Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-16 / 15. szám

A si csendes királya a svéd Ingemar Stenmark. akihez ha­sonló egyéniség kevés akadt eddig az alpesi sísportban. Az idei Világ Kupában Phil Mahre mögött a második helyre szorult ugyan, de népszerűsége így sem kopott meg. A célvonalban a svéd újságírókollé­gákkal egyezkedem, éppen sikerül rávennem őket, hogy velük együtt részt vegyek Stenmark számukra tartott sajtó- értekezletén. A 26 éves Ingemar mellet­tünk várakozik, kék-fehér szerelésben, összehúzott szemöldökkel, a megszo­kottnál is komorabb arccal figyeli a továb­bi befutókat. Egyszer csak hirtelen felénk fordul, s kitűnő németséggel mondja.- Kérem, kérdezzen csak nyugodtan. A svéd kollégára nézek, de mivel ö meg sem szólal, körbepillantok, fel sem merül bennem, hogy a köztudottan nem szívesen nyilatkozó, szűkszavú svéd hozzám beszél. . - Most, verseny közben nem szeret­ném zavarni - ocsúdok föl meglepeté­semből -, de ha utána...- Pontosan így gondoltam. Majd idejö­vök - bólint béleegyezően, s csodák csodája, még mosolyog is. A schladmingi világbajnokságra úgy érkezett, mint a technikai számok legna­gyobb esélyese. Nem csoda hát, ha ilyen kijelentést tett a verseny előtt: „Egy eset­leges ezüstérem vereséget jelent szá­llómra“. S a vereség valóság lett. Emiatt a kijelentése miatt sokan nem szimpati­záltak vele.- Nézze, ha valaki annyi mindent nyert már, mint én, akkor nem is lehet más motivációja egy világbajnokságon, mint az aranyérem. Nem sikerült, todomásul vettem, hogy Steve Mahre jobb volt ná­lam. Maradt a műlesiklás, és az egyetlen lehetőség. S ekkor már sokkal idegesebb voltam, tudtam, mindent bele kell adnom ahhoz, hogy harmadszor is világbajnok legyek ebben a számban. Ingemar idegességét, izgalmát meg­hazudtolva amolyan ,,harakiri“-futamban ment végig a pályán, egymás után tarolta a botokat, nem ismert kompromisszumot. S amikor célba ért, életében először árult el érzelmeket, első ízben feledkezett meg önmagáról, örült tüntetőén a győzelem­nek. A „mindent vagy semmit“ taktika ezúttal sikeres volt, a királynak is jutott korona. A decemberi gyengébb szereplés után következett a VB-siker, majd a Világ Kupa utolsó versenyein ismét formaha­nyatlás. Mi ennek az oka?- A formámat Schladmingra időzítet­tem. A Világ Kupa jelenleg érvényes pontozási rendszere mellett ugyanis tel­• Nem mindennapi pillanat - Ingemar Stenmark mosolyog. Persze, ötödik világbajnoki aranyérem után ezen nem lehet csodálkozni tótlem úgy, hogy a többiektől eltérően a nyarat csak pihenéssel töltöm. Gyakor­latilag sílécet nem is láttam, más sporto­kat űztem. Szélvitorláztam, kerékpároz­tam, futottam. Október 12-én edzettem először, Észak-Olaszországban, Passo Stelvióban. Szeretem ezt a- központot, csendes, kedves hely, nagyszerű feltéte­lekkel. Amint előre terveztem, a formám január elején robbant. Véleményem sze­A KIRÁLYNAK IS JUTOTT KORONA llllllllllllllllllllll Ha nem lenne körülöttem annyi ember, ugrálnék örömömben. ígéretéhez híven a verseny után meg is jelenik. Körülöt­tünk, persze, pillanatokon belül egész kis sereg gyűl egybe.- Nem vagyok én bevehetetlen erőd - kezdi ő maga a beszélgetést csak azt nem szeretem, ha verseny előtt vagy közben zaklatnak, no meg olyan kérdé­sekkel, amelyek csak rám tartoznak, semmi közük nincs a sporthoz.- Nos, akkor maradjunk ennél. Hogyan vélekedik jasnái szerepléséről?- Az óriásmúlesiklás első futamában sok apró hibát követtem el, a másodikban is a szokottnál óvatosabban versenyez­tem. A szülővárosomban, Tárnabyban rendezett párhuzamos műlesiklás során szerzett sérülésem még mindig érzem. Sajog a váltam minden hirtelen mozdu­latnál. Különösen a műlesiklásnál zavart a dolog, ha megfigyelte, nem mertem rámenni a botokra, széles Ívben kikerül­tem azokat, technikámat egyáltalán nem kamatoztattam. A másik dolog pedig, hogy ezektől a régi botoktól már teljesen elszoktam, manapság már mindenütt műanyagot használnak. A régiek kelle­metlenek, visszacsapódáskor nagyot üt­nek az emberen.- Mióta gyakorolt az új műanyag bo­tokkal?- Tavaly október óta, s az én techni­kám mellett rendkívül előnyösnek találom ezeket. Az embernek nem kell azzal törődnie, hogy a bot elécsapódik, mert ez nem olyan veszélyes, mint azelőtt. A ver­senyző ezáltal sokkal nagyobb agresszi­vitással teheti meg a távot. Az alpesi sízők közül senki sem siklik olyan biztonsággal, kifejezetten a botok­ra, mint éppen Stenmark. Kockázat és tökéletes technika párosul nála egymással. Természetesen, mint mindenki másnál, egy szupersztárnál sem jelent a kockázat minden esetben sikert is... /esen lehetetlenné vált számomra az ab­szolút győzelem elérése. Ráadásul, az egyre több és több verseny és az ezeken szükséges teljes összpontosítás annyira kifáraszt, hogy képtelen vagyok az egész idényben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Sokaktól hallottunk olyan véleményt, hogy az idén az előző évekhez képest jóval kevesebbet edzett, s állítólag ez lenne az ok...- Nem, nem az edzésmennyiség csök­kenése a fő okozati tényező. Hiszen Phil is csak huszonöt napot edzett. Én már tavaly is elfáradtam a végére, ezért dön­rint egy sízőnek, aki annyi évet tölt a pá­lyán, mint én, ennyi felkészülés már elég. Mert ekkor már nem az időtartam dönt, hanem az intenzitás. A világbajnokság után a lapok többsé­ge arról számolt be, hogy Ingemar Sten­mark rövidesen búcsút mond az aktív versenyzésnek. Igaz ez?- Erre nem tudok még most egyértel­mű választ adni. Jelenleg úgy érzem, hogy a jövő telet még végigcsinálom. Természetesen, ez közvetlenül az idény kezdetén dől majd el. Nincsenek nagy céljaim, számomra a sízés öröm, élvezet, s amennyiben már nem így érzem, akkor abbahagyom. No persze, a sí volt évekig az egyetlen nagy szerelmem, s ezért a búcsú csöppet sem lesz könnyű. De egyszer ezt is át kell vészelnem. Ingemar szájából egymásután pörög­nek a mondatok. Szépen, nyugodtan, megfontoltan. Pontosan úgy, olyan stílus­ban, mint ahogy a pályán siklik. Egy különbséggel, hogy a pálya véges, s az ő meséje most végtelen. Nyoma sincs ebben az északi ember ridegségének, sem fölényességének. Stenmark - a Vi­lág Kupa háromszoros abszolút győzte­se, öt világbajnoki aranyérem tulajdono­sa, hatvankilencszeres VK-versenygyőz- tes mint ember is nagy, párját ritkító egyéniség. • A sí csendes királya akció­ban, a Lake Pla- cid-i olimpián. Gyönyörű stí­lusban, szinte tarolja a ka­pukat • Ez az arc fá­radtságról és feszült várako­zásról árulkodik (ÖSTK-felvé­telek) llllllllllllllllllllll Gyilkos „divatújdonság“ a szuper-G? Az alpesi sízők táborában óriási vitákat váltott ki egy új, negyedik versenyszám, a szuper-G, amelynek sorsáról a FIS még nem döntött véglegesen. Ennek ellenére a jövő évi Világ Kupa-naptár másodízben átdolgo­zott javaslatában több szuper-G szerepel a programon, mint óriásműlesiklás. Sót, ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a még el nem fogadott kalendáriumot, az is feltűnik, hogy az 1982/83-as idény decemberi hó­napjára a rendezők egyetlen óriásmülesik- lást sem terveznek. Félő, hogy ezt a techni­kailag rendkívül igényes és szép verseny­számot az új szenzáció teljesen háttérbe szorítja, esetleg kihalással fenyegeti. Ezt pedig versenyzők és szurkolók egyaránt saj­nálnák. San Sicarióban a Világ Kupa-versenyek prológusaként tartották meg a szuper-G idei premierjét, s mindjárt a nők első bemutatója óriási zűrzavart okozott. A versenyzőknek várakozniuk kellett, mert nem volt aki lerakja a kapukat, a FIS által kijelölt ember ugyanis nem érkezett meg. Kénytelenek voltak hát saját emberükre bízni a dolgot, csakhogy az a saját elképzelése alapján, nem pedig az új versenyszám szabályai értelmében tűzte ki a kapukat a 2010 méter hosszú, 490 méter szintkülönbségű pályán. így a szuper-G-böl egy óriási gyorsaságú óriásmülesikló ver­seny lett, ezért is szerepeltek jobban a lesik­láshoz közelebb álló sízők, az amerikai Cindy Nelson, valamint az NSZK-beli Irene és Maria Epple. Az érdekesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a lesiklás világ­bajnoka, a kanadai Sorensen, valamint a nagy hírű svájci Walliser bukott, s rajtuk kivül olyanok adták föl a versenyt, mint Flanders (am.), Graham (kan.), Zini (ol.), sőt még több neves lesikló is. A szakemberek véleménye szerint ezt az okozta, hogy szá­mukra túlságosan nehéz, ravaszul kanyar­gós volt a pálya. Valamivel jobb volt a visszhang a férfiak próbafutama után, főleg a svájciak és a liech­tensteiniek körében. Ez érthető is Andre­as Wenzel győzelme után; a liechtensteini fiú mellett pedig hat svájci versenyző végzett az első tíz között. (A szuper-G tavaly decem­berben megtartott ősbemutatóján, La Villá­ban is svájci versenyző nyert, Pirmin Zurbrig- gen.) Furcsa módon kevésbé lelkesedtek az osztrák, a kanadai és az amerikai táborban (a Mahre fivérek meg sem jelentek a rajtnál), pedig az említettek erőssége az elmúlt idényben éppen a lesiklás volt. Az olasz Mario Pegorari Herman Nogler és Rolf Hefti „társszerzőkkel“ olyan pályát jelölt ki, amelynek vonala teljesen lehetetlenné tette, hogy a versenyzők a műlesikláshoz hasonló ritmusban tegyék meg a távot. Schladming háromszoros vílágbajnoknő- je, Erika Hess a következő, nem elhanyago­landó szempontra hívta fel a szakemberek figyelmét: - Félő, hogy a szuper-G életbe lépése után a nőknél is egyre kevesebb lesz az olyan versenyzők száma, akik valamennyi versenyszámot elsajátítanák, s ezáltal kö­rünkben is még nagyobb lesz a specializá­lódás.“ A jasnái Világ Kupa-futam alkalmával is többször szó esett a szuper-G létjogosultsá­gáról. Néhány véleményt hadd idézzek a sok közül. Ingemar Stenmark: - Ez csak a lesiklók- nak jönne jól. Lehetőséget teremt számukra az összetett verseny létrehozására, eddigi technikájukon viszont nem kell sokat változ­tatniuk. Phil Mahre: - Kategorikusan ellene va­gyok. Ezzel a technikai számok versenyzői kerülnek háttérbe. Hans Enn: - Amennyiben ezt a FIS elfo­gadja, szerintem, az óriásmúlesiklás lassan kihal. Reméljük, Hans Enn szavai nem igazo­lódnak be. Lényegében, az is lehet, hogy fölöslegesen kevert ilyen nagy port a szu­per-G, hiszen a „divatújdonságra“ még nem adta „áldását“ a FIS tanácsa. Kíváncsian és izgalommal várjuk a döntést. Az oldal anyagát írta: URBÁN KLÁRA VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség 815 81 Bratislava, Gorkóho 10, telefon 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon 577-10, 532-64 Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II. 9melet, telefon: 551-83,544-51. Előfizetési díj havonta -a vasárnapi kiadással együtt - Kőc 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expeoícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom