Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-18 / 24. szám
/ f ... NA PJAINK TEMAJA: >Z mikroprocesszoros forradalom“ Gyakori beszédtéma napjainkban az a nagy kérdés, hogy mit várhat az emberiség a mikroelektronikától, a mikroprocesszorok látványosiérhódításától, a termelési folyamatok automatizálásától és a főleg a robotizálástól. Olyan újszerű, fejlődésben levő problémák ezek, amelyek megítélésében nagyon eltérők lehetnek az egyéni vélemények. Ám egyre több olyan tanulmány jelenik meg napjainkban, amelyek a jelenségek és tapasztalatok tudományos elemzése alapján igyekeznek objektív képet alkotni a „mikroprocesszoros forradalomban" rejlő lehetőségekről, valamint a további tudományos-műszaki haladással összefüggő társadalmi problémákról. Tény, hogy a tudományos-technikai forradalom fogalmán belül a mikroelektronikai, illetve a mikroprocesszoros forradalom okozza a legtöbb fejtörést nemcsak a technológusoknak és a közgazdászoknak, hanem a politikusoknak és a filozófusoknak is, hiszen .számos emberi-társadalmi kérdést kell mérlegre tenni a mikroelektronika feltételezhető kihatásai alapján. Habár a világ iparilag legfejlettebb álla-1 mai még csak a mikroelektronikai forradalom küszöbén állnak, már eddig is elég sok tapasztalat halmozódott fel az ezzel kapcsolatos problémák tudományos elemzéséhez, a várható fejlődés reális előrejelzéséhez. Amikor azonban a mikroelektronika, az automatizálás és a ro- botizálás távlatait, főleg e folyamatok társadalmi vonatkozásait és kihatásait vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az adott társadalmi rendszerek konkrét feltételeit és viszonyait sem, amelyek között ezek a folyamatok hatnak. Ezért - különösen a várható fejlődés mérlegelése szempontjából - szigorúan külön kell választani a mikroelektronikai forradalom problémájának az elemzését a tőkés és a szocialista társadalom feltételei között. Ez a szükségszerű különválasztás e két társadalmi rendszer alapvetően eltérő politikai, gazdasági és társadalmi felépítéséből következik, tehát törvényszerű, ám ugyanakkor összehasonlítást is jelent, s általánosítható tapasztalatok és tanulságok levonásához vezethet. BARÁT VAGY ELLENSÉG? Ami az iparilag fejlett tőkés államokat illeti, itt a jelenlegi időszakban főleg arra a kérdésre keresik a választ, hogy a mikroelektronika és az erre kapcsolódó műszaki fejlődés - egyéb gazdasági és / társadalmi okok mellett - milyen mértékben „bűnös" a munkanélküliség katasztrofális növekedésében. Ezt a „bűnösséget“ számos konkrét adat tanúsítja, ezért reálisan állapítja meg a Welt der Arbeit, az NSZK Szakszervezeti Szövetségének a lapja, hogy „az utóbbi 30 év alatt egyik évtized sem kezdődött a műszaki sikerektől való olyan nagyarányú félelem légkörében, mint a mostani... Az emberek féltik a jövőjüket, biztonságukat, életszínvonalukat, munkahelyüket“. Ez a félelem nem indokolatlan, ugyanis a mikroelektronikára épülő műszaki haladás olyan helyzetet teremtett a tőkés világban, amelyben az extraprofit eléré- • sére irányuló törekvések szükségszerűen a munkahelyek tömeges felszámolásához, s a munkanélküliek táborának rohamos növekedéséhez vezetnek. Különösen nagy szerepet játszanak ebben a folyamatban a robotok és a manipulátorok, amelyek főleg a nagy sorozatú termelésben, például az autógyártásban váltják fel az emberi munkaerőt. A szovjet MEMO folyóiratban összefoglalt adatok szerint az Egyesült Államok legnagyobb gépkocsigyártója, a General Motors egyesülés 1980-ban 150 hegesztörobotot alkalmazott, ami ezen a szakaszon 70 százalékos bérköltség-megtakarításhoz vezetett. Itt a robotok és a manipulátorok számát 1990-ig 13 ezerre tervezik növelni. A detroiti Chrysler cégnél 128 hegesztőrobotot alkalmaztak, amelyek egyenként 3—4 hegesztőmunkást helyettesítenek. Az előrejelzések szerint az Egyesült Államok gépkocsiiparában 1985-ig 128 ezer munkahelyet szüntetnek meg, ami az ágazatban foglalkoztatott dolgozók 18 százalékát képezi, 1990-ig pedig a szak- tr szervezeti közgazdászok véleménye szerint a robotizálás a felére csökkentheti ÚJ SZÚ az ezen a szakaszon alkalmazott dolgozók számát. A mikroelektronizálás azonban más területekre is kihat, s mindenhol csökkenti a foglalkoztatott dolgozók számát. A te- 1982. VI. 18. levíziós készülékeket gyártó japán cegek I. Történelmi tanulságok például 25 százalékkal csökkentették munkásaik létszámát, s a svájci óragyár- f tó szakmunkások 20-30 százaléka veszítette el a munkahelyét a mikroelektronizálás következtében. A'nyomdaiparban is nagyot változott a helyzet, ahol az új technológiai eljárásokkal összefüggésben csupán a New York Times' kiadásánál 800-ról 300-ra, vagyis több mint 60 százalékkal csökkentették a nyomda- technikai dolgozók számát. A foglalkoztatottak számának állandó csökkenése tehát olyan általános jelenség, amellyel a tőkés világnak szembe kell néznie. Egyes angol közgazdászok szerint az 1980-tól 1990-ig terjedő időszakban az alapvető ágazatokban 15-30 százalékkal fog csökkenni a foglalkoztatott dolgozók száma, s a csökkenés üteme attól is függ, hogy a szakszervezeteknek milyen mértékben sikerül lefékezniük ezeket a folyamatokat. ELMÉLYÜLŐ ELLENTMONDÁS A termelési folyamatok automatizálása természetesen csupán az egyik okozója és forrása a munkanélküliség rohamos növekedésének a tőkés világban. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy a foglalkoztatottság elsősorban azokban az iparágakban és szakmákban csökken, amelyek a mikroelektronika vonzáskörébe kerültek. Az is tény, hogy a mikroelektronika térhódítása tovább folytatódik a terciális szférában, vagyis a szolgáltatások területén is, amelynek eddig fontos szerepe volt az anyagi javak termelésebén feleslegessé váló munkaerő foglalkoztatásában. E jelenségek nyugati értékelésében egyaránt előfordulnak borúlátó és derülátó vélemények. Az optimisták úgy vélik, hogy csak átmeneti nehézségekről van szó, mert a mikroelektronika egyre sokoldalúbb alkalmazása ugyanannyi új munkahelyet is biztosit, mint amennyit megszüntet. Abból indulnak ki ugyanis, hogy miközben a munkanélküliség állandóan növekszik, egyes szakmákban, például programátorokból, az automata- rendszerek műszaki tervezőiből, az ezeket üzemeltető és karbantartó szakmunkásokból jelentős és növekvő hiány mutatkozik. Ez az optimista szemlélet azonban a féligazságot sem közelíti meg, egyrészt azért, mert nagyságrendi különbség van a munkanélküliek létszám- növekedése és az említett munkaerő- kereslet között, másrészt pedig azért, mert ez az átállás a szükséges műszaki, matematikai és egyéb ismeretek, adottságok hiányában nem olyan egyszerű, ahogy azt egyesek elképzelik. Különösen azok számára nem, akik olyan szakmákban váltak egyszeriben szükségtelenekké, amelyek tökéletes elsajátítására fél életükön át készültek - szerszámgépkezelők,, hegesztők, gyors- és gépírónök stb. -, amelyekben nagy szakmai gyakorlatra tettek szert, s mindez egyszerre értelmetlenné válik a számukra. így aztán nem marad más hátra, mint a szakszervezetekben rejlő csekély lehetőségek kihasználása a műszaki haladás elleni harcra. Mindez azonban kísértetiesen hasonlít a több mint száz évvel ezelőtti eseményekre, amikor az ipari forradalom kezdetén a munkások fapapucsaikkal próbálták szétverni az ellenségüknek vélt, gőzzel hajtott gépeket, ugyanúgy féltették a kenyerüket tőlük, mint a nyugati világ mai munkása a mikroprocesszoros vezérlésű automatáktól. Ez a történelmi összefüggés és tanulság világosan bizonyítja, hogy a munkások és egyéb alkalmazottak számára nem a műszaki haladás jelenti a veszélyt, hanem az extraprofitért folyó hajsza, maga a tőkés társadalmi rendszer. Az a tanulság is levonható ebből, hogy a tőkés társadalom fejlődésében most egy olyan szakasz kezdődik, amelyben a mirkoprocesszoros forradalom egy új minőségű ellentmondást idéz elő, melynek döntő szerepe lesz az egész emberiség további sorsának alakulásában. A „JAPÁN CSODA“ HÁTTERE Az egész kérdés bonyolultságát a nemzetközi gazdasági viszonyok is fokozzák. A termelés műszaki színvonalában .megnyilvánuló növekvő különbségek tovább mélyítik a szakadékot az iparilag fejlett tőkés államok és a fejlődő országok között, ami újabb kérdőjeleket tesz fel az „új világgazdasági rendről“ folytatott vitákban. A mikroprocesszoros forradalom emellett alapvető változásokat idéz elő a vezető tőkés országok egymáshoz fűződő viszonyaiban, s ezek kölcsönös gazdasági kapcsolataiban. E rendkívül bonyolult és beláthatatlan területnek van egy nagyon különleges jelensége, amit okvetlenül ki kell emelni, éspedig a közismert japán gazdasági és technológiai előretörés, az ún. „japán csoda“, melynek elemzéséből nagyon érdekes következtetéseket lehet levonni. A japán mikroelektronikai és külkereskedelmi expanziónak nagyon sok okozati összefüggése van, s a történelem itt is segítségünkre lehet ezek megértésében. Arról van szó, hogy amikor valamely történelmi korszakban egy-egy állam vagy államcsoport gazdasági és műszaki-technológiai vonatkozásban az élvonalba került, azt rendszerint helyi földrajzi-gazdasági adottságainak, saját természeti kincseinek köszönhette. így teremtette meg a szén és a vasérc Anglia kiváltágos helyzetét az ipari forradalom kezdetén, az Egyesült Államokat pedig a bőségesen csurgó pennsylvaniai olaj emelte az élvonalba a benzinmotorok korszakában. Mint tudjuk, a tudományos-technikai forradalom új időszakában a műszaki A niznái Tesla Orava konszernvállalatban az idén 1480 darab SM 7202-es alfanumerikus kljelzőberendezést gyártanak az. elektronikus számitógépekhez. A kijelzőberendezés billentyűzetével közölt adatok a képernyőn való megjelenés alapján rendezhetők, s ezek végleges formájukban rögzítődnek a kijelző memóriaegységében. Az árvái vállalatban gyártott kijelzöberende- zés nemcsak az RPP 16-os folyamatszabályozó számítógéphez csatlakoztatva alkalmazható, hanem a KGSY-országokban kifejlesztett kisszámítógé- pek egységes rendszerében is. A felvételen Zuzana Vrábl’ová működésbe hozza az alfanumerikus kijelzőberendezést (A ŐSTK felvétele) fejlődés és a gazdasági növekedés legfontosabb forrása és tényezője maga az ember. Ha tehát Japánban kimagasló eredményeket érnek el ebben az időszakban, akkor bizonyára a japán emberben, vagyis a történelem folyamán a földrajzi, gazdasági és társadalmi körülmények hatására kialakult, s a japán iskolainevelési rendszerben jelenleg is tudatosan formált ún. japán mentalitásban kereshetjük e sikerek forrásait. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a japán tőkés érdekeltségek és a befolyásuk alatt álló állami vezetés rugalmasan felismerte a nagy történelmi lehetőség kínál- kozását, s minden lehetséges eszközzel támogatta a korszerű műszaki irányzatok fejlesztését a japán iparban, különösen a mikroelektronika és a robottechnika területén. A japán mikroelektronikai és robot- technikai előretörés okait vizsgáló tanulmányok az első helyen emelik ki a japán dolgozók helyzetét és a munkához való sajátos viszonyulását. Tény, hogy a japán dolgozók - az amerikai és a nyugat-európai dolgozóktól eltérően - rugalmasabban tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez és követelményekhez, vagyis nagyobb hajlandóságot mutatnak szakmájuk és munkabeosztásuk megváltoztatására, s ezzel összefüggésben a magasabb szintű szakképzettség elérésére a vállalat keretein belül, ha ehhez a munkaadó megfelelő feltételeket biztosít. A munkaviszony területén ható sajátos japán hagyományok - amelyek gyökerei a feudalizmusban kereshetők - mindezt jelentős mértékben elősegítik. A japán munkások tehát nem félnek „annyira“ a robotok térhódításától, mint amerikai és nyugateurópai társaik. Az államilag támogatott japán tudományos-műszaki fejlesztés és a világpiaci versenyben érdekelt nagyipar nagy erőfeszítéseket tesz abban az irányban, hogy a robotokat - amelyek aránylag még mindig drágák - be tudják illeszteni a jövedelmezőség követelményrendszerébe. El akarják érni, hogy a robotok alkalmazása nélkülözhetetlen feltétele legyen a gazdaságos vállalkozásnak és termelésnek, ezért a kisebb vállalatok számára még a robotkölcsönzés rendszerét is megteremtették. Ma már eléggé világosan kirajzolódik Japán jelenlegi és várható szerepe a nemzetközi tudományos-műszaki haladásban és a világgazdasági fejlődésben. Azt nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy milyen potenciális tartalékok rejlenek e különleges japán „természeti kincsben“, hogy milyen méretekig terjedhet a japán dolgozó társadalmi helyzetének kiaknázása, tény azonban, hogy ez a belső mikroelektronikai térhódítás a külkereskedelmi expanzióval társulva nem csekély gondot okoz a nyugat-európai és főleg az amerikai versenytársaknak. Bármilyen méretű is lesz, az már ma is észlelhető, hogy a végletekig elmélyítheti a műszaki fejlődés és a foglalkoztatottság közötti ellentmondást az iparilag fejlett tőkés országokban, s rövid időn belül jelentős változásokat idézhet elő nemcsak a vezető tőkés államok eddigi gazdasági és tudományos-műszaki jellegű rangsorolásában, hanem azok kölcsönös gazdasági kapcsolatainak egész rendszerében is. Az említett jelenségekkel behatóan foglalkoznak a tudósok és a kutatók a világ számos országában. A „mikroelekt- "ronikai forradalom“ problémája a szocialista országokban is fennáll, de egészen más össszefüggésekben. A szocialista tervgazdálkodás feltételei kizárják, hogy a tudományos-műszaki haladás ellentétbe kerüljön a dolgozók alapvető érdekeivel, sőt teljes mértékben ezeket az érdekeket szolgálja. A szocialista társadalmi rendszerben ezért korlátlan lehetőségek vannak a tudományos-mű szaki haladás vívmányainak ésszerű és társadalmi szempontból hasznos érvényesítéséhez, I beleértve a mikroprocesszoros automatizálást és a robottechnikát. A KGST- országok a jelenlegi időszakban a szocialista gazdasági integráció lehetőségeit is kihasználják arra, hogy a mikroelektronika segítségével további eredményeket érjenek el a társadalmi munkatermelékenység és a gazdasági hatékonyság növelésében, s szoros együttműködésben törekednek az ehhez szükséges anyagi-műszaki, szervezési és káderfel- tételek kialakítására. MAKRAI MIKLÓS Következik: II. Társadalmi érdekek szolgálatában
