Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-02 / 13. szám
A Csehszlovák Filmgyártó Vállalat tevékenysége az elmúlt öt évben a párt XV. és XVI. kongresszusa határozatainak teljesítésére irányult. A filmgyártás fejlődése elsősorban az alkotómunka minőségének és a filmek színvonalának javulásában mutatkozik meg. Vállalatunk lényegében teljesítette feladatait és egész sor eredményt ért el; minőségi változás történt a filmek tartalmában, változatosabb lett nem csupán a témájuk, hanem a műfajuk is, javult a filmforgalmazás. Az 1977-81-es években a hazai stúdiókban 232 mozi-játékfilm készült. A barrandovi stúdió műtermeit 167, a kolibai stúdiót 49, a gottwaldovit — mely 1977-ben önállósult - 16 felvétel hagyta el. A prágai rövidfilmstúdióban ez idő alatt egy egész estét betöltő játékfilmet és néhány hosszabb dokumentumfilmet is forgattak alkotóink, tevékenységük súlypontja azonban a kisfilmgyártás, mintegy 8300 kisfilmet készítettek. Hazánk - a játék- és rövidfilmtermést tekintve - Európában az ötödik, világviszonylatban pedig a nyolcadik helyen áll. E tekintélyes produkció lényegében megfelel társadalmunk kulturális-politikai igényeinek és a jelenlegi alkotói lehetőségeknek. Az elmúlt öt évben további kedvező feltételeket teremtettünk arra, hogy filmművészetünk teljesíthette feladatát, a nézők szocialista tudatának szilárdítását és társadalmi aktivitásának fokozását. Számos film elősegítette világnézetük, erkölcsi meggyőződésük, esztétikai érzetük, ízlésük formálódását. Olyan művek is születtek, melyek gazdagították népünk életét és megfelelő művészi eszközökkel választ kerestek napjaink égető kérdéseire (Sötét nap, A fiatalember és a fehér bálna, Az ügyvéd, Rétkaszálás, Karla házasságai stb.). Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy számos tehetséges fiatal debütált rendezőként, forgatókönyvíróként, operatőrként vagy színészként (például Karel Smyczek, Jaroslav Soukup, Ivan Hústava, Vladimír Kavciak és mások). Filmjeinkben előtérbe került a mai téma ábrázolása. Az alkotók nemegyszer felvetették az embernek a munkához és a társadalomhoz való viszonyát vagy éppen nemzedéki kérdésekkel foglalkoztak. Megállapíthatjuk azonban, hogy míg a hatvanas években készült filmek nemzedéki ellentétekről szóltak, addig az utóbbi években az alkotók ezt a problématikát természetes nemzedékváltásként, az időszerű kérdések közös megoldására irányuló törekvésként látAz a perc, az a pillanat - jelenet a tavalyi moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjnyertes alkotásából (Jaromír Komá- rek felvétele) lljabb feladatok előtt írta: Dr. Jirí Purs, a Csehszlovák Filmgyártó Vállalat vezérigazgatója tátják. Az idősek segítenek a fiataloknak önmegvalósításukban, a konfliktus és a feszültség ezekben a filmekben társadalmunk fejlődésének szükségleteiből adódik. Az alkotók kellő figyelmet szentelnek a fiatalok kérdésének is, többnyire a beilleszkedés nehézségeit ábrázolják. Kedvező fejlődést értek el a fiatalokról és a fiataloknak szóló filmek (Libuskák, Hadd füty- tyentsek egyet, Az apám így is, úgy is elver, Csajvadászat, Új fiú érkezett, Testre szabott játék, stb ). Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a gyermekfilmek - a produkció egészéhez képest, sőt világviszonylatban is - magas színvonalúak (Szonáta a vöröshajú lányhoz, A Borz szikla alatt, Repülj madár, repülj, Mese Hon- zíkról és Marenkáról, Brontosaurus stb.). Alkotóink az utóbbi öt évben nem feledkeztek meg a félmúlt ábrázolásáról sem. Számos film merített témát népünk fasizmus elleni harcából (Az a perc, az a pillanat, Egész éjjel világos volt, Menj már, ne búcsúzz, Aranyidők), vagy a szocializmus építésének egy-egy szakaszát jelenítette meg (Győzedelmes nap, Egy csendes amerikai Prágában, Fennsík alakulat, A segéd). A vígjáték műfajában is született néhány figyelemre méltó alkotás, olyan mű, amely napjaink lényeges kérdéseire mutat rá (Kiforrott a bor, Főúr, tünésl, A péntek nem ünnep, Zöldhullám). Ugyanakkor tanúi lehetünk újszerű törevkések- nek, filmművészeti szempontból újszerű megoldásoknak is, s örvendetes, hogy a kísérletezés nem rekedt meg félúton (Banditaballada, Blues E. F. Buriannak). Filmművészetünk helyzetét értékelve nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szocialista országokkal folytatott együtműködést sem. Mivel filmeseink világszerte jó szakemberek hírében állnak, nemegy külföldi partner stúdiónkban forgatja filmjeit vagy esetenként különféle szolgáltatásokat kér tőlünk. Az ilyen együttműködés nagyon hasznos, hiszen népgazdaságunknak anyagi bevételt is jelent. Az elért eredmények ellenére van mit javítanunk is. Nehézségek mutatkoznak a kortárs témák művészi ábrázolásában, a bíráló hangvételű mondanivaló feldolgozásában. Társadalmi életünk fonákságait a filmekben nemegyszer elfedik a nem megfelelő kifejezőeszközök. Akárcsak az irodalomban, a filmművészetben sem sikerült még megtalálni napjaink hősei hiteles ábrázolásának módját. Filmgyártásunk vezetősége, az egyes stúdiók és maguk az alkotók ezeknek a kérdéseknek szüntelen figyelmet szentelnek. Hiszen célunk, hogy emeljük a csehszlovák játékfilmgyártás átlagos színvonalát és a kiemelkedő filmek számát. Jogos megbecsülésnek örvendenek világviszonylatban is a csehszlovák rövidfilmek. Az 1977-81 -es években stúdióinkban évente 1500-1800 kisfilm készült. De nem is a számuk lényeges, hanem az, hogy - akár az animációs, akár a dokumentumfilmeket nézzük - a legtöbb magas művészi színvonalú. Az animációs film is tovább öregbítette jó hírnevét. Új koncepció szerint készültek az elmúlt években a filmhíradók. Jelenleg a fejlett szocialista társadalom időszerű kérdései, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés problematikája áll az alkotók érdeklődésének középpontjában. Jelentős feladat hárul az eszmei nevelésben filmforgalmazóinkra. Az utóbbi öt évben hazánkban 480 millió néző váltott mozijegyet. Jelenleg két és félezer film áll filmforgalmazóink rendelkezésére. Ez a mennyiség évente 200 új alkotással (közülük 45-50 hazai produkció) gyarapszik Gondot okoz viszont a mozik elavult műszaki berendezése és az elégtelen mozihálózat. A nézők a rendszeres heti bemutatókon kívül az egyes országok terméséből rendezett filmnapok során is láthatnak külföldi filmeket. Az egyik leg- jelentőseb kultúrális-politikai esemény a kétévenként megrendezett Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál, s ugyancsak nagy népszerűségnek örvend a téli és a nyári filmszemle is; ezen kívül számos egyéb szemlét is rendezünk hazánkban. A fesztiválok lehetővé teszik, hogy hazai filmjeinket rendszeresen összehasonlítsuk a világ más országaiban készült alkotásokkal. Kedvező eredményeket értünk el külföldi kapcsolatainkban. Ezek alapja az együttműködés - formái különfélék - és elsősorban a szocialista országokra terjed ki. A nemzetközi kapcsolatok fontos része egy-egy ország filmjének ünnepélyes bemutatása, filmnapok vagy hetek rendezése. Az utóbbi öt évben hazánkban csaknem 90 ilyen rendezvény volt, külföldön pedig 120 alkalommal rendeztünk csehszlovák filmnapokat vagy - heteket. Filmjeink sikeresen képviselnek bennünket a különféle fesztiválokon is. Évente átlag 100 fesztiválon vagy szemlén veszünk részt, s alkotóink mintegy 50 díjjal érkeznek vissza ezekről. Filmjeink díjat kaptak többek között Moszkvában, Lipcsében, Budapesten, Várnában, Belgrádban, Velencében, Avellinóban, Triesztben, Cannes-ban, Párizsban, Gi- jonban, San Sebastianban, Madridban, amerikai városokban, továbbá Indiában, Írországban és másutt. A csehszlovák filmművészek eredményes munkáját 1979-ben Köztársasági Érdemrenddel jutalmazták. A jövőben folytatni kívánjuk a megkezdett utat, persze a munka minőségének javításával, hogy valóra válthassuk pártunk lenini kulturális politikájának céljait. * Színésztrükkök nélkül Látogatóban Béres Ilonánál A hangja csupa erotika. Felborzol és simogat. S hozzá a mosolya... felemel és zavarba ejt.- Milyen a közérzete?- Jó- Igazán?-Tényleg jó.- Bevallom, meg voltam győződve róla, hogy panaszkodni fog, hiszen lenne rá oka. Az utóbbi években valahogy kimarad a magyar filmekből.- De látható vagyok így is. Nem tűntem el. A színházban...- Igen, tudom, de a film...- A filmet leírtam magamban. Hogy könnyű volt-e vagy nehéz, az más kérdés. Nem tartozom a filmgyári színészek közé és kész. Úgy látszik, nincs szükség rám.- Ezt nemcsak kimondani, tudomásul venni is nehéz.- Nézze, én már nem is vágyakozom a filmre. A tévében, a rádióban remek feladataim vannak és itt az a néhány vígszínházi szerep, amely mindig örömömre szolgál. Tehát van dolgom elég. Ennek ellenére kitalálhatnék valamiféle élethazugságot, de minek? Tizenöt évvel ezelőtt bepereltem a filmgyárat és azóta nem hívnak, ez az igazság. Bár ha valaki nagyon akarna velem dolgozni, biztosan megkeresne. Persze az is lehet, hogy amit én jelentek, az nem kell.- Miért ne kellene?- Mondjukazért, mert negyvenéves vagyok és ritka a koromnak megfelelő szerep. És nincsenek is igazán jó forgató- könyvek. Egyetlen kivételt mondhatok csak: Törőcsik Mari szerepét a Szerelemben. Azzal a nővel tudom, sok rokonvonásom volt, azt boldogan eljátszottam volna. Nekem még paróka sem kellett volna hozzá. De ha nincs rám szükség, akkor nincsen. Most mit tegyek? Legyen üldözési mániám? Vagy keseredjek meg? Nem bánt engem senki. Hogy múlnak az évek és kevesebbet filmezek, mint mások? Ebbe is beletörődtem már.- Talán elő kellene segítenie, hogy hívják, nem?- Az nem megy, mert gőgös vagyok. Egyébként biztosra veszem, hogy egy olyan szerepben, amelyet magam harcolnék ki, vagy mások intéznének el, rossz lennék. Ezt előre tudom. Például Csehov Platonovjában a tábornoknét akartam eljátszani. Másra osztották. Majd belehaltam, hogy nem én kaptam. El is panaszkodtam a barátnőmnek, akihez angolra járok, erre ő azt mondta: ,,Ne sajnáld Annát, hiszen te az életben is olyan vagy, mint Szofja. A világos helyzetek hive.“ És igazat adtam neki, mert tényleg sok mindenben hasonlítok Szófiára. Tőlem is ellenségek mentek el és nem barátnők, mert nálam nincs bocsánatkérés. Az árulást sosem tudtam megbocsátani. Aki engem érdemtelenül megbánt, azt soha többé nem engedem magamhoz.- Mindig ilyen őszinte?- Megengedhetem magamnak, hiszen tíz éve olyan kapcsolatban élek, amely boldoggá tesz, s azzal foglalkozom, amit szeretek. Olyan vagyok, mint Az elefántember színésznője. Fanyar és bölcs. Megvannak hozzá az éveim.- Hadd tegyem hozzá: határozott egyéniség.- Ez az egyetlen biztos pont az életemben. Pedig én is voltam gátlásos, nekem is vannak kínos élményeim, de ennek vége. Nem kell már koldulnom a szeretetet és nem kerülhetek többé megalázó helyzetbe, hiszen van, aki szeret. A szörnyűségeimmel és a rossz tulajdonságaimmal együtt.- Előbb meglepett, hogy kimondta hány éves, most már ezen sem csodálkozom.- Én sosem titkoltam a koromat és még csak le sem tagadtam belőle soha sem. Negyvenéves vagyok, s a szarkalábaknak a szemem körül történetük van. Hozzám tartoznak. És nem is várom el, hogy úgy nézzenek rám, mint egy húszéves nőre. Ha tehetséges az ember, akkor úgyis kisugárzik belőle valami, ami vonzóvá teszi. A színésztrükkökre meg nem vagyok kiváncsi...- Egy valami érdekel még: ön, aki munkásszülök gyerekeként választotta ezt a hivatást, többet vagy kevesebbet hozott magával a pályára, mint mások?- Tisztaságot és tisztességet hoztam, a kultúrát meg kellett szereznem. S még most is igyekszem, hogy minél többet mondhassak magaménak. A színházon kívül a képzőművészetért rajongok igazán. Legutóbbi nagy élményem Salvador Dali. Sokáig azt hittem kókler. Londonban jöttem rá, hogy óriási művész. Az itthoniak közül Kovács Margit és Reich Károly a kedvencem. S ha több pénzem lenne, mások alkotásait is megvenném. Hogy együtt legyen mindaz, amit szeSZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 14 ■ 1982. IV. 2. „...én is voltam gátlásos“
