Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-26 / 12. szám
JAN SUCHL (REGÉNYRÉSZLET)- Ellen, vidd át ezt a pár szem krumplit a nagynénédnek - szólította be az anyja. - Miért nézel olyan értetlenül? Ajándékba kaptuk, tudod jól, hogy a mienkből aligha adhatnék- Kaptuk? Ugyan kitől, kérlek? - Hihetetlen. Akad még a világon ember, aki hajlandó a másiknak egy falásnyi ételt adni? Bár egyedül voltunk a szobában, anyám közelebb lépett hozzám, és mintha súlyos titkot árulna el, a fülembe súgta:- Polákné adta. De talán jobb lett volna, ha nem mondom meg neked Ha valaki megtudná róla.. Különben, nem vagy már gyerek, és tudsz hallgatni. Mindenesetre, Peter előtt egy szót se!- Az a cseh asszony, aki velünk szemben lakik?- Az. Képzeld, legalább tíz kiló. Küldök egy zacskóval a nénédnek, hisz nincs egy betevő falatjuk- És mit akart érte? Aranyat, ágyneműt vagy valami mást?- Ellen, ha hiszed, ha nem, az égvilágon semmit. Hogy ne éhezzenek, azt mondta. Néztem anyámat, ahogy hitetlenkedve csóválja a fejét, mint aki még most sem érti, mi történt, és hallgattam. Valóban érthetetlen volt a dolog. Nagynéném telesfrta a szobát örömében. Hol a zacskó burgonyát szorongatta, hol engem csókolgatott. Az egész arcom nedves volt a könnyeitől és a csókjaitól.- Ellen, drága gyermekem, kicsi angyalkám, téged maga a jóisten küldött. A nagybátyám komoran hallgatott. Egykor az operaház első hegedűse volt, koncertmester, megvolt mindenük, amit csak szemük-szájuk kívánt, a háború alatt sem kellett lemondaniuk semmiről, amit megszoktak, és ami a feketepiacon kapható volt. És most a felesége egy zacskó krumpli láttán örömkönnyeket hullat. Istenem, mivé lett a világ! Szegény, megszállott bácsikám.- Ugyan, Anna néni, miféle jóisten, anyuka küldött - fordítottam tréfára a dolgot.- Szép tőletek, hogy ránk is gondoltatok. De honnan szereztétek? Ajkamra szorítottam az ujjam:- Titok. A néni egy pillanatig kérdőn nézett rám, aztán a szemébe rémület költözött:- Veszélyes? - suttogta riadtan.- Légy nyugodt, nénikém, egy jószívű asszony adta.- Reinischné? De honnan vette volna?... Egy szót se többet, tökéltem el magamban, a néni még valahol elkottyantja, és utólag már hiába tennék magamnak szemrehányást.- Vagy netán Honigné? Nagybátyám ingerülten visszafordult az ablaktól.- Az ég szerelmére, Anna, hagyd már abba. Hiszen még a falnak is füle van. Legalább ennyit megtanulhattál volna a.háború alatt - majd békülékenyen hozzátette: - Inkább azon gondolkodj, mit főzöl belőle.- Igazad van, Josef - hagyta rá készséggel a nénikém, a bácsi volt a szemében a legnagyobb tekintély. - Bocsáss meg, Ellen kezdett izgatottan futkosni fel- alá a szobában Szomorúság fogott el. Mennyire szerettem hozzájuk járni azelőtt. Kiegyensúlyozott, magabiztos nagybátyám mindig tréfálkozott, aztán odaült a zongorához, és eljátszott egy dallamot: Ismered? Gluck, Mozart, Csajkovszkij, Vivaldi Nagynéném csodálatos finomságokat varázsolt elő a szakácskönyveiből, és egymás után rakta elém a jobbnál jobb falatokat. Süteményillat, derű, meghittség így élhettek az emberek a biedermeier korban, mondogatta róluk az apám. Mivé lett ez a harmónia!- Tudod, mit csinálok, Ellen? Hamburgi kalácsot. Ismered? Ó, az valami egészen különleges, nem is mondanád, hogy krumplis tésztából van. Vagy nem, inkább burgonyakiflit. De tojás és mézeskalács nélkül? Próbálkozzak meg a bajor szelettel? Cukor, fahéj, a tej nem fontos, méz .. ó, de a méz... és a citrom... - sóhajtott fel ismét reménytelenül a nagynéném. - Burgonyakuglófot szintén nem készíthetek, parasztkalácsot sem, a burgonyafánkhoz nincs zsiradékom ... - Kétségbeesett pillantást vetett rám. - Istenem, Ellen, hiszen az égvilágon semmit sem süthetek, ez sincs... semmim sincs. Létezik egyáltalán a főtt burgonyán kívül valami, amit elkészíthetnék?- Létezik - szólalt meg a bácsi háttal állva felénk. Aztán megfordult:- Figyelj ide. Adok egy tanácsot. Erre a receptre még fiatalkoromtól emlékszem Héjastul vágd fel karikára a nyers burgonyát, és süsd meg a tűzhely lapján, ha van egy kis margarinod, zsírozd meg, ha nincs, az se baj, hintsd meg köménymaggal, sózd meg, és meglátod, milyen nagyszerű csemege.- Komolyan gondolod?- Halálosan komolyan. Csorog a nyálam, ha csak rágondolok. Neked nem Ellen? Hosszú idő óta a nagybátyám most megint a régi volt, és én nagyon jól éreztem magam. Késő estig náluk maradtam. Majd hátulról megyek haza a zsidó temető mellett. A temető falánál kezdődik a parókia kertjét körülvevő élösövény. Csupa orgonabokorból áll. Már évek óta senki sem nyesi, szabadon burjánzik széltében-hosszában, buja fehér, lila, rózsaszín és bíborszínű virágfürtök borítják. Hát még az illatuk! Nehéz, bódító felhőkben ereszkedik le az ösvényre, és én orroríion, számon szívom magamba Szeretem az orgonát, a legkedvesebb virágom A magas orgonabokrok tövében már zöldes félhomály van. Lassan megyek az úton, ujjaimmal próbálom megérinteni, megsimogatni. Orgonát sosem téptem még le, a vázába tett orgona számomra olyan, mint a "kalitkába zárt madár. Más virágok esetében ez nem zavar. Felágaskodom, de nem érem el a virágokat, az orgonabokrok már famagasság úak. Megálltam, és lenéztem a kertek alatt kanyargó patakra. A pataknál ér véget a város, az a város határa. Rajta túl már csak legelők és szétszórt magányos porták láthatók. Hirtelen megrezzent mögöttem valami. Még mielőtt hátrapillanthattam volna, valaki derékon ragadott, egyik kezével betapasztotta a számat, és az orgonasövény mentén vonszolt be a kertbe. Megpróbáltam magam kitépni, kapálóztam a keze között, ütöttem-vertem azt az embert, ahol csak értem. Egy ág beleakadt a szoknyámba, és végighasította egészen a szegélyéig. Mindkét kezemmel magamhoz szorítottam a szoknya maradványait, de aztán észbe kaptam, hogy most sokkal fontosabb ennél a védekezés. Sikerült támadómat hasba vágnom, szorítása egy pillanatra megszűnt, és én elterültem a fűben. De még mielőtt felugorhattam volna, megragadtaa vállamat, és a földre nyomott. Rádöbbentem, hogy levette kezét a számról, és segítségért kiáltottam. Kétszer egymás után. Ismét elhalgattatott, és maga alá tepert Megláttam magam felett: széles arc, vastag ajkak, ragadozó szemp samba nyomta, és a be lom a maradék erőmtó Lehunytam a szemem, t ben meghaltam volna. Egyszer csak megszC engedett a férfi szorítás lottam magam fölött. Ki mem, egy orgonaágat Iá egy darabját. A ^tözelbí Felültem. Jobbra tőlem« és pisztolyát egy vör egyenruhás férfira szí egyenruhás fiatal férfi tudtam, hogy a karszí olvasható: F és G, Forrí- Azt mondtam, horde lottam a fiatalember hat szélt- Akkor add vissza nélküle nem mehetek vis egyenruhás A fiatalember eröltete- Akkor ne menj Ere jöttél, csirkefogókra serr- Egy nyavalyás I - mondta az egyenruhí dúlt. Széles arc, vastag szempár. Eltakartam a s Aztán már csak távc lottam. Mikor felemeltem a f( bér épp felém tartott : Rádöbbentem, hogy sz< ban ülök a földön, és a k tam lábamat. A térdemr bonyát, megkönnyebbt magamra. Gyengédé a hajamat. Mellettem á testemben reszkettem. 1 rődött a zubbonya alatt, össze nem szorítom - cogottvolna. Kicsordult; most tértem magamhoz mény után. A fiatal fér simogatta a hajamat. La a zokogásom, s a remi gyott. Megnyugodtam. I vábbra is a térdemhez rettem volna, ha ez a pil véget. Soha életembe magam ilyen biztonsági- Messze lakik? - kéi bér németül. Megráztam a fejem.- Hoznék magának r A gondolat, hogy itt ki egyedül, újabb iszonyatl két kezemmel megragai- Kérem, ne - nézti va -, ne menje^ el. Is JURIJ PROKOPENKO Odamentem az építkezésre és üvöltöttem, ahogy csak bírtam:- Hé, ott fenn! Hogy rakjátok a téglát! Hát az ablaknyílás miért oly kevés? Elhatároztátok, hogy az új lakásokon fogtok spórolni? A balkonokat meg miért rakjátok fel? Csak akadályoznak majd a munkában benneteket. Először fessétek be a falakat, a balkonokat csak azután rakjátok fel! Az építők csodálkozva megbámultak engem, én pedig folytattam:- Micsoda lustán mozogtok! Még nézni is rossz. Mi van veletek? Más házakra spóroljátok az erőtöket? Te pedig, te szürkesapkás, miért festesz ülve? Hiszen úgyis csak maszatolsz, össze-vissza. S milyen szörnyű színt választottál. Próbálkozzál valamilyen vidámabb színnel, mondjuk pirossal vagy sárgával. Az építők sóbálvánnyá merevedtek szavaim hallatán.- De egyébként is - folytattam - a szemmértéketek olyan pontos,' mint egy tehén ritmusérzéke. És az ablakok sincsenek egyenlő távolságra egymástól Az meg kész sületlenség, hogy az egyik ablak kisebb, a másik meg nagyobb..- Azok nem ablakok, hanem balkonajtók - javított ki egy hórihorgas legény.- A munkavezetőtöknek mondjatok ilyen meséket - intettem le ó. - Mindenféle lyukakat fúrnak a falba, aztán ezeket ajtónyílásoknak nevezik.- Miért zavar minket a munkánkban? - jött oda hozám egy ember kalapban.- Munka? Az már aztán jól el van végezve! - mondtam emelt hangon. - Jobb lenne, ha az épület elejét negyvenötven fokkal előbbre fordítaná...- Ide hallgasson! - mászott ki a gépkocsivezető az egyik billenős teherautó vezető ülkéjéből. - Azért, mert egy-két órára ellógtál valahonnét, huügánkodnod még nem szükséges!- Én a helyedben befognám a számat - mondtam kihívóan a gépkocsivezetőnek. - Hogy tartod te a kormányt? És a kerekeid merre vannak fordítva? Szaladsz a közúti ellenőrzés elől? Még csak nem is ülsz rendesen a vezetőfülkében! Én veled betont kevertetnék, nem ültetnélek billenős teherautóra!- Ide hallgasson, ki jogosította fel magát arra, hogy az embereket sértegesse? - kérdezte felülről egy hang A toronydarut kezelő nő hajolt ki a daru kabinjából.- Te meg fogd be a csőlödet, inkább a panelokat emelgesd! - mondtam neki fitymálva. Valaki rendőrt hívott. Az ifjú ő' mester odajött hozzám és tisztelgett.- Hogyan tiszteleg? - förmedtem rá. - Hát a sípját hogy fogja? Az nem cigaretta- Szíveskedjék velem jönni! - szólított fel fagyos udvariassággal. Útban a rendőrség felé megjegyzést tettem egy fagylaltárusra, aki nem ott állt, ahol én szerettem volna látni őt. Ráripakodtam egy házmesterre, mivel nem balról jobbra, hanem jobbról balra söpörte a járdát. Figyelmeztettem egy kerékpárost, hogy rossz helyen nő ek ki a lábai, mivel nem tud fékezni, és azt tanácsoltam egy öregasszonynak, aki legalább húszkilós kosarat cipelt, hogy ne lihegjen oly hangosan. A kerületi rendőrkapitányság irodahelyisége egész sor megjegyzést csalt ki belőlem, s ezeket egy szuszra el is mondtam. A hadnagy csak úgy meresztgette a szemét- Miért füstöl, mint valami gyárkémény? Hiszen itt lélegezni sem lehet! Hát a páncélszekrényt miért ide állították, hiszen itt útban van! Az ilyen íróasztalért, mint amilyen itt van, a bizományi áruházban nem adnának egy kopejkát sem! A töltőtollát meg hogy tartja? Hányasa volt írásból az iskolában?- Kicsoda maga, hogy mindenkit kioktat? - kérdezte végül is a hadnagy. - Ki jogosította fel magát erre?- Hogy ki vagyok? - ismételtem meg a kérdést. - Labdarúgó vagyok! Ki jogosította fel arra, hogy mindenkit kioktassak? Hát talán önök, a szurkolók, amikor lelátókon ülnek a stadionban, nem örökösen kioktatgatnak bennünket hogyan rúgjuk a labdát, hová fussunk, kinek passzoljunk? Hát nem nekem szoktak ilyesmit bekiabálni a pályára, hogy: ,,Hová rúgtad, te égimeszelő?“, „Kinek passzoltad, te hatökör?“, ,,Mi van, bediliztél?“. Nos, én magam döntöttem úgy, hogy talán nekem is van jogom egy-két megjegyzésre .. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Z obeida, mint mindig, hajnalban ébredt s az udvaron csoszogott. A szél belekapott ősz hajába, az anyóka megigazította elnyűtt fejkendőjét, aládugta tincseit. A falhoz támaszkodott. Nehezére esett hosszabb ideig álldogálni. A faluban mindenki ismerte Zobeida anyót A fia a városba ment, hogy kereset után nézzen. Zobeidát az élet nem kényeztette: valamikor csinos volt, mamár hajlott hátú, töpörödött, fekete szemét elhomályosítják a szemgödrét körbe- szabdaló ráncok Korán megözvegyült, karonülő kisfiával magára maradt a nyomorúságos házban. Férje halála után sokan megkérték a kezét, de kosarat kaptak- Minek mennék férjhez! Fel kell nevelnem a fiamat, mondogatta Zobeida. Már öreg és tehetetlen. Elmúlt az az idő, amikor elvégzett bármilyen munkát. Minden elmúlt, pedig nemrég még fiatal volt és erős Egy nap alatt egész fehérnemű-hegyet kimosott. Hosszú bottal szedte ki a kádból a nehéz vizes lepedőket, kicsavarta és kiteregette őket. Bizony igaz. Dolgozni, azt tudott.- Hát csakugyan férj nélkül akarsz élni? - csodálkoztak a szomszédok. Zobeida így válaszolt:- Nekem egyetlen gondom, hogy felneveljem a fiam. Nincs szükségem újabb házasságra. Zobeida szomorúan elmosolyodott: gyorsan repül az idő. Sokáig a távolba mered, mintha a fiatalságát akarná viszontlátni Suttogva mondja:- Igen, a gyerek igen nagy boldogság Az élet értelmét adja. Fiacskám. Nasz- szer.. . Szívesen áldozta rá az egészségét, az életét, lankadatlanul dolgozott érte, hogy iskolába járhasson és becsületes emberré váljon. Zobeida előrebúvó haját ismét kendője alá igazítja Órákig gondolkozhat fiáról. Eszébe jutott, hogy egyszer kisfia sírva állt elé- Adjuk el a vityillónkat. Legyen már végre minden nap ételünk.- Mit akarsz? A ház - apád egyetlen hagyatéka. Hogyan jut az eszedbe, te! BRAHIM Si- De miféle ház e meg a tető. Hát há nélkül?- Felnősz, megálls aztán veszel szőnyege Ahányszor eszébe j Zobeida szemét mine nyék. Nézi a házat, ör keserű sóhaj szakad I Az iskola befejezi elment a városba és I ba állt. Akárcsak anyja Nem szeretett sokat a hangos társaságot meghúzódott egy cső vol a tolakodó szószá Nasszer gyakran c Föl le járkált a szobá idézte föl gyermekko életük. Az anyjgi fárac gozott fiára. Ha elgyi suhant végig azonnal nyelmes még a zord i Rövidesen hazaláti ját. Mit vigyen neki a jutottak egykori szav; állsz saját lábadon, nyeget“. :Ä, f \ pm m m m •* m * • TfYniTuht \i'f \ \im.■ • * r ,' -,'■ !% J \tj V j, V [ ’ J, *'/ i h- » ’* 1*. j- «J2,«w ‘ • ■ U.'/.J-V/ ■ r •■" <*» !*•••:! '-V ■ • ; ■ H n: aK v 7; Í.- ' '\+ ' t. fcgg. I j- ‘ i X: «ÉV j; ■■■ \ ■ 1 ' ' ‘ ' ' ' ; ' : • ■' l'l ^I J. j fc, }i yfij:' b» ' sJr©| U; 11 ; '/j Vvft fa*Q; V ; ■' ' ' ••■,/ ■
