Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-28 / 21. szám

/ Ügyeljünk a gyermekekre! A prágai rádióban olvaslak a reggeli műsor folyamán egy jelentést arról, hogy kisgyermekét egy tehergépkocsival vigyázatlanul tolató édesapa gázolta halálra saját otthonuk mellett. Vajon hogyan került a teherautó a vezető háza közelébe, illetve mit szállított - e kérdés épp csak hogy átvillant agyunkon. De eltűnődtünk a közúti közlekedés szabályait meghatározó 100/1975. sz. rendelet 19. paragrafusán, amely a megfordulásról és hátramenésről szól. Igaz, csak a közúti forgalom viszonyait veszi figyelembe e szabályzat, nem szól például arról, hogy egy ilyen gépkocsi magánterületen, udvaron vagy kertben, esetleg építkezésen vagy háztájin is fordulhat, hátrálhat, és - gázolhat. Ott van azonban az említett paragrafus 2. bekezdése, amelyet a gépjárműveze-. tőnek ily rendkívül helyen is figyelembe kell vennie: „Haa körülmények megkívánják - főleg elégtelen kilátás esetén - a járművezető köteles a biztonságos megfordulást vagy a hátramenet végrehajtását erre alkalmas és megfelelően kioktatott személy segítségével biztosítani." Hogy éppen nem volt kéznél senki, aki irányíthatta volna a vezető tevékenységét, és ügyelt volna a kisgyermek biztonságára is? Nem is kell a napihíreket figyelnünk, elég esetről hallunk közvetlen környezetünkben is ahhoz, hogy mindenütt a lehető legkomolyabban foglalkozzunk a gépjármüvek okozta gyermekbalesetekkel, amelyek sokszor járnak súlyos sérüléssel, nem ritkán pedig halálos kimenetelűek. Persze, nem minden esetben okozzák e tragikus eseteket a járművek vezetői. Sokszor a gyermek kiszámíthatatlan tevékenysége idézi elő a szerencsétlenséget. Ne csak üres szólam legyen, hogy „Legdrágább kincsünk a gyer­mek"! Ha valóban szeretjük és becsben tartjuk gyermekeinket, ismeret­len szülők gyermekeit is, tudatosítsuk a közös felelősséget is. Igyekez­zünk megismerni a gyermekkor lélektanát, a kisgyermek értelmét és világát, viselkedésének mozgatóit. Akkor értjük meg igazán a gyermeki magatartást, és érezzük át azt is,mi mindennel kell számolnunk a közúti forgalomban a gyermekek biztonságával kapcsolatban. Sok helyütt már óvodáskorukban tanulják a gyermekek a közúti forgalom alapvető ismereteit, iskolások pedig igen komolyan foglalkoz­nak a forgalmi szabályzat lényeges elemeivel. Az oktatást tanítók, nevelők, rendőrök és önkéntes aktivisták végzik szép eredményekkel. Tagadhatatlan, hogy az iskolások zöme ma fegyelmezettebben közlekedik,, mint az évekkel ezelőtti nemzedék. S hogy mégis sok a közlekedési baleseteknek áldozatul esett gyermekek száma?... Ennek csupán egyik oka, hogy az egyes eseteket nem elemezzük eléggé a város, község, illetve a járás nyilvánossága előtt. Ha szexuális vagy más, pl. szadista indítékú gyermekgyilkosságról van szó, az egé^környék erről beszél. Ha autó kerekei alá került gyermek meghal - eltemetik, lefolytatják a bírósági tárgyalást és halálának gondatlan okozóját meg is büntetik, de a nagyközönség okulására nem vonják le a következtetéseket. A közúti gyermektragédiáknak több más oka is van. Ezek közül tán a legsúlyosabb, hogy a közlekedési nevelésben hiányzik a felnőttek s elsősorban a szülök tartós, meggyőző példaadása. Csak figyeljük meg, hányán vágnak át fegyelmezetlenül a forgalmas úttesten, ahol vagy amikor ez tilos, bújnak át a leeresztett vasúti sorompó alatt, gyermekek szeme láttára. Olyko' a járművezető is tudatosan szegi meg a közleke­dési szabályokat, és a kocsiban ülő gyermeke teszi szóvá pl. „Piros volt a lámpa!" Nem csodálkozhatunk, ha ily következetlen magatartás láttán a gyermek sem veszi komolyan, amit tanul, de testi épsége, sót élete forog kockán. nt FörDej som till skolon Hazánkban - különösen a nagyobb városokban - közlekedési táblákkal el­látott kis parkokat létesítet­tek, ahol elsajátíthatják a gyerekek a közlekedés szabályait már kicsi ko­rukban. Világszerte sokat foglal­koznak a gyermekek közle­kedési oktatásával. A bal­esetelhárítási szervek külön is nagy gondot fordítanak a gyermekekre. Számos ki­advány tanúskodik erről. Ilyen például az iskolás gyerekek közlekedési okta­tására Jugoszláviában ki­adott füzet is, amelynek fe­dőlapját fenti képünkön lát­hatják olvasóink. ,Az iskolásbuszok Svéd­ország útjain külön előjogo­kat élveznek. Erre utal a Svéd Nemzeti Balesetel­hárítási Szervezet plakátja is, amelyen egy autóbusz látható, elején a gyermeke­ket ábrázoló megkülönböz­tető táblával (lenti ké­pünk). -PP­Tagora és Samba A Talbot Tagora és a Talbot Samba személygépkocsik az elmúlt évben jelentek meg a francia piacon, s az idén más nyugat-európai országban is árusítják őket. Nemrégen Prá­gában és Bratislavában mutat­ták be újdonságként a hazai szakembereknek és újságírók­nak. A Tagora luxus kivitelezésű nagykocsi 2,2, 2,3 és 2,6 lite­res motorral készült, négy vál­tozatban: GL-GLS-DT-SX, amelyek felszerelésükkel és motorteljesítményükkel külön­böznek egymástól. A Tagora DT (a fenti képen) motortelje­sítménye 58,84 kW (80 LE), csúcssebessége 154 km/h, gyorsulása 0-ról 100 km-re 17,4 másodperc, üzemanyag­fogyasztása 90 km/h sebes­ségnél 6,5 120 km/h sebes­ségnél 9,0, városi forgalomban 9,5 liter. Ez az első turbótölté­sű dízelmotoros Talbot sze­mélygépkocsi. A Samba típus is négy vál­tozatban készül (a lenti képen). A kétajtós, négyüléses kiskocsi versenyképesnek ígérkezik az európai piacon. Néhány mű­szaki adata: az 1124 cm3-es motor teljesítménye 36,77 kW (50 LE), legnagyobb sebessé­ge 145 km/ó, gyorsulása 0-ról 100 km-re 18,2 másodperc, tü­zelőanyag-fogyasztása 90 km/h sebességnél 4,6, 120 km/h sebességnél 6,3 és váro­si forgalomban t',8 liter. Valószínű, hogy a Samba bizonyos mennyiségű behoza­taláról tárgyalások folynak. (ks) SZÁNTÓ GYÖRGY ELSŐSEGÉLY-TANFOLYAM Szülő vagy vérző nő megsegítése Az elsősegélynyújtás alapismereteihez hozzátartoznak a hirte­len beálló szüléssel vagy a női ivarszervekböl való vérzéssel kapcsolatos teendők. Ilyen esettel nemcsak a mentőautók sze­mélyzetének kell számolnia, hanem minden gépkocsivezetőnek - egyrészt útitársnője, másrész* más bajba jutott nő megsegítése szempontjából. A hirtelen szülés rendszerint felkészületlenül éri a nőt, aki későbbre várja az eseményt s ezért gyanútlanul végez oly tevékenységet, aminőre nem vállalkozna az előre kiszámított szülési időpont körül. Ilyesminek számít pl. az utazás vagy autókirándulás is. így fordul elő, hogy az előrehaladott terhesség­ben járó nőt váratlanul, például rendes foglalkozásának, háztáji munkájának végzése közben, de esetleg vonaton, gépkocsin utazva vagy akár más körülmények közt lepik meg a „fájások". A váratlanság, a felkészületlenség és különösen az utazás amúgyis kedvezőtlen körülményei lehetetlenné teszik a szülő nő és a világra érkező- gyermek tökéletes védelmét. Az anyát sérülés, fertőzés és vérzés, az újszülöttet sérülés és sebfer­tőzés veszélyezteti. De beállhatnak egyéb szövődmények is, pl. a nehéz lefolyású szülés során az újszülött fulladásos halála. Ezért oly fontos, hogy tanfolyamunkban átvegyük a nő és gyer­meke megsegítésének és védelmének alapelveit, noha nem függenek össze a közúti baleseteknél nyújtandó elsősegéllyel. Az anyaméh összehúzódásának hatására fokozatosan megrö­vidül a méhnyak s megnyílik a méhszáj. Ez a tágulási szak, a szülés első szakasza, amely ilyen esetben szinte észrevétlenül megy végbe. A születendő gyermek feje előtt megreped a mag­zatburok, a hüvelyen át elfolyik a magzatvíz s lezajlik a hirtelen szülés második, kitolási szakasza. Ha lehetőség van rá, mihelyt a magzatvíz távozik, a szülő nőt szállítsuk el a legközelebbi szaktanintézetbe (kórház szülészeti osztálya, szülőotthon). Rendszerint azonban erre nincs mód és idő. A hirtelen szülést meggátolni vagy lefolyását lassítani nem lehet, ezért a problémát az adódó helyzetből kiindulva, önerővel, legjobb tudásunk szerint kell megoldanunk. A szülő nőt lepedőre, törülközőre vagy más tiszta fehérne­műre helyezve fektessük hanyatt. Többnyire saját erejével szüli meg gyermekét. Előfordulhat azonban, hogy a fej világrajövetele után a váll megreked és az újszülöttet fulladás fenyegeti. Ilyenkor a szülő nőt szólítsuk fel, vegyen mély lélegzetet, majd vissza­tartva a beszívott levegőt fejtsen ki erőteljesebb nyomást. Kívülről tenyerünknek az anyaméh tájára alkalmazott könnyed nyomással segíthetjük erőkifejtését, hogy könnyítsék és siettessük a gyer­mek vállának és törzsének világrajövetelét. A megszült gyermeket lábánál fogva emeljük fel, miáltal elősegítjük, hogy a szájüregből és a felső légutakból távozzék a váladék. Az újszülöttet anyjával a köldökzsinór köti össze. Ezt körülbelül tíz tizenöt centiméternyire a gyermek köldökétől, majd további öt-tíz centiméternyire az anya irányában, tiszta vászondarabbal vagy az elsösegélytáskában levő kötszer csíkjá­val szorosan elkötjük. Ha ily eszköz nincs kéznél, a köldökzsinórt csomózzuk be. Az elkötés legyen erős, mert ha laza lenne, az újszülött elvérezhetne. Az így elkötött köldökzsinórt pl. jóddal vagy lánggal rögtönözve fertőtlenített ollóval elmetsszük, vérző csonkját steril gézzel fedjük, s kötéssel vagy tapasszal rögzítjük. A gyermeket ezután tiszta fehérneműbe vagy más alkalmas anyagba burkoljuk, majd takaróba is, hgy át ne fázzék Haladék­talanul juttassuk el anyjával együtt a kórházba, ahol majd végleges ellátsban részesül. Kb. negyed-háromnegyed órával a gyermek világrahozatala után a nő további fájdalmas összehúzódást érez méhében. Ez jelzi a lepényszülés szakát. A megszült méhlepényt is el kell juttatni a szülészetre, hogy a szülőorvos ellenőrizze, előjött-e az egész. Néha a női ivarszervek a gyermek megszületése vagy a méhlepény távozása után is véreznek még. Ha nem nagyfokú a vérzés, hideg borogatást vagy jégtömlőt helyezünk az alhasra. A nővel teát, vagy gyenge kávét itathatunk. Erősebb vérzés esetén a nő medencetájékát megtámasztva a hátgerinc irányában, lefelé, nyomást gyakorolunk a hasi-verő­érre s így szállítjuk a vérző beteget a kórházba. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a fertőzés veszélyé­től megóvjuk az anyát és gyermekét. Gondoljunk azonban arra is, hgy a hirtelen szülés, különösen az utazás vagy szokatlan helyszín „tábori" feltételei közt, az amúgyis szenvedő nőt még nagyobb lelki megpróbáltatásnak teszi ki. Ilyenkor necsak a kör­nyezetében levő emberek segítökészsége fontos számára, hanem az a tudat is, hogy tisztában vannak teendőikkel, amit megfontont de gyors és körültekintő tevékenységgel tanúsítanak. Azonban nemcsak szüléskor, hanem más esetekben is előállhat a női ivarszervek vérzése. A legtöbbször a havi vérzés zavarai esetén, amikor a vérzés erőteljesebb vagy időtartama elhúzódik, de előfordul, hogy vetélésről, vagy az anyaméh beteges elváltozásából eredő vérzésről van szó. Mindennemű vérzés jelentős vérveszteséggel járhat és néha az elvérzés veszélye is fennáll. Ezért ilyenkor is készen kell állnunk az utazás közben megbetegedett, vérző nő megsegíté­sére. Biztosítanunk kell a vérző nő mielőbbi kórházba szállítását. Semmi esetre sem engedjük útjára a saját lábánál vagy kerékpá­ron, s gépkocsit biztosítva számára is gondoskodjunk kíséretről. Amíg a vérző nőt el nem szállítják kórházi szakellátásra, az elsősegély alapelvei szerint következőképpen járunk el: Betegünket fektessük a hátára, medencetájékát alulról támasz- szűk meg. Az alhasra helyezzünk hidegvizes borogatást vagy jégtömlőt. A vérző női ivarszerv külső részéhez helyezzünk vattacsomót, tampont, összegöngyölt gézt vagy ennek hiányában tiszta törül­közőt, amit a két comb keresztbe helyezésével rögzítünk. A nagy vérveszteség tünetei: sápadtság, lankadtság, fáradt­ságérzet, ásítozás, néha hideg veríték ül ki a homlokra, szédülés, esetleg eszméletvesztés. Ily esetben a beteget úgy kell fektet­nünk, hogy feje alacsonyabbra kerüljön a lábánál, öltözékét a légzést gátló ill. a vérkeringést elszorító helyeken megoldjuk és az átfázás elkerülése végett takarókba bugyolálva fektetjük, majd kórházba szállítjuk. Ha a vérzés nagyfokú, kórházba szállítás közben is gyakorol­junk nyomást a hasi verőérre a gerincoszlop felé. Következik: CUKORBETEG A KÖZÚTI FORGALOMBAN ÚJ SZÚ 16 1982. V. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom