Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-28 / 21. szám
Tóth László Annyi mindent hallottam már az emberektől, hogy ha annak csak a fele is igaz volna, egészen más lenne a világ, mint amilyen. Nem egy olyan dologról tudok például, amiről bizony aligha lehetne elhinni, hogy igaz. Ám ha az emberek egyszer a szájukra vesznek és kimondanak valamit, némi kis igazságnak mégiscsak lennie kell abban. Hiszen az emberek nem másért emberek, mint hogy egyszerűen képtelenek beszélni olyasmiről, amiben egy szemernyi igazság sincs. Egyebek közt azt is rebesgetik, hogy valamikor nem volt félhold. Éjről éjre, évről évre mindig csak a telihold jött fel az égre. S mivel a félholdat nem ismerték, a teliholdról sem tudták, hogy az telihold, csupán azt tudták róla, hogy hold. Node, semmi sem tart örökké. Csak a világ, ami éppen azért örök, mert nincsen benne semmi, ami örökké tartana. Az emberek szerint történt egyszer, hogy a hold meglehetősen kiadatlanul ébredt az egyik este, s mivel csakugyan álmos volt, jóformán még neki sem vágott aznapi útjának az égen, amikor már vissza is húzta magára a takaróját, de úgy, hogy még a feje búbja sem látszott ki a felhők alól, és újra elaludt. Gondolta, megteheti: ha eddig nem történt semmi baj, most sem történhet. De történt. Mert sötétség borult a világra. Ha pedig sötétség van a világban, a Tolvajkirálynak rendszerint sehogyan sem jön álom a szemére. Akkor sem jött. Fölkelt az ágyából, kisurrant a házából és bessurrant egy másikba, ahol a háziak nem voltak otthon. S minekutána besurrant és ott szépen összeszedegetett mindent, amit csak talált - még a legkisebb szöget sem hagyta a helyén -, dolgavégeztével kisurrant az idegen hajlékból, hazaosont, be a házába, s a házában - zsupsz! - az ágyba, aztán, mint aki semmiről sem tud, elaludt végre. A hold azon az éjszakán már nem is ébredt föl, csak arra a szusszanás- nyi időre, amikor hajnalfelé a nap lezavarta öt az égről. Azután aludt tovább, egész álló napon át. Hazajöttek reggel a háziak, és kifosztva találták a házukat. Valaki elvitte még a legkisebb szöget is. De nemcsak hogy a legKisebb szöget, hanem még a nyikorgást is kilopta az ajtóból. Együtt sírt-rítt a nagy szerencsétlenségben a ház minden lakója: szipogott a nagyapó, pityergett a nagya- nyó, zokogott a kisunokájuk, óbéga- tott a macska és a környezett a kisegér; s amikor már mind jól kisírták- ritták magukat, iszonyú haragra gerjedtek. Hogy kire fújtak oly nagyon? Ki másra, mint a kutyára! Hiszen mégiscsak az ö feladata lett volna a házőrzés. Szegény pára! Elvégre a tolvajt nem is látta. Már hogy láthatta volna, amikor olyan nagy volt a sötétség, hogy még azt sem vette észre, hogy a félig lerágott csont is eltűnt a tányérjáról. Mert a telhetetlen Tolvajkirály még azt is elcsente! El bizony. S ha a kutya netán észre is veszi, hogy valami nincs rendjén a házban és a ház körül, ugatni akkor sem tudott volna, mivel a tolvajok királya elsőnek az ugatást lopta ki belőle. Rögtön tudta, mert egyébként okos kutya volt, hogy az egészről senki más nem tehet, csak a hold. A hold, mert elaludt, holott nem lett volna szabad elaludnia és sötétségben hagynia a világot. Alig várta a kutya, hogy megint este legyen és a hold végre feljöjjön az égre. Jött is az időben, hiszen jól kialudta magát. Hogy mi történt a földön előző éjszaka, s hogy még a leghűségesebb barátját, akivel éjjelenként társalogni szokott, a kutyát is magára haragította, arra persze gondolni sem gondolt. Miért is gondolt volna? Hiszen aludt egész álló éjen s napon át.- Te gyalázatos! Álomszuszék!- vakkantott rá felbőszültén az eb a holdra, mihelyt megpillantotta őt.- Vau-vauuú! Hau-Hauuú!- Hau, hauuú! - süvítették utána az erdők.- Vau, vauuú! - zúgták utána a hegyek. A hold eleinte nem értette, mi történik odalenn, ám később mégiscsak gyanítani kezdte, hogy valamit elhibázott. El is szégyellette magát menten, s az arca olyan vörös lett, hogy olyan vörös azóta sem volt. De minden hiába: a holdon abünbánat már nem segíthetett. Csaholt rá a kutya, csaholt veszettül, rohangált körbe-körbe az udvaron, mintha csak magát a Tolvajkirályt kergetné, és mindenáron olyan magasra akart ugrani, hogy a holdat elkaphassa. Elkaphassa és megharaphassa. És ad- dig-addig próbálkozott, míg végre sikerült neki. Fölugrott az égre, belekapott a holdba és a felét kiharapta. A kutya le sem jött többé onnan. Fent maradt az égbolton és csillaggá változott. Bárki megtalálhatja, ha megkeresi az égen a három Kaszás csillag közelében a Siriust, amit az emberek azóta is Ebcsillagnak neveznek. Hát a holddal mi történt? Az egyik fele belepottyant a tengerbe, a másik fele fönt maradt az égen. Nos, ettől kezdve van félhold. A történet azonban még nem ér véget itt. A Nap ugyanis sehogyan sem akart belenyugodni abba, hogy ezentúl be kell érnie a hold felével. Hiába büntette meg a kutyát - mert az a Nap rendelkezésére maradt fent az égen és változott át csillaggá, és a Nap parancsolta öt oda. Már három Kaszás lábai elé -: nem és nem bírt beletörődni a szépséges-szép hold megcsonkításába. Elküldte hát az egyik Kaszást, hogy keresse meg a hold elvesztett felét. Keresse meg és ragassza vissza a helyére. El is indult a Kaszás, hogy a hiányzó félholdat megkeresse. Sokáig tartott az útja, mert vitte magával a kaszáját is, ami minduntalan akadályozta ót a járásban. Ám aki keres - úgy tartja a mondás -, az talál, s mivelhogy ő valóban kereste, amit keresett, meg is találta. A tengerben volt. Alá is szállt nyomban és a hold tengerben ázó részét kiemelte a vízből. Kiemelte és fölvitte az égre. Mivel azonban a hold úgy elázott a vízben, mint a szivacs, egész úton fölfelé csöpö- gött-csurgott belőle a víz. Olyan eső zúdult akkor a világra, hogy hét évig is eltartott, míg a bőrig ázott emberek minden ruhája újból megszáradt. És addig sem, és azóta sem esett még a földön sós eső, csak akkor. Amikor a Kaszás a hold hiányzó darabjával fölért az égre, visszaragasztotta azt a helyére. Csakhogy a ragasztót - balszerencséjére - csillagködökbó és csillagporokból kotyvasztotta, s annak csak addig tartott az ereje, míg ki nem száradt. Mivel azonban minden ragasztó kiszárad egyszer, a hold fele ismét levált és visszapottyant a tengerbe. Újra elindult ekkor a Kaszás, hogy visszavigye. Keresnie ezúttal már nem kellett, mivel tudta, hogy a tengerben van. Alá is szállt nyomban és - kezdődött minden élőről. Azóta is így megy ez. Ezért van, hogy egyszer a teliholdat látni, máskor meg csak a felét. A másik felét pedig a tengerben. Vagy ezért van, vagy másért. Az emberek legalábbis azt mondják, hogy ezért, s ha ők ezt mondják, valami igazság mégiscsak lehet a dologban... Jozef Pavlovié A lusta verebek Egyszer tavasszal egy kis zsák kendermagot találtak 1 * a verebek.- Ide vele, gyerekjáték lesz így a tél! - csiripelte a legöregebb és legtapasztaltabb veréb.- Mit akarsz tenni? - kíváncsiskodtak a nála butuskábbak.- Elmondom. Először a kendert jó sűrűn elvetjük. Aztán megkapáljuk. Amikor megnő, kiszaggatjuk a földből, és elhordjuk az áztatóba. Miután már szétázott, kiszedegetjük a vízből, és kiteregetjük a napra száradni. Aztán tilolni kell a kendert, meg gerebenezni. Majd fonalat fonunk belőle, felgombolyítjuk, a fonálból pedig sűrű vásznat szövünk, amit egyik oldaláról is, a másik oldaláról is kifehérítünk. Végül a kész vászonból meleg inget varrunk magunknak télire. S azon már nem fúj át egykönnyen a szél!-Jaj de jó, nem fogunk fázni többé!... De azt hallottam, hogy a sok hajlongástól megfájdul a hátunk - nyögdécselt az egyik veréb.- Es ha napszúrást kapunk? Hiszen nyáron mégiscsak jobb az árnyékban.-És ha a kender olyan sűrűre nő, hogy eltévedünk benne?- És ha megfázunk?- Es ha az áztatóban a lábunkra ugrik egy béka? - jajveszékelt a legnyúlszivübb veréb? Dicsérgette egyik veréb a másikat, hogy milyen bölcsek, milyen előrelátók ók. És addig-addig tereferéltek, hogy végül a gyomruk is belekordult. De hiszen itt a sok kendemnag! Meg is ették mind, az utolsó szemig.- Talán úgysem sikerült volna - nyugtatta meg magát a legöregebb és legtapasztaltabb veréb. T. L. fordítása Össze vasz nap al Gyökeres György felvételei - a korábbi Dunamenti Tavaszokról Kulcsár Ferenc A CSÖND ÉS A GYEREK Ha a felnőttek azt játsszák, hogy „Csönd legyen!“, azonnal látni lehet, hogy ahány gyerek csak van a világon, az mind másféle. Mert a „Csönd legyen!“ kiáltásra az egyik gyerek rögtön elhallgat, a másik kuncog, a harmadik sunnyog, a negyedik visz- szabeszél, az ötödik hátba veri a hatodikat, s erre a hetedik brekegni kezd, mint a béka. Szóval nincsen béke. A nyolcadik gyerek azt mondja:- Nem hallottátok? Csönd legyen! Erre a kilencedik fölmászik az ágyra és gukkerozik:- Látlak benneteeket! Bee! Bee! - rikoltozza. A felnőttek újra szólnak:- Gyerekek, csönd legyen! De csönd nem lesz sohasem. Világos. Mert ha csönd lenne, akkor nem lennének gyerekek. Ha viszont nem lennének gyerekek, akkor meg mindig csak csönd lenne. De hát a csönd egy lyukas garast sem érne, ha nem lennének gyerekek. Világos. Ezért egyszerűen meg kell mondani a felnőtteknek, hogy ha már mindenáron csöndet szeretnének, akkor azt ne a gyerekektől kérjék, mert nekik ilyenük nincs. Soha nem is volt, soha nem is lesz. Szóval, ha a felnőttek valamilyen okból csöndet akarnak, akkor a tudomásukra kell hozni, hogy a csönd elbújt, vagy elköltözött valahova, ismeretlen helyen tartózkodik, s aki látni, vagy izé, hallani szeretné, annak addig kell keresnie, amíg meg nem találja. Egy biztos, ha a csönd valóban elment valahova, akkor könnyen rá lehet bukkanni. Mert valahovának lennie kell valahol. , A LEGESLEGKISEBB GYEREK A legeslegkisebb gyerek olyan, mintha nem is lenne. Ha egy iciripicirit is lenni akarna, akkor k a föld a De m Lege szont n< meg sei De a hogyan Pedig e; Azt ki- Te gyereke És m- Ha ráncigái Erre r- Nen gyerek, lemet? És m-A li alatt kul a kisujja Ilyen! csaloga Az a a leges-Te gyereke a füledn És ói Csali
