusoknak, akik könyörtelenül leállítják a megen­gedettnél nagyobb szemveszteséggel dolgozó gépeket. Ezután az aratás talán egyik legigényesebb munkafolyama­tára, a szalmabegyűjtésre terelődik a szó.- Úgy vélem, az idén sikerült jó megoldást találnunk a szalma- begyűjtés meggyorsítására. Anyagilag tesszük érdekeltebbé a dolgozókat, ami önmagában véve nem nagy újdonság, de ez már igen, hogy keresetük harminc százalékáért szemes takar­mányt vásárolhatnak szövetkezetünktől, természetesen nagyke­reskedelmi áron. Ez a tény különösen a háztáji állattartókat serkenti, mert az utóbbi esztendőkben csak nagy nehézségek árán tudtak gondoskodni az abraktakarmányról. Most a környező falvak ipari dolgozóinak sorából a szalmabegyűjtésnél dolgozik egy 17 tagú munkacsoport, akik reggel fél hatra rendelték meg tőlünk a szállító eszközöket, s nem egyszer még este fél kilenckor is folyik a begyűjtés. Nem kell tehát attól tartania a vezetésnek, hogy a tarlón marad a szalma, noha az idén 130 hektárral nagyobb területen termesztettünk kalászosokat, mint tavaly. Külső segítséget az említetteken kívül csak a dohánytörésnél veszünk igénybe. Az egész nyár folyamán felváltva érkeznek csoportok a Turöianské Teplice-i Egészségügyi Szakközépisko­lából, akiknek az elszállásolását a tornaijai diákotthonban biztosí­tottuk. A 25 hektáron termesztett ipari növényt az elmúlt napok­ban megtekintette a rimaszombati feldolgozó üzem igazgatója, s járási viszonylatban a legjobbak közé sorolta. Ugyancsak szép termésre számíthatunk szőlőből is, s nem rosszak a kilátásaink kukoricából, sőt cukorrépából sem. A növénytermesztés terén minden bizonnyal elérjük majd a tervezett hozamokat, vagy csak kevéssel maradunk el azoktól. Állattenyésztésünk viszont még gyengélkedik, biztató jelek azért már ott is vannak - módja határszemlénk végén, mintegy búcsúzóul az elnök. A leírtakhoz kiegészítésképpen talán csak annyit, hogy egy válságokkal küzdő gazdaságban jártunk, amely két évvel ezelőtt volt a mélyponton, amikor kilenc millió koronás ráfizetéssel zárta az esztendőt. A tagság és a vezetés nem kis erőfeszítésével ezt tavaly másfélmillióra csökkentették. Ha minden jól megy, jövőre talán végérvényesen eltűnik a gazdaság neve a veszteségesek listájáról. HACSI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom