Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-02 / 13. szám

Vasárnap 1982. április 4. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.07, nyugszik 19.10 Közép-Szlovákia: 6.15, nyugszik 19.18 Nyugat-Szlovákia: 6.23, nyugszik 19.26 órakor A HOLD kel - 14.40, ny- , ugszik 4.35 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IZIDOR nevű kedves olvasóinkat • 1872-ben született Henry BATAILLE francia költő (+1922) • 1832-ben született Josef ZITEK cseh építész, a XIX. századi neo rene­szánsz stilus legjelentősebb cseh legjelentősebb cseh képviselője (+ 1909). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HOVÁ VEZET A „HARMADIK ÚT“? VLADIMÍR JANKÜ CIKKE AZ IRÁNYÍTÁS ÉS ELLENŐRZÉS IGÉNYÉVEL EGRI FERENC ÍRÁSA ELMOZDULÁST A HOLTPONTRÓL PROTICS JOLÁN CIKKE JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR(?) POLÁK LÁSZLÓ ÍRÁSA SZEBB LESZ A FALU NÉMETH JÁNOS RIPORTJA ZÖLD ERDŐBEN JÁRTAM... GÁGYOR JÓZSEF ÍRÁSA LÁNYOK NYÁRI RUHÁBAN IRWIN SHAW NOVELLÁJA Védtelen Vonzó környezetű zöld utcácskák a közeli lakóte­lep tövében. A kétszintes családiházak „legöregebb­je“ tizenkét éves, de van­nak olyanok is - főleg több- gyermekes fiatal házasok -, akik csak a múlt évben költöztekbe új otthonukba A házakat minden oldal­ról kert övezi. Szakértelem­mel kezelt, takaros rend­ben tartott, jól művelt ker­tek, gondozott fák, díszbok­rok, zöld gyep és konyhá­kért van minden család­nak., Olyan emberek épít­keztek itt, akik szeretik a természetet, a testmoz­gást, akik örömüket lelik a rügyfakadásban és csak­nem minden szabadidejü­ket kedvtelésüknek szen­telik. összekapcsolják a kelle­meset a hasznossal, mert a levegőt tisztító, hjjst adó és szemet gyönyörködtető fák nemcsak kedvezően hatnak a közérzetre, ha­nem friss gyümölcsöt ad­nak asztalukra és a kamra is megtelik a télire valókkal A konyhakertből tavasztól őszig folyamatosan van mit tenni a fazékba. Anyagiak­ban, egészségben sokszo­rosan megtérül a kertész­kedéssel járó fáradozás. Miért mondom el min­dezt? Mert fővárosunkban áldozatok egyre kevesebb embernek jut az ilyen örömökből. A la­kótelepről tucatjával jönnek ide, hogy megcsodálják a természetet, a fán pirosló gyümölcsöt. Sz. Sándor bácsi az el­sők között építkezett Már nem volt fiatal, két gyerekét engedte szárnyra, mielőtt rászánta magát a nagy el­határozásra. A kert utáni vágy hozta ki a városból. Még nem álltak a falak, de már gyökeret vertek a fa­csemeték. Mire beköltöz­tek, lombba borultak a ba­rack-, alma- és körtefák. Senkinek nincs olyan gyü­mölcsöskertje, olyan zama­tos, nemes gyümölcse, mint neki. Háza bejáratát díszbok­rok, fenyőfák ékesítik. És neki jutott először az eszé­be, hogy necsak a keríté­sen belül legyenek ilyen fák, hanem azon kívül is, kinn az utca szélén, a gyom és a gaz helyén. Elsőként fogott hozzá a közterület parkosításához. Egész sor fenyőfát, fekete- és vörös­borókát ültetett ki Az ö pél­dáját követték a szomszé­dai is. Azóta tíz esztendő telt el Sándor bácsi fái olyannyira megnőttek, elterebélyesed­tek, hogy nem győzték cso­dálni az arra sétálók. Büsz­ke is volt rájuk, nem egy­szer mondta a feleségé­nek, hiogy nemcsak ők gyönyörködnek bennük, hanem a közeli lakótelepről is idevonzza az embe­reket ... örömének ma már nyo­ma sincs, mert az útszéli gyönyörű fasor egyre ritkul. Karácsony után egyre ke­vesebb fenyőfa éri meg az új tavaszt, és az idős ember könnyezve veszi tudomásul pusztulásukat. Valakik itt szerzik be a karácsonyfát. Az első ilyen eset ágynak döntötte, aztán felkelt és elindult, hogy megkeresse a meggyilkolt fáját. Egy nyolcemeletes ház mögött talált rá a szemetes kukák között az új esztendő hato­dik napján. Durva és ke­gyetlen ember kezet emelt rá, hogy gyerekeinek, csa­ládjának néhány napra örö­met szerezzen!? iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Gyarlóságaink Szemérmesek vagyunk. Bizonyos esetekben túl- ságba is visszük. Minden­nemű ellenvetést megelőz­ve: jól tudom, nem mindig. Mert valóban nem szemér­mes az a fiatal fiú vagy leány, aki szabadosán vi­selkedik a nyilvánosság előtt, és társaságban a hó­dításaival kérkedő férfi, il­letve nő sem nevezhető szégyenlősnek. Számtalan példát lehetne felsorolni a főnök-beosztott, gyerek- szülő, férj-feleség kap­csolatokban mutatkozó szemérmességre is. Amit igazán szeretünk és végtelen gyönyörrel gyakorolunk: az a panasz­kodás. Panaszkodunk min­denkinek, aki az utunkba akad Beosztott a főnökre, főnök a beosztottjaira, vá- sárló az eladóra, eladó a vásárlóra, férj a feleségé­re, feleség a férje, beteg az orvosra, orvos a betegre, szülő a gyerekre, gyerek a szülőre, mindenki min­denkire - szinte kötele­zően. Pedig nincs mindig okunk a panaszra, csak már hozzászoktunk, sőt, ami még rosszabb, sze­mérmességből panaszko­dunk. Szégyelljük megvál­tani, hogy a munkahelyi légkör nem is olyan elvisel­hetetlen, hogy a férj (fele­ség) egész kedves, a gye­rekünk áldott jó, szüléink Ez a fajta szemérmes­ség nem erény. Aggasztó jelenség. Szégyenkezünk olyan érzéseinkért, ame­lyeket büszkén vállalhat­nánk és megválthatnánk: ám nemcsak megváltani nem merjük, kimutatni sem. Attól félünk, hogy nevetsé­gessé válunk mások sze­mében, akik talán ugyan­úgy szívesen áradozná­nak a panaszkodás helyett, mint mi, de valami hamis szégyenérzet visszatartja őket. Gyarlók vagyunk IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az Egyesült Államok vezette NATO-tömb militarista és agresszív politikája arra kény­szerít minket, hogy lépéseket tegyünk orszá­gunk védelmi képességének a megfelelő szinten tartására. Ez napjaink súlyos szük­ségszerűsége, és természetesen nem kis összegeket követel békés építömunkára irá­nyuló terveink kárára. De amint azt már nemegyszer mondtam, ezekre a célokra nem adunk ki egyetlen rubellel sem többet, mint ami népünk, vala­mint barátaink és szövetségeseink biztonsá­gának szavatolásához szükséges. A jövőt nem a fegyverek végtelen felhalmozásában látjuk, hanem olyan ésszerű megállapodá­sokban, amelyek kölcsönösen csökkentenék a katonai konfrontáció szintjét. Ezzel összefüggésben különleges figyel­met érdemel az európai nukleáris fegyverek korlátozásának problémája. Elmondhatjuk, hogy ez a világméretű rakéta- és nulkeáris háború egyre növekvő veszélye elhárításá­nak kulcskérdése. Ismeretesek a Szovjetunió ide vonatkozó és messzemenő javaslatai. Ezek kiterjednek az Európában levő vagy az európai célokra irányuló nukleáris arzenálok egyharmadára való csökkentésétől egészen az európai kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközök és taktikai fegyverek teljes felszámolásáig. Ugyancsak ismeretes, hogy az amerikai fél vonakodik a komoly tárgyalásoktól, nem be­szélve e kérdések megoldásáról, és a Szov­jetuniótól egyoldalú leszerelést követel, amit Washington cinikusan „nullamegoldásnak“ nevez. Reméljük azonban, hogy a felek egyenlő­sége és egyenlő biztonsága alapján végül ésszerű megoldás születik. Emellett - szó­ban és tettben egyaránt - minden tőlünk telhető módon hozzájárulunk e célok eléré­séhez. Szeretném most önökkel közölni, hogy a felek európai nukleáris eszközeinek lénye­ges csökkentéséről szóló igazságos megál­lapodás elérésének megkönnyítését szem előtt tartva és jó példát mutatva, a szovjet vezetés úgy döntött: egyoldalúan elhalasztja -a közepes hatótávolságú nukleáris fegyvere­inek telepítését a Szovjetunió európai terüle­tén. Az itt elhelyezett ilyen típusú fegyvere­ket mennyiségileg és minőségileg is befa­gyasztjuk és az SS—4, valamint az SS-5 néven ismert régebbi típusú rakétákat az újabb, SS-20-as típusúakkal történő helyet­tesítését felfüggesztjük. Ez a moratórium addig lesz érvényben, amíg nem születik megállapodás az Egyesült Államokkal az Európát veszélyeztető köze­pes hatótávolságú nukleáris eszközök csök­kentésről az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság alapján, vagy addig, amíg az USA a népek biztonsága érdekeivel ellentétben mégis megkezdi a Pershing-2 és szárnyas rakéták európai telepítésére irányuló előké­születeket. (Részlet Leonyid Brezsnyevnek a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusán mondott beszédéből) miMM' Németh Ilona tizenhét éve tanít a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Komensky utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskolában. Egyike azoknak a pedagógusoknak, akiket szí­vesen látnánk megsokszoroz­va iskoláinkban. Azontúl, hogy született pedagógus: vagyis megvan a jó viszonya az okta­tó-nevelő munkához, kiváló pedagógusi képességekkel és nagy tapasztalattal bír. Minde­zen összetevők eredője: • a jó hatásfok a mindennapi peda­gógiai munkában. Aminek ter­mészetszerű velejárója a meg­becsülés, az erkölcsi elismerés nemcsak az iskola igazgatósá­ga, a kollégák és a szülök, hanem a felsőbb tanügyi szer­vek részéről is. Ugyanis soké­ves eredményes tevékenysé­géért tavaly a pedagógusnap alkalmából Érdemes pedagó­gus címmel tüntette ki az SZSZK Oktatási Miniszté­riuma Rövid pályakép: a kolozsné- mai (Kluzská Néma) születésű Németh Ilona huszonnyolcadik éve tanít. Miután a bratislavai Pedagógiai Gimnáziumban megszerezte az érettségit, a nemesócsai (Zemianska Ol- ca) alapiskolában kezdett taní­tani. Az 1955-ös év fontos állo­más pályáján. Noha még ke­vés a tapasztalata, megbízzák az igazgatóhelyettesi teendők ellátásával. Ugyanakkor tovább folytatja tanulmányait a bratislavai Felső Pedagógiai Iskola biológia-földrajz tansza­kán, s közben a felső tagoza­ton kezd tanítani. Hét évig ma­rad Nemesócsán.- Elmondhatom - emléke­zik vissza igen példaszerű tantestület volt. Ma is együtt vannak az akkori kollegák Igen jó szívvel gondolok most is rájuk. Minden támogatást megkaptam tőlük, hogy ellát­hassam a számomra akkor fö­löttébb nehéz feladatot. Nemesócsa után Ekecs (Okoc) következett. Itt 1961-től három évig tanított. Mostani munkahelyére az 1964-65-ös tanévben került. Főként föl­drajzot, de biológiát és polgári nevelést is tanít.- Iskolánk mintegy ezer száz tanulójából körülbelül há­romszáz gyerekkel foglalko­zom. Általában az a tapaszta­latom, hogy sok értékes gyerek látogatja iskolánkat. Vallom: az egyik legfontosabb alapelv, hogy megszerettessük a tan­tárgyat a gyerekekkel. Én ma­gam nem vagyok „szigorú" ta­nítónő; a tanulók - nemcsak e a IX. B-ben, ahol osztályfónök- vagyok - szeretik a tantárgyai­mat, és bizalommal vannak irántam.- Az új koncepcióra való átállás nem okoz problémát?- Idén a hatodik osztályban vezetjük be az új oktató-nevelő rendszert Ami azt illeti, nem megy túl simán de mégy. A hatodik osztályos földrajz­könyv például elég jól szer­kesztett, csak túl sok a tana­nyag. Heti két órában nehéz megtanítani mindent tanulóink­kal. A hatodikban - Európa összes állama és az USA a tan­anyag. Egy-egy országra csupán egy-egy tanóra jut... Problémát jelent, hogy nincse­nek országtérképeink és atla­szaink. Ami a dolog módszer­tani oldalára vonatkozik, nagy segítség az előkészített cjj-a- vázlat. Közismert, hogy az új koncepció számonkérési for­maként a frontális feleltetést írja elő... Elmondhatom, hogy a csoportos tanítást elég sok A LÉNYEGET TANÍTANI minden akadályozza, ami sok­sok találékonyságot követel meg tanítótól-tanulótól egya­ránt Az új koncepció általában a jobb felfogású gyerekeknek kedvez. Néha bizony elő kell venni a régi módszert, vagyis egy tanulót kihívok és hagyom összefüggően felelni. A gyen­gébbek ilyenkor „zárkóznak fel“.- A legfőbb pedagógiai fel­adatok?- Elég sok „legfőbb“ van. Most csak néhányat: tartós alapismereteket adni, megta­nítani gyerekeinknek az élet­ben szükséges, lényeges dol­gokat. Igen fontosnak tartom a munkára, az életre nevelést, hogy’csakugyan higgyen ben­ne a gyerek, hogy az élet igazi értelme a munka. Komoly problémája ifjúságunknak álta­lában, hogy nem tudja eléggé becsülni a szellemi és az anya­gi értékeket, az elért eredmé­nyeket. Németh Ilona 1955 óta párt­tag. Tizenöt éve az iskola párt- alapszervezetének alelnöke. De nemcsak a pártban, hanem több más társadalmi szerve­zetben látott és lát el különbö­ző tisztségeket Mindenekelőtt azonban továbbra is áldozat­kész, jó pedagógus akar ma­radni. KÖVESDI JÁNOS ÚJ SZÚ A 2 1982. IV. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom