Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
Kl MIT TERVEZ? Most igazán aktuális ez a kérdés. Most, a vakáció kezdetén. Még nem vakációztak a bakai alapiskola pionírjai, amikor meglátogattam őket, de már tervezgették, hogy ki mivel tölti majd a vakáció napjait. Simon András és Fekete István ügyet sem vetettek a többiekre, akik a parkban gyakorlatoztak. Éppen pihentek, beszélgettek, tervezgettek. András katonai szaktanintézetben, Pista gépipari középiskolában folytatja majd tanulmányait szeptemberben. Felkészültek már a várható változásra, nem ezt vitatták, hanem azt, hogy jó lenne a vakáció idején egy kis pénzt keresni. Meg is egyeztek, hogy mindketten jelentkezni fognak, ha munkájukra szükség lesz a földművesszövetkezetben.- Erősek, ügyesek vagyunk - mondták. Nem dicsekedve. Egyszerűen megállapították magukról, hogy ők erősek, ügyesek. Persze, nem felelőtlenül, mert Onódi Attila tanító elvtárs mondta el az őket megillető dicséretet:- Pista első helyezést ért el a Duklai emlékversenyen, a járási fordulóban. Bandi pedig ugyanezen a versenyen a legjobb lövésznek bizonyult. Utána mindjárt a lányokhoz fordult, hogy megmutassa Balázs Megegyeztek. Balról jobbra: Fekete István, Simon András Zsuzsának és Nógell Mártának, miként kell ügyesen, gyorsan a légpuskába behelyezni a töltényt. Mire Pista megjegyezte:- Nem árt, ha gyakorolják.- Ök talán nem elég ügyesek? - kérdeztem. Vitatkozni kezdett a két fiú, mert hiszen Márta lövészetben harmadik helyezést nyert a honvédelmi versenyen, Zsuzsa pedig a versenyszámok összesített értékelésekor bizonyult a legsikeresebb versenyzőnek, tehát sehogy sem mondhatók ügyetlennek a lányok. Ügyesek ők is. Elismerte Pista is, bár kimondott véleményéhez következetesen ragaszkodott, megismételte:- Nem árt, ha gyakorolják. Hallották ám a lányok ezt a vitát, s amikor a tanító elvtárs másokkal foglalkozott, nekik pihenőt rendelt, közelebb jöttek, a fiúk elé álltak. Azt hittem, porolni, civakodni fognak velük, de egészen más történt. Márta megkérdezte:- Szóval, munkára jelentkeztek majd? Zsuzsa meg se várta a választ, már mondta is:- Ott leszünk mi is, úgy tervezzük, hogy mi is jelentkezni fogunk. Szó sem volt civakodásról, még vitáról se. A vakációs napok, hetek megtervezéséről beszélgettek. Közös egyetértésben mind a négyen. Ugyanerről a témáról beszélgetett, szinte egyidőben velük, az iskola irodájában György Mihály igazgató Bartalos Rozália csapatvezetővel.- Idejében fel kell készülni a vakációra is - hangoztatta az igazgató. - Mégpedig úgy, hogy jusson idejük a tanulóknak pihenésre, üdülésre, kikapcsolódásra is, de ne legyenek tétlenek. A csapatvezető elő is vette a nyári munkatervet, és ismertetni kezdte:- Megszerveztük a tűzvédelmi őrjáratokat. Elkészítettük a kimutatást, hogy ki mikor fog pionírtáborban üdülni. A beosztást, hogy melyik raj, melyik héten fogja gondozni az iskolakertet... Tervezésüket nem zavartam meg, kellemes vakációzást kívánva eljöttem, s elhatároztam, holnap elkészítem a magam vakációs tervét is. Még nem késő. Hajdú András A gyakorlás. Balról jobbra: Balázs Zsuzsa, Onódi Attila tanító, Nógell Márta (A szerző felvételei) A ~7 utcában Piroskának r\A- hívnak, de nem ez a nevem. A szomszéd néni nevezett el, amikor ideköltöztek. Valószínűleg azért, mert piros kabátban, piros csizmában ismert meg. Életkorom? Tízéves múltam. A bizonyítványom elég jó. A tanító néni, a szüleim és az ismerőseim szerint jobb is lehetne, csak egy kicsit lusta vágok. A leckét hamar megtanulom, ha otthon van valaki, első a leckeírás, tanulás, de ha egyedül vagyok, csábít a játék. Hiába mondja a nővérem, hogy este csak a lusták tanulnak. Aztán játék közben hamar megfeledkezek magamról, és csak anyuka hívó szava juttatja eszembe, hogy még nincs kész a leckém. Nagyon szeretem az állatokat. Ha felnövök, állatszelídítő, vagy állatgondozó leszek. Amikor még óvodás voltam, a nagymamáéknál falun úgy agyonszerettem a kiskacsákat, csibéket, hogy el kellett temetni őket. Nagyon megsirattam a kis állatokat, de ezután már megtanultam gyengéden bánni velük. Egyszer, amikor hazaindulás előtt a szüleim az autóba rakodtak, zsebre tettem egy kis nyuszit. Hogy nekünk akkor milyen gondunk volt, hogy életben maradjon! Egy hét múlva vissza is vittük a nagyihoz. Később meg a közeli lakótelepen több kóborló, éhes cicát szedtem fel. Amikor egyet- egyet feltápláltam, lelépett. A macska nem olyan hűséges, mint a kutya. A kutyák egészen mások. Egyformán hálásak, ha enni kapnak, ha nem. Még akkor is ragaszkodnak, ha megverik őket. Kitartóak és okosak, őrködnek, úgy szolgálják meg a kosztjukat, meg azt, hogy szeretik őket. Hogy én ezt honnan tudom? A bátyám, aki most katona, az újságban olvasta egyszer, hogy jó embernek, aki szereti az állatot, ingyen odaajándékoznak egy kétéves colliát. A feltétel, hogy jól bánjanak a kutyával. Másnap beutaztunk a belvárosba, érte mentünk. Piroska monológja Amikor a munkából hazajöttek a szüleim, az utcáról kiáltottak be, hogy vigye haza a kutyáját a gazdája, mert nem mernek hazajönni. Boldogan álltam eléjük: ,,Ő már a miénk!“ Anyu elképedt és azt mondta: ,.Kössük a barackfához, holnap majd kisütünk valamit. “ Egész éjjel sírtam. Féltem, elviszik a kutyámat. Egy évig sem volt nálunk, mert a kertben mindent letiport. Fájó szívvel adtuk oda az éjjeliőr bácsinak. Most egy nagy kutatóintézetben futkározik a gyepen. Azért nem siratom, mert jó dolga van. Tavaly voltam először pionírtáborban. összeismerkedtem egy kislánnyal és ősszel születésnapi ajándékot kaptam tőle: egy aranyos kis rózsaszínű pocokkal lepett meg. Én meg anyut. A kis pocok fűrész- poron, egy üvegbúra alatt aludt a szobában. Cincogásomra még a harmadik szobában is rám talált, és a váltamra telepedett. Anyu félt tőle. Mindig felsikojtott, amikor átfutott a lábán. Ő még az egértől is fél. Boldogan megvoltunk télen, de tavasszal Misiké kilépett az ablakpárkányon, és egyre távolabb merészkedett. Aztán egyszer nem talált vissza. A bátyám ezután sünikét hozott. Este a többsávos úton igyekezett átfutni. A buszsofőr megállt, a bátyám pedig a sünit hazahozta az ingében. Néhány nap alatt úgy megbarátkoztunk, hogy a kezemben vittem be a konyhába. Anyunak lúd- bőrös lett a háta. Félt, hogy megszúr, s nem hitte el, hogy sünike behúzza a tüskéit. A kertben lakott, s hívásomra előjött, a kezemből evett, s lábamnál üldögélt. Szelíd volt. Egy nap, mielőtt kismama lett, elköltözött. Ezután már csak a feketerigók és az énekesmadarak maradtak. Szépek az aranytorkú madárkák, de ők nehezen barátkoznak. Egyetlen vágyam, hogy kutyust kapjak. Nem olyan nagyot, csak egy kicsikét, amelyik nem tiporja le a veteményt a kertben. A tanító néni is mondta, jó, ha a gyerekek szeretik az állatokat, mert ez hozzátartozik az érzelmi neveléshez. .. De anyu félti a kertet. Azért nem panaszkodha- tom. Megértőek a szüleim, mert bizonyítványosztáskor megleptek egy barna kis pocokkal. Még igen vad, nem szokott hozzá a simogatáshoz, de én biztosan megszelídítem!... GÁL ETA Kaput nyitott a nagykürtösi (Vel'ky Krtí§) járás Palojtai völgyében épített üdülőközpont, az „Építő“ elnevezésű pionírtábor. Hetven gyermek a vakáció első napján be is költözött. Hamarosan két, további 70-70 fős csoport érkezik. A Járási Építőipari Vállalat, Kétmillió ajándék a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet és a LIAZ nemzeti vállalat üzeme dolgozóinak gyermekei üdülnek majd itt. A Járási Építőipari Vállalat dolgozói két év alatt 5000 óra társadalmi munkát végeztek, Badó János, Bod- zsár Vince, Fekete József, Negyela Antal és Vankó János szocialista munkabrigádjának tagjai figyelemre érdemes munkát végeztek, mert elsősorban nekik köszönhető, hogy idejében, a vakáció első napján kaput nyithatott ez a pionírtábor. Bodzsár Gyula CSAPATUNK JELENTÉSÉBŐL A Zselizi (2eliezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pionírcsapatának tanácsa, mielőtt jelentést küldene, mindenkor rendszeresen értékeli a végzett munkát. Egy hónap eredményeit Pólya Károly igazgatóhelyettes és Drenka Gáborné csapatvezető irányításával mérlegeltük, örömmel állapítottuk meg, hogy a Pionírok Sportligája több ágazatában sikereket értünk el. Laszab Zsolt első, Szántó György második, Sztreda János harmadik helyezést ért el az atléták járási versenyén. Dudás Szilvia hatodik osztályos tanuló magasugrásban 120 cm-es teljesítménnyel szintén első helyezést nyert. A „Partizán-géppuska“ honvédelmi versenyen is jeleskedtek pionírjaink, a fiatalabb lányok, az idősebb lányok és fiúk csoportja bekerült a járási döntőbe. Véget ért a narancshéj gyűjtése, pionírjaink 211 kg szárított narancshéjat gyűjtöttek. Csoportosan az l/A és a IV. osztály tanulói voltak a legszorgalmasabbak, egyénileg Hegedűs Katalin, Géczy Ivetta, Géczy Ildikó. Folytatjuk a papírgyűjtést, eddig 4835 kg papírt gyűjtöttünk. És reméljük, pionírjaink a vakáció idején is szorgalmas gyűjtők lesznek. Majtán Marianna Rejtvényünkben Böszörményi Ilona: ITT A NYÁR című verséből idézünk: Bezárult az iskola Csengettyűző kapuja. A vers folytatását lásd a rejtvényben. Vízszintes: 1. A hidrogén vegyjele. 2. Az idézet első sora. 8. Mutatószó. 9. Fedél. 10. Vissza: fontos táplálék. 12. Pörk. 13. Reá. 14. Londoni képtár (TATÉ). 16. Állam - régiesen. 19. Megszólítás. 20. ötszázöt római számmal. 21. Ilyen kép is van. 23. Női név (ék. f.) 24. Idegen fiúnév. 26. Veszteség (az utolsó betű duplán). Függőleges: 1. Az idézet második sora. 2. Teremt. 3. Eszével felfog. 4. A tantál vegyjele. 5. Vissza: állóvíz. 6. Oktat. 7. Apa törökül. 11. Rádiólokátor. 14. Kopasz. 15. Duplán ütőhangszer. 17 ..... van Leyden, németalföldi festő (LUCAS). 18. Európai folyam (ék. f.) 22. Rá. 23. Nőnemű gyermek. 25. íme. 26. Képző. L. L Beküldendő a vízszintes 2. valamint a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A június 18-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Kosarat ringatva a nyár, jön, jön, a kert fái alatt.“ - 62 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Mosányi Erik, 4. oszt. Kassa (Kosice), Zsemlye Ibolya, 6. oszt. Baka, Tibor Gajdaő, 3. oszt. Komárom (Komárno), Hudák Mária, 7. oszt. Csata (Cata), Pinke Iveta, 5. oszt. Madar (Modrany) ■I wm ■■
