Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-15 / 2. szám

Minden szinten - szinte minden. Az ötletes magyarországi üzleti reklámjelszó eltérő, amolyan szakosított muzeális jelentésben és természetesen más síkon itt is alkalmazható lenne. Ez a bizarr gondolat sejlik fel bennem, amikor a bratislavai várdomb tövében egy XVIII. századi polgári ház kapuján kilépek a december végi hóbuckás, fagyos alkonyatba. Az imént győződtem meg róla, hogy a ház három szintje, jelzett és többé-kevésbé vázlatos, de azért érzékkel megkomponált, áttekint­hető képét kínálja fel a Szlovákia fővárosához kötődő iparművészet fejlődésének. A nyolc éve alapított Iparművészeti Múzeum egyébként maga is úgy fest, mint egy filigrán ékszer. Anyaga a gótikától napjainkig teljes hét századot ível át és foglal egységbe. Jól megváloga­tott tárgyai csakúgy, mint a letűnt korok eredeti emlékeit, életkörnyezetét elénk vetítő fényképek hitelesen „tudósítanak“. Nemcsak a régi Pozsony kézműveseinek munkakörülményeiről, gazdagodó képességeiről, művészi érzékéről, hiszen a helybe­liek alkotásai itt csak a kisebbik hányadot képvise­lik, hanem arról is, hogy milyen volt és hogyan alakult ebben a városban a polgárság és az arisz­tokrácia ízlése. Fennmaradt írásbeli közlések szerint a városban már a XIV. században dolgoztak kőfaragók, ková­csok, órások, sőt bútorkészítő asztalosok is. Ekkor­tájt azonban a tehetős polgárság többnyire még a határon túlról rendelte meg az óhajtott műtárgya­kat. Alig száz-kétszáz évvel később azonban, a ro­hamos fejlődésnek köszönhetően, már a város mesterei, kiváló kézművesei kivívták az elismerést s a megrendelők mind gyakrabban hozzájuk fordul­tak. Persze, ehhez az volt szükséges, hogy hosszú évtizedeken át a világot járva, főleg a német nyelv- területen nemzedékről-nemzedékre elsajátítsák a mesteri tudás minden csínját-bínját. Legjobbjai k bátran vetekedhettek más országok kiválóságaival. Erről ennek a viszonylag kis múze­umnak termei is meggyőzően tanúskodnak. A korai feudalizmus idejéből lenyűgözően hat például egy gyönyörűen cizellált, késő gótikus kehely, a dóm­templomból egy kőbe vésett oszlopfej, vagy akár az 1667-ből származó kereszt formájú festett dísz- ablak-töredék. Későbbi korok magas fokú m ívességgel meg­munkált, változatos művészi díszítésű használati és dísztárgyai is méltán váltják ki csodálatunkat. Egye­bek között a középkori kerámia, az olasz majolika, a meisseni porcelán, a habán mesterek művei. A korízlés és a stílusok szerint változó bútorok közül hadd említsük a pozsonyi Winter asztalos tizenkét fafajtából készített intarziás szekrényét s az olasz mesterek hasonló rendeltetésű, fekete ébenfából faragott, elefántcsont, márvány; és opálberakásos neoreneszánsz alkotását, Mirbach gróf hagyatékát, vagy akár a XIX. századra emlékeztető gobelinhu- zatú karosszékeket. Sok jele van itt annak, hogy ebben a városban dolgoztak Magyarország legnevesebb aranyműve­sei, ónöntói és mülakatosai. A műkincsek palettáját természetesen dúsítja a textil-, a bőr-, a fém-, az ékszer-, az ötvös-, a fa-, és az üvegművesség ránk maradt értékes hagyatéka is. A díszítő technikákat is tanulmányozhatnánk. Persze, ez csak a szakem­berek feladata, itt más a cél. Az, amit egy pesti látogató, Józsa János, így fogalmazott meg; „Nap­hosszat elnézném, olyan szép minden..." Ezzel a széppel, a sok kultúrtörténeti érdekes­séggel tavaly ehelyütt hozzávetőleg huszonkétez- ren ismerkedtek. Szép számban külföldiek is - a szomszédból, de részben a tengeren túlról. Az év utolsó negyedében azok, akik elvetődtek ide, még egy élménnyel lettek gazdagabbak. A múzeum harmadik szintjén, ahol különben századunk ipar­művészete lelt otthonra, megrendezték a tizenkilen­cedik század messzeföldön híres prágai figurális porcelánjának kiállítását. Szinte mesebeli színes világ dicsérte a kiváló mesterek boszorkányosán ügyes kezét, sok-sok megkapó ötletét. Nem csoda, hogy az elsöosztá- lyos kis Richárd, aki édesanyjával látogatott el a múzeumba, ebben a teremben időzött a legto­vább. S miután nevét, óriási szálkás, nyomtatott betűkkel beírta a látogatók könyvébe, távozóban kérlelőn így szólt a mamájához:- Ugye, eljövünk ide még egyszer. .. . is, amelyek közt különlegesen fon­tos az alkoholizmus szempontjá­ból a kényszer-gyógyítás, vagy közismertebb nevén az elvonóke­zelés. Ezt a bíróság csak a tör­vényben meghatározott feltételek fennállása esetén rendelheti el, így akkor, ha az elkövető mérték­telenül sok szeszes italt fogyaszt és a bűncselekményét is ittasan, vagy alkoholfogyasztással kap­csolatban követte el. A kényszer­gyógyítást általában intézetben végzik és a bíróság elrendelheti akkor is, ha nem ró ki büntetést az elkövetőre. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy a bíróságok ezt az in­tézkedést általában akkor fo­ganatosítják (és egyre gyakrab­ban), amikor az orvosszakértők megállapították az elkövetőről, hogy alkoholista. Az elrendelt kényszer-kezelések száma nö­vekszik. 1979-ben a bíróságok 2173 személy számára (Szlováki­ában 676) rendelték el a kény­szer-gyógyítást, amelyet, ha hossz- szabb ideig tartó szabadságvesz­tés-büntetésre ítélik az elkövetőt, a büntetés végrehajtása során is foganatosíthatnak. A javító-nevelő testületek alakulatainak keretein belül is alakítottak már gyógyinté­zeteket, ahol az elítélteket kezelik.- Ha hosszabb időtartamú sza­badságvesztés-büntetést ró ki a bíróság, miért nem felel meg ez már önmagában is elvonókezelés­nek? Az elítélt, míg a büntetését le nem tölti úgysem jut szeszes ital­hoz. Ez talán nem elég ahhoz, hogy leszokjon róla?- Nem. Még a hosszan tartó büntetéssel járó alkoholmentes életmód sem biztosítja, hogy az elítélt szabadulása után is tartóz­kodik a szeszes italtól, főleg, ha az alkoholizmusa elérte a betegség tüneteit, tehát életmódjában, élet­vitelében függésbe került a sze­szes italtól. Az alkohol megvoná­sa, bármilyen hosszú ideig tartson is, még nem gyógyítás. Sőt ta­pasztalataink szerint, még maga a kényszer-elvonókezelés sem biztosítja önmagában véve, hogy az elkövető meggyógyuljon. Ez függ a személyiségétől, akaratá­tól, és nem utolsósorban attól, hogy milyen környezetbe kerül, elfogadja-e a társadalom segítő kezét, vagyis igénybe veszi-e pél­dául az illetékes nemzeti bizottság szociális gondozójának segít­ségét. • Tehát fennáll az a lehetőség, hogy szabadulása után esetleg is­mét bűncselekményt követ el ittas állapotban, vagy alkoholista élet­módjával kapcsolatban?- (gy áll a helyzet, sőt egy külö­nös ellentmondást állapítottak meg kutatóink. Minél fiatalabb az elkövető, annál nagyobb az esély, hogy szabadulás után, ha ismét követ el bűncselekményt, nagyon rövid időn belül megteszi és fordít­va, mennél idősebb, annál hosz- szabb idő elteltével követ el újabb bűncselekményt. A visszaeső bűnözőknél, mint már említettem, rendkívül súlyos probléma az alkoholizmus. Hogy mi az oka ennek, vagyis hogy az alkohol a fő ok, vagy pedig csak egy közbeeső ok a társadalomba való beilleszkedésük, szabadidő- felhasználásuk és a bűnözés kö­zött, ez már kriminológiai kutatás tárgya lehetne. A mi szempon­tunkból annyiban érdekes ez, hogy annál, aki az előző büntetése végrehajtása után újabb bűncse­lekményi követ el, a nevelő célza­tú büntetés nem érte el a célját, nem tartotta vissza az elítéltet­elkövetőt az újabb bűncselekmény elkövetésétől. • Mi a tapasztalata, hogyan ítéli meg a közvélemény az alko­holfogyasztással kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit?- Az ittas állapotot a régmúlt­ban enyhítő körülményként érté­kelték a bíróságok. A társadalom és a jogi nézetek fejlődése, vala­mint az ittas állapotban okozott, jóvátehetetlen károk mind a tulaj­donon, mind az emberi életekben arra késztették a jogalkotót, hogy átértékelje a múlt gyakorlatát, amely indokolatlan védelmet nyúj­tott az elkövetőknek, akik szíverő­sítővel bátorították magukat bűn- cselekményre, sőt még azoknak is, akik számolva a gyors leleple­zéssel jó előre lerészegedtek, gondoskodva mindjárt az enyhítő körülményről. A jelenleg hatályban lévő bün­tetőtörvénykönyv kifejezetten ren­delkezik arról, hogy nem mentesül a felelősség alól az, aki beszámít­hatatlan állapotát, akárcsak gon­datlanságból is, maga idézte elő szeszes ital - vagy kábítószer - fogyasztással. v A lakosság túlnyomó része és természetesen a visszaesők tisz­táiban vannak azzal, hogy az ittas­ságot a bűncselekmény többi kö­rülményeivel együtt értékelve a bí­róság általában súlyosbító körül­ményként veszi figyelembe, főleg a közlekedési bűncselekmé­nyeknél. Aránylag ritkán találkoztam hi­vatásom gyakorlása során olyan­nal, aki még mindig abban a tévhit­ben él, hogy az ittasság enyhítő körülmény, tehát, hogy az ittas állapotban elkövetett bűncselek­mény enyhébb megítélés alá esik. FEKETE MARIAN- Délután négy órakor, gyakran pedig csak este vég­zünk a munkánkkal, s odahaza a második műszak vár ránk - vette át a szót Judita Tuáko- vá. - Főzni, mosni kell, állato­kat etetni. Ennek ellenére, úgy ahogy azt vállaltuk, minden hó­napban 15-ig beszedjük az il­letékeket. Decemberben, mivel a szövetkezet 12-én fizetett, szombaton is nyakunkba vet­tük a. falut, s bizony későn végeztünk. Beszéd közben, lopva az órára pillantottak. Nem látszott rajtuk, hogy sietnének, de tud­tam, hogy a legszívesebben már elindulnának a kézbesítői A brigádvezető útra készen körútjukra. Miközben az utol­Hét óra előtt befutott a pos­takocsi Felsőszelibe (Horné Saliby), sok küldeményt ho­zott. Mire mindent behordtak a posta épületébe, megérkez­tek az alkalmazottak, a kézbe­sítők. Jó meleg várta őket. Zu- zana Tuéková, az aznapi szol­gálatos már korábban befűtött.- Mi ketten, Zuzkával szét­osztjuk a leveleket, Judit pedig az újságokat - mondta Alica Lisalová kézbesítő, a szocialis­ta munkabrigád vezetője. A zsákok tartalma az asztal­ra került. Fürgén négyfelé osz­tották a leveleket, a képeslapo­kat. Az asszonyok minden mozdulatán látszott, hogy ré­góta végzik már ezt a munkát. A másik asztalnál Judita Tus- ková a 602 napilapot osztá­lyozta szét négy kupacba. Mi­közben dolgozott, megje­gyezte:- Mintegy 1700 napi- és heti­lap jár az ötezer lélekszámú községbe, ebből 407 az Új Szó. A megrendelt újságokon kívül hetente mintegy 150 na­pilapot és folyóiratot adunk el. Büszkék vagyunk arra, hogy évek óta túlteljesítjük az előfi­zető-toborzás tervét.- Hogyan érik ezt el?- Szeretnek nálunk olvasni az emberek. A leggyakrabban azokat nyerjük meg, akik időn­ként tőlünk vásárolnak újságot. A levelek, az újságok után a pénzesutalványok kerültek sorra. A kézbesítők a pénztár­ban egymás után átvették a pénzt, majd néhányszor megszámolták, hiszen több ezer koronáról van szó.- A mi kollektívánk régen együtt dolgozik, fél szóból is megértjük egymást - tudjuk ■ meg a brigádvezetőtől. - A szocialista munkabrigád címet már 1966-ban, a bronz jelvényeket 1972-ben kaptuk meg. Az ezüst jelvényt még nem kaptuk meg, pedig azt hiszem jobban dolgoztunk, mint azelőtt. Talán megfeledkeztek rólunk. Sem ösztönzést, sem pedig útmutatást nem kapunk. Judita Tuéková a napi kimu­tatást készíti (A szerző felvételei) só előkészületeket végezték, a postára megérkezett az első ügyfél is, betétkönyvéről vett ki pénzt.- Postánk mintegy 1600 be­tétkönyvet tart nyilván, a betét- állomány több mint 20 millió korona, - jegyezte meg Dudás Imre, aki öt éve a posta veze­tője. - A 708 nyugdíjasnak ha­vonta több mint 700 000 koro­nát folyósítunk. A falu lakosai mintegy 700 Mates, Sportka és Sazka szelvényt adnak fel. A napi forgalmunk meghaladja a 300 000 koronát. A három kézbesítő közben felöltözött. Csomagjuk megkö­zelíti a 2.5 kilót. Csak Bordo- vács Jánosné, aki a gyógyfür­dőben levő Rák Lajosnét is helyettesíti, nem készült el. Először a hnb-re kézbesítette ki a küldeményeket s csak az­tán indult el mindennapi kőrút­jára. A posta épületében azon­ban nem állt meg az élet, ki pénzt, ki csomagot jött feladni, mások egyéb dolgaikat in­tézték.- Ma dolgozom utoljára - új­ságolta Bedecs Rudolfné, mi­közben csomagot vett át. - Szülési szabadságra me­gyek. Mivel a közelben lakom, a két év alatt gyakran benézek majd a postára. Délután három óra felé visz- szatért Alica Lisalová kézbesí­tő. Zsákokba rakta a leveleket, s mindent elkészített a szállí­tásra, hogy a délutáni postako­csi elvihesse a küldeményeket.- Haza tart? - kérdeztem a brigádvezetöt.- Még nem, hogy is gondol ilyet - nézett rám szemrehá­nyóan. - A kézbesítői körze­temben a villanyszámlákat kell még rendeznem. Vacsora előtt nemigen érek haza. Munkatár­saimmal együtt szeretjük ezt a munkát, ezért is csináljuk ilyen lelkesedéssel, bár láthat­ja, nem a legkönnyebb a mi beosztásunk. NÉMETH JÁNOS w i. ' % . j Bedecs Rudolfné csomagot vesz át

Next

/
Oldalképek
Tartalom