Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-09 / 14. szám

Az irányítás és ellenőrzés igényével A párt vezető szerepe a gyakorlatban Sok egységes földművesszö­vetkezet és állami gazdaság nö­vénytermesztői mondták volna szívesen magukénak azokat az eredményeket, amelyekkel a ga- ramkövesdi (Kamenica nad Hro- nom) Virágzás Efsz-ben az elmúlt évet zárták. Az ágazat bruttó ter­vét 98 százalékra teljesítette, s ezen belül a cukorrépa hektár­hozamával a kerületben a negye­dik, a járásban az első helyen végeztek, a szemesek (búza, árpa és kukorica) átlagtermésével járá­si másodikok lettek, a közelmúlt­ban pedig, mint felesleget, hetven vagon répafej-silót adtak el az egyik megszorult földmüvesszö- vetkezetnek.- Az iojén magasabbra tettük a mércét - hangsúlyozta Stugel László, az üzemi pártbizottság el­nöke. - Növénytermesztőink töb­bek között vállalták, hogy a cukor­répa tavalyi átlaghozamát két ton­nával növelik és húsz vagonnal több silót készítenek. Bizonyára további részletek is sorra kerültek volna a vállalásból, ha Baracska Ferenc föagronómus nem nyit be az irodába. A határból jött és ismét oda készül, csak előbb egy problémát akar megbe­szélni.- De igazán csak pár percre, mert várnak a vetők - mondta belenyugvóan, miközben leült, hogy kérésünkre részletezze a si­keres termelés, mindenekelőtt a cukorrépa magas hektárhoza­mának titkait. Sorolta is nyomban, hogy mi­lyen elóvetemény után és hőmér­sékletű talajba vetették el a magot, mennyi tápanyagot, mikor s hány milliméteres csapadékot kapott öntözéssel a növény, milyen szó­rófejeket használtak, hogy ne cse- repesedjen meg a föld felszíne stb. Amit felvázolt, az a korszerű cukorrépa-termesztés és betaka­rítás helyi viszonyokra alkalmazott részletes abc-je volt, mégsem le­pődött meg, amikor ezt is kevés­nek tartva a termesztés-technoló­giájáról és a pártalapszervezet munkájáról kérdeztem. A nagy ho­zamok feltételeit ugyanis máshol is ismerik, terveket is tudnak ké­szíteni, de a munka minősége és így a végeredmény - a termése­redmény - már meg sem közelíti a papírra vetetteket. Főleg, ha ta­valyhoz hasonlóan az időjárási fel­tételek is rosszabbak.- Az elképzeléseket, terveket közvetlenül a munkafeladatot el­végzők váltják valóra. Mi, vezetők természetesen nem lehetünk min­denütt és mindig jelen. Ezért a dol­gozóknak, például a vetést végző csoportjainknak mindenkor tuda­tosítaniuk kell, hogy jó vagy rossz munkájukkal mennyiben vannak hasznára, illetve kárára az ágazat­nak, s ezen belül természetesen önmaguknak is. Ügyelünk arra, hogy valamennyi munkacsoport­ban, minden egyes munkánál kommunista is legyen, aki egy-egy feladat jó elvégzéséért közvetlenül is felel, és személyes példájával munkatársaira is hat.- Mindez persze még kevés. Következetes politikai-eszmei ne­velésre is szükség van — vette át a szót az üzemi pártbizottság el­nöke. - Nálunk nem múlik el párt- gyúlés, pártcsoport gyűlés vagy pártoktatás, hogy valamilyen cél­zattal ne esne szó a termelési feladatokról. Nyíltságra és szóki­mondásra ösztönözzük az embe­reket. Ha a dolgozó azt látja, ta­pasztalja, hogy bátran megmond­hatja véleményét, rámutathat a hi­bákra, még akkor is, ha vezetőt bírál, akkor a feladatok jó megol­dásáért is felelősséget érez. A földművesszövetkezet veze­tői a dolgozók felelősségvállalásá­val a jövőben is számolnak. Szöl- gyén Lajos traktoros, a gépesítés­ben dolgozó kommunisták párt­csoportjának vezetője valóban megszívlelendő gondolatokat mondott a párt vezető szerepének gyakori érvényesítéséről.- Egy-egy nagy feladat elvég­zésének módjait, feltételeit a párt­gyűléseken megbeszéljük. így tet­tük a tavaszi mezei munkák előtt is. A pártcsoport már a gyűlést megelőzően tanácskozott a trak­torosokra és gépjavítókra váró ta­vaszi feladatokról, és a témát ter­melési értekezleten pártonkívüii kollégáinkkal is megvitattuk. Ezzel a taggyűlésen minden érdekelt dolgozó észrevételeit és javasla­tait is tolmácsoltuk. A gyűlést kö­vetően mindez megismétlődött. A csoport a növénytermesztés ve­zető dolgozójának jelenlétében megbeszélte a határozatból rá eső feladatokat és azok teljesítésének módjait, majd a tennivalók végle­ges meghatározásába a pártonkí- vülieket is bevonta. Elmondta, hogy egyik felszóla­lásában több dolgot is javasolt. Kérte néhány mezei út rendbeté­telét, hogy a géppel ne kelljen pótutat gyúrni. Kollégái gondolatát is tolmácsolta, amikor javasolta, hogy lehetőleg csak a korszerű vetögépeket használják, mivel ezekkel pontosabb munkát lehet végezni. Az ügy érdekében a hosszabbított, sót a második műszakot is vállalják. S bár maguk „kárára“ beszélt, de szintén kollé­gái többségének előzetes belee­gyezésével kérte a szigorúbb ellenőrzést. Többek véleménye: ne engedjék vetni azt, akinél csak egyszer is bebizonyosodott, hogy elmulasztotta a szükséges és elő­írt ellenőrzést. A pártcsoport ülé­sein is hasonló nyíltsággal vitat­koznak. Az elvtársi kapcsolat ná­luk azt is jelenti, hogy a gépjavító megmondja a traktorosnak, ha az nem bánik megfelelően a gépével, illetve a traktoros a gépjavítónak, ha úgy véli, hogy a javítás nem volt szakszerűen elvégezve. Díkácz Mária nem hallotta a fentieket, munkabeosztása is merőben eltérő, hiszen a helembai (Hlaba) gyümölcsös és szóló ag- ronómusa, mégis azonos gondo­latokat hangsúlyozott. Persze a saját feladataik szemszögéből nézve a dolgokat.- Tavaly annyi termést takarí­tottunk be, mint az előző négy év alatt összesen, és a termény ki­lencven százalékát első osztály­ban adtuk el Az idén és az elkö­vetkező években is hasonló ered­ményeket szeretnénk elérni, ami persze attól is függ, hogy egy-egy munkát, feladatot milyen gyorsan tudunk elvégezni. Ezért javasol­tam a vezetőségnek, hogy a bajtai és kövesdi gyümölcsösünk, illetve szőlőnk munkacsoportjait vonjuk egybe, és mindig oda összponto­sítsuk a munkaerőt, ahol arra a legnagyobb szükség van. A pártbizottság is megvitatta a dol­got, megoldotta az emberek szállí­tását és Így a javaslatból gyakorlat lett.- Ez csak természetes - igazol­ta a tényt az üzemi pártbizottság elnöke. - Hiszen mindig azok lát­ják legjobban a problémákat, akik az adott munkahelyen dolgoznak. Ezért javaslataikat meg kell hall­gatni, megvitatni, s amennyiben helyénvaló, elfogadni. Hangsúlyozta, a vélemény ki­mondása, a javaslatok tolmácso­lása nem lehetőség, hanem köte­lesség. A vezető szerep érvénye­sítésének alapfeltétele a dolgo­zókkal való rendszeres kapcsolat. Amikor kikérik és meghallgatják az emberek véleményét és teljesítik a helyénvaló kéréseket, akkor ezt a termelés, az egész közösség, a jó kapcsolatok érdekében teszik. A közép-csehországi szerszámgépipari Vállalat nemrég kezdte meg a gyémánttabletták gyártását, ezek optikai üveg köszörülésére alkalmasak. Az eljárást a vállalat dolgozói fejlesztették ki, s jelenleg 40-60 ezer tablettát állítanak elő évente. A képen Dagmar Hutková az új termékeket osztályozza , . ___ (Ja n Sváb felvétele - ŐSTK) Blaskó László agronómus (A szerző felvétele) Bárányszelíden fújdogál a szél, melegen süt a nap, leveti hát kabátját Blaskó László, a garamkövesdi (Kamenica nad Hronom) Virágzás Efsz helembai részlegének agronómusa. Ráteríti kis, Pionier motorkerékpárjának kormányára. Sapkáját meg a fékkarra akasztja. Könnyedén átugorja az útmenti árkot Óvatosan rálép az Ipolyszéle dűlő szántására. Minden lépés próba: milyen nedves a talaj, mennyire bírja majd a gépeket. Azután csak leguggol, kezébe veszi az egyik rögöt, a másikat, morzsolgatja derűsen tűnődve. Tavaly vöröshagymát termesztettek ezen a táblán. Úgy tervezték, hektáronként'legalább 133 métermázsás lesz a ter­més. Több termett. Jóval több, 205 métermázsa. Persze, szedéskor, tisztításkor, rendszerint este tízkor volt vége a munkanapnak. Nemcsak neki, hanem a munkacsoportnak, mind a tizenöt asszonynak. Most derül. Már azt se bánja, hogy a csoport másoknak is, idegeneknek is elmondja, megemlíti akkori szójárását: Meg­lesz ez még ma? Szorgalmasak a csoport tagjai, de a bíztatás sohasem árt. Különben nemcsak erről van szó. Másról is. Számításba kell venni, hogy a háztáji gazdaságokban mikor, mi a munka, mert ha ott sok a dolog, könnyen megfeledkeznek a közösről Olyankor kell ám agitálni, hogy mi előbbre való, a háztáji, vagy a közös, és ugyebár érv ez is: Nekem is van négy ár kertem, öt ár szólóm, de holnap reggel hatkor jövök. Már nem guggol, nem morzsolgatja a rögöket, mert döntött: holnapután jöhetnek a traktorosok, Cselédka Lajos, Jeremiás Lajos, a csoport két férfi dolgozója, velük dolgoznak majd; az asszonyok inkább a Belső kertek dűlőbe menjenek. Hunyorogva néz szét a tájon. Hegyalja felé veti tekintetét. Ott tavaly cukorrépát termesztettek. Nem nagy területen, csak 18 hektáron, de jó termést takarítottak be, egy-egy hektárról közel 50 tonnát. Pontosabban: 487 métermázsát. Lett volna 50 tonna is, ha a cukorgyár idejében gondoskodik az átvétel­ről, ha a kéméndi vasútállomáson korábban megkezdik az átvételt, igy azonban előbb a tábla végére kellett lerakni a répát. Kétszer fáradtak a rakodással, veszteséges volt a szállítás. Nem sokra menne, ha csak egyedül próbálkozna a meg­győzéssel, a bíztatással. Viszont azért vezetője a részleg párt csoportjának, hogy megbeszélje a körülményeket a többi­ekkel is ilyenkor. Azt például, hogy még az állattenyésztésben dolgozó kommunisták is kimennek répát egyelni, mert csak így lehet eredményesen agitálni. A fujdogáló szél port kavar, hát indul Visszafelé, a motorke­rékpárhoz. Fejére illeszti a sapkát, s a szemére húzza. Indulna tovább, de még egyszer körülnéz. Fényes, derűs a napsütés, így szinte szabad szemmel is betekinthető a határ, mely 270 hektáros részének megműve­lését rábízták. Ott, a domboldalon a szőlő, 11 hektáros, az út túlsó felén meg a gyümölcsös, 18 hektáron. Nem volt eddig sem gond nélküli ott a munka megszervezése. Most is foglalkoztatja néhány probléma. Egyeztetni kell a munkák beosztását, mert a permetezés, meg a lucerna vetése egya­ránt sürgős. Szóvá is teszi majd délután, a pártoktatás előadását követő vitában, hiszen ott lesz Stúgel László, a pártelnök is, ő mindig sürgeti, hogy gyakorlati példákkal tegyék közérthetőbbé az elméleti kérdéseket. Hogy is volt a múltkor? A dolgozók tudatának, önérzetének alakulásáról volt szó. Érveltek többen is: leghatékonyabb módosító, alakító tényező a jövedelem, a fizetés. Megállapí­tották: a dolgozók tudata, ha nincs is egyenes arányban, de feltétlenül kapcsolatban van jövedelmük szintjével, ügy kell hát a nunkát megszervezni, hogy mindenki értse: csak az idejében és jól végzett munkával növelhető a közös bevétel, az egyén jövedelme. Ehhez olyan munkaszervezetet kell kiépíteni, amelyben mindennap ellenőrizhető: a legelőnyö­sebb, a leghasznosabb munka most, ezen a napon, ez, meg ez. Szóvá kell tenni a feltétlenül a beosztás egyeztetését. Felveszi a kabátját, mert indulni készül, be a telepre, a műhelybe, a traktorosok brigádvezetöjéhez. Jó, mély a kabát zsebe, benne a notesz, s erről jut eszébe a másféle zsebbe való: a fizetés. Zárszámadáskor bizony ó is örült, hogy jutott szépen ráadás, hiszen a Virágzás Efsz a növényter­mesztési feladatokat teljesítve sorrendben a kerület, nem a járás, hanem a kerület negyedik, legjobb földművesszövet­kezete volt. Jutott az osztalékra. Mi lesz az idén? Nos, ez tőle is függ. Robog is már a motorkerékpárján, a bárányszeliden fújdo- gáló szelet is lehagyja, mert nagyobb sebességre kapcsol. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ szó* EGRI FERENC 1982. IV. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom