Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-06 / 31. szám
Ján Navrátil-Te hallgass, a te utódod lesz Darwin! - torkolt valaki valakit.- Cseeend! - dördült el az öreg hangja a főin. - Csend legyen, viselkedjetek majmokhoz lton! Ez hatott. A kedélyek átmenetileg lecsillapodtak, mi állt föl:- Nem akarok ember lenni. Majom volt az öreg- im, a szépapám, miért pont nekem kelljen törzsfej- nöm? sáky Pál- Szivemből beszél - dörrentette Bajos, a bőgő. ylinek telhetetlenkedni? Nem elég nektek a ma- íuralom?- Ez az - repült föl egy nagybajuszos cerkóf. - Mi jyunk a teremtés koronái! - mondta pazar pá- szal. - Van ennél több? - pöcögtette le a hamut marjáról egy alatta ülő maki fülébe.- Le kell tárgyalni, meg kell szavaztatni - szólt tzá egy fehérszakállú gibbon, és úgy elterpesz- Jett az ágon, mintha máris egy igazgatói bár- íyszékben érezné magát.- Csend - szólt újra a főnök. - Ide hallgassatok, jyon szép pálya. Kifejlődni, két lábra állni, kés- -villával enni - nagyon szép pálya. Csupa jó item van, figyeljetek. Háborúkat szervezünk, szolgalázadásokat, inkvizíciókat meg eretneklet, magunkra akasztjuk a homo sapiens-cédu- felnéznek majd ránk...- Kik? (Pofon.)- ... feltaláljuk a spanyolcsizmát - csettintett az akasztófát, a pénzt - felragyogtak a szemek -, az atombombát...- Atombombát - ábrándoztak el a többiek.- Hirosimát - skandálták kórusban a hülyébbek -, Hirosimát akarunk...- Lesz, lesz - nyugtatta meg őket a főnök. - Nem lesz az a sapiens annyira sapiens.- Koncentrációs táborokat...- A töbhnejűséget...- Úgy van, a többnejűséget!- A nyárspolgárokat...- A hétvégi házakat...- Gőzgépet...- Maradi! Kommutátormotort!- Szociológiát...- Polietilént...- Azt mindenképpen, polietilént...- Űrhajót...- Az nem jó, nem szeretek repülni...- Hülye...- Az általános hadkötelezettséget...- A könyvelést...- A kettős könyvelést...- A vakbélgyulladást...- A kasszát...- A kasszafúrást...- Azt, a fúrást... ,- Az érettségi bizonyítványt...- A főnöKöt...- A váltóáramot...- Villamosszéket...- Úgy van - dördült el a főnök. - Minden a miénk lesz, a jövő, a jövő... Nos, melyikőtök kezdi? Általános csend. ,- Menjen a maki...- Én nem! Menjen a bőgő...- Te, kitépem a nyelved - ütött egy orángután, és újra elszabadult a pokol. Hatalmas verekedés lángolt fel az óriási mangóliafán, majmok százai vetették magukat a küzdelembe, a főnök gorillái hasztalan igyekeztek rendet teremteni. Az ág, amelyen ültem, nagyot lendült, és én, a majmok rendjének legsilányabbika, lehuppantam a földre. A nagy verekedésben észre sem vették, hogy eltűntem közülük. Az ágak közt pofonok záporoztak. Semmi kedvem nem volt visszamászni a fára. A majmok közé. Megpróbáltam felegyenesedni. A fenekem fájt még egy kicsit, a csigolyám nyikorgott. A szavanna felől biztató szél fújt. Elindultam. /öröset választották, jntött, az ilyen falusi»solyogtak a festőre, nykedett a festékkel, A dáliák hízelegtek A Tüskés Bojtorján kitartóbb volt és vörös színeket kapott. A kicsi Árvácskák körülállták a festőt, és udvariasan köszöntve, meghajoltak. Ez olyan kedvesnek látszott, hogy a festő kislányoknak vélte őket, iük kamatostul jövete néhány napon át denféle árnyalattal énynek mutatkozott ján. Amikor megkér- izínt akar, így válanilyenért köszönetét »re festette a Bojtor- elégedett-e. tudja, kinek mi jár. nincs elég élénk fes- yik olyan virító lesz, ;kor senki sem veszi s az Árvácskák virágait, mint a vidám, szomorú és komoly arcocskákat - kifestette. Az almafa őszre egy tele kosár almát ígért, csak fesse halvány rózsaszínűre. A festő erejét nem kímélve, tetőtől talpig befestette a Fát. Az Orgona arra gondolt, másképp köszöni meg a festőnek, ha nem sajnálja a színeket.- Tavasszal letörheted ágainkat és odaajándékozhatod a menyasszonyaidnak, bocsánat - a menyasszonyodnak, - mondta az Orgona. És minél többet letörsz belőlünk, annál dúsabban virágzunk.- Tapintatlanságodért fehér maradsz - tolta félre a megbántott festő, de húgait gyönyörű színekben részesítette. A pitypangok egy köcsög tejfelt hoztak a festőnek, és a Jázmin csak nézte, a festő mennyi aranysárga festéket ken a magának kiválasztott festékből a pitypangokra. Ahogy a sárga festékkel dolgozott, a festőnek eszébe jutott a Jázmin, aki elsőnek választotta ezt a színt.- Na öcsém, mi van? - fordult gúnyosan a Jázminhoz. - Kevés maradt ebből a festékből, de ha szépen megkérsz, mind neked adom.- Kérni nem kérek - felelte a Jázmin.- Hát ez hogy lehet? - a festő makacsul kezdett haragudni a Jázminra. - Na, rendben van, ha nehezedre esik a kérés, legalább hajolj meg előttem.- Inkább összetörök, de meg nem hajolok - felelte büszkén a Jázmin. A festő dühében sárga festéket fröccsentett a Jázmin szemébe és felkiáltott:- Ki vagy, hogy nem kérlelsz és nem könyörögsz! örökre fehér maradj! Olyan is maradt - a fehér gyenge Jázmin. Hajlítani próbálod - eltörik... BAN PETER fordítása * Mai lett írónő A bogáncs Mint egy középkori lovag, hegyes dárdával fogad. Senki se jöjjön közelebb! Egy ujjal sem érintheted! Szagolni sem szabad! Úgy kell neked! De mikor felissza utolsó sugarát is a nyárnak, zúzmara-páncélja alatt teli kamrákat rejteget jóllakatni cinkét és pintyeket. 'W&fVers a költőről és a versről Minden versnek van egy fedeles kosara, és e kosárban valami, még ö maga sem tudja, mi. így hát a költő se tudja még, mikor felnyitja fedelét. Ám meglehet, jobban teszi, ha a verset elkerüli egy mérföldnyire legalább. Szerencsés volt a pillanat? Felnyitni azt a kosarat? A verset szabadon engedi, a húrokat megpengeti, s most áll a költő védtelen: tövisek közt: mezítelen. Vers a körtefáról Körtefa, körtefa, te Hamupipőke. Finom ujjaiddal csendben morzsolgatod a kiskert agyag át. Kitartóan, mint senki más, ahogyan csak a fák teszik. Bimbóidban rokkák peregnek, szövőszékek szövik a selymet fejkötőnek, sok körtegyereknek. Ennem adj! Innom adj! Zsibong a körtehad. S te szó nélkül nyúlsz le a mélybe. Suhogva, az eső galambjai jönnek segíteni. Lyukak a kenyérben ,,Kenyérbélben lakunk, mi is kenyér vagyunk. Meglásd, észre sem veszed, s teli van velünk a kenyered.“ Mindenik lyuk egy kicsi kamra, illattal teli barlangocska. Boldog száj, mely felnyitja kapuját, szabadon engedi ezernyi illatát. Illatát zsendülő vetésnek, aratásnak és kovásznak, csilingelő napsugarat őrző érett, dús kalásznak. Lyukak a versben: végtelen költemény, mindegyik falatban őket olvasom én. Szeretem a verset. Ha te is szereted, akkor nem unod meg soha a kenyeret. két hónapra jár ki. yan is, aki két hónap annyi sötét arcszínt amit egy siófoki reerez gazdájának, ehát úgy kell, hogy író fölkel reggel hat- s előtt vesz egy-két táptól. Aztán leöblö- /atosan vízzel, ne- ' feketeséget lemos- tiszokréteg ugyanis inát ad a feketeséget óvatosnak lenni •ben. Vigyázni kell i feketedö egyenle- én. Ezt azzal lehet ni, hogy a második f délben veszünk, iyobb a nap ereje, apaszkodjunk, amit . Ez a feketedö úgy forgatják rajta a feketeségi jelöltet, mint a pecsenyét a túz fölött, vigyázva arra, hogy éppen annyi ideig legyen kitéve a napnak, mint a melle vagy egyéb részei. Mert szép, ha egyéb részei is megfeketednek. Ajánlatos csónakba feküdni', a csónak ring a vízen, a nap süt, a bőr feketedik. Az egész eljárást négy órakor meg kell ismételni, s hatig a délutáni nap süt a feketedőre. Lehet kenekedni is. Vazelinnal, glicerinnel, bajuszpedrővel, mindenfélével Legjobban a mindenféle hájjal megkent emberek feketédnek. Feketedés, alatt a fejet is ki kell tenni a napfénynek. Úgy sincs benne semmi, hadd desztilálódjék. A feketedés legérdekesebb része, éjszaka van, amikor a bőr elkezd feszülni a feketedö testen. Ilyenkor az az érzése, hogy csakugyan - nem metaforice - nem fér a bőrébe. De ez csak érzés. A bőr több helyen felreped ugyan, de végeredményben az ember benne marad. Csak aludni nem tud, nem a jó istennek sem, mert a bőr nemcsak reped, hanem visz- ked is. És van egy babona a fekete bőr közt, hogy vakarni nem szabad, mert akkor lehámlik. Ez csak babona, mert másnaptól a bőr mégis lehámlik, éspedig szép nagy darabokban hagyja el, felmondás nélkül, tulajdonosa testét. Ez sincs fájdalom nélkül. így megy ez egész augusztusig. A feketedö feketedett. De augusztus elején két házbért kell kifizetni, a nyáralattit és az otthonit. Ettől aztán mindenki egészen megfeketedik. MIKOLa ANIKÓ fordításai MARIÁN MINAROVIŐ illusztrációi Ján Navrátil kivételes jelenség a szlovák irodalomban. Nemcsak azért, mert rendkívül termékeny - aránylag rövid írói pályáját tucatnyi verseskötet és prózai mű jelzi - hanem főként azért, mert a lehető legnehezebb utat választotta: a tizenéveseknek ír. Annak a korosztálynak, amelyik már önmaga választja meg olvasmányait és rendkívül szigorú bírálónak bizonyul. Ján Navrátil könyvei igen népszerűek az ifjúság körében és nemcsak kalandregényeinek van lelkes olvasótábora, hanem versesköteteinek is. Költészetének ereje a témaválasztás változatosságában és ötleteinek gazdagságában van. Lenyűgöző erejű képekkel és jó formaérzékkel vezeti olvasóját a szonettől a kötöttség fokozatain át már-már a szabadversig, a tárgyi költészettől az elvont gondolatiságig. Gyermeknek és felnőttnek egyaránt élvezetes olvasmány Navrátil legújabb verseskötete is, a Z hliny a rosy (Agyagból és harmatból). Ebből a kötetből választottunk ki egy csokornyi verset. - m -
