Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-23 / 16. szám
m he hm B0BW A z 1936. március 3-án meginduló Magyar Nap egyike volt azon csehszlovákiai magyar lapoknak, amelyek elsőként foglalkoztak Veres Péter munkásságával, illetve közölték írásait, amivel nem kis mértékben járult hozzá az író itthoni megismertetéséhez és meg- kedveltetéséhez. Tudnunk kell, hogy a haladó szellemű Magyar Nap viszonylag rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, és hatása Magyarországon is érezhető volt. A lapot Ostravában szerkesztették, főszerkesztője Kálmán Miklós volt, aki állandó belső és külső munkatársakkal dolgozott. A politikai cikkek mellett minden számban bőséges - egy, gyakran több oldalra kiterjedő - irodalmi és más kulturális anyag került az újságba. Helyet kaptak benne a hazai szocialista és haladó írók írásain kívül a magyarországi népi írók - köztük Veres Péter - és az erdélyi írók művei is. Már az 1936-os évfólyamban közölték Veres Péter néhány írását, így például A pásztornak jól megy dolga, Élet a Hortobágyon, és - többek közt - részleteket az Alföld parasztságából. A decemberi számban közölték Gulyás Pál: Veres Péter című versét, amelyet egyik debreceni találkozásukra való visszaemlékezésül írt. A különösen megszerkesztett versben hűen adja vissza Veres Péter megjelenését, mozdulatait: Veres Péter betoppant, Csizmája nagyot koppant, pattant a grádicson át, mint egy pattanó bogár. y ... Frissen égett két szeme, tiszta fénnyel volt tele, nem tréfált, mégis viccelt, két szemével lepriccelt. A kedélyes hangból ezután átcsap a komolyságba. Veres Péterről szólva eszébe jut a szomorú valóság: a vidéki parasztság sorsa: Veres Péter van ezer, tízezer és százezer: jönnek a délibábból, hortobágyi határból... •** A szlovákiai magyarság kapcsolata Veres Péterrel nem volt egyoldalú. Veres Péter népszerűsége nőtt, ezért fölmerült a gondolat, hogy meghívják öt néhány előadás megtartására. A balmazújvárosi író elfogadta a kulturális szervezetek meghívását, s februárban készült is az útra. A Magyar Nap már közleményekben előre értesítette az érdeklődőket és „Veres Péter Szlovenszkón“ című írással hívta föl a figyelmet a közelgő eseményre (február 18.): ,, Mint értesültünk. Veres Péter, a kiváló magyar szocialista író e napokban érkezik és több városban előadást fog tartani. Vérbeli parasztiró, aki ma is, mint egyszerű földmunkás keresi a kenyerét, írásai meglepően tudományos szakképzettségről tanúskodnak. Kitűnő tanulmányaival első helyet vívott ki magának a magyarországi szociológia területén. A szlovenszkói olvasó a Korunk, Szocializmus, Válasz és a Szép Szó folyóiratok hasábjain ismerkedett meg kásáival. A csehszlovákiai magyar sajtóban pedig elsőnek a Magyar Nap foglalkozott többízben Veres Péter szociológiai tanulmá- nyaial, amelyekből többízben közölt is szemelvényeket. - Veres Péter e hét végén érkezik Csehszlovákiába és Érsek- újvárott kezdi meg előadóútját.“ Érsekújváron (Nővé Zámky) kívül még Komáromba (Komárno), Szencre (Se- nec) és Bratislavába is meghívták. S hogy milyen nagy szeretettel várták az írót és milyen kedves volt ő a szlovákiai magyar olvasóközönségnek, arról Vass László cikke tanúskodik, amely a Magyar Napban jelent meg egy időben a közleménnyel. A cikk elején a Szlovákiában érkező Veres Pétert méltatja és mutatja be. így vall róla a továbbiakban: ,, Veres Péter neve ma fogalom a ma- ÚJ SZÚ gysr nyelvű szociológia területén és értm hető, ha előadásait mindenütt a legnagyobb érdeklődéssel várja a csehszlovákiai magyarság. Ö maga írja nemrég elkezdett önéletrajzában, hogy az eléje kitűzött feladat így szól: - nem elég megismernem a világot, hanem meg is kell azt változtatni. - Ez az elv vezette őt kritikai munkájában is, amellyel a napjainkban divattá növekedett magyar szociográfiai irodalmat boncolta szigorú, tudományos eszközökkel Köszöntjük őszinte örömmel, meleg szívvel Szlovenszkóra érkező Veres Pétert. a magyar népnek ezt a kiváló értékét, aki egy küzdelmes élet árán jutott el a szintetikus gondolkodásig. Köszöntjük öt, mint egyik gerinces, hivő tagját annak a szociális szemléletű nemzedéknek, amely megnemalkuvóan küzd népe és hazája boldogabb életéért." Ennél több bizonyíték nem is kell arra, hogy milyen izgatottan, s mekkora lelkesedéssel várták a „nagy“ parasztírót. S aztán jött a váratlan fordulat. Másnap már ez állt az újságban nagy fekete betűkkel: ,,Veres Péter nem kapott útlevelet", s alatta a megdöbbentő hír: ...Szlovenszkó hiába várta a híres balmazújvárosi parasztírót, Hajdú vármegye alispánja megtagadta Veres Péter útlevelének kiadását... Indoklás? nem ismerjük, de nem is vagyunk kiváncsiak rá, hogy melyik paragrafust használták fel ürügyül az író külföldi útjának megakadályozására. Reméljük ennek az önkényes eljárásnak nyomában járó felháborodás ki fogja kényszeríteni, hogy Veres Péter mégis megkapja útlevelét és eljöhessen hozzánk. De ha nem, ha az alispán úr jóvoltából nem szoríthatjuk meg izmos, erős tenyerét - az írásai mégis eljutnak hozzánkI“ A hatóságok váratlan és indokolatlan cselekedete nemcsak az író szlovákiai magyar rajongóit károsította meg, de az írót is, akit az eset mélyen megrendített, mély nyomot hagyott benne, s még sokáig vissza-visszatért ehhez a témához. így például egyik levelében írja: ,,Beszámolok a saját dolgaimról. Nyugat-szlovensz- kói (Pozsony, Komárom stb.) utam már nem igen valósul meg. Nem tagadják meg az útlevelet, jogi indok nincs rá, csak elamerikázzák. Nem adnak választ, közben a meghirdetett határidő eltelik. Rádióelőadás is lett volna.“ (Kordás Ferenc: Veres Péter barátsága, Új írás, 1974. június.) E gy későbbi, s tán még durvább és jogtalanabb eljárás után - amelyre a továbbiakban kitérek - Veres Péter nyílt levelet intézett Darányi magyar miniszterelnökhöz, amelyben az előbbi, szlovákiai vonatkozású eseményekre is kitér. A Magyar Nap bőven foglalkozik ezzel a témával és „Lehetek-e más?.. címen közli a levelet. Többek közt idézi Veres Péternek az előbbiekhez hozzáfűzött keserű szavait: .....meghívtak a nyugatszlovenszkói (P ozsony, Komárom stb.) magyar munkásság kultúrintézményei, hogy tartsak néhány előadást. Az útlevelet én nem kaptam meg." Veres Péternek még sok keserűséget kellett lenyelnie. A Magyar Nap április 15- i számában egy felháborodott cikkből tudták meg az olvasók, hogy az írót újabb bántalom érte. ,.Tegnapelőtt csendőrök jelentek meg Veres Péter szocialista parasztíró balmazújvárosi lakásán, ahol házkutatást tartottak, majd magukkal hurcolták Veres Pétert s börtönbe vetették. Veres Péter letartóztatásának a híre azonnal elterjedt a fővárosban is és több, haladó szellemű író és közéleti személyiség interveniált érdekében. A közbelépésnek meg is lett az eredménye: Veres Pétert 24 órán belül szabadlábra helyezték. A hivatalos nyilatkozat szerint a letartóztatásra és házkutatásra Veres Péternek egy francia folyóiratban (?) megjelent cikke szolgáltatott okot, valószínű azonban, hogy csupán a szokott szolgabirói taktikáról van szó, s ilyen zaklatásokkal akarják megfélemlíteni a kiváló írót. Az eljárás széles körökben nagy felháborodást keltett." A Magyar Nap nemcsak közölte a puszta tényeket, s részéről nem volt passzív a hozzáállás. Figyelemmel kísérte - amint azt az eddig idézett cikkek is bizonyítják - az író minden lépését - akár alkotói, akár magánéletében történt valami figyelemreméltó esemény. Nemcsak méltatta, hanem szükség esetén ki is állt mellette és próbálta elhárítani az ellene irányuló szúrásokat. így történt ez akkor is, amikor a Prágai Magyar Hírlap hasábjain a következő „ravaszul megfogalmazott“ hírt fedezték föl: ,, Veres Péter magyar politikai írót, aki szélső jobboldali pártok javára agitált a magyar vidéken, Balmazújvárosban letartóztatták. lakásán számos könyvet és Íratott foglaltak le." ,,Tehát a Prágai Magyar Hírlap ravasz fondorlattal a szélsőjobboldalra cipelte a szocialista Veres Péter írót“ - támadja a Magyar Nap egyik munkatársa az előbbi állítást az író védelmében.,,Utánajártunk a dolognak, lapozgattuk a budapesti lapokat és ott egészen az ellenkezőjét olvastuk. Most már várjuk a PMH holnapi számát, vajon fog-e sajtóhibaigazítást eszközölni ezzel a hírrel kapcsolatban?“ N em csoda, ha erre a meghurcolásra Veres Péterből is kitört a keserűség, s megírta a már említett levelet a miniszterelnöknek. A Magyar Nap nemcsak közölte a levelet, hanem külön cikkben is foglalkozott az incidenssel. Megírja levelében Veres Péter azt a durva bánásmódot, amiben a hatósági közegek részesítették a balmazújvárosi házkutatás alkalmával. ,, Igaz, hogy szocialista vagyok - írja Veres Péter - s így ez a bánásmód félig-meddig érthető. De ugyan mondja meg valaki, hát lehetek-e más?... Az, hogy Petőfivel tartok s inkább fújom a farkasok, mint a kutyák dalát, alföldi parasztfajtám természetéből ered. Hiszen éppen azzal gyaláznám meg a magyarságomat, ha megnyalnám azt a kezet, amely felém mindig csak korbácsot nyújtott s mindig alaptalanul és indokolatlanul. “ A szlovákiai származású Féja Géza, a Viharsarok írója, ki fölsorakozott a népi mozgalom nagyjai közé, „Veres Péter önéletírása“ címmel értékelte a Számadást, amely a Magyar Nap 1937június 1 -i számában jelent meg. „Nemcsak ma- gasszínvonalú irodalmi alkotás ez a mű, nem csupán megrázó s ugyanakkor élvezetes olvasmány, hanem történelmi cselekedet is. Veres Péter minden írása nagyvonalú történelmi realizmust képviseli. ■) Az önéletírás formáját azért választotta, hogy minden gátlás nélkül s az irodalmi forma minden kényszerét levetvé, teljesen és töretlenül kibonthassa előttünk a magyar mezei szegénység szinte ezeréves életét. (...) Veres Péter is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szociológiai műből irodalmi műfaj legyen, széles tömegek kenyere, anélkül, hogy mondanivalója szociológiai tartalmából egy szemernyit is elalkudott vplna. ítélet és vallomás ez a könyv. A megnőtt ember, mint élő fa, továbbra is ott marad a kemény, szegény balmazújvárosi földben. Hisszük, hogy ez a könyv egyhamar eljut az európai közönség asztalára is, s hatalmas eszköze lesz az egész kelet-középeurópai parasztság öntudatra ébredésének." Vass László egy későbbi írásában pedig ezt írja bevezetőben a Számadásról: „Veres Péter elsőnek a csehszlovákiai magyar sajtóban, megírta önéletrajzát Számadás címen, mely nagy sikert aratott a nemrég lezajlott budapesti könyvnapon. A belőle közölt részleteken és egyéb más itt megjelent cikkein keresztül a csehszlovákiai magyar olvasók csakhamar megszerették és szívükbe zárták. Ez nem tetszik a PMH házi újszellemének és minden ravasz, hazug ferdítésekkel igyekszik megbontani ezt a hata.on át r kialakult demokratikus kézfogást író és népe közt. “ A továbbiakban közli az író nyilatkozatát erről a könyvéről. „Megtanultam, hogy a jóhiszemű őszinteség nem menthet meg egy könyvet, ha azok a tények, amelyeket közöl, kellemetlenek és egy adott történelmi helyzetben és bizonyos társadalmi osztályokban izgatok. A könyv így, persze, kiadótól kiadóhoz, szerkesztőtől szerkesztőhöz vándorolt. Mindenkinek tetszett, de mindenkinek volt egy csomó de. így maradt ki a könyvből a földmunkásmozgalommal való kapcsolatom részletes feltárása. Gondoltam, ezt majd megírom máskor, jobb időben, egy külön könyvben.... S azt szeretném, ha azok a paraszti és munkásolvasók, akik talán a szájuktól vonják meg a könyv árát, akik nem olvasmány, hanem emberi dokumentumot akarnak megszerezni benne, megértenék, hogy miért nem lehettem teljes és hogy még találkozunk majd. K omjáthy István, a Magyar Nap munkatársa, aki ezidötájt egyetemi hallgató volt, fölkereste az írót, s beszámolt a találkozásról, benyomásairól. Az írásból, melyet ,,Látogatás a szegény nép írójánál a Hortobágy határában" címmel közöltek, megtudjuk, milyen szerény körülmények között élt és irt az író. A cikk bevezetőjében Veres Péter nyilatkozik a Számadásról. Elmondja, mennyire szeretne ellátogatni a Csallóközbe, megismerni az ottani tájat, annak lakóit. Veres Pétert szerették mind a Magyar Nap munkatársai, mind olvasói. Amellett, hogy kedvelték, becsülték, néha kritikus szót is szóltak róla. így került sor egy levél közlésére, amelyet föltehetően Révai József írt a „Hát a parasztsággal mi lesz?“ című cikk hatására. „A cikkben azt fejtegeted - áll a levélben -, hogy a Darányi-kormány „zsidó- törvénye“ nem hoz semmi jót a munkásoknak és szegény parasztoknak, és felveted a kérdést, hogy miért nem sietnek az urak a parasztkérdés megoldásával is? Miért nem fontosabb nekik a három millió falusi proletár és szegényparaszt a néhány tízezer középosztálybeli értelmiségnél? És a kérdésre meg is adva a választ: a paraszton nem segít senki, ha nem segít saját magán. (...) Bevallom, mély megdöbbenéssel olvastam írásodban, hogy magába a „zsidótörvény“ dolgába nem akarsz beleszólni! Kijelented, hogy ez „se így, se úgy nem érint minket“ - tudniillik a szegény parasztokat. (...) Hosszúra nyúlt levelem. Kedves Barátom. Ne haragudj szókimondásomért. De ezzel a szókimondásommal nem bántani akartalak, hanem becsülésemet akartam kifejezni. Sokan vagyunk idehaza olyanok, akik sokat remélünk és várunk tőled. Ezért jogunk van arra, hogy sokat is követeljünk!“ Erre a levélre már nem válaszolt Veres Péter. 1938. május 5-ét írtak akkor. A háború vészjósló fellegei tornyosultak Európa felett. Nem Veres Péteren és nem is a Magyar Napon múlott, hogy az évek során kialakult kapcsolat megszűnt. Sajnos, a történelem ebbe is beleszólt. URBÁN MÓNIKA Gyurák Éva: Gyermekkorom udvara 1982. IV. 23.
