Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-22 / 3. szám
A szocialista nevelés nélkülözhetetlen előfeltétele Szemtől szemben a nagy társadalmi változásokkal, a technika és a tudomány sikereivel, amelyekben korunk emberi tartalma tükröződik, a mindennapi munkában felvetődik a kérdés, vajon forradalmárokként viselkedünk-e? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a kommunista párt országépítő programját megvalósítva, túljutunk az emberiség előtörténetének határain s mindenki valósan eljuthat az új, kommunista civilizáció küszöbére? Értékelni tudjuk-e a munka úttörőinek hősiességét? Elismerjük-e, hogy ez a hősiesség jottányival sem kisebb az olyan derekas emberek tetteinél, akik életük árán is lefektették a szocializmus alapjait? Az ilyen áldozatok nagyságának értékelése és az új fejlődési szakasz elérése jóval nagyobb igyekezetét követel meg tőlünk. Csendes, nem hivalkodó győzelmet közömbösségünk és korlátáink fölött. Ez talán annál nehezebb, mivel önmagunkon kell munkálkodnunk, nap nap után tükör elé kell állnunk, hogy lássuk magunkat és művünket. Olyan forradalmat bontakoztattunk ki, amely céltudatosan kihat életünk minden területére, s ezért nem rekedhetünk meg a kommunizmus politikai és társadalmi-gazdasági előfeltételeinél. Előbbre kell lépnünk. Éppen az élet megváltoztatása iránti hozzáállásunk bizonyítja színvonalunkat. A céltudatos nevelés, a múlt idők nagy kulturális hagyatékának elsajátítása, a kommunizmus elméleti alapjainak megértése híján a bennünket közvetlenül övező világ, az acél, a cement, a szennyezett levegő, a zaj és a rohanás világa egyik pillanatról a másikra elveszítené emberi vonatkozásait. A kommunizmusnak elsősorban az emberek erejének általános fejlődésére kell támaszkodnia s az ember nemcsak a társadalom javára végzett munkájával megy elébe, hanem a termelésen kívül eső fejlődésével, az önmagán végzett munkásságával is. Ez azonban olyan igyekezetét követel meg, amelyért senkitől sem jár „fizetség“. Ez mindennél nehezebb munka, mivel az ember itt önmagával, múltjával, szokásaival, a sémákkal küszködik. Ez a nevelés megkívánja az elmélet elsajátítását is. Tehát olyan tevékenység ez, amely az adott pillanatban színleg eredménytelen, csupán a lehetőségek szféráját tárja ki előttünk, s ezekből a lehetőségekből mindig azt választhatjuk, amely a leginkább megfelel tényleges képességeinknek. A szocialista nevelés feltételezi, hogy az ember nemcsak tárgya, hanem közvetlen résztvevője is. Tekintettel arra, hogy mi valamennyien a gyakorlat emberének kívánjuk feltüntetni magunkat, tudatosítanunk kell, a szocialista építés legeszményibb gyakorlati emberének is tevékenységét az egész kommunista program keretében kell felmérnie. Érre vezet bennünket a marxizmus-leninizmus tanítása. A marxizmus-leninizmus a szocialista nevelésnek éppen azért nélkülözhetetlen előfeltétele, mivel tömeges elsajátítása és érvényesítése mindannyiunk által a legelőnyösebbé, a legcélravezetőbbé avatja minden gyakorlati termelési-műszaki szociális és kulturális lépésünket. A gépies gondolkodásmódba történő visszaesés kizárásának kulcsa megérteni azt a tényt, hogy a marxizmus-leninizmus a tudományos gondolkodásmód olyan teljesen új logikai típusaként jött létre, amely új módon tekintett a régi valóságra, s azt nem hagyományos módon kezdte megoldani. Ez egyben kulcsa annak is, hogy kizárjuk az egymással kölcsönviszonyban álló voluntarizmus- nak (a szocializmus „mindenre képes“) és a fatalizmusnak (a körülmények „nyomása“ alatt állunk) szélsőségeit. Az új gondolkodásmód annak idején megbolygatta az emberi valóságlátás logikájának alapjait, s így forradalmi módon növelte a társadalmi cselekvés hatékonyságát. A marxizmus-leninizmus leküzdötte azt a gondolati sémát, amellyel a kizsákmányoló társadalom a dolgozók előtt elkendőzte lehetőségeiket. Noha a szocialista forradalom felszámolta a régi társadalmat és megnyitotta az új célok felé vezető utat, a gépies gondolkodásmód sémája valamiképp meghúzódott a háttérben. Tévesen úgy véltük - bár a marxizmus-leninizmus elmélete ennek ellenkezőjét mondotta -, hogy a szocialista változások realitása átalakítja magát a gondolkodásmódot is. Napjainkban tehát a marxizmus-leninizmus szellemében való nevelésnek fel kell ölelnie a gondolkodásmód olyan elemi szintjét is, amely összefügg a valóságlátás logikai alapjaival. A nevelési rendszer mind ez ideig megelégedett a „kész eredmények“ elemzések átadásával, és nem foglalkozott kimunkálásuk erőforrásaival. Ezért megrekedt inkább csak annál, hogy igényelte az egyén felületes érzelmi és etikai azonosulását a kommunizmussal s nem adott a kezébe olyan eszközt, amelynek segítségével töretlenül viselkedett és cselekedett volna minden változás, konfliktus és kiéleződött helyzet ellenére, amelyben az élet oly gazdag. Ennek a folyamatos magatartásnak alapelve nemcsak a politikai életben fontos. Fontos az egyén szempontjából is, akinek el kell sajátítani az ilyen magatartás és cselekvés módszerét a tudomány és a társadalom rendkívül felgyorsuló fejlődésének adott feltételei között, beleértve ennek a mai mozgásnak minden változását, megrázkódtatását és kockázatát. A marxista-leninista nevelés nem törekszik arra, hogy amint azt ellenfeleink állítják - az egyik eszmét „helyettesítse" a másikkal. Itt szó sincs az eszmék cseréjéről, hanem az ember közeledéséről az élet realitásához, hogy a marxizmus-leninizmus által rendelkezésére bocsájtott gondolati eszközökkel meglássa, eldöntse, megtalálja és megvalósítsa azt a legmegfelelőbb változatot, amely a feltételektől, a helytől és az időtől függőviszonyban, lehetővé teszi egyéniségének sokoldalú fejlődését. Hiszen az ember éppen ezzel az egyéniségével, ismételhetetlen személyiségével gazdagítja leginkább a szocialista társadalmat. A szocialista ember feltétlenül alkotó szellemű, s alkotó szelleme nem szorítkozik csak a bírálatra, hanem az elemzések által megalapozott tevékenységével megbirkózik életének és munkájának előfeltételeivel, s ezáltal önmagát is átalakítja. Az ilyen embernek nemcsak az a célja, hogy passzív módon alkalmazkodjon a körülötte végbemenő változásokhoz, hanem minden ilyen változást a további változások előfeltételének tekinti. A konkrét helyzet elemzése alapján ügyismerettel képes dönteni s ezzel egyidejűleg a döntések során tisztában van a kockázattal és személyi felelősségével. Ennek következtében a problémákat már nem magyarázza „objektív nehézségekkel“, a „fejlődés nehézségeivel“, az „irányítás fogyatékosságaival," a „felsőbb szerv hibáival“ stb., hanem minden esetben elegendő állampolgári merészséget talál önmagában, hogy élére álljon a helyzet megoldásának, s azt a köz javára rendezze. Ezzel kommunistaként jár el. VÍTÉZSLAV VACULÍK P ártunk szüntelenül és sokoldalúan gondoskodik a lakosság élelmezésének biztosításáról. Ezt a célt követte a központi bizottság 4. ülése is, amely a kialakult belső és külső gazdálkodási feltételek figyelembevételével értékelte a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés eredményeit, feladatait, megszabta az ágazatban működő pártalapszervezetek munkájának irányát. A következtetések időszerűségéről, a tennivalók sokrétűségéről Július Varga elvtárssal, a CSKP KB osztályvezetőjével beszélgettünk.- A központi bizottság ülése - hangsúlyozta elöljáróban - valósághűen tárta fel a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés helyzetét. Megállapította, hogy bár a fejlődés eredményei sok vonatkozásban szembeötlöek, további előrehaladását a tartalékok fokozottabb mozgósítása és a hatékonyabb gazdálkodás útján kell biztosítania. A cél az, hogy önellátók legyünk gabonából, az élelmiszeripari nyersanyagokat és az élelmiszerfogyasztást hazai termelésből fedezzük. A hatodik ötéves tervidőszakban például évente 1,5 millió tonna gabonát vásároltunk. 1970-ben egymillió tonna 1,21 milliárd koronába került, ugyanezért a mennyiségért 1980-ban már 2,65 milliárdot kellett fizetnie az államnak. Főleg az ágazatban dolgozó kommunistáknak kell többet tenniük azért, hogy csökkentsük az abraktakar- mánybehozatalt a tőkés országokból. jának harmonikusabbá tételével növelhetik. Folytonos feladat a mezőgazdaságban az állat, a növény biológiai és genetikai tulajdonságai, a termelési eszközök, az alkalmazott technológiai eljárás, a tápanyagok, a műtrágya, a takarmány mennyisége és minősége, valamint az emberek szaktudása közötti legkedvezőbb arány megteremtése. Ez fontos feltétele annak, hogy a hozamok növekedjenek és a költségek csökkenjenek. Hiszen általános fejlődésünk kétségtelen árnyoldala a hozamok növekedésében, az ágazatok fejlődésében mutatkozó ki- egyenlítetlenség Lényegében ezzel is magyarázható, hogy a múlt évben csökkent a terméshozam, az agrotechnikai határidők meg nem tartása és a technológiai eltérések kedvezőtlenebbül hatottak, mint a korábbi években Pártalapszervezeteinkre joggal tekintünk úgy, mint a hatékony gazdálkodás és a korszerű szemlélet kialakításának zászlóvivőire. Ezért az első sorokban kell haladniuk apártgazdaságpolitikája, a központi bizottság 4. ülése határozatainak népszerűsítésében. Arra nincs módunk, hogy változtassunk a gazdálkodási feltételeken, de arra igen, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk, a párt stratégiai irányvonala szellemében megvalósítsuk az önellátás programját. • Szerephez jutnak ebben a kisállattenyésztők és a háztáji gsizdaságok is? Alkalmazkodni az igényesebb feladatokhoz Beszélgetés JÚLIUS VARGA elvtárssal, a CSKP KB osztályvezetőjével • A politikai felelősség súlya a pártalapszer- vezetekre nehezedik. Mely feladatok, teljesítésére kell leginkább összpontosítaniuk figyelmüket?- A januári-februári taggyűlések egyik témája lesz a termőföld védelme, kihasználásának fo- ' ka. Az utóbbi tíz év folyamán 241 ezer hektárral csökkent a termőföld, ami mintegy 600 ezer lakos élelmiszerellátását biztosíthatta volna. Bíráló igényességgel kell foglalkozni a hasonló feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eredményeiben mutatkozó külömbsé- gek okaival is. A „sereghajtók“ a becslések szerint évente mintegy 3 milliárd korona értékű terménnyel rövidítik meg közellátásunkat. A gazdálkodás figyelemmel kísérése és kritikus elemzése azonban nemcsak a gyengébb üzemek pártalapszervezeteinek feladata. Ez a jól gazdálkodó szövetkezetek, állami gazdaságok kommunistáinak is elsőrangú kötelessége. Hiszen az elért eredmények megtartása önmagában is nagy erőfeszítéseket igényel tőlünk. Nem kisebb gondot jelent mezőgazdasági üzemeinkben az állattenyésztés szerkezeti átalakítása. Minonyájan tudjuk, hogy az állattenyésztésen belül jelentős arányeltolódás ment végbe az erőtakarmány igényes sertés- és baromfitenyésztés javára. Ennek oka az, hogy a termelési idő viszonylag rövidebb, a tudomány itt nyújtotta a legtöbbet genetikai és takarmányozási téren, s nem utolsósorban ezekben az ágazatokban fejlődött leginkább a tartástechnológia, terjedtek el az iparszerű tömegtermelés módszerei. Eredményeik a szarvasmarha-tenyésztésben mérsékeltebbek. Jól szemléltetik azt a hatodik ötéves tervidőszak adatai: az értékelt időszakban , a marhahústermelés csak 6 százalékkal, a tej 6,4-el, a sertéshúsé 18-cal, a vágóbaromfié pedig 30 százalékkal növekedett. A hatékonyság növelésének fontos eszköze a veszteségek csökkentése és a melléktermékek hasznosítása. Ennek tág tere van a termelés, tárolás és a szállítás majd minden területén. Gondoljunk csak a több millió tonnát kitevő szemestermény-tárolás veszteségeire, az elhullott állatok mennyiségére, az alomba szóródó takarmányra, a pazarló üzemanyag- és energia-felhasználásra. A mezőgazdasági üzemek kommunista tisztségviselőinek tudatosítaniuk kell, hogy a gazdasági hatékonyságot a legeredményesebben a termelési tényezők összhang- Természetesen. Bár gazdaságpolitikánknak továbbra is változatlan elve, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek biztosítsák a lakosság élelmiszerellátását, ez nem mond ellent annak a törekvésünknek, hogy támogassuk a kistermelőket, állattartókat. Ha csak annyit tesznek, hogy önmagukat ellátják élelmiszerekkel, jelentősen tehermentesítik népgazdaságunkat. Nem lebecsülendő tény, hogy a kistermelők, állattartók a múlt évben több mint 12 ezer tonna hússal, temérdek korai zöldséggel, gyümölccsel gazdagították az áruválasztékot. Számos párt- alapszervezet, mezőgazdasági üzem és nemzeti bizottság tisztségviselői - akiknek egyébként támogatniuk kellene a kezdeményezést - nem értékelik kellőképpen ennek jelentőségét, ám a párthatározat teljesítése alól semmi sem mentheti fel őket. • Milyen előnyöket tartogat a mezőgazdaság és dolgozói számára a tökéletesített irányítási rendszer bevezetése?- A növekvő társadalmi, gazdaságpolitikai követelmények szükségessé teszik a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer érvényesítését a mezőgazdaságban is. Az eddigi szabályozók kevésbé ösztönözték jobb hatékonyabb munkára a dolgozókat, a tervezés eddigi rendszere eleve kizárta a helyi kezdeményezéseket, s a szolgáltató vállalatok kötelességét, felelősségét sem rögzítette megfelelően.- Mindenképpen várható nagy előnye a tökéletesített irányítási rendszernek, hogy ösztönöz a minőségre, a tartalékok feltárására, a növény- termelés és az állattenyésztés érdekeinek egybehangolására, fejlesztésére. Ám az a véleményem, hogy a legtökéletesebb irányítási rendszer, a legjobb anyagi ösztönzés és szabályozó sem helyettesítheti a párt szervező, felvilágosító tömegpolitikai munkáját. A terveket a dolgozók teljesítik, ők valósítják meg a legjobb elképzeléseket is. Feltétlenül biztosítani kell tehát cselekvő részvételüket a munkahelyi-feladatok kimunkálásában, a problémák megoldásában. Csakis így valósulhatnak meg azok az előremutató határozatok, amelyeket jóváhagytak a központi bizottság 4. ülésén. SZOMBATH AMBRUS ÚJ szó 1982. I. 22.
