Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-15 / 2. szám
Minden szinten - szinte minden. Az ötletes magyarországi üzleti reklámjelszó eltérő, amolyan szakosított muzeális jelentésben és természetesen más síkon itt is alkalmazható lenne. Ez a bizarr gondolat sejlik fel bennem, amikor a bratislavai várdomb tövében egy XVIII. századi polgári ház kapuján kilépek a december végi hóbuckás, fagyos alkonyatba. Az imént győződtem meg róla, hogy a ház három szintje, jelzett és többé-kevésbé vázlatos, de azért érzékkel megkomponált, áttekinthető képét kínálja fel a Szlovákia fővárosához kötődő iparművészet fejlődésének. A nyolc éve alapított Iparművészeti Múzeum egyébként maga is úgy fest, mint egy filigrán ékszer. Anyaga a gótikától napjainkig teljes hét századot ível át és foglal egységbe. Jól megválogatott tárgyai csakúgy, mint a letűnt korok eredeti emlékeit, életkörnyezetét elénk vetítő fényképek hitelesen „tudósítanak“. Nemcsak a régi Pozsony kézműveseinek munkakörülményeiről, gazdagodó képességeiről, művészi érzékéről, hiszen a helybeliek alkotásai itt csak a kisebbik hányadot képviselik, hanem arról is, hogy milyen volt és hogyan alakult ebben a városban a polgárság és az arisztokrácia ízlése. Fennmaradt írásbeli közlések szerint a városban már a XIV. században dolgoztak kőfaragók, kovácsok, órások, sőt bútorkészítő asztalosok is. Ekkortájt azonban a tehetős polgárság többnyire még a határon túlról rendelte meg az óhajtott műtárgyakat. Alig száz-kétszáz évvel később azonban, a rohamos fejlődésnek köszönhetően, már a város mesterei, kiváló kézművesei kivívták az elismerést s a megrendelők mind gyakrabban hozzájuk fordultak. Persze, ehhez az volt szükséges, hogy hosszú évtizedeken át a világot járva, főleg a német nyelv- területen nemzedékről-nemzedékre elsajátítsák a mesteri tudás minden csínját-bínját. Legjobbjai k bátran vetekedhettek más országok kiválóságaival. Erről ennek a viszonylag kis múzeumnak termei is meggyőzően tanúskodnak. A korai feudalizmus idejéből lenyűgözően hat például egy gyönyörűen cizellált, késő gótikus kehely, a dómtemplomból egy kőbe vésett oszlopfej, vagy akár az 1667-ből származó kereszt formájú festett dísz- ablak-töredék. Későbbi korok magas fokú m ívességgel megmunkált, változatos művészi díszítésű használati és dísztárgyai is méltán váltják ki csodálatunkat. Egyebek között a középkori kerámia, az olasz majolika, a meisseni porcelán, a habán mesterek művei. A korízlés és a stílusok szerint változó bútorok közül hadd említsük a pozsonyi Winter asztalos tizenkét fafajtából készített intarziás szekrényét s az olasz mesterek hasonló rendeltetésű, fekete ébenfából faragott, elefántcsont, márvány; és opálberakásos neoreneszánsz alkotását, Mirbach gróf hagyatékát, vagy akár a XIX. századra emlékeztető gobelinhu- zatú karosszékeket. Sok jele van itt annak, hogy ebben a városban dolgoztak Magyarország legnevesebb aranyművesei, ónöntói és mülakatosai. A műkincsek palettáját természetesen dúsítja a textil-, a bőr-, a fém-, az ékszer-, az ötvös-, a fa-, és az üvegművesség ránk maradt értékes hagyatéka is. A díszítő technikákat is tanulmányozhatnánk. Persze, ez csak a szakemberek feladata, itt más a cél. Az, amit egy pesti látogató, Józsa János, így fogalmazott meg; „Naphosszat elnézném, olyan szép minden..." Ezzel a széppel, a sok kultúrtörténeti érdekességgel tavaly ehelyütt hozzávetőleg huszonkétez- ren ismerkedtek. Szép számban külföldiek is - a szomszédból, de részben a tengeren túlról. Az év utolsó negyedében azok, akik elvetődtek ide, még egy élménnyel lettek gazdagabbak. A múzeum harmadik szintjén, ahol különben századunk iparművészete lelt otthonra, megrendezték a tizenkilencedik század messzeföldön híres prágai figurális porcelánjának kiállítását. Szinte mesebeli színes világ dicsérte a kiváló mesterek boszorkányosán ügyes kezét, sok-sok megkapó ötletét. Nem csoda, hogy az elsöosztá- lyos kis Richárd, aki édesanyjával látogatott el a múzeumba, ebben a teremben időzött a legtovább. S miután nevét, óriási szálkás, nyomtatott betűkkel beírta a látogatók könyvébe, távozóban kérlelőn így szólt a mamájához:- Ugye, eljövünk ide még egyszer. .. . is, amelyek közt különlegesen fontos az alkoholizmus szempontjából a kényszer-gyógyítás, vagy közismertebb nevén az elvonókezelés. Ezt a bíróság csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén rendelheti el, így akkor, ha az elkövető mértéktelenül sok szeszes italt fogyaszt és a bűncselekményét is ittasan, vagy alkoholfogyasztással kapcsolatban követte el. A kényszergyógyítást általában intézetben végzik és a bíróság elrendelheti akkor is, ha nem ró ki büntetést az elkövetőre. A gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróságok ezt az intézkedést általában akkor foganatosítják (és egyre gyakrabban), amikor az orvosszakértők megállapították az elkövetőről, hogy alkoholista. Az elrendelt kényszer-kezelések száma növekszik. 1979-ben a bíróságok 2173 személy számára (Szlovákiában 676) rendelték el a kényszer-gyógyítást, amelyet, ha hossz- szabb ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre ítélik az elkövetőt, a büntetés végrehajtása során is foganatosíthatnak. A javító-nevelő testületek alakulatainak keretein belül is alakítottak már gyógyintézeteket, ahol az elítélteket kezelik.- Ha hosszabb időtartamú szabadságvesztés-büntetést ró ki a bíróság, miért nem felel meg ez már önmagában is elvonókezelésnek? Az elítélt, míg a büntetését le nem tölti úgysem jut szeszes italhoz. Ez talán nem elég ahhoz, hogy leszokjon róla?- Nem. Még a hosszan tartó büntetéssel járó alkoholmentes életmód sem biztosítja, hogy az elítélt szabadulása után is tartózkodik a szeszes italtól, főleg, ha az alkoholizmusa elérte a betegség tüneteit, tehát életmódjában, életvitelében függésbe került a szeszes italtól. Az alkohol megvonása, bármilyen hosszú ideig tartson is, még nem gyógyítás. Sőt tapasztalataink szerint, még maga a kényszer-elvonókezelés sem biztosítja önmagában véve, hogy az elkövető meggyógyuljon. Ez függ a személyiségétől, akaratától, és nem utolsósorban attól, hogy milyen környezetbe kerül, elfogadja-e a társadalom segítő kezét, vagyis igénybe veszi-e például az illetékes nemzeti bizottság szociális gondozójának segítségét. • Tehát fennáll az a lehetőség, hogy szabadulása után esetleg ismét bűncselekményt követ el ittas állapotban, vagy alkoholista életmódjával kapcsolatban?- (gy áll a helyzet, sőt egy különös ellentmondást állapítottak meg kutatóink. Minél fiatalabb az elkövető, annál nagyobb az esély, hogy szabadulás után, ha ismét követ el bűncselekményt, nagyon rövid időn belül megteszi és fordítva, mennél idősebb, annál hosz- szabb idő elteltével követ el újabb bűncselekményt. A visszaeső bűnözőknél, mint már említettem, rendkívül súlyos probléma az alkoholizmus. Hogy mi az oka ennek, vagyis hogy az alkohol a fő ok, vagy pedig csak egy közbeeső ok a társadalomba való beilleszkedésük, szabadidő- felhasználásuk és a bűnözés között, ez már kriminológiai kutatás tárgya lehetne. A mi szempontunkból annyiban érdekes ez, hogy annál, aki az előző büntetése végrehajtása után újabb bűncselekményi követ el, a nevelő célzatú büntetés nem érte el a célját, nem tartotta vissza az elítéltetelkövetőt az újabb bűncselekmény elkövetésétől. • Mi a tapasztalata, hogyan ítéli meg a közvélemény az alkoholfogyasztással kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit?- Az ittas állapotot a régmúltban enyhítő körülményként értékelték a bíróságok. A társadalom és a jogi nézetek fejlődése, valamint az ittas állapotban okozott, jóvátehetetlen károk mind a tulajdonon, mind az emberi életekben arra késztették a jogalkotót, hogy átértékelje a múlt gyakorlatát, amely indokolatlan védelmet nyújtott az elkövetőknek, akik szíverősítővel bátorították magukat bűn- cselekményre, sőt még azoknak is, akik számolva a gyors leleplezéssel jó előre lerészegedtek, gondoskodva mindjárt az enyhítő körülményről. A jelenleg hatályban lévő büntetőtörvénykönyv kifejezetten rendelkezik arról, hogy nem mentesül a felelősség alól az, aki beszámíthatatlan állapotát, akárcsak gondatlanságból is, maga idézte elő szeszes ital - vagy kábítószer - fogyasztással. v A lakosság túlnyomó része és természetesen a visszaesők tisztáiban vannak azzal, hogy az ittasságot a bűncselekmény többi körülményeivel együtt értékelve a bíróság általában súlyosbító körülményként veszi figyelembe, főleg a közlekedési bűncselekményeknél. Aránylag ritkán találkoztam hivatásom gyakorlása során olyannal, aki még mindig abban a tévhitben él, hogy az ittasság enyhítő körülmény, tehát, hogy az ittas állapotban elkövetett bűncselekmény enyhébb megítélés alá esik. FEKETE MARIAN- Délután négy órakor, gyakran pedig csak este végzünk a munkánkkal, s odahaza a második műszak vár ránk - vette át a szót Judita Tuáko- vá. - Főzni, mosni kell, állatokat etetni. Ennek ellenére, úgy ahogy azt vállaltuk, minden hónapban 15-ig beszedjük az illetékeket. Decemberben, mivel a szövetkezet 12-én fizetett, szombaton is nyakunkba vettük a. falut, s bizony későn végeztünk. Beszéd közben, lopva az órára pillantottak. Nem látszott rajtuk, hogy sietnének, de tudtam, hogy a legszívesebben már elindulnának a kézbesítői A brigádvezető útra készen körútjukra. Miközben az utolHét óra előtt befutott a postakocsi Felsőszelibe (Horné Saliby), sok küldeményt hozott. Mire mindent behordtak a posta épületébe, megérkeztek az alkalmazottak, a kézbesítők. Jó meleg várta őket. Zu- zana Tuéková, az aznapi szolgálatos már korábban befűtött.- Mi ketten, Zuzkával szétosztjuk a leveleket, Judit pedig az újságokat - mondta Alica Lisalová kézbesítő, a szocialista munkabrigád vezetője. A zsákok tartalma az asztalra került. Fürgén négyfelé osztották a leveleket, a képeslapokat. Az asszonyok minden mozdulatán látszott, hogy régóta végzik már ezt a munkát. A másik asztalnál Judita Tus- ková a 602 napilapot osztályozta szét négy kupacba. Miközben dolgozott, megjegyezte:- Mintegy 1700 napi- és hetilap jár az ötezer lélekszámú községbe, ebből 407 az Új Szó. A megrendelt újságokon kívül hetente mintegy 150 napilapot és folyóiratot adunk el. Büszkék vagyunk arra, hogy évek óta túlteljesítjük az előfizető-toborzás tervét.- Hogyan érik ezt el?- Szeretnek nálunk olvasni az emberek. A leggyakrabban azokat nyerjük meg, akik időnként tőlünk vásárolnak újságot. A levelek, az újságok után a pénzesutalványok kerültek sorra. A kézbesítők a pénztárban egymás után átvették a pénzt, majd néhányszor megszámolták, hiszen több ezer koronáról van szó.- A mi kollektívánk régen együtt dolgozik, fél szóból is megértjük egymást - tudjuk ■ meg a brigádvezetőtől. - A szocialista munkabrigád címet már 1966-ban, a bronz jelvényeket 1972-ben kaptuk meg. Az ezüst jelvényt még nem kaptuk meg, pedig azt hiszem jobban dolgoztunk, mint azelőtt. Talán megfeledkeztek rólunk. Sem ösztönzést, sem pedig útmutatást nem kapunk. Judita Tuéková a napi kimutatást készíti (A szerző felvételei) só előkészületeket végezték, a postára megérkezett az első ügyfél is, betétkönyvéről vett ki pénzt.- Postánk mintegy 1600 betétkönyvet tart nyilván, a betét- állomány több mint 20 millió korona, - jegyezte meg Dudás Imre, aki öt éve a posta vezetője. - A 708 nyugdíjasnak havonta több mint 700 000 koronát folyósítunk. A falu lakosai mintegy 700 Mates, Sportka és Sazka szelvényt adnak fel. A napi forgalmunk meghaladja a 300 000 koronát. A három kézbesítő közben felöltözött. Csomagjuk megközelíti a 2.5 kilót. Csak Bordo- vács Jánosné, aki a gyógyfürdőben levő Rák Lajosnét is helyettesíti, nem készült el. Először a hnb-re kézbesítette ki a küldeményeket s csak aztán indult el mindennapi kőrútjára. A posta épületében azonban nem állt meg az élet, ki pénzt, ki csomagot jött feladni, mások egyéb dolgaikat intézték.- Ma dolgozom utoljára - újságolta Bedecs Rudolfné, miközben csomagot vett át. - Szülési szabadságra megyek. Mivel a közelben lakom, a két év alatt gyakran benézek majd a postára. Délután három óra felé visz- szatért Alica Lisalová kézbesítő. Zsákokba rakta a leveleket, s mindent elkészített a szállításra, hogy a délutáni postakocsi elvihesse a küldeményeket.- Haza tart? - kérdeztem a brigádvezetöt.- Még nem, hogy is gondol ilyet - nézett rám szemrehányóan. - A kézbesítői körzetemben a villanyszámlákat kell még rendeznem. Vacsora előtt nemigen érek haza. Munkatársaimmal együtt szeretjük ezt a munkát, ezért is csináljuk ilyen lelkesedéssel, bár láthatja, nem a legkönnyebb a mi beosztásunk. NÉMETH JÁNOS w i. ' % . j Bedecs Rudolfné csomagot vesz át
