Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
«J szú 9 M i a helyzet a természetvédelemben? Hogyan viszonyul a természetvédők törekvéseihez a modern társadalom? A kérdésre nem a központi hivatalokban, hanem a Csallóközi Múzeum szépséges barokk épületének egyik csendes szobájában keressük a választ. Pomi- chal Richárd szakember ez ügyben, 1980 augusztásától dolgozik zoológusként a múzeumban.- Érdekes munkát végzett, amely bizonyára érdekelni fogja az olvasókat. Beszéljen magáról, "a munkájáról.- Magamról mit mondjak? Nekem csak a munkám érdekes.- Elhiszem. De a kettő összefügg. Mi adta az indíttatást, hogy életpályául válassza a biológiát?- Talán a szülőfalum, Rété. Ott telt el a gyermekkorom, s mint köztudott, a gyermekkor meghatározó. Édesapám ugyan vasmunkás volt, de falun élt a család. Szencen érettségiztem, a Komensky Egyetem földrajz-biológia szakán szereztem diplomát. A diákévek után sem szakadtam el az alma matertől, három évig aspiránsként dolgoztam az egyetemen. Egy év katonáskodás után újra visszatérhettem a munkámhoz. Bár kutatói pályára készültem, itt, a mostani munkahelyemen csak évi 200 órában végzek kutatómunkát. Hidrobiológiái kutatásokkal foglalkozom a Csallóközre vonatkozó állami terv keretében. Igaz viszont, hogy a természetvédelem sem képzelhető el bizonyos kutatómunka nélkül. Feladatom a védett területek ellenőrzése, a védett növény- és állatfajok elterjedésének kutatása, feltérképezése, védelme.- Másfél év nem nagy idő, de bizonyos általánosítható tapasztalatokra már szert tehetett ebben a munkában.- Elsősorban azt tapasztaltam, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság azon európai országok egyike, ahol a legjobb természetvédelmi törvényt dolgozták ki. A megtartása körül viszont bajok vannak. Igaz, nem értesültünk szándékos törvényszegésről, mégsem beszélhetünk a törvény tiszteletben tartásáról. Ennek egyszerű oka van: az emberek nincsenek tisztában a törvényekkel, bár a sajtó, a rádió, a televízió állandóan napirenden tartja ezt a kérdést.- Károk?- Vannak. Ugyanis itt, a Csallóközben kis kiterjedésüek a védett területek. Köztudott, hogy mifelénk minden a mezőgazdaság függvénye, mindent a mezőgazdaság érdeke mozgat, arra épül mifelénk az ipar is. Ez a tény kihat a természetvédelemre is. Lecsapolják a mocsarakat? Nagyon jó, mert gyarapodik a szántóföld. Az ország viszont pótolhatatlanul elveszít egy érdekes színfoltot. Vagy ha megmarad is, traktor jár keresztül a védett területen, tiporja az értékes, ritka növényeket, riogatja az ott fészkelő madarakat.- Ismertetne néhány területet, s elmondaná, hogy milyen értékeket próbálnak átmenteni gyermekeink, unokáink számára?- Sajnos, a legértékesebb területek tönkrementek. Néhány azért még maradt. Védett terület Dunaszerdahely és Eperjes között a Rózsamajor. Itt jellegzetes illatanyagot kiválasztó bangó- illetve orchídeafélék élnek. A tervek szerint védett terület lesz az Isztrága, vagy Büdös Bős mellett. Ez tipikus ártéri erdő, hatalmas ősi füzesekkel, vízimadarakkal. A tőkési Duna-ág szintén védett ártéri erdő. Értékes, mert azon kívül, hogy itt található a fehér tündérrózsa, sok ritka, értékes madárnak is otthona. Mint a síksági vizeken általában, itt sem hiányzik a búvárkodó, ügyetlen járású, karcsú testű vöcsök. Nálunk sajnos nem alakult ki vöcsöktelep, leggyakrabban magányosan költ. A szárcsa, vadkacsa is szívesen tanyázik ezen a helyen. Ornitológiái szempontból rendkívül értékes a bögellői halastó. Itt is otthonos a vöcsök és a vadkacsa, de büszkék (Susil Weerarathna felvétele) vagyunk a gázlómadarakra is. Tavaly például három nagygógapár rakott itt fészket. Ez a 40 centiméteres madár a mélyen fekvő, lágy talajú, nyirkos réteket szereti. A magas fűben alig vehető észre, de ha repül, felhívja magára a figyelmet. Tavasszal gyakran köröz a tó és a rétek felett. Röptében szép látvány, mert jól látható a szárnyát és farkát díszítő fehér szalag. Jellegzetes még hosszú csőre, amely testhosszának jó negyedét teszi ki. El kell mondanom, hogy a 40 hektárosra tervezett Csilizmo- csár tönkrement. 35 hektárt lecsapoltak, s csak 5 hektárnyi mocsár maradt. Régebben itt fészkelt egy ritka madár, , a kékbegy. Mióta megcsappant a mocsár területe, még nem sikerült megtalálni a fészkelöhelyét. Igaz, óvatos életmódot folytató madár, nehezebb megfigyelni, mint a vörösbegyet. Mert védelem alatt áll, meg kell még említenem az egyedi természeti képződményeket, öreg, értékes magányos fákat, fasorokat, a járás történelmi parkjait. Gombától Bősig van vagy tíz. Mind-mind védelemre szorul, s mi meg is teszünk mindent, hogy unokáink is láthassák a Csallóköz mikrovilágának ezeket az ősi hírmondóként megmaradt értékeit. A múzeum kötelékében még csak másfél éve, a huszonnegyedik órában alakult meg a természetvédelmi részleg, rengeteg a tennivaló.- Elégedett a munkájával?- A munka szép, a feladatok nagyok. Mégsem mondhatom, hogy elégedett vagyok, mert nem tudom megvalósítani összes célomat. Ma még nehéz megértetni az emberekkel, hogy védjék a természetet, hisz eddig arra neveltük őket, hogy átalakítsák és legyőzzék. Szemléletváltozásra van szükség, s nagyobb felelősségtudatra. TÖRÖK ZSUZSANNA Huszonöt év dióhéjban Nemrégiben rövid hírt közöltünk lapunkban: dr. Répássy Bélának, a bratislavai Bezruc utcai kórház igazgatójának 50. születésnapja alkalmából a Kiváló munkáért kitüntetést adományozták, az egészségügy fejlesztése terén kifejtett áldozatkész tevékenységéért. A név olvastán egy gyermekkori emlék elevenedett fel bennem: fogorvosi rendelő váróterme, a falon színes meseillusztrációk sorozata - répát rágcsáló nyuszik, fájós fogú medvebocs - a hozzá illő gyermekversekkel. A képeket nézegetve a többi gyerekhez hasonlóan én is megfeledkeztem a szorongásról, gyorsabban teltek a várakozás hosszú percei. A rendelőben dolgozó, magas termetével akkor szememben óriásnak tűnő „doktor bácsira“ már csak halványan emlékeztem. A most kitüntetett dr. Répássy Béla volt. Ismeretlen ismerősként indultam hát a beszélgetésre. Reggel nyolckor már három „ügyfél“ várakozott az igazgatói szoba ajtaja előtt, s bent szinte szünet nélkül csörgött a telefon. Asztalán iratok halmaza.- Éjszakai ügyeletem volt, ezekkel ,,szórakoztam“- mondja félretolva az irathalmazt. - Huzamosabb ideig nem voltam itt, be kell hoznom a lemaradást. A ma 569 ágyas kórház és a rendelőintézet 1300 egészségügyi dolgozót és kisegítő személyzetet foglalkoztat, nem csoda tehát, hogy 'a munka minden részét a lehető legtökéletesebben ismerni akaró igazgatónak sok a tennivalója.- Néha már szinte úgy tűnik, hogy keresem a problémákat. Mindig, otthon is az foglalkoztat, mit kelt még elvégeznem. Ahhoz, hogy az ember tekintélyt szerezzen, illetve meg is tartsa azt, teljes biztonsággal kell mozognia munkaterületén. Ezért fontolok én meg mindent inkább százszor, nehogy valamit egyszer is jóvátehetetlenül rosszul csináljak. Persze az ember nem tévedhetetlen, de ha már bakot lő, legalább ne nagyot - fordítja tréfára a szót. Tizenöt éves tapasztalattal a tarsolyában bátran állíthatja ezt, de amikor harmincöt éves fiatalemberként átvette a nagy, haladó hagyományokon alapuló kórház irányítását, nem volt egyszerű a dolga.- Nem is a szervezés, az emberek összefogása volt a legnehezebb, hanem a körülmények, amelyek közepette a haladást, a fejlődést meg kellett valósítani. Az épületek zöme, értem itt a kihelyezett részlegeket is - például a Krásna Hőrka-i és a Miletiő utcai fertőzöosztályokat, amelyek ma már máshol működnek mind a háború előtt épültek. Mindig csak adaptáltunk. Egy nagyobb helyiségből két kisebbet. Ki kellett fejleszteni a központi laboratóriumi és röntge- nológiai részleget, fönntartani az épületeket gazdasági szempontból is, a szakorvosok képzése szintén a mi feladatunk volt. Nehéz lenne felsorolni a fejlődés sok-sok apró, jelentéktelennek tűnő, de igen fontos összetevőjét. Én azt az elvet vallom, ha az ember valamit tesz, igyekezzen azt tökéletesen tenni. Ami7 kor 1967-ben pályázat útján a kórház igazgatója lettem, nem szégyeltem tapasztalatért, tanácsért az előttem működő igazgatókhoz fordulni, az idősebb főorvosoktól útmutatást kérni. Az embereket pedig a munkámmal igyekeztem megnyerni. Bármilyen sok is az elfoglaltságom, azért mindig, mindenki számára elérhető vagyok. Fontosnak tartom ugyanis a kölcsönös jó viszonyt az alkalmazottakkal. "A formalizmust nem tűröm el semmiben, mert az soha jóra nem vezethet. így a könnyebb végén fogná meg az ember a dolgokat. Répássy doktor pedig soha nem tért ki a nehézségek elől. Ha ma újra kezdené, ugyanúgy vállalna mindent, mint eddig, mondta. Életének legutóbbi tizenöt éve összeforrott a kórházzal, de hogyan jutott el addig?- Már gyermekkoromban elhatároztam, vagy orvos, vagy tanító leszek. Másféle szakma meg sem fordult a fejemben. Először tanítóképzőbe jelentkeztem, de az iskolai átszervezések során a tanítóképzőből gimnázium lett, közben meggondoltam, s az érettségi után már az orvosi karra jelentkeztem. Mindig szerettem a modellezést, ezért választottam a fogászatot. Kezdő orvosként három évig Tornaiján dolgoztam, onnan kerültem egy pályázatra jelentkezve az orvosi kar szájsebészeti tanszékére. Aztán az orvosi továbbképző sztomatológiai osztályának főorvosaként működtem, majd következett mai munkahelyem, a kórház. Dióhéjban így foglalhatnám össze huszonöt éves pálya futásoma t. Azt már a róla írt értékelésekből tudom meg, hogy fiatal kora óta aktív tagja a Vöröskeresztnek, 1959-től különböző pártfunkciókat tölt be, az utóbbi tíz évben a bratislavai I. városkerületi pártbizottság tagja, az Egészségügyi Megbízotti Hivatal, majd az Egészségügyi Minisztérium szaktanácsadója. Felsorolni egyszerű, annál nehezebb érzékeltetni a sok lemondást követelő, szabad időt is elrabló munkát, amit a felsorolás takar.- Eredményes munkát csak megfelelő háttérrel végezhet az ember. Gondolok itt egyrészt a munkatársaimra, akik ugyanazért a célért dolgoznak, mint én. Másrészt a családra, amely megértő a munkám, az elfoglaltságom, s gyakran az ingerültségem iránt is. Enélkül a támogatás nélkül, aligha részesültem volna a Kiváló munkáért kitüntetésben. FLÓRIÁN MÁRTA 1982. IV. 30.
