Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-21 / 20. szám
amelyben Olivier - az Erzsé- bet-korí hagyománynak megfelelően, mikor a női szerepeket is férfiak alakították - a címszerepet játszotta. A hatalmas siker érlelte meg benne az elhatározást - színész lesz. Két év alatt elvégezte Elsie Fogerty híres színiiskoláját, s utána egy vándortársulathoz szerződött. Lenyűgöző tehetsége mindenütt szenzációt keltett, s rövid időn belül már a londoni West End színházaiban aratott sikereket. Noel Coward, az ismert író-rendező New Yorkba hívta, s egy bűnügyi darabjának főszerepét bízta rá. A hollywoodi filmesek sem várattak sokáig ajánlatukkal; Olivier 1930 őszén állt első ízben a kamerák elé. Hazatérése után folytatódtak színpadi sikerei. A kritika A LEGNAGYOBB HAMLET LAURENCE OLIVIER HETVENÖT ÉVES A Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darab 1928-as londoni, peremvárosi előadásának bemutatójára harminc kritikust hívtak meg, de csak egy jött el. Ez így írt másnap az előadásról: ,,Az este őszintén szólva csapnivaló volt. Az egész társulatban csupán egyetlen valódi színész volt látható, bizonyos Laurence Olivier. Ha egyszer majd ez a fiatalember valamelyik színházunkban egy nagyobb szerepet alakít, s abban a színházban valamilyen oknál fogva aznap este csak egyetlen néző lesz, megnyugtathatom Önöket, hogy az az egyetlen néző én, George Bemard Shaw leszek. A kritika megjelenésekor Olivier huszonegy éves volt. Ebben a korban már nem olyan nehéz megállapítani hogy valakiből jó színész lesz- e vagy sem. Annál érdekesebb Ellen Terry, a nagy angol színésznő egyik naplóbejegyzése. Ő egy iskolai előadáson látta a tízéves Oliviert: ,,Tegnap az All Sainta School »Julius Caesar« előadását láttam. Rettenetes élmény volt! Hanem abból a tízéves formából, aki Brutust alakította, nem kétséges, hogy Anglia egyik legnagyobb színésze lesz. Olivier pályaválasztását nem ez az iskolai előadás döntötte el, hanem egy jóval későbbi. Az addig eltelt öt év alatt eszébe se jutott, hogy színész legyen. A családban már rég elhatározták, s ö maga is természetesnek vette, hogy apja, a dortmundi lelkész nyomdokába lépve a papi hivatást választja. A sorsdöntő előadás ismét egy Shakespeare-darab volt, a Makrancos hölgy, és a közönség egyértelműen korunk legkiválóbb Shakes- peare-színészeként ünnepelte. Olivier, a szenvedélyes kísérletező azonban nem elégedett meg azzal, hogy csak játsszon. Először színházi, majd később filmrendezőként mutatkozott be. Negyvenéves korában megalkotta legmaradandóbb müvét, a Hamlet című filmet, amelynek rendezője s egyben főszereplője volt. A film kilenc, maga Olivier pedig öt Oscar- díjat kapott. Paradoxnak tartotta azt a tényt, hogy a hatalmas színházi tradíciókkal rendelkező Angliában nem létezik nemzeti színház. Létrehozásának gondolata már több mint száz éve megfogant, de Laurence Olivier kitartó, szívós agitálása és szervezőmunkája nélkül aligha jött volna létre. Megalakulásakor a királynő személyes kívánságára Olivier lett az igazgatója, s 1976-ban, amikor felépült a Nemzeti Színház hatalmas épülete, három színház- terme közül a legnagyobbat róla nevezték el. A repertoár összeállításában arra törekedett, hogy megváltoztassa a konzervatív angol közönség ízlését. Számos kortárs angol és külföldi drámaíró müvét vitte sikerre. Elöadóművészetét, s főleg Shakespeare drámáiban nyújtott alakításait legjobban Jan Kott ktirikus szavaival lehetne jellemezni: ,,Szuper valódi volt. Minden hangskálán játszott, minden gesztust kifuttatott. Semmitől sem félt. Sem a nevetségességtől, sem a pátosztól, sem a jajtól, sem a kiáltástól, sem a suttogástól. A zsenialitást a legnehezebb leírni. Csak csodálni lehet.“ VOJTEK KATALIN C '' noherní klub, este negyed hét. Menzel az öltözőjében vár.- Előbb bemelegítek, aztán elbeszélgetünk, jó? Bólintok.- De nem, üljön csak be a nézőtérre, rögtön ott vagyok. Nem várat sokáig magára. Trikóban, fehér kötött nadrágban, ké- zenállva sétál be a színpadra.- Kezdhetjük.- De így? - kérdezem csodálkozva. - En lenn a nézőtéren, az első sorban, ön fenn a színpadon, fejjel lefelé...- Tudja mit, csússzon lejjebb egy kicsit a székben, hogy a szemébe láthassak. Lejjebb csúszok. Erre talpra áll, ráz egyet magán, aztán ugyanaz a póz következik: kézenállás a színpad szélén. Nincs szívem megzavarni.- Kérdezzen csak, ne kíméljen - mondja határozottan. - Ne féljen, sokáig bírom.- Reggel, amikor felhívtam, azt mondta, egész nap a Barrandovon van. Forgat vagy újabb szerepet kapott?- Forgatni csak ősszel fogok: Bohumil Hrabal Hóvirágünnepét viszem filmre, de előtte még át kell írnom a forgatókönyvet. Most Old- fich Lipskyvel, a Limonádé Joe rendezőjével dolgozom; új filmjében, az Ufoniádában egy vegyészmérnököt játszom.- Milyen lesz ez a vegyész?-Olyan, mint én. Szép és jó- mondja kamaszos mosollyal és lazít egy pillanatra. Aztán tíz-húsz fekvőtámasz után egy karosszéken áll kézre.- Mi a véleménye arról a moziról, amely csöppet sem hasonlít az önéhez? Például Woody Allenhez mit szól?- Nem értem őt. Legalábbis az Annie Hallt nem értettem. Igaz, nem sokat tudok angolul, de ha vizuálisan nem értek egy filmet, akkor sehogy. végez. Közben úgy beszél, mintha semmit sem csinálna.- Be szokott ülni a moziba, ha az ön filmjét vetítik?- Igen. Szeretem látni, mire hogyan reagálnak a nézők, mert az nekem mindig tanulságos.- És mit érez ilyenkor általában?- Ugyanazt, mint maga, ha az írásait olvassa. Mert ilyenkor csak a hibák szúrnak szemet az embernek. Egyébként egy filmrendező ritkán mondhatja el, hogy ezt vagy azt a jelenetet úgy csinálta meg, ahogy elképzelte. A végeredmény mindig kompromisszum a között, hogy mit akartam és mit tehettem.- Az improvizálásról mi a véleménye?- Ha arra alapoz a rendező, megette a fene. Akkor nagy baj van. De ha minden úgy megy, mintha improvizálna, az nagyon jó. A hintaszéket is kipróbálja. Szaltózik, belehuppan és a szék„A SZEREP CSAK LEHETŐSÉG“ JIRi MENZELNÉL - PRÁGÁBAN A Sörgyári capriccio forgatásán (Jiff Kucera felvétele)- Egy év alatt két játékfilmben játszott, ez nem valami sok. A Bulldog és cseresznyében ráadásul éppen hogy feltűnik, s azt a kétbalkezes pincért bárki más eljátszhatta volna. Nem is értem, miért vállalta el.- Herz miatt. Nálam ugyanis nem a szerep a fontos, hanem a rendező. A szerep csak lehetőség, hogy figyelhessek valakit, hcr- gyan dolgozik. És én mindenkit jól megnézek. Főleg, ha kedvelem. Juraj Herz a barátom, ha hív, megyek. Legutóbbi filmjében, A Ferat-cég vámpírjában főszerepet kaptam. De mondom, nálam nem ezen múlik.- Beszéljen akkor Juraj Herzröl. Miért szeret vele dolgozni?- Azért, mert kedves. Toleráns. Mert kényelmesen, nyugodtan forgat és tudja, mit akar. Es el is éri. Közben mindent rám bíz, majdnem azt csinálok, amit én akarok. De legközelebb rajtam a sor: én kérem majd fel egy szerepre.- Fellini?- Öt szeretem, de inkább a régi filmjeit.- Bob Fosse?- A Mindhalálig zenét spekulatívnak és mesterkéltnek találtam, de biztos azért, mert nem szeretem az absztrakt táncot. És úgy hiszem, évek múlva ez a film sem fog izgatni senkit. Úgy leszünk vele, mint Lelouch filmjével, az Egy férfi és egy nővel. A Kabaré? Az egészen más. Az érdekel. És mindig érdekelni fog.- Kiket kedvel fenntartások nélkül?- Mario Monicellit, Pietro Ger- mit és Véra Chytilovát. Ök egyszerre szolgálják a filmet és a nézőt. És ez nagyon fontos. Az ő filmjeikben sosem éreztem, hogy valaki ott állt a kamera mögött és instrukciókat osztogatott. A szék után áz ágyon a sor. Ez már nem is torna, hanem akrobatika. Menzel erőt, ügyességet igénylő, nyaktörö mutatványokat kel együtt egy egész fordulatot tesz. Mi jöhet ezek után?-A Mesés férfiak kurblival és a Sörgyári capriccio alapján arra következtetek, mintha mostanában egyre jobban vonzaná a századelő.- Merő véletlen, hogy egymás után kétszer idéztem fel a régi időket, hiszen engem mindig is a ma érdekelt. Csak nincs bátorságom egy mai történetet írni.- Talán valaki másra kellene bíznia ezt a munkát.- Kire? Mondjon egy embert. Csak egyetlen egyet... Kész. Elég a bemelegítésből, mondja néhány perc múlva. Az öltözőben két nagy pohár sárgarépareszelék várja.- Szokott fejen állni? - kérdezi halálos komolyan kanalazgatás közben. - Próbálja ki. Nem fogja megbánni. SZABÓ G. LÁSZLÓ H atárvidék. Lövések. Valaki holtan esik össze. Járőr a helyszínen. A parancsnok a halott fölé hajol - összerezzen. Egy falujából elszármazott gyermekkori barátja, tehetséges újságírónö fekszik előtte. Az eset megrázza. Szabadságot kér, felutazik Budapestre, hogy magánemberként felderítse, mi vezette egykori játszópajtását a határra. .. - így kezdődik Makk Károly minap elkészült új játékfilmje. A film címe: Törvényen belül. Cselekménye a hatvanas évek elején játszódik. Főhőse egy újságírónö, aki szülőfalujából azért költözik a fővárosba, hogy tele hittel, jó szándékkal hasznára legyen az épülő szocialista társadalomnak. Nyitott szemű, érzékeny és értelmes ember, aki az épülő új társadalom árnyoldalait is észreveszi és könyörtelenül kipellengérezi. Mert segíteni akar. Mert évszázadok óta földművelő ősei ösztönével szeretné kigyomlálni azt, ami nem .az új társadalom mezejére való. Nagy feltűnést keltő, leleplező riportjai persze csak ellenségeket szülnek. Magára marad. Kiszorul a társadalom peremére. Csak tapasztalt, idősebb főszerkesztője védi, óvja, miközben a maga módján vitázik is vele. De megmenteni nem tudja. Egy adott ponton, amikor a főszerkesztő sem tud mit kezdeni egy talán kissé igazságtalaTÖRVÉNYEN BELÜL JOZEF KRONER MAGYAR FILMBEN Jozef Kroner (a főszerkesztő) és Grazyna Szapolowska (az újságírónő) a magyar film egyik jelenetében (Kende T amás felvétele) nul éles cikkel, az újságírónő vele is összevész és kilép a szerkesztőségből. Mivel időközben magánélete is összeomlik, nem lát maga előtt más kiutat, minthogy nekivágjon a kockázatos kalandnak. . . Makk Károly filmje a lelki, érzelmi élet nehézségeiről beszél az új világ építése közepette. A Törvényen belül születéséről a rendező így nyilatkozott:- Galgóczi Érzsébet nagy feltűnést keltett kisregényének megfilmesítését sokáig akadályozta, hogy főszerepeihez három rendkívüli tehetségű és alkatú színész kell. Úgy éreztem, hogy a két főhősnőnek a kamerák előtt is egy nyelven kell beszélnie, s ez még jobban megnehezítette a színészválasztást. Végülis lengyel barátaim ajánlottak két szikrázóan tehetséges színésznőt, Grazyna Szapolows- kát és Jadwiga Kankowsky Cyeslakot, szlovák barátaim pedig egy nagyszerű színészt: Jozef Kronert. Szerencsémre mindhárman vállalták a feladatot, így a többi szerep már nem jelenthetett nehézséget. (Oszkay Csaba, Andorai Péter, Reviczki Gábor, Szirtes Ádám, Igó Éva, Pogány Judit osztoznak a további szerepekben.) Andor Tamás kamerája előtt azután rendkívüli élményt jelentő játékkal kelt életre a történet. FENYVES GYÖRGY ÚJSZÚ 14 1982. V. 21.
