Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-16 / 15. szám
ÚJ szú 5 Nyugat-Szahara Enyém, tiéd - kié? Franco halála előtt néhány nappal, hűen önmagához, Spanyol-Szaharát nagyvonalúan átengedte Marokkónak és Mauritániának-a világ ismert foszfátkészlete egynegyedével(l) együtt. Cserébe „szerényen“ csak negyven százalékos részesedést kért a kibányászott foszfátkincsból. A terület függetlenségéért harcoló Polisario Front (Frente Popular para la Liberación de Saguia el Hamra e Rio de Oro - Saguia el Hamra és Rio de Oro Felszabadításának Népi Frontja) azonban folytatta küzdelmét az északi „hasznos háromszöget“, a foszfátbányákat és a nagyvárosokat - ellenőrző Marokkó és a szegényebb déli országrészt megszálló Mauritánia ellen. S a világ egy feszültséggóccal gazdagabb lett. NOUAKCHOTT NEMET MOND A háború sokba kerül. Tudja ezt már II. Hasszán király is, de a mauritániai tisztek erre már 1979-ben rájöttek. A hatalmas kiterjedésű, gyéren lakott koldusszegény ország népének nagyobb része az akkor már 2 éve tadó aszály következtében éhezett. A tisztviselők és katonatisztek is csak úgy jutottak fizetéshez, hogy főleg Szaúd-Arábia és Kuvait bőkezű volt Muktar Üld Daddah rezsimjével szemben. A háborút azonban így sem győzte pénztárcával. A Polisario ugyanis hatásos taktikát választott: egyhamar rájött, hogy Mauritánia a gyengébb ellenfél, rá öszpontosította támadásait. Ez a taktika rövidesen sikerrel is jád. Tisztek egy csopodja megdöntötte Üld Daddah kormányát, s utána - 1979, augusztus 5-én — az új vezetés Algírban ünnepélyesen aláírta a békeszerződést a Polisarióval, s ezzel együtt elis- mede, hogy a front a szaharai nép egyetlen képviselője, a spanyol uralom alatt kialakult határok sédhetetlenek, és érvényt kell szerezni a szaharaiak nemzeti jogainak Marokkó is lépni kényszerült: árulónak kiáltotta ki tegnapi szövetségesét, és elfoglalta Nyugat-Szahara déli részét is. Azóta is napirenden vannak az ellenségeskedések Rabat és Nouakchott között. 1981-ben Marokkó mégis újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat Mauritániával. II. Hasszán arra számított, hogy közvetítőre talál a Polisario irányában, de ezúttal is elszámította magát. A szaharaiak harci siked diplomáciai sikerre halmoztak, az erőviszonyok megváltozása olyan médéket öltött, hogy a közvetlen tárgyalások Marokko és a Polisario között az utóbbi közvetett diplomáciai elismerését jelentették volna. Márpedig Rabat éppen ezt akarja elkerülni. Közben tovább mérgesedik a volt szövetségesek közti viszony is. Marokkó azzal vádolta - alaptalanul, minden bizonyíték nélkül - Mauritániát, hogy területét bázisként használja a Polisario, sőt, maurítániaiak is harcolnak a szaharaiak oldalán. Nyomatékot adva felháborodásának, a marokkói légierő az év elején bombázta Mauritánia északi területeit. Ezzel a szó szoros édelmében füstbe mentek a közvetítési tervek. TÁBORÉLET - FELSŐFOKON A Polisario harci sikereinek titka, hogy katonái úgy ismerik a sivatagot, mint a tenyerüket. S ami még több: szeretik is a sivatagot, med ez a hazájuk. Csak itt akarnak élni - szabadon, függetlenül. A Szahara olyan drága nekik, mint más népeknek a dúsan termő földek, bővizű folyók. Míg a marokkói és mauritániai katonák számára a sivatag maga a pokol, nekik édss hazájuk. Küzdenek éde, vállalva az összes áldozatot. A lakosság nagyobbik része, pontosabban az öregek, gyerekek és a nők többsége menekülttáborokban él, főleg Algéria déli részén. Ezek a táborok is figyelemre méltóak A világ sajnálatosan sok menekülttáborával ellentétben tiszták, rendezettek, lakóik rendkívül fegyelmezettek. A közigazgatást, oktatást, egészségügyet, a jövedelmező kisipari üzemeket a nők irányítják - s nem is akárhogyan A férfiak dolga a harc, de a nők ebből is részt vállalnak. Amikor fürge terepjáróikon bevetésre indulnak - sokszor ezer kilométer távolságra levő célpontok ellen - az 1976 februárjában kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság katonái, a lőszerek és benzin mellé élelmet is vételeznek: egy napra egy marék datolyát és két és fél deci vizet, amelyből majd méregerős tea készül. A marokkóiak ezt sem tudják utánuk csinálni. Gyakran küszködnek utánpótlási zavarokkal, a rossz utak és a Polisario váratlan támadásainak köszönhetően. Márpedig éhes katonákkal nehéz csatát nyerni. VIHARFELHŐK AZ AESZ EGÉN A nyugat-szaharai kérdést az ENSZ már többször megvitatta, az Afrikai Egységszervezet pedig évek óta napirenden tadja. Az utóbbi hetekben éppen ez a kérdés lett a szervezet egységének próbaköve. Az USA ugyanis felhagyott semlegességével, és ez alaposan megkevede a kártyákat ebben a játszmában. Decemberben Weinberger hadügyminiszter, az év elején Haig külügyminiszter jád Rabatban II. Hasszánnak meg is ígédék a korszerű fegyverek szállítását, ha cserébe az USA használhatja a tangeri kikötőt — amely atommeghajtású repülógép-anyaha- jókat is fogadhat - és bérbe veheti a két régi amerikai támaszpontot - Kenitrát és Sidi-Yahiát. Marokkót ez a támogatás felbátorította, és az AESZ-ben egyszeriben nagyon követelőző lett. Egyetéd ugyan az ENSZ által is javasolt nyugat-szaharai népszavazás megrendezésével, de ennek résztvevői arról döntenének, hogy vissza kívánnak-e térni az „anyaország“ kebelére. Rabat ugyanis tödénelmi és földrajzi „tényekre“ hivatkozva tad igényt a területre. A Polisario szerint viszont a függetlenség mellett vagy ellen kellene szavazni. Kérdés az is, hogy kinek Marokkó 74 ezer főről, a Polisario 750 ezer szaharairól beszél. Az AESZ 50 tagállama közül 26 elismede a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, mégpedig már 2 éve. A szervezet alapokmánya szerint ez elegendő egy szuverén állam felvételéhez. Mégiscsak az idén februárban hívták meg elöMarokkoí foglyok szőr a SZADK képviselőjét az Addisz Abeba-i tanácskozásra. Mivel Marokkó és 18 további ország szerint az SZADK létének elismerése politikai kérdés, és így elfogadásához kétharmados többségre van szükség, a „tizenkilencek“ képviselői tiltakozásul kivonultak a konferenciáról. Az eset szinte egy az egyben megismétlődött az AESZ szenegáli tanácskozásán. Csakhogy ezúttal az a 26 AESZ-tag vonult ki a teremből, amely elismeri a Polisariót és ezzel együtt a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A tanácskozást elnapolták, de a vihar még nem csitult el. xxx így tehát még mindig nyitott a kérdés, kié is Nyugat- Szahara. A Polisario folytatja a kétfrontos küzdelmet - fegyverrel és diplomáciai eszközökkel —, hogy érvényt szerezzen a kérdésre adott egyédelmű válaszának GÖRFÖL ZSUZSA Mauritánia (baloldalt) és a Polisario képviselője aláírja Algírban a béke- szerződést Fölösleg - emberből Nem irigylendő annak az embernek a helyzete, aki úgy érzi, fölöslegesen él. Az ember ugyanis tenni, alkotni akar, érvényesíteni tehetségét, tudását. Hogy lehessenek céljai, értük küzdhessen, elérje őket. Hiába akar azonban, ha erre nincs lehetősége - nem az ő tudása, tehetsége hiánya miatt, sem nem azért, mert elégtelen az egészségi állapota vagy netán életereje már annyira fogytán van, hanem a rajta kívülálló viszonyok azok, amelyek tétlenségre kényszerítik. Az idősebb korosztálybeliek ilyen viszonyokra még saját hazai tapasztalataikból emlékezhetnek, a fiatalabbak már csak hallhattak, olvashattak róluk. De hallhatunk, olvashatunk az ilyen viszonyokról mindnyájan ma is - nem nálunk. S azoknak az embereknek a száma pedig, akik saját hibájukon kívül a fent említett nem irigylendő helyzetben élnek, akik,.fölöslegessé“ váltak, sajnos több millió - csupán a fejlett európai tőkés országokban, a Közös Piac tagállamaiban meghaladja a 10 milliót. A burzsoá sajtó sem mellőzheti a „ fölöslegessé“ vált emberek kérdését. A Le Monde című francia lap az ország lakossága e nem kis számú és állandóan növekvő csoportjának a ,,negyedik világ“ elnevezést adta. Furcsa elnevezés, ám nem ez a lényeg. A lap a lényeget így jellemzi: a ,,negyedik világ“, a ,,fölösleges emberek világa“ azoké, ,,akik a szociális létra legalacsonyabb fokán élnek, akik száma már elérte (Franciaországban) a két milliót s akiket csak a munka menthet meg“. A lap azonban arról, hol s mikor jutnak majd munkához a ,,negyedik világ“ lakói, nem ír!... Az amerikai U. S. News and World Report hasábjain a következő táblázatot közli a munka- nélküliség alakulásáról az EGK, a Közös Piac országaiban: 9.0 mii. 11.0 mii. “ 6.1 mii. 6.8 mii. 1980 nual ivera<|6$) 1981 1982 E táblázat szerint tehát 1979-hez viszonyítva csaknem kétszeresére nő a munkanélküliek száma 1982-ben, vagyis az EGK országaiban az ,,emberfölösleg“ eléri a 11 milliót. Az Egyesült Államokban is vagy 10 millió a munkanélküli,- s a ,.fölösleges“ emberek száma ott is tovább nő. A tőkés világra jellemző viszonyok azok, amelyek emberek millióit kényszerítenek tétlenségre, taszítanak le a ,,szociális létra legalacsonyabb fokára“. S a tőkés viszonyok közepette a „negyedik világ“ lakói sorsa, jövője kilátástalan. A kilátástalanságból kivezető út olyan társadalmi viszonyok kiharcolása és megvalósítása, amelyek minden ember számára biztosítják a munkát, mindenkorra felszámolják az,, emberfölösleg“ kialakulásának a lehetőségét. A harmincas években a tőkés Csehszlovákiában is sok, nagyon sok volt a munkanélküli. A ,,fölösleges“ emberek száma - az akkori hiányos hivatali adatok szerint is - megközelítette az egymilliót ebben az aránylag kis országban. S éppen napjainkban van ötven éve annak, hogy az észak-csehországi bányászok Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével hősiesen szembeszálltak és kitartóan harcoltak az elbocsátások ellen. Az észak-csehországi bányaváros Most és környéke dolgozói, de az ország más részein is a munkások tevékenyen támogatták a szénbárók ellen szervezett sztrájkot. S mert egységesek voltak, s harcukban a nehéz körülmények közepette, minden támadás és a csendőri megtorló akciók ellenére kitartottak, követelményeik lényeges részét a tőkés bányatulajdonosok kénytelen-kelletlen teljesítették. E harcok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk munkásosztályának és más dolgozóinak még nagyobb tömegei fordultak bizalommal pártunk felé, s hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja e harcokban szerzett tapasztalataira is építve a munkások s a dolgozók ügyét 1948 februárjában a végső győzelemre vitte. Dolgozóink kiharcolták és megvalósították azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek mindenkorra lehetetlenné tették hazánkban az,,emberfölösleg“ kialakulását. yn 1982. IV. 16.
