Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-30 / 30. szám

Vasárnap 1982. augusztus 1. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.08, nyugszik 20.14 Közép-Szlovákia: 5-16, nyugszik 20.22 Nyugat-Szlovákia: 5.24, nyugszik 20.30 órakor A HOLD kel-18.10, nyug­szik 1.58 órakor , Névnapjukon szeretettel köszöntjük BOGLÁRKA és BOZIDARA nevű kedves olvasóinkat • 1562-ben halt meg Virgil SOLIS német festő, rajzoló, réz- és fametszó (szül. 1514) • 1832-ben született BAK- SAY Sándor magyar író, mű­fordító (t 1915). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOVJET NÉP NAGY CSALÁDJÁNAK EREDMÉNYEI PÉK VENDEL ÍRÁSA A BÍRÁLAT ÉS AZ ÖNBÍRÁLAT JOZEF POLAKOVlC CIKKE AZ IGYEKEZET NEM ELÉG KESZELI BÉLA ÍRÁSA KYSUCAI VÁLTOZÁSOK NÉMETH JÁNOS RIPORTJA A FÖLD EMBERE GAZDAG JÓZSEF ÍRÁSA JALTA-NEM VITA TÁRGYA M. CSERNUSOV CIKKE KÉK FRAKK VÉSZI ENDRE NOVELLÁJA V (ÓSTK-felv.) Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll „AZ AKKOR ..." Az élelmiszerboltból ha­zafelé jövet előttem haladt egy 4-5 éves kisfiú a ma­májával. A gyerek éppen lenyelte az utolsó falat cso­koládét, s kérlelni kezdte az anyját, adja neki a követ­kezőt.- De kisfiam, az holnap­ra lesz. Persze, a lurkó nem hagyta annyiban: neki most kell. Mert egy csokoládé kevés egyszerre (evés köz­ben jön meg az ember ét­vágya). Sírni, ordítani kez­dett. 'Az anya még próbál­kozott a lebeszéléssel:- Egy napra elég ennyi csokoládé. Sőt még ennyit se szabadna megenni’egy ilyen kisfiúnak.- De nekem még kell! - kiabálta a gyerek. Mit is lehet ilyenkor ten­ni? Az anya kihalászta tás­kájából a másik csokit és csemetéje kezébe nyomta. Az pedig vígan látott neki újra a falatozásnak. Rá se hederített anyja teddö szavaira.- Kíváncsi leszek, mi lesz holnap, ha megint cso­kit fogsz kérni, s én azt mondom: nincs.- Majd veszel - jelentet­te ki határozottan a kis ne­buló. Az anya már nem is foly­tatta tovább. Tudta, felesle­ges. Valóban kénytelen lesz másnapra is előterem­teni a sötétbarna finomsá­got. Mert hát ezek a mai gyerekek... Akaratlanul is Petőfi so­rai jutnak eszembe Az apostolból: Nesze, fiam, nesze E kis darab kenyér, egyél, Edd jóízün, ez a végső darab, Holnapra szántam s ha most megeszed, A jó ég tudja, holnap mit eszel. S eszembe jutnak nagy­mamám szavai is, amikor gyermekkoráról mesélt. Ha úgy találta, hogy unokái pazarolnak, válogatnak, mindig elmondta, mennyire örült ő az öt testvérével együtt, ha néha nagyobb darab kenyeret kaptak a szokásos adagnál. S hányszor mondták a szü­leik sóhajtva, amikor ők es­te enni kértek: a kenyerke már alszik, aludjatok ti is, majd reggel, ha felkelünk... Nemcsak nagyszüleiek, hanem szüléink is szomorú epizódokat tudnak felhozni gyermekkorukból. S ha jól meggondolom, nekünk, a mai huszonéveseknek is lesz még mondanivalónk gyermekeink számára. Emlékszem, milyen pon­tosan osztotta idősebbik nővérem négyfelé az egy darab csokoládét vagy egy zacskó cukorkát. S eszünk­be sem jutott azzal előállni, hogy még kérünk. A cipő­ket, ruhánkat se tettük tönkre, mert az kellett még a kisebb testvérnek, holott mi is a nagyobbiktől ,,örököl­tük“ már. S biciklink se volt, sem beszélő hajas ba­bánk. .. Hiába, más világ van már - szoktuk mondogatni. Az utóbbi években ugrás­szerű a fejlődés, rohamo­san nőnek az igények is. De nagyon kíváncsi va­gyok: a mai gyerekek, a mi gyerekeink, hogy fognak mesélni majd gyermekko­rukról a mi unokáinknak. IIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllllllllH IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács belkereskedelmi törvényei jelentős jogkört biztosítanak a nemzeti bizottságoknak és felelősséget ruháznak rájuk a közellátás színvonalával és a kereskedelem tevékeny­ségével kapcsolatban. Az emberek gyakran joggal bírálják a kereskedelmi szervezeteket és a nemzeti bizottságokat a kereskedelmi hálózat megosztása, az eladás színvonala és a nyitvatartási idő miatt. A nemzeti bizottsá­goknak teljes mértékben élniük kell törvény­adta jogaikkal és határozottabban kell megoldaniuk ezeket a problémákat. Számos gond abból ered, hogy a termelők nem telje­sítik feladataikat és alacsonyabb a kereske­delmi szervezetek munkájának színvonala. Különösen a városi és a helyi nemzeti bizottságoknak kell az eddiginél következe­tesebben és nagyobb mértékben betölteniük ellenőrző szerepüket a kereskedelmi szerve­zetekkel és az üzletekkel szemben a közellá­tás területén, gondosan figyelemmel kell kí­sérniük az ellátás színvonalát, az áru minő­ségét, és választékát, törődniük kell fizzál, hogy az emberek munka után bevásárolhas­sanak, fokozni kell az áru eladást a nagyüze­mekben. Fejleszteni kell az eladás kulturált­ságát. Elvárjuk, hogy a folyamatos ellátás - fő­ként a gyümölcs- és zöldségellátás - fejlesz­téséhez nagyobb mértékben hozzájárul a nagy- és a kistermelőknek a piacokon való közvetlen árueladása. A nemzeti bizottsá­goknak aktívabban kell megteremteniük a feltételeket a kisállattenyszétök, a kister­melők szervezeteinek, más társadalmi és érdekképviseleti szervezeteknek és a lakos­ságnak e munkájához, ehhez megfelelő, ki­használatlan telkeket kell kiutalni. Meg kell változtatni a felvásárló és a kereskedelmi szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok gyakran rugalmatlan hozzáállását, gondos­kodni kell, hogy amit megtermelnek, az minél gyorsabban eljusson a fogyasztóhoz. Nem kerülheti el figyelmünket a másodla­gos nyersanyagok gyűjtése és hasznosítása sem. Bár ez fontos feladat, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa is kiemelt, nemegyszer az illetékesek közömbösen kezelik. Más orszá­gokhoz képest hazánkban e nyersanyagok hasznosítása távolról sem éri el a szükséges és a lehetséges szintet. E helyzet javításában pótolhatatlan szerepe van a nemzeti bizott­ságok által irányított lakossági gyűjtésnek. Az intézkedések ellenére az eredmények nem feleinek meg a lehetőségnek. Becslések szerint emiatt évente megközelítőleg 1 milli­árd korona értékkel károsodunk. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott be­számolóból) Négy éve, hogy betölti tiszt­ségét Jarosík Pál, a palásti (Plástovce) Efsz pártalapszer- vezetének elnöke. A faluban szeretik, pedig nem barátkozó természetű. Magáról is ritkán beszél, ha faggatják, mindig másra tereli a szót. Harminc év körüli fiatalem­ber fogadott. Míg hellyel kínált, megpróbáltam kitalálni, ho­gyan került e posztra a mező­gazdasági szakközépiskolát végzett csoportvezető.- Rosszul tippelt. Gépszere­lő voltam, és a katonaságnál a harci feladatok példás teljesí­téséért vettek fel a kommunista pártba. Ráadásul haza is nagy kitérővel kerültem, mert lesze­relés után a szakmában Plzeii- ben dolgoztam. De a honvágy csakhamar visszahúzott, s a szövetkezetben az állatte­nyésztés gépi berendezéseinek karbantartását bízták rám. Azért mondom ezt, mert nem szeretném, ha azt hinné, hogy A BIZALOMÉRT funkcióhajhász vagyok, aki könnyen cseréli szakmáját és munkahelyét. Amikor a pártel­nöki tisztségre javasoltak, becsszóra mondom, meghök­kentem. Sok-sok éjszakát vir- rasztottam át a válasz­adásig ... Igent mondtam, s az évzáró taggyűlésen megválasztottak. Akkortájt nem állt valami jól a szövetkezet szénája, s egye­sek úgy gondolták, miután el­nök lettem, ezután kitárul élőt-. tem a bank, az abrak- és a pótal­katrészraktár ajtaja. Ezért a taggyűléseken számtalan­szor hangoztattam: javítanunk kell a pártmunka módszerein, a kommunistáknak nagyobb felelősséggel kell dolgozniuk, mert a szövetkezet tagsága csak így fogja követni példán­kat. Persze arra is rájöttem, hogy aki az eszmét meggyőző­en akarja hirdetni, annak tanul­nia kell, természetesen maga­HARCOLNI KELL mat sem vontam ki ez alól. Az elvtársak egyéves politikai is­kolára küldtek, ahonnan a to­vábbi munkámhoz biztonságot nyújtó politikai ismeretekkel tértem vissza. Csoda ugyan nem történt, de a tanultakat mind jobban érvényesítettem a munkámban. Megszerveztük a pártcsoportokat, ellenőrizhe­tő feladatok elvégzésével bíz­tuk meg a tagságot, a pártokta­tás keretében nagy súlyt fek­tettünk a kommunisták esz­mei-politikai nevelésére, a szövetkezethez tartozó min­den üzemrészlegen megkezd­tük a személyes agitációt. A rendet, fegyelmet követe­lő pártelnök rangja, tekintélye a közös gazdálkodás hatósu­garába tartozó falvakban, ter­melőrészlegeken napról napra növekedett, senki sem kételke­dett az eredményesebb gaz­dálkodás érdekében hozott in­tézkedések jogosságában, s ez a bizalomnak is a jele.- Meggyőződésem, hogy valójában a pártban bíznak az emberek. Munkám lényege, hogy egy pillanatra se rendül­jön meg a bizalom, ezért na­ponta, újra és újra ki kell érde­melni, harcolni kell érte. Szavait bizonyítja saját éle­te, minden tette, a szövetkezet javuló gazdálkodása, mely - ha nincs olyan arányú száraz­ság - tiszta számlával kezd­hette volna az idei esztendőt. A munkás-parasztfiúból lett szakmunkás a tömegek között nevelődött pártmunkássá. SZOMBATH AMBRUS ÚJ SZÚ 2 1982. VII 3(

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom