Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
1 Forradalmárokra emlékezve Másfél héttel ezelőtt, április 20-án, a májusi ünnepségekre készülve hős forradalmárokra emlékeztek a pionírok. Václav Sinkule és Eduard Urx újságírókra. Azért éppen rájuk, mert negyven évvel ezelőtt ezen a napon haltak meg. Mindkettőjüket a fasiszták végezték ki. Václav Sinkule édesapja vasúti altiszt volt. Szűkös és nehéz körülmények közepette, de érettségi bizonyítványt szerzett a kereskedelmi akadémián 1924-ben, s banktisztviselőként dolgozott. Ó maga aránylag tűrhető módon élt, de a munkanélküliek és nyomorgók életkörülményeit is jól ismerte. Amikor pedig tanulmányozni kezdte a marxista irodalmat, felismerte, hogy mi a teendő, hol a helye. 1927- ben felvételét kérte a kommunista pártba, s a CSKP tagjaként számos megbízatást, feladatot teljesített. Akkor is, amikor 1931-ben megkezdte tanulmányait a főiskolán. A CSKP és az ifjúság küldötteként 1935-ben megválasztották parlamenti képviselőnek. Ekkor lett a Rudé právo szerkesztője. Később, a spanyol polgárháború idején, a szerkesztőség kiküldött tudósítója. Az illegalitás éveiben Brnóban működött. Fedőneve Smetana volt. A fasiszták politikai rendőrsége, a gestapo 1941-ben elfogta, s a mauthauseni koncentrációs táborba küldte, ahol kivégezték. Eduard Urx édesapja erdész volt. A ruzomberoki gimnáziumban tanult, majd a prágai Károly Egyetem bölcsészeti karán. Gazdag irodalmi, filozófiai és közgazdasági ismeretekre tett szert, s már diákkorában felismerte: csak forradalmi változás biztosíthat boldog jövőt az ifjúságnak. És mivel korán megmutatkozott újságírói tehetsége, forradalmi hangvételű cikkeket írt már diákkorában, s azokat a Studentská revue, a Mladé Slovensko és a Pravda chudoby szerkesztő- • sége szívesen közölte. Már 1924- ben a CSKP tagja és tanulmányai befejezése után, 1925- ben a párt tisztségviselője. Amikor 1926-ban Gottwald elvtárs a Pravda szerkesztője, ő a helyettese. 1929-ben a CSKP Központi Bizottságának tagja és a Rudé právo egyik szerkesztője. Többször is bebörtönözték, ezért Prágából a Szovjetunióba menekült, ahonnan azonban 1932-ben visszajött, Ostraván működött, mint a CSKP kerületi titkára. A fasiszta megszállás idején illegális pártmunkásként működött, míg a gestapo 1941- ben el nem fogta. Őt is 1942 április 20-án végezték ki. Rájuk, a hős forradalmárokra emlékezve, méltó módon készültek a pionírok a májusi ünnepségekre, hiszen a hozzájuk hasonló sok-sok forradalmár és a dolgozó nép közös küzdelmének eredménye a munka szabad ünneplése. Gottlieber Ferenc MIÉRT KAPTUNK DICSÉRETET? Perzselve sütött a nap azon a szeptemberi délutánon, de mi azért vidáman játszottunk iskolánk, a sókszelőcei (Selice) alapiskola udvarán, úgy vártuk a délutáni tanítás kezdetét. Egyszer csak füstszagot éreztünk. Ahogy körülnéztünk, Márta mindjárt észrevette: a Fő út melletti árokban ég a száraz fű. Odaszaladtunk, kezdtük taposni, oltani a tüzet, de hiába. Már a villanyoszlop körüli bokrok is égtek. Mi lesz, ha a kátrányos, könnyen gyulladó oszlop is égni kezd majd? Rádól az útra... Tenni, cselekedni kellett. Futottam telefonálni. Felhívtam a vágsellyei (Sara) tűzoltóságot. Csak annyit kérdeztek, hogy melyik úton juthatnak leghamarabb a tűz színhelyére. Három tömör mondatban megmagyaráztam és futottam vissza az oszlophoz. Az bizony már bűzölögve füstölgött. Pár perc múlva szirénázásra lettünk figyelmesek. Megérkeztek a tűzoltók, s egykettőre eloltották a tüzet. Azóta hónapok teltek el. Már szinte meg is feledkeztünk az esetről, amikor a tűzoltóságtól dicséretet kaptunk. Nagy kár bekövetkezését előztük meg, így szólt az indoklása. Illedelmesen megköszöntük a dicséretet, de igaz, ami igaz: örültünk. Bár szerénykedtünk, mondva: Csak a kötelességünket teljesítettük. Lencsés Veronika TERMÉSZETESEN, KITŰNŐ Naszvadon (Nesvady) az ifjú technikusok körének legsikeresebb tagja Simonies József IX. osztályos tanuló, hiszen a járási alkotóversenyen díjat is nyert. A felvételen azonban Virág Adrianna Vili. osztályos tanuló látható, aki szintén tagja az ifjú technikusok körének. Ugyanis, nemcsak fiúk, hanem lányok is tagjai a körnek, és tevékenységük éppoly sikeres, mint a fiúké. Kucman Tibor tanító, a műhelymunkát oktató pedagógus a kör vezetője. Amikor a műhelyben dolgozó Adriannától megkérdeztem, hogy milyen volt az osztályzata, a minősítése műhelymunkából, ö felelt helyette: Természetesen, kitűnő. Tőle tudtam meg azt is, hogy a Vili. osztályban tanuló lányok mindegyike kitűnő osztályzatot kapott ebből a tantárgyból. S ö mondta: Nálunk természetes, hogy a lányok is ügyes, szorgalmas, tettre kész ifjú technikusok. hajdú HÍREINK A Hviezdoslav-emlékverseny döntőjét mind a három .kategóriában megrendezték a leleszi (Leles) alapiskolában. Harminc, döntőbe jutott szavaló és prózamondó közül Compoly Szilvia, Szarvas Melinda és Cap Anikó nyert első helyezést. Kiss Erika A Losonci (Luőenec) III. sz. Alapiskolában a legjobb lövészek Tolmácsi Tamás IX/A és Petik Zsolt Vll/B osztályos tanulók. A kör vezetője Ádám József. Huszonöt tagja van az ifjú lövészek körének, s közülük tíz leány. A legutóbbi versenyen rendkívül sikeresen szerepeltek a lányok, hiszen négy első helyezés közül hármat ők szereztek. Longai Szilvia Mind a magyar, mind az orosz szavalóverseny körzeti fordulójában első helyezést ért el Konkoly Ildikó, a pozbai alapiskola tanulója. Az orosz szavalóverseny járási döntőjében is megtartotta első helyét. Most a kerületi versenyre készül. Mészáros Zsuzsanna Ünnepélyes szikraavatást rendezett a nagyszelmenci (Veiké Slemen- ce) alapikola pionírcsapatának tanácsa. Az idősebb pionírok műsorral köszöntötték a kis szikrákat, majd sor került a gyűjtési akció értékelésére. A IX. osztály raja bizonyult a legszorgalmasabbnak, vándorzászlót kapott. Pásztor Klára Berzétén (Brzotín) a népkönyvtár vezetője, Szabó Éva rajzversenyt rendezett a pionírok számára. Olvasmányaikat illusztrálták a pionírok. A versenyt Ambrúzs Péter nyerte, s a rajzlaf>okat kiállításon mutatták be. Tóth Rozália A Királyhelmeci (Král’ovsky Chlmec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola vöröskeresztes szervezetének vezetősége kézimunka-kiállítást rendezett. A látogatók a bemutatott szőtteseken megcsodálhatták Bodrogköz jellegzetes népi motívumait, valamint a hímzett és keresztszemes térítőkét. Több, feledésbe merült horgolásminta is bemutatásra került. A kiállításnak nagy sikere volt a szülők körében is. Molnár Ivetta GÖMÖRI J KRÓNIKA i Aprócska gyerekek voltunk, gyakran szeltük át a réteket az állomásról a falu felé igyekezve. Busz nem járt, a vasút meg nagy ívben elkerülte a híres falut. Egy vasárnap reggel töpörödött, de szapora szavú néni volt az útitársunk. Míg ballagtunk toronyiránt a falu felé, elmondott a gömöri várhoz, s szülőfalujához fűződő számos népmonda közül néhányat. Úgy, ahogy a falu krónikás öregjei szájról szájra továbbadták a történeteket. Beszélt egy tudós római utazóról, aki otthagyta a várost, feljött a limesek mentén a „barbár“ északi népek közé. Itt, a gömöri Várhegyen egy szemrevaló várra bukkant. Lerajzolta szaporán, alá is írta, hogy ez a híres-nevezetes Gumur vára. Bizony, már a rómaiak is tudtak a mi várunkról, csillogott büszkén a néni szeme. Sok víz lefolyt a Sajón, s a múló századok alatt nem maradt fenn semmi feljegyzés a gömöri várról, míg csak a Bors nemzetség birtokba nem vette. Abban az időben történt, hogy II. István király megbetegeett. Bors vitéz akkor összehívta az urakat Gömör (Gemer) várába, s rávette őket, hogyha a király elhalálozik, Bors vitézt királlyá koronázzák. De a király jobban lett, az összeesküvőket kiüzette az országból. Az ezerhárom- százas években Bors bán fiával kihalt a nemzetség. Akkoriban száguldoztak fürge lovaikon szerte az országban a gyilkoló, pusztító tatár hadak. Mikor IV. Béla király hozzálátott a feldúlt ország újjáépítéséhez, a szepesi Gálának, a Gömöri család ősének adományozta a várat. Mozgalmas élet folyt itt akkoriban, itt volt a megye székhelye, itt tartották a megyegyűléseket, itt ítélkezett az alispán. A gömöri vár volt a megye központja. Mikor a Gömöri család kihalt, Zsigmond király zálogba adta a várat a pelsöci tárnokmesternek, Nagy Jánosnak. Az ő halála után 30 évig a Perényiek birtokolták. Garázda ember volt Perényi István, Mátyás király elvette tőle a várat, s kedves hívének, Szapolyai Imrének adományozta. Egyszer, mikor itt vendégeskedett az igazságos király, esett meg a hires szőlőkapálta- tás, kacagott a nénike. Izzadtak bizony az urak a gömöri szőlőben! Állítottunk is szobrot Mátyás királynak, ott markolja a kapát most is a falu közepén. De ezzel vége is lett a daliás időknek. Volt még a vár Széchy birtok, a szépséges Széchy Mária ura, a lázadó Wesselényi is időzött, de a vár sorsa már megpecsételődött. Az idő szétmorzsolta a falakat. A Várhegy ott áll a falu fölött, de a díszes vár elenyészett. Mondják, több mint 1300 évig állt, folyton emlegetik a régi krónikák. Ilyen híres falu ez, kedveskéim, nézzetek szét jól benne, bíztatott bennünket kedvesen a tudós nénike. Bizony, szót fogadtunk. Sokszor és jól szétnéztünk. Körüljártuk a híres líceum épületét. Meghallgattuk a szépséges prímás, Czinka Panna történetét, mert itt született ö is, és a gömöriek éppoly büszkék rá, mint a hajdani várra, s az urakat kapaitató Mátyás királyra. Itt a tanév vége, a kirándulások ideje. Nézzetek szét ti is Gömörön. Hallgassátok meg az idős palóc bácsik s nénik szavát, sok érdekes dolgot megtudhattok tőlük. Török Zsuzsa TÖRD A FEJED! IV Ha megfelelő sorrendben egymás mellé rakod a betűket, egy magyar drámaíró nevét kapod megfejtéö? o s ± Z a —y— iQ ps 0 a n —r~ II. / Melyik papírgyárban dolgozzák fel a pionírok gyűjtötte hulladékpapírt? III. / Görögország, Kuba, Ausztria közül melyiknek a legkisebb a területe? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. » Az április 16-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: I./ Ötletes II./ Karlové Vary Ili./ A gerely - 86 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Czódör Krisztina, 7. oszt. Vezekény (Vozo- kany), Pápai Róbert, 6. oszt. Tallós (Tomasikovo), Köteles Zsuzsa, 3. oszt. Ipolyság (Sahy), Jozefik János, 7, oszt. Kéménd (Kamenin), Demjén Erika, 4. oszt. Nagykapos (Veiké Kapuáany). A ÚJ SZÚ ' 18 ■■ J L 1982. IV. 30.
