Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-11 / 23. szám

ÚJ szú 17 1982. VI. 11. TUDOMÁNY : 6 TECHNIKA A képmagnók tipikus belseje. A kép közepén jól látható a dob, amelyben a videofejek foglalnak helyet Régi, mégis új Japánban elkészült a Shin Aitoku Maru, egy leendő új teherflotta első hajója, melynek tagjai a szélenergiát is hasz­nosítani fogják, s ezzel jelentős mennyiségű olajat takarítanak meg. A hajón nincs hagyományos vitorlázat, felhúzókötél, árbocmerevítö, s a kötélzet legnagyobb része is hiányzik. Ehelyett a két forgató árbocra rögzítették a téglalap alakú, acélkeretes vitorlákat. A teljesen megterhelt 12 csomóval haladó hajóra merőlegesen fújó 30 csomós szélben a vitorlák az összes hajtóerő 53 százalékát képesek adni. Számítógép szabályozza a széliránytól és -erősségtől függően az árbocok helyzetét, valamint a szükséges motorteljesítményt. A moto­rok úgy működnek, hogy a széltől függetlenül a hajó sebes­sége állandó legyen. Hatásos tervezéssel és berendezések­kel az üzemanyag-megtakarítás 50 százalékot is elérhet. Az Egyesült Államokban 1980-ban kezdődött a 8 éves, 900 millió dolláros program egy gazdaságos szélerömü-rendszer kifejlesztésére. Már számos szélturbinával végzik a kísérleti próbákat. Az egyik elképzelés szerint 60 m magas szárnyak kerekeken haladnának körbe egy kiépített pályán, miközben generátorokat hajtanának meg. Ahhoz, hogy 2000-re az ország elektromosenergia-szükségletének 10 százalékát a szélenergiából fedezzék, 30 000 nagy és több ezer kisebb turbinára lenne szükség. A kis szélmotorok egyes családokban is kifizetődőek lehet­nek, 1920-ban Amerikában ezek száma 1 millió körül volt, és főleg a farmokon használták őket. Dániában az 1890-es években 25 000-et használtak. Az ipari forradalom előtt a ló, az ökör és természetesen az ember saját ereje után a legfőbb mechanikai energiaforrás a szél volt. Manapság újra egyre nagyobb mértékben használják ezt a kimeríthetetlen energia- forrást . (National Geographic) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK A huszadik század vége felé egy új műszaki divat hódít - a video. Szinte lehetetlen szak­mát említeni, amelyben nem hasz­nálatos a video, azaz a képátvitel vagy a képrögzítés teljesen elekt­ronikus úton. Az orvos is képer­nyőn figyeli belső szerveink műkö­dését, éppúgy mint a bányász az aknában történő munkát. E dolgo­kat már lassan megszoktuk, de az még egy kicsit új, hogy a lakószo­bánkba is betör a videoforrada- lom. Eddig még csak a tv-készü- lék volt az előfutára e divatnak, de a szerző tapasztalata szerint egy­re több háztartásban lelhető fel a képmagnó, és egyéb szerkezet, ami ehhez tartozik. Ez alkalommal a képmagnókról, vagy idegen ne­vükön a videorecorderekröl fogok szólni, miután e berendezések a lehető legváltozatosabb utakon kerülnek tulajdonosaik birtokába, így ritkán áll vétel előtt komolyabb ismeretanyag a vevő rendelkezé­sére, ami sokszor sok csalódás okozója. Az elmélet szerint míg egy klasszikus kazettás magnó jelátvi­tele a legjobb esetben is csak kb. 20 000 Hertzig terjed, addig a kép­rögzítéshez másodpercenként le­galább 2 millió rezgést kell rögzí­teni. A tervezőket dicséri az a tény, hogy ezt a nagy mennyisé­gű információt kisebb szalagse­besség mellett sikerült rögzíteni, mint azt a hagyományos kazettás magnóban megszoktuk (A kazet­tás magnó szalagsebessége 4,76 cm/s). Akinek már volt tulajdoná­ban többsebességes szalagos magnetofon, az biztosan észre­vette, hogy nagyobb sebesség mellett több magas hangot rögzít a készülék a szalagra. E tény ellentmondásosnak tűnik, ha összehasonlítjuk a képmagnók ál­tal használt szalagsebességekkel, amelyek a legritkább esetben na­gyobbak, 1,5 cm/s-nál. Hogyan lehetséges ilyen kis sebesség mellett 2 MHz-es jelet rögzíteni, azt megtudhatjuk a következő so­rokból. A konstruktőrök cselhez folyamodtak. A képrögzítő magnó­fejeket egy gyorsan forgó dobra szerelték. A dob körül mozog a szalag egyenletes sebességgel. A dob fordulatszáma Európában 25 ford/s, ami azt jelenti, hogy a fejek mozgása a szalaghoz ké­pest nagyon gyors. Így sikerült elérni a kívánt rögzítési gyorsa­ságot. A dob fordulatszáma szink­ronban van a tv-szabványokkal, ami azt jelenti, hogy a fejek egyen­ként egy-egy tv-félképet rögzíte­nek, méghozzá úgy, hogy az emlí­tett félkép pontosan a szalag szé­lén kezdődik, és a félkép vége a szalag másik szélén található. Abban a pillanatban, amikor az első fej, mondjuk az A fej elhagyja a szalagot, a B fejnek kell olyan helyzetbe kerülnie, hogy képes le­gyen a következő félképet rögzíte­ni. Hogy ez a helyzet lejátszáskor is fennálljon, egy külön sávra - a vezérsávra - a vertikális szink- ronizációs impulzusokat veszik fel. A szalag legalább 180 fokban fog­ja körül a dobot, tehát ezzel bizfó- sítva van, hogy a két pontosan szemben elhelyezkedő videofej közül az egyik érintkezésben le­gyen a szalaggal. Hogy a szalagsebességet még tovább csökkentsék (ezzel csök­ken a szalagigény is), megoldották a hézagmentes rögzítést is. A kez­detben ugyanis az volt a helyzet, hogy a két képnyom között héza­got kellett hagyni a szalagon, hogy a nyomon egymást ne zavarják, és a zajszint is elegendően ala­csony legyen. Ma a fejek által rögzített képnyomok közvetlenül egymás mellett helyezkednek el. A tervezők ezt a problémát úgy oldották meg, hogy egy egészen új rögzítési módot alkalmaztak. Minden magnótulajdonos számá­ra ismert tény, hogy ha a fej nem áll merőlegesen a szalag mozgási irányára, akkor kevesebb magas hang hallható a reprodukcióban. Pont ezt a tényt használják ki a képmagnónál: az egyik fejet az egyik oldalra döntik 6 ill. 7 fokkal, míg a másikat a másikra szintén ugyanennyire. így a fejek egymás­hoz képest 12, illetve 14 fokos szögben játszák fel a jeleket, ami már jelentős csillapítást okoz főleg a magasabb frekvenciák tartomá­nyában. Ahhoz, hogy az alacso­nyabb frekvenciájú jelek is megfe­lelően el legyenek nyomva, ahhoz a fent említett módszer (angolul Azimuth recording) nem elegendő, ezért a két fej által rögzített jeleket még fázisban is fordítják. Keskeny nyomok, alacsony se­besség - mindkettő jelentősen nö­veli a zaj és egyéb szalagproblé­mákat (dropout). Valójában arról van szó, hogy ilyen alacsony se­besség mellett a legkisebb hiba a szalagon is jelentős jelkiesést okoz. Ezért valamennyi készülék­ben különleges áramkörökkel vé­dekeznek a hibák ellen. A zaj ellen magas kiemelést vezetnek be (pre-emphasis) felvételkor, amely azonban nem állandó, hanem a tv-jel tartalmától függ. A jelkie­sés ellen egy tv-képsoros (64 pts) késleltető vonallal védekeznek, mégpedig úgy, hogy ha a figyelő áramkör jelkiesést jelent, akkor egy elektronikus kapcsoló azonnal az előző jól reprodukált képsort kapcsolja a kimenetre. Ez azt je­lenti, hogy e pillanatokban két tel­jesen egyforma képsor követi egy­mást, ami azonban nem hátrány, hiszen a képsorok amúgy sem nagyon térnek el egymástól. Jelenleg három, természetesen nem kompatibilis (azaz egyik ké­szülék sem képes a másik által felvett műsort lejátszani) rendszer uralja a piacot. A legelterjedtebb a VHS, ezt követi a Beta és mesz- sze lemaradva a Video 2000 rend­szer. Az első kettő Japánból szár­mazik, és valamennyit nagyon sok gyár gyártja, míg az utóbbi európai készülék és többnyire csak az NSZK-ban van nagyobb népsze­rűsége. Nézzük az egyes rendszereket. A VHS - angolul Video Home System - a japán JVC gyár fej­lesztése. A használt szalag szé­lessége fél hüvelyk (12,7 mm), a kazetta mérete 188 x 104 x 25 mm, a leghosszabb rögzíthető műsoridő egy kazettán 6 óra. A gép a szalagot két párhuzamos karral húzza ki a kazettából, és vezeti olyan helyzetbe, hogy a szalag 180 fokban körülvegye a dobot. Ezt a rendszert M-Ioa- dingnak hívják, mert a szalag hely­zete nagy N betűre emlékeztet. Kezdétben a szalag csak felvétel­kor és lejátszáskor volt ilyen hely­zetben, míg gyors csévélés ese­tén először a karok visszahelyez­ték a szalagot a kazettába, majd megkezdődhetett a csévélés. Ma már csak bizonyos esetekben kell a szalagot visszarakni a kazettá­ba, hogy miért, arról majd még lesz szó. Kezdetben a magnó több sebességgel rendelkezett, de amint azt a műszaki fejlődés lehe­tővé tette, általánossá vált a ki­sebb sebesség, így a legújabb készülékeknél már csak egy se­bességük van. A Beta rendszert a SONY fej­lesztette ki, a használt szalag szintén 12,7 mm széles és a ka­zetta mérete: 156 x 968 x 25 mm. Tehát valamivel kisebb, mint a VHS kazetta, ezért a műsoridő is rövidebb, maximum 5 óra. A Beta magnó a szalagot csupán egy kar segítségével vezeti ki a kazettából és csévéli 180 fokban a dob köré. A szalag állandóan ebben a hely­zetben van, tehát a készülék ke­zelése valamivel gyorsabb. E ké­szülékek is fokozatosan érték el a mai szalagsebességet, ami kb. 14 mm/s. Miután a Beta rendszer használja a legkisebb sebességet, sokszor jelentkeztek problémák a hangrögzítés körül, ezért a leg­újabb készülékek hatásos zaj- csökkentővel vannak felszerelve (DOLBY stb.) A VIDEO 2000 - ez Philips/ Grundig fejlesztés és a legtöbb elő­nye van. A készülék szintén 12,7 mm-es szalagot használ, a kazet­ta mérete 183 x 110,5 x 26 mm, a maximális műsoridő 2x4 óra, mert a kazetta ugyanúgy megfor­dítható, mint a megszokott kazet­tás magnóban. Ez azt jelenti, hogy a készülék egyszerre csak a sza­lag felére vesz fel jeleket. A készü­léknek ezért szerkezetileg még pontosabbnak kell lennie, mint a már említett két rendszernek. Ezt a szerkesztők úgy oldották meg, hogy a videofejeket nem me­reven a forgó dobra rögzítették, hanem egy piezolapocskára. A pie- zolemeznek az a tulajdénsága, hogy a rávezetett elektromos fe­szültség hatására meghajlik. így ha a rávezetett feszültség a video­fej követési hibájának a függvé­nye, akkor a fej éppen úgy mozdul ki, hogy azzal a rögzített képsáv közepére kerüljön, mert ponto­san ebben a hely­zetben adott a legjobb kép-zaj viszony. Ter­mészetesen fel­vételkor a fejek mereven rögzít­ve vannak. Ez a rendszer lehe­tővé teszi a töké­letes képminősé­get még lassítás­nál és gyorsítás­nál is, de erről a következő feje­zetben lesz szó. TAKÁCS JENŐ (Befejezés a következő számban) i I HERING CSALOGATÁS Hangfelvételekkel sikerült 1 átterelni a csendes-óceáni he­1 l ringeket régi tenyészhelyeikről 1 i az ember által kialakított új ívó­I helyekre. Több kamcsatkai i öbölben kipusztult a tengeri növényzet, amely korábban 1 védte a heringek megterméke­1 I nyített ikráját. Ezért a szovjet 1 | kutatók hangszórókat állítottak i I . fel az öblök bejáratánál, és i a halak lakmározó delfinek ( hangjával riasztották el a he­ringeket az öbölből. A kivá- 1 1 lasztott öblökbe a megelége­' dett heringek hangjával csalo­1 i gatták be a halakat. Itt a nö­i | vényzetet pótló különleges há­I lókra rakták le ikrájukat. Ké­sőbb az ikrát hordozó hálókat 1 bevontatták a belső öbölbe, 1 I ahol az ivadék nyugodt körül­1 i mények között kelhetett ki, i | ezért az átlagosnál jóval több i maradhatott belőle életben, (d) I [ ELEKTRONIKUS KÉSZPÉNZ I i A francia elektronikai labo- i i ratóriumokban elektronikus hi­i telkártya kifejlesztésével kísér­leteznek. A kártya csupán 3/4 1 milliméter vastag, hajlékony és i gyakorlatilag kicsiny számító­1 i gép: mikroprocesszor és tároló i | van benne. Ezt a hajlékony i elektronikát úgy programoz­, zák, hogy gyakorlatilag önmű­ködő csekkfüzet: lekönyveli 1 1 a be- és kifizetéseket, vagyis 1 i számlát vezet. A tulajdonos i I bankjától kapja meg a kártyát: l számlájáról bizonyos összeget ( a bank termináljával beírnak a kártya tárolójába. Fizetéskor 1 a tulajdonos az üzlet, áruház I I termináljába illeszti kártyáját, II és bebillentyüzi titkos bizton­i | sági kódszámját: a képernyőn i megjelenik a kártya számláján „tárolt“ összeg, amelyből a ter- 1 minál levonja a vásárolt áruk 1 I ellenértékét és a kártyán fel­I I tünteti a megmaradt összeget. i ! Jogosulatlan személy nem i használhatja a kártyát, mert ( nem ismeri a biztonsági kód­' számot: az elektronikus kész­1 i pénzt a tulajdonosnak kell „le­1 i pecsételnie". Az érdekes új­i i donság jelentősen csökkent­i heti a pénzforgalmat, de ehhez i természetesen előbb az áru­házakat, üzleteket fel kell sze- 1 relni megfelelő terminálok­1 I kai. (d) I ! GYÓGYÍR I AZ EPILEPSZIÁRA Borisz Racskov és Tatjána 1 Vasziljeva leningrádi kutatók 1 i felfedezték, hogy az agyvelő 1 i és a gerincvelő üregrendsze­rét, továbbá az agykamrákat kitöltő folyadék, az agyvíz (lik- vor) ugyanolyan csoportokba sorolható, mint az emberi vér, és hogy az emberek likvor- és vércsoportja tökéletesen meg­egyezik egymással. Tudomá­nyos szakértők a likvor-cso- portok felfedezésének jelentő­ségét a vércsoportok század eleji felfedezéséhez hasonlít­ják. A leningrádi idegsebészeti intézetben máris megkezdték a felfedezés gyakorlati hasz­nosítását, megállapítva, hogy a likvor-átörrllesztés a központi idegrendszer számos megbe­tegedésének esetében nagyon hatásos, beleértve az epilep­sziát és az agyvérzést is. Ed­dig egyetlen esetben sem ta­pasztaltak likvor-transzfúzió után kilökődési reakciókat. Több epilepsziás beteg eseté­ben már az első likvor-transz­fúzió után a tünetek teljes megszűnését észlelték. (d) MINDENT ÉGETŐ ÖRVÉNYÉGŐ A hagyományos szénportü­zelésű kazánokban a szénpor a másodperc tört része alatt gázosodik, gyullad és elég, mi­közben a hőmérséklet az 1700 Celsius-fokot is eléri. A tüzelő­anyag hamuja azután mint sa­lak leülepszik. A hatalmas mennyiségű pernye kezelése és elhelyezése nagy gond, s az is hátrányuk a szénportü­zelésű kazánoknak, hogy ben­nük mérgező nitrogén- és kén- oxidok képződnek, veszélyez­tetve a környezetet. E kazánok hátrányait hiva­tott megszüntetni a leningrádi műegyetemen készített újfajta örvényégő. Az a különlegessé­ge, hogy nem azonnal elégő finom tüzelőanyagport égetnek el benne, hanem bármilyen - durván felaprított - tüzelő­anyagot. Ezáltal nincs szükség arra, hogy szénőrlö malmok­ban gyártsák ä robbanékony szénport. Az új eljárásban a tüzelő­anyagnak az egész tüzelőteret kitöltő izzó nagy darabjai addig örvénylenek a tűztérben, amíg teljesen ki nem égnek. Mint­hogy a tüzelőtér legforróbb övezetében is a hőmérséklet 200 fokkal kisebb, mint a szén- portüzelésü kazánokban, a ha­mu nem salakosodik, s nincs szükség az elsalakozást aka­dályozó bonyolult berendezé­sekre. A viszonylag alacsony hőmérsékleten működő ör- vényégésü kazánokban külön­féle tüzelőanyagok égethetek el, s csökken a mérgező anya­gok mennyisége is. (Izvesztyija) A Toshiba képmagnó. Előtérben a Beta típusú kazetta (, i szerző felvételei) A videó-divat (1. rész)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom