Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-05 / 18. szám
ÚJ szú' 3 G. K. ZSUKOV RÉSZLET A SZERZŐ EMLÉKEK, GONDOLATOK CÍMl) MUNKÁJÁBÓL Május 2-án 15 órára teljesen leszámoltunk az ellenséggel. A berlini helyőrség maradványa, a sebesülteken kívül több mint 70 000 ember esett a szovjet csapatok fogságába. Nyilvánvaló, hogy azok közül, akik az utolsó napokban fegyverrel harcoltak, sokan megszöktek, elrejtőztek. 1945. május 2-án népünk, fegyveres erőink, valamennyi szövetségesünk és a világ népeinek nagy győzelmi ünnepe volt. Ezen a napon a legfelsőbb főparancsnok parancsa leszögezte: „Az I. belorusz Front csapatai, az 1. Ukrán Front csapatainak támogatásával, véres utcai harcokban befejezték a német csapatok berlini csoportosításának szétzúzását és véglegesen birtokba vették Németország ‘ fővárosát, Berlint - a német imperializmus központját és a német agresszió tűzfészkét.“ A Birodalmi Kancellária elfoglalása után Berzarin vezérezredes, F. E. Bokov altábornagy, a hadsereg haditanácsának a tagja, és az ostrom több részvevőjének társaságában a helyszínre mentünk, hogy meggyőződjünk Hitler, Goebbels és a többi hitlerista vezető öngyilkosságáról. Megérkezve, rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk. Jelentették nekünk, hogy valamennyi holttestet eltemettek, de hogy hol és ki, azt pontosan senki sem tudta megmondani. Különböző feltételezések hangzottak el. Hasztalan kerestük azokat a máglyákat, amelyeken állítólag elégették Hitler és Geobbels tetemét. Az igaz, hogy láttunk máglyamaradványokat, de azok rendkívül kicsik voltak. Minden valószínűség szerint inkább vizet forraltak rajtuk a német katonák. Már éppen befejeztük a Birodalmi Kancellária' épületének megszemlélését, amikor jelentették, hogy a földalatti építményekben megtalálták Goebbels hat gyermekének a holttestét. Be kell ismernem, hogy nem volt lelkierőm lemenni és megnézni a szülők által elpusztított gyermekek tetemeit. A bunker közelében hamarosan megtalálták Goebbelsnek és feleségének a tetemét is. Az azonosításba bevontuk dr. Fritschét is, aki igazolta személyazonosságukat. Nem sokkal később a lefolytatott nyomozás, a Hitler környezetéhez tartozó orvosi testület kihallgatása és más adatok eredményeként sokkal meggyőzőbb bizonyítékokhoz jutottunk, amelyek igazolták Hitler öngyilkosságát. Meg vagyok győződve arról, hogy Hitler öngyilkosságához nem férhet kétség. A fasiszta felső vezetők többsége, köztük Göring, Himmler, Keitel és Jodl még időben elhagyták Berlint és különböző irányokban távoztak. Május 3-án reggel Berlin katonai parancsnokával, Berzarin tábornokkal, az 5. hadsereg haditanácsának tagjával, Bo- kowal, a front haditanácsának tagjával, Tyelegin tábornokkal és más vezető beosztású személlyel megtekintettük a Re- ichstagot és a körzetében folyó harcok színhelyét. Kíséretünkben volt és magyarázatokkal szolgált Wilhelm Pieck fia, Arthur Pieck, aki a háború idején a szovjet hadsereg soraiban harcolt. Ő jól ismerte Berlint és hozzásegített bennünket, hogy tanulmányozzuk azokat a körülményeket, amelyek közepette csapatainknak harcolniuk kellett. Itt minden egyes lépés, minden darabka föld, minden kő a szónál világosabban beszélt arról, hogy a Birodalmi Kancelláriához és a Reichstaghoz vezető utcákon, valamint az épületekben élet-halál harc folyt. A Reichstag épületében vívott harc körülményei rendkívül nehezek és bonyolultak voltak. A bátorságon és önfeláldozáson kívül megkövetelték a harcosoktól a szinte villámgyors tájékozóképességet és mozgást egyik fedezékből a másikba, a körültekintő elővigyázatosságot és a pontos tüzelést az ellenségre. Ezeknek a követelményeknek katonáink eleget tettek, de sokuk hősi halált halt. J Május 7-én távbeszélőn hívott a legfelsőbb főparancsnok és közölte velem:- A mai napon Reimsben a németek aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló jegyzéket. A háború fő terheit - folytatta - a szovjet nép viselte, nem pedig a szövetségesek. Ezért a kapitulációt a Hitler-ellenes koalíció valamennyi országának főparancsnokságai előtt kell aláírni, és nemcsak a szövetséges csapatok főparancsnoksága jelenlétében. Azzal sem értettem egyet - folytatta Sztálin -, hogy a kapitulációról szóló jegyzéket nem Berlinben, a fasiszta agresszió fészkében írták alá. Megegyeztünk szövetségeseinkkel abban, hogy a Reims városában aláírt jegyzéket a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének tekintjük. Holnap Berlinbe érkeznek a német főparancsnokság és a szövetséges csapatok főparancsnokságainak képviselői. A szovjet csapatok Legfelsőbb Fő- rancsnokságának képviseletével önt bízom meg. Holnap Önhöz érkezik Vi- sinszkij. A jegyzék aláírása után Berlinben marad, mint a főparancsnok politikai helyettese. A szovjet megszállási övezet főparancsnokául önt nevezem ki; egyúttal betölti a németországi megszálló szovjet csapatok főparancsnokának tisztét is. Május 8-án korán reggel Berlinbe érkezett A. J. Visinszkij. Magával hozta a Németország kapitulációjára vonatkozó okmányokat és közölte a szövetséges főparancsnokságok képviselőinek névsorát. Aznap reggel sorban érkeztek meg Berlinbe a világ valamennyi jelentős újságának és folyóiratának tudósítói, fotóriporterei, hogy megörökíthessék azt a pillanatot, amikor jogi formát ölt a fasiszta Németország szétzúzása, amikor visszavonhatatlanul beismerik valamennyi fasiszta terv csődjét, valamennyi népellenes és gyűlöletes cél bukását. A nap közepén a Templehofi repülőtérre megérkeztek a szovjet csapatok főparancsnokságának képviselői. ■ A szövetséges csapatok főparancsnokságait Arthur W. Tedder, az angol légierő marsallja, Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légierejének főparancsnoka, de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka képviselte. A repülőtérről a szövetségesek Kars- horstba indultak, ahol a napirend szerint átveszik a német katonai vezetőktől a feltétel nélküli megadásról szóló okmányokat. Ugyancsak a Tempelhofi repülőtérre érkeztek meg angol tisztek őrizete alatt a német főparancsnokság képviselői, Kertel tábornagy, Friedeburg tengernagy és Stumpf repülő-vezérezredes, akik Dö- nitztől felhatalmazást kaptak Németország feltétel nélküli fegyverletételének aláírására. Itt, Karlshorstban, Berlin keleti negyedében, egy kétemeletes épületben, a német katonai-műszaki tisztiiskola volt éttermében készítették elő a jegyzék ünnepélyes aláírását. A fáradságos út után rövid pihenőt tartva, a szövetséges főparancsnokságok képviselői megjelentek nálam, hogy megbeszéljük e jelentős aktus lebonyolításának kérdéseit. Miután az újságírók elhagyták a megbeszélésre kijelölt termet, sok olyan kérdés megvitatásába kezdtünk, amely összefüggött a hitleristák fegyverletételével. Kertel tábornagy és kísérői ezalatt egy másik épületben tartózkodtak. Tisztjeink jelentették, hogy Keitel és a többi német küldött rendkívül ideges. Környezetének Keitel a következőket mondotta:- Berlin utcáin áthaladva mélyen megrázott a pusztulás látványa. Erre a mieink megkérdezték:- Tábornagy úr, az a látvány nem rendítette meg, amikor parancsára a szovjet városok és falvak ezreit törölték el a föld színéről, és ezek romjai alatt a szovjet állampolgárok milliói, a gyermekek tízezrei lelték halálukat? Keitel elsápadt, idegesen vállat vont és Semmit sem válaszolt. Amint már előzőleg is megegyeztünk, 23 óra 45 perckor a szövetséges hatalmak katonai vezetői Teddel, Spaatz és de Lattre de Tassigny, A. J. Visinszkij, K. F. Tyelegin, V. D. Szokolovszkij és más vezetők az én dolgozószobámban gyülekeztek, amely a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmány aláírására kijelölt terem szomszédságában volt. Pontosan 24 órakor léptünk a nagyterembe. Mindnyájan helyet foglaltunk a falra erősített szovjet, amerikai, angol és francia nemzeti lobogó alatt elhelyezett asztalnál. A teremben a zöld posztóval borított hosszú asztalok mellett helyezkedtek el a Vörös Hadseregnek azok a tábornokai, akiknek csapatai a legrövidebb idő alatt zúzták szét Berlin védelmét és térdre kényszerítették a büszke fasiszta tábornagyokat, a fasiszta vezetés főkolomposait és az egész fasiszta Németországot. Jelen voltak a teremben a szovjet és külföldi újságírók, valamint fotóriporterek is.- Bennünket a Szovjet Fegyveres Erők Főparancsnokságának és a szövetséges V hatalmak Főparancsokságainak képviselőit - jelentettem ki az ülés megnyitójában - felhatalmaztak a Hitler-ellenes koalíció kormányai arra, hogy átvegyük a német főparancsnokság képviselőitől a Németország feltétel nélküli fegyverletételéről szóló okmányt. Hívják be a terembe a német főparancsnokság képviselőit. Valamennyi jelenlevő tekintetét az ajtóra szegezte, ahol pillanatokon belül azoknak kellett megjelenniük, akik az egész világ előtt azzal dicsekedtek, hogy villámgyorsan képesek szétzúzni Francia- országot és Angliát, és legfeljebb másfél-két hónap alatt letiporják Szovjet-Oro- szországot. Elsőként, lassan lépte át a küszöböt Hitler jobbkeze, Keitel Tábornagy. A közepesnél magasabb termetű tábornagy díszöltözetben, feszes tartással jelent meg. Üdvözlésre emelte kezében a mar- sallbotot, így köszöntötte a szovjet és szövetséges csapatok főparancsnokságainak képviselőit. Keitelt Stumpf vezérezredes követte. A zömök tábornok szemeiben gyűlölet és tehetetlen düh tükröződött. Vele együtt lépett be von Friedeburg tengernagy, aki az első pillantásra koránál sokkal idősebbnek tűnt. Felkértük a német tábornokokat, hogy foglaljanak helyet a számukra külön, a bejárattól nem messze elhelyezett asztalnál. A tábornagy lassan ült le és felemelve fejét, tekintetét reánk, az elnökségi asztalnál ülőkre szegezte. Keitel mellé ült Stumpf és Friedeburg. A kísérő tisztek székeik mögött állva sorakoztak fel. A német küldöttséghez fordultam:- Rendelkeznek-e önök a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmánnyal, tanulmányozták-e azt, és van-e felhatalmazásuk az aláírására? Kérdésemet angol nyelven Tedder, a légierő fömarsallja ismételte meg.- Igen, tanulmányoztuk és készek vagyunk annak aláírására - válaszolt fojtott hangon Kertel tábornagy, majd átnyújtotta a Dönitz admirális aláírásával ellátott iratot. Az okmány rögzítette, hogy Keitel, von Friedeburg és Stumpf felhatalmazást kapott a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmány aláírására. Ez már korántsem volt az a gőgös Kertel, aki a leigázott Franciaországtól a feltétel nélküli megadást fogadta. Most lesújtottnak tűnt, bár megkísérelte, hogy a látszatott fenntartsa. Felállva szólítottam őket:- A német küldöttség lépjen ide az asztalhoz. Itt írják alá Németország feltétel nélküli fegyverletételéről szóló jegyzőkönyvet. Kertel gyorsan felemelkedett, egy rosszindulató pillantást vetett felénk, majd szemeit lesütötte és lassú mozdulattal felemelve az asztalról marsallbotját, bizonytalan léptekkel az asztalunkhoz'indult. Monoklija leesett a szeméről és zsinórján függve maradt. Arcán piros foltok jelentek meg. Vele együtt lépett az asztalhoz Stumpf vezérezredes, von Friedeburg tengernagy és a kíséretükben levő többi német tiszt. Szemére illesztve monokliját, Keitel az odakészített szék szélére ülve, minden sietség nélkül írta alá az okmány öt példányát, majd Stumpf és Friedeburg is aláírásukkal látták el azt. Ezután Keitel felállt az asztaltól, jobb kezére felhúzta kesztyűjét és ismét megpróbálta a feszes katonás pózt magára ölteni, ez azonban nem sikerült, és csendben visszatért asztalához. Május 9-én 0 óra 43 perckor befejeződött a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmány aláírása. Felszólítottam a német küldöttséget, hagyja el a termet. Keitel, Friedeburg és Stumpf felemelkedett székéről, meghajoltak, majd fejüket leszegve, a törzskarukhoz tartozó tisztek kíséretében eltávoztak... A szovjet Legfelsőbb főparancsnokság nevében szívélyesen üdvözöltem a jelenlevőket a régen várt győzelem alkalmából. A teremben halk zsongás lett úrrá. Kölcsönösen üdvözölték egymást, kezet szorítottak. Sokak szemében az öröm könnyei csillogtak.- Drága barátaim - mondottam fegyvertársaimnak -, rendkívül nagy dicsőségben van részük. A befejező ütközetben népünk, pártunk és kormányunk bizalmából Berlin ostromára vezethettük a dicsőséges szovjet csapatokat. Ezt a bizalmat a szovjet csapatok és azokat vezetve önök is becsülettel igazolták. Kár, hogy sokan közülünk ezt már nem érhették meg. Mennyire örülnének a régen várt győzelemnek, amelyért gondolkodás nélkül életüket adták!... 1945. május 9-én 0 óra 50 perckor lezárult az az ülés, amelyen elfogadták a német fegyveres erők feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt. 1982. V. 7. Német hadifoglyok a Brandenburgi Kapunál
