Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-06 / 31. szám
Több mint 15 millió korona értékű készterméket tartanak itt raktáron (mm NEM [LÉG Oknyomozó útra indultam a közelmúltban a bútoripar berkeibe, a gyakran tapasztalhatóan gyönge minőség okaira kerestem a választ. Mint rövidesen kiderült, nem a legjobb irányt választottam, amikor e alapvető kérdésre kapható válasz lényegét csupán a késztermék előállítójánál kerestem. Az útbaigazítás, amit szerencsére elég korán kaptam ahhoz, nehogy elhamarkodott következtetéseket vonjak le az addig látottakból és hallottakból, egyértelműen a nyersanyag-feldolgozó iparágba vezényelt. így jutottam el a zarnovicai furnérgyárba is, ahol a fa- feldolgozásnak már sokéves hagyományai vannak. Izgalmasnak ígérkezik a jövő is, hiszen összegére nézve itt egyedülálló beruházással egy új és nagyon modem termelőrészleget építenek, ahol nemcsak a meglévő termékeket szeretnék nagyobb tételekben gyártani, hanem egészen új, nálunk eddig ismeretlen furnértípusokkal kívánják a bútoripart is meghódítani. Eddig minden rendben is lenne, hiszen az igyekezet dicséretre méltó. Valóra váltásáig azonban mégis jobb lesz, ha óvatosan bánunk a dicsérő jelzőkkel. Aggályaim bizonyítására csupán annyit, hogy az új részleg építésével kapcsolatban már ma is sok a probléma. Igaz, egyelőre az építőknek köszönhetően merültek föl a nehézségek, s ezeket a lassú munkaütem szülte, s az eddigi lemaradás több éves. S e pontnál kapnak létjogot aggályaim, mert aligha mérte föl valaki, hogy a múló évek során mennyit változik majd a piac igénye, s eladható lesz-e még akkor is az itt készülő termék, vagy elfekvő készletként porosodik a raktárakban, beláthatatlan ideig. Nézzük csak sorjában, miről is van szó. Elsősorban arról á 12 millió négyzetméternyi furnérról, amit itt a meglévő gépsorokon gyártanak évente. Viszonylag bő választékban állítják elő ezt az árut, hiszen a szeletelő gépek kései 15 fafajtát dolgoznak föl. Azt, hogy milyen arányban, melyik fajtából mennyit, már a terv diktálja, amiről jogosan feltételezzük, hogy egy megfontolt termelési stratégia alapján született.- A mi esetünkben, sajnos, nem így van - mondja Milan Andrásik mérnök, a gazdasági részleg vezetője. - Vegyünk egy példát. A ten/ előírja számunkra bizonyos mennyiségű furnér gyártását egy meghatározott fafajtából. Ehhez, persze, az kellene, hogy összhangban a tervvel érkezzenek a feldolgozandó farönkök is. E téren viszont már komoly eltérések mutatkoznak. Egy tavalyi példát említenék: külföldről érkezett például a Kotto nemesfa-fajta is, ami azonkívül, hogy fölöttébb drága, gyorsan veszít a minőségéből is. Erre a szállítmányra azonban egyáltalán nem számítottunk, de amikor mintegy 880 köbméternyi halmozódott föl belőle a lerakaton, nem volt mit tenni, hozzá kellett látnunk feldolgozásához. Viszont, amíg ezzel a feladattal voltunk elfoglalva, addig a megrendelések szempontjából fontosabb munka állt. Gondolom, mindenki tisztában van az ilyen eljárások következményeivel. Mit tesz például a bútoripar, ha kénytelen megvásárolni a kevésbé keresett furnér- típusokat? Mivel raktáron itt sem tarthatják, természetesen föl-földolgozzák. Majd a készterméket piacra dobják, mert ezt diktálja a rend. Csakhogy az áruházakban már vásárlók találkoznak az elképzeléseiktől távol álló bútorokkal, amelyeket gyakran jobb híján kénytelenek vagyunk megvásárolni, közben szidva a bútoripart. Haragúk részben mégis célját téveszti, hiszen mint látható, a bajt teljesen máshol idézték elő, mégpedig egy rosszul összehangolt nyersanyagmegrendelési és termelési tervvel. Aki ismeri a zarnovicai furnérgyár gazdag termékskáláját, az eset fölött csak legyin- tene egyet, hiszen amit ezen az üzleten veszítettek, azt gazdagon pótolhatják egy másik, keresettebb termékkel. Igen ám, de melyik legyen az. Számításba minden bizonnyal csak olyan termék jöhetne, amelynek esetében szervesen összefügg a termelő szándéka a megrendelők igényeivel. Vessünk most egy pillantást Milan Andrásik mérnök segítségével a hajlított furnérlemezek gyártására.- A bútoripar napi 10 köbméternyi hajlított furnérlemezre kötött velünk szerződést, a gépsorainkon viszont 14 köbmétert tudnánk naponta legyártani. A termelési tervünk is a gépek teljes kihasználását írja elő, de mi nem tartjuk ésszerűnek, hogy raktárra termeljünk. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy ha egy köbméter ebből a fajta termékből 5900 koronába kerül, akkoi a havi kiesés félmillió korona körül mozog. A rossz mi nöségű tervezés iskolapéldájaként az itt tapasztaltak nyomán mégsem ezt az esetet tüntetném föl. Sokkal figyelmeztetőbb, s tüneteiben veszélyesebb a burkolt farostlemezek és a konstrukciós elemek gyártásának esete. Az Milan Andráéik mérnök (A szerző felvételei) utóbbira például pillanatnyilag egyáltalán nincs kereslet. A burkolt farostlemezekre is csak néha akad megrendelő. A gépsorok mégis megállás nélkül termelnek, mert az üzem szemszögéből ez az egyszerűbb megoldás. De milyen áron?- Nagyon magas áron. Pillanatnyilag például több mint 15 millió korona értékű terméket tartunk e két fájtából raktáron. Ez körülbelül az öt hónapos termelésünkkel azonos mennyiség. Ma már annyira feszült itt a tárolási helyzet, hogy a termékek egy részét kénytelenek voltunk Zvo- lenba szállítani. Kereken 1200 köbméternyit kellett ilyen távolra utaztatni, ami ugyancsak nem volt olcsó. A szállítási költségek kereken 70 ezer koronát emésztettek föl. Ha lett volna megrendelő, szívesen szállítottuk volna akár házhoz a lemezeket, sajnos, senki sem jelentkezett. Ami a legrosszabb, az udvaron tárolt termékek lassan, de biztosan tönkremennek a változó időjárás következtében. A hagyományos raktárcsarnokban kitárulkozó kép megdöbbentő látvány lehet, főleg a tűzbiztonsági előírásokban jártas szakember számára. Mennyezetig tornyosulnak a lemezek, átjáró utakat köztük alig hagytak. Ha itt tűz keletkezne, többek egybehangzó véleménye szerint elfojtani még szentelt vízzel sem lehetne. Erre már az idén volt is az üzemben bizonyíték. Szerencsére nem a raktárban ütött ki a tűz; a részleg, amelyet megtisztelt látogatásával, percek alatt porrá égett. A rövid időn belül megérkezett tűzoltóknak már nem sok munka maradt.- Lehetséges, hogy az itt uralkodó állapotról ne tudna az frányító fölöttes szerv?- Már hogyne ismernék bajainkat- mondja Vladimír Herko mérnök, az üzem igazgatója -, amikor a termeléssel kapcsolatos utasításokat is tőlük kapjuk. A visszajelzés is megvan, hiszen mi is csaknem naponta járunk a vállalati igazgatóságra kérelmeinkkel, hogy vessenek már véget végre ennek a fejetlenségnek. Sőt, lehetetlennek tartom azt is, hogy az itteni nehézségekről ne tudnának legfelső gazdasági irányító szervünknél, Szlovákia Iparügyi Minisztériumában. Azt már viszont kevésbé értem, hogy ott miért nem születik végre határozott utasítás, ha a helyzet megoldására az alsóbb fokú irányító szervek eddig képtelenek voltak. xxx Mert erre jómagam is kíváncsi voltam, halasztás nélkül magyarázatot kértem a minisztérium illetékes osztályáról. Másnap megérkezett a válasz is: ,,Az önök által vázolt helyzet tüzetesebb kivizsgálást igényel. Ha valósnak bizonyul, mindent megteszünk a változás érdekében. Még a holnapi nap folyamán, azaz 1982. május 5-én külön szakcsoportot neveztünk ki a fölöttes szerv, a zvoleni Bucina vállalat szakembereiből, hogy az ügyet fölülvizsgálják, s olyan döntéseket hozzanak, amelyek a javulást szolgálják. Egyidejűleg utasítjuk a zvoleni Buőina vezetőségét, valamint a Zilinai Fa- és bútoripari Tröszt vezérigazgatóját, hogy a zamovi- cai furnérlemezgyár ügyében tett intézkedésekről önöket is tájékoztassák.- Aláírás Michal Jaké mérnök, főosztály- vezető.“ A válasz tehát megnyugtatóan gyorsan érkezett, ami viszont kevesebb okot ad nyugalomra, az az, hogy mint az a válaszból is kiderül, a minisztériumban nem is tudtak a visszás helyzetről. Több mint két hetet vártam türelemmel a válaszra, gondolván, ennyi idő minden bizonnyal még a hozzáértő szakembereknek is kell, hogy e szövevényes ügynek a végére járjanak. Vladimír Herko mérnök azonban teléfonon üzenetet hagyott számomra. Kéri, „darázsfészek“, amibe nyúltunk, ha lehet, ne bolygassuk még jobban a kedélyeket. Miután türelmem elfogyott, ismét a minisztériumhoz fordultam válaszért. Most viszont, meglepetésemre, már válaszra sem méltattak. Azóta is mintha csak falat vontak volna maguk köré az illetékesek, tehetetlen megtudni többet az itt leírtak1 nál. S így csaknem negyedévvel a zarnovicai látogatásom után, ma sem vagyok tájékozottabb. KESZELI BÉLA VIRÁGERDÖ 0L0M0UCBAN Úgy hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy Olomouc a virágok városa. Hortenziákkal és magnóliákkal díszített sétányainak Szocsiban százszínű virágágyainak Drezdában, hatalmas rosariumának pedig csak Bulgáriában van párja a közelben. Július első felében azonban elsősorban azok látogattak el a virágkiállításáról híres morva városba, akik a szépség, a szerelem és a barátság jelképének a rózsát tartják, s ha gratulálnak, akkor rózsával, mert nekik is ez a legkedvesebb viráguk. Rózsavallomás. Ez lett a neve a kétévenként megrendezésre kerülő rózsaki- állitásnak, amely idén is nagy sikert aratott a látogatók körében. Már az első napokban több mint tízezren tekintették meg ezt a nem mindennapi virágkiállítást, amelyen a fekete és a sötétkék kivételével a színskála összes árnyalata fellelhető volt. Az olomouci rózsakertben ugyanis 14 ország 380 féle rózsája bont szirmot, köztük a leghíresebb hazai, NDKbeli, szovjet, dán és nyugatnémet rózsatermesztők virágai. A kiállítás “rendezői még egy érdekes adattal szolgáltak: Nagy-Britannia és Nyugat-Németország után Csehszlovákia a 3-ik helyet foglalja el a világban az egy főre jutó rózsabokrok számát tekintve. Ezek szerint nálunk sem a szegfű, sem a tulipán, de még a gerbera sem veszi fel a versenyt a rózsával. Ha Flóra, akkor Olomouc, állítja a virágkiállítások rendszeres látogatója, s bizonyára azért, mert a bratislavai Flórától eltérően az olomouci januártól decemberig tartja nyitva kapuit. Észak-Morvaor- szág jellegzetes történelmi városában ugyanis az év minden hónapjában új látnivaló várja a virágszeretö turistákat. Egyszer tulipánok, máskor orchideák, megint máskor gladiolusok és georginák nyílnak a pavilonokban. A 47 hektárnyi területen természetesen évelő növények, bokrok és díszcserjék százai teszik szebbé a kiállítást, amelyen a mediterrán és a trópusi övezet növényvilága is megtaA virágok mellett Ludmila Procházková alkotásai is nagy tetszést arattak a látogatók körében (Jirí Frait felvétele) lálható. Buja kúszónövények, pálmák és nagy kelyhű tavirózsák is láthatók a két évvel ezelőtt botanikus kertnek kinevezett virágkiállításon, amelyről a kaktuszok sem hiányoznak. Ez idáig egy helyen sosem láttam ennyit ebből az igénytelen, ugyanakkor pompás színekben virágzó növényből, mint Olomoucban, hiszen itt pontosan 550 féle van belőlük. Az idei rózsakiállitást, amely július 9-től 18-ig tartott, a Cseh Kertbarátok Szövetsége azzal is népszerűsítette, hogy a látogatók naponta három előadást hallgathattak végig a rózsatermesztés egy- szeregyjéröl, s a helybeli Rosa klub szakmai tanácsadói készségesen adtak választ a hazai és a külföldi érdeklődők kérdéseire. A rózsakiállítás rendezői még egy kellemes meglepetéssel szolgáltak. A G és a H pavilonban ugyanis hazai keramikusok műtárgyait is bemutatták. Számomra a legnagyobb élményt Ludmila Procházková kerámiái jelentették, mert ez a tehetséges fiatal olomouci iparművész minden alkotásával érzékeltetni tudta az ember és a természet szoros kapcsolatát. Sz. G. L. újs 6 1982. VI
