Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-15 / 2. szám
I Ma még nem létezik olyan módszer, amellyel mérhető lenne az a haszon, amelyet a kereskedelem nyújt az emberiség számára. Egy azonban kétségtelen: ez a haszon jóval meghaladja a szokásos kereskedelmi előnyöket. A hetvenes évek végén az Európai Gazdasági Közösség tagországainak minden negyedik polgára a nemzetközi kereskedelemnek köszönhette megélhetését. Emberek milliói foglalkoznak az exportra kerülő ipari és mezőgazdasági termékek előállításával, csomagolásával, szállításával, őrzésével, a nagy- és kiskereskedelmi forgalomban pedig az importcikkek értékesítésével. Közismert, hogy a szocialista országokkal fenntartott üzleti kapcsolatok több mint kétmillió embernek adnak munkát a nyugati országokban. Akkor, amikor az Egyesült Államok Nemzeti Gazdasági Kutatóintézetének számításai szerint a munkanélküliség egyszázalékos emelkedése (különféle negativ jelenségek mellett) 4 százalékkal növeli az öngyilkosságok, és 5 százalékkal a súlyos bűncselekmények számát, nyugodtan kijelenthetjük, hogy humánus küldetést teljesít az, aki a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok erősítésén munkálkodik. Az elhidegülés okozta megpróbáltatások „A gazdasági együttműködés fejlesztése (a szocialista országokkal - J. I.) kölcsönös érdekeken alapul. Üzleti vállalkozásaink előnyös és bővülő piacra tehetnek szert. A bonyolult technikájú termékek exportjának előnyét növeli a kiterjedt piacra való termelés rentabilitása. Ez lehetővé A KELET - NYUGATI kelet-nyugati kapcsolatoknak az atlanti szolidaritás ürügyén való megszakítása még jobban az Egyesült Államokhoz köti majd Nyugat-Európát. Mennyiben igazolódott be ez a számítás? A múlt év elején a nyugati sajtóban amerikai diplomaták fényképei jelentek meg, amint tüntetőén az aszfaltra öntik az orosz vodkát. Hírül adták azt is, hogy az európai fogadásokon az amerikai hivatalos személyek nem voltak hajlandók kaviárt fogyasztani. Az európaiak többsége nemcsak hogy nem követte a „jenkik“ példáját, de még gúnyolódtak is rajtuk. Történt ez minden bizonnyal nemcsak azért, mert az óvilágban jobban értékelik az italokat és ínyencségeket. A Szovjetunióval való árucsere megszakításának puszta gondolata is legalább annyira értelmetlennek tűnt az európaiak szemében, mint a kaviáros- konzervek kidobálása> Egészében véve a Szovjetunió és a nyugat-európai országok közötti áruforgalom 1980-ban - a „hideg“ évben - 19,3 milliárd rubelról 25,4 milliárd rubelra nőtt. „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta eltelt öt és fél év alatt a hosszú távú együttműködés elmélyítésére irányuló tendencia (Nyugat- és Kelet- Európa között - J. I.) állandóan bővül és erősödik - állapította meg nemrég az ENSZ európai gazdasági bizottságának titkára, J. Sztanovnyik. - Nyugat és Kelet országai között a gazdasági és tudományos együttműködésről több mint 280 hosszú lejáratú egyezmény van érvényben, és 1500 megállapodás szabályozza az ipari kapcsolatokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió és az EGK- tagállamok közötti kereskedelem dinamikusan fejlődik. A szovjet fél olyan intézkedések széles körét dolgozta ki, amelyek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erősítésének előfeltételeit hivatottak megteremteni. “ Az európai gazdasági és együttműködési értekezleten az Egyesült Államok is részt vett, és a záródokumentum aláírásával kötelezte magát, hogy ,,sokoldalúan, széles síkon ösztönzi a kereskedelem fejlődését". Ugyanakkor vállalt kötelezettségét sutba dobva a New York Times című KERESKEDELEM ij szú 5 I982.1.15. teszi a termékekre eső átlagköltség csökkentését a belső piacon és a versenyképesség fokozását a világpiacon, valamint magasabb profitszínvonal elérését. Az utóbbi biztosítja a kutatások finanszírozását és az új tőkebefektetéseket. A piacok és a termelés kiszélesedése elősegíti a foglalkoztatottság növekedését.“ (gy értékelte az Egyesült Államok kongresszusának egyik bizottsága 1977 januárjában a kelet-nyugati kereskedelem nyitotta távlatokat. Ebben az időben az USA öntödei berendezéseket szállított a Szovjetuniónak, Szibéria hatalmas külszíni fejtésein a ,,Caterpiller‘‘ cég bulldózerei működtek és az amerikai gyárakban számos nagyszabású szovjet építkezés számára készültek a berendezések. Félkész áruért cserébe a Szovjetunió kötelezte magát, hogy évente nagy mennyiségű ammóniát szállít az egyik legnagyobb amerikai cégnek, az ,,Occidental Petro- leum"-nak. Á szemestakarmány vásárlásáról szóló szerződés jó néhány évre előre stabil felvevőpiacot biztosított az amerikai farmerek számára. Az Amerikai-Szovjet Kereskedelmi és Gazdasági Tanács, amelynek már hozzávetőlegesen 200 amerikai cég volt a tagja, új terveket készített a kölcsönös előnyökben alapuló együttműködés bővítésére. Ugyanakkor az USA-ban befolyásos erők megpróbáltak akadályokat gördíteni a szocialista országokkal folytatott együttműködés elé, és igyekeztek gyengíteni a még nem eléggé szilárd szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatokat. Sajnos, ez sikerült is nekik. 1980-ban a világ két legnagyobb ipari állama közötti árucsere-forgalom az előző évihez képest majdnem a felére csökkent. Ennek ellenére az úgynevezett „szankciók“, amelyekkel Washington a szovjet gazdaságot akarta destabilizálni, nem hozták meg a várt eredményeket. „A Szovjetunió elleni gabonaembargó nem érte el célját, mivel hazánk e szükséges mennyiséget harmadik országoktól vásárolta meg. S ennek kárát az amerikai farmerek látták“ - állapította meg ezzel kapcsolatban Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter. A Szovjetunió elleni kereskedelmi bojkott eredményeképpen az amerikai cégeket csupán 1980-ban 8 milliárd dollárnyi veszteség érte. A károk felmérése során amerikai újságírók arra is emlékeztettek, hogy az ismert ,,Armco Steel Corporation“ igazgatósága elnökének, W. Veritynek a becslése szerint a szovjet megrendelések körülbelül félmillió új munkahely létesítésére nyújtottak volna lehetőséget. „A gazdasági zsarolás diplomáciájának“ csődje, amit most már az amerikai politikusok és a sajtó is elismer, tulajdonképpen előrelátható volt. A Szovjetunió nagyfokú gazdasági önállósággal rendelkezik; óriási területe, gazdag természeti kincsei, hatalmas ipari és tudományostechnikai potenciálja, a belső piac nagy felvevőképessége, és a KGST-tagállamokkal folytatott stabil kereskedelme lehetővé teszi, hogy függetlenítse magát a kapitalista piacoktól. Felmerül a kérdés, vajon mi vezette Washingtont arra, hogy a nyugati világot kereskedelmi bojkottra szólítsa fel a Szovjetunió ellen? „Aki másnak vermet ás...“ Egy jelentős nyugat-európai politikus a következő szavakkal jellemezte Carter elnök akcióját; „Olyan vermet ásott az enyhülésnek, amelyet nagyon sokáig tart majd betemetni". Találó megjegyzés, de feltétlenül kiegészítésre szorul. Akadályokat gördítve a nemzetközi együttműködés elé az Egyesült Államok azt remélte, hogy azokat 6 maga könnyedén le fogja küzdeni. Ugyanakkor az USA-ban világosan látták, hogy Nyugat-Európának jóval nehezebb lesz ezeken az akadályokon túljutnia, mivel ipari termelésének mind nagyobb hányadát a szocialista országokban értékesíti. Éppen ebben rejlett Carter tervének álnoksága. Az volt az elgondolásuk, hogy a kölcsönös előnyök alapján lap véleménye szerint az USA „saját ostobaságának lett áldozataEzt jól illusztrálja a közmondás: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele“. Gazdasági együttműködés A statisztika tanúsága szerint a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának növekedési üteme egyike a legnagyobbaknak a világon. A tizedik ötéves terv időszaka alatt (1976-1980) a forgalom volumene 1975-höz viszonyítva 85 százalékkal nőtt, és az elmúlt évben meghaladta a 94 milliárd rubelt. A Szovjetunió és az iparilag fejlett kapitalista országok közötti árucsere-forgalom a hetvenes években 6, 7-szeresére emelkedett, és a múlt évben elérte a 31,5 milliárd rubelt. Ha a nyolcvanas években a fejlett kapitalista országokkal folytatott kereskedelem átlagos üteme egyenletes marad, akkor 1990-ben volumene meghaladja majd a 200 milliárd rubelt. Hasonló számításokat minden országra külön-külön is lehet készíteni. Mennyire valószínű, hogy a növekedés üteme ezen a szinten marad? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egyre nő a nemzetközi gazdasági csere szükségszerűsége. A Szovjetunió minden iparilag fejlett országnál nagyobb feltárt és potenciális energiahordozóval, érclelőhelyekkel, és más, a világpiacon hiánycikknek számító nyersanyaggal rendelkezik. A kurszki vasérctartalékokkal évtizedekig el lehetne látni több európai ország kohóiparát. Egyre nagyobb mennyiségű nyugat-szibériai gáz érkezik az európai országokba, amelyet nemcsak fűtőanyagként, hanem vegyipari nyersanyagként is felhasználnak. Kazahsztánban és Szibériában találhatók a világ legnagyobb barnaszénkészletei. A modern tudomány hatékony technológiát kínál a barnaszén kitűnő minőségű folyékony üzemanyaggá történő átalakítására, amellyel a benzint és a pakurát is helyettesíteni lehet. A Szovjetunió és a piaci rendszerű gazdálkodással rendelkező országok közötti árucsere-forgalom ütemének szinten tartása, sőt növelése véleményünk szerint teljesen reális. Megvalósításához békére és kedvező politikai légkörre van szükség. Kereskedni, tehát békében élni Armand Hammer, az „Occidental Petroleum Corporation“ iparóriás igazgató tanácsának elnöke már hatvan éve áll üzleti kapcsolatban a Szovjetunióval. Az „Occi“ és a szovjet külkereskedelmi szervek között kötött legutóbbi gazdasági egyezményt az „évszázad kereskedelmi üzleteként“ is emlegetik. A húsz évre szóló szerződés 22 milliárd dollár értékű. Az „elhidegülés okozta megpróbáltatások" a kaliforniai cégnek 1,5 milliárd dollárjába kerültek. Ez még egy olyan vállalatnak is súlyos veszteség, ahol az éves forgalom 9,5 milliárd dollár. Ennek ejjenére a 82 éves üzletember optimista. „Amikor lejár a Szovjetunióval kötött megállapodásunk - mondja Hammer -, éppen százéves leszek. Remélem, helyesebben úgy tervezem, hogy sikerül majd megérnem ezt a napot. A tervezés hatalmas erő - ezt én Oroszországban értettem meg. “ Hammer mostanában gyakran idézi az Egyesült Államok egyik honatyjának, Benjamin Franklinnak a szavait: ,,A kereskedelmi partnerek általában nem harcolnak egymás ellen." Hammer véleménye szerint ebben rejlik a nemzetközi árucsere legnagyobb ereje. A logika egyszerű. Üzleti szerződést a partnerek kölcsönös bizalma nélkül nem lehet kötni, és általában a bizalom légkörében alakul ki a kedvező politikai hangulat az egyes államok és államcsoportok között. Van egy ellenkező folyamat is. A nemzetközi feszültség enyhülése kedvező talajt teremt a különböző társadalmi berendezésű országok közötti külgazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. JURIJ IGRICKIJ, a történelemtudományok kandidátusa EGYES NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGOK GAZDASÁGI HELYZETE 1981-ben AUSZTRIA A korábbi dinamikus osztrák áruexport növekedése- lelassult. Csökkent az ipari kapacitások kihasználtsága. (Az építőiparban például 60 százalékos.) Az 1981-es növekedés 0,3 százalékos, az infláció 7 százalék körül alakul. A munkanélküliség nem éri el a 2 százalékot. BELGIUM A kormányválságok, az éleződő nemzetiségi ellentétek és a politikai polarizáció gyökerei a gazdasági visszaesésből táplálkoznak. A nemzeti össztermék 1 százalékkal csökken, de ezen belül különösen súlyos a vallon vidékek hagyományos iparágait sújtó recesszió. Az EGK-n belül Belgiumban a legmagasabb (12,7 százalék) az állástalanok aránya. DÁNIA A magas életszínvonal megőrzése mind súlyosabb gondokkal jár - jelzi a kormányzó szociáldemokrata párt minapi súlyos választási vesztesége is. Csupán a fejlett dán mezőgazdaságnak köszönhető, hogy a nemzeti össztermék megmaradt az 1980-as szinten. A lakosság 9 százaléka, több mint 270 ezer ember van munka nélkül, az infláció 14 százalékos. FRANCIAORSZÁG A 11 nagy ipari csoport államosításával kialakított vegyes gazdaság a serkentő pénzinjekciók hatására a nagytőke ellentámadásai ellenére - már felmutathat bizonyos eredményeket. A gazdasági növekedés 0,5 százalékos, az ország kereskedelmi mérlegének deficitje a korábbinál alacsonyabb, 45 milliárd frank. Bár a pénzromlás megközelíti a 14 százalékot, az új kormány alapvető feladatának a kétmilliós (áz aktív lakosság 7,8 százalékát érintő) munkanélküliség mérséklését tartja. GÖRÖGORSZÁG A Közös Piac legifjabb tagja ellentmondásos mérleggel zárta az évet. Bár 25 százalékos az infláció, a nyilvántartott munkanélküliek aránya „csupán“ 3,3 százalék. A vámhatárok leépítésével erősödik a konkurrenciaharc: máris panaszkodik a görög acélipar, számos alapanyaggyártó, vegyi- és textilipari cég. HOLLANDIA A legfejlettebbek közé tartozó országban érezhető a recesszió: 1,5 százalékkal csökkent a holland nemzeti termék. Rekordszintre, 9,6 százalékra nőtt az állástalanok aránya (443 ezer fő), az infláció 7 százalékos, a reáljövedelmek 1,5 százalékkal estek. ÍRORSZÁG A Közös Piac „szegényembere". A munkanélküliek aránya (11-15 százalék, statisztikáktól ftiggóen) egyike a legmagasabbaknak, akárcsak az évi 18 százalékos infláció. Az ír fizetési mérleg hiánya elérte a 2 milliárd dollárt. NAGY-BRTITANNIA Thatcher asszony monetarista gazdaságpolitikája nyomán két év alatt 20 százalékkal csökkent a brit ipar termelése; a nemzeti össztermék 2 százalékkal esett vissza. A munkanélküliek száma megközölíti a 3 milliót; a pénzromlás üteme - a kormány minden törekvése ellenéra - 12 százalék. NSZK A legerősebb gazdasággal rendelkező nyugateurópai országban megállt a reáljövedelmek növekedése, 0,3 százalékkal csökkent a nemzeti össztermék. A munkanélküliek szárma 1,5 millió (6,2 százalék), rövidített munkaidőben 432 ezren dolgoznál. OLASZORSZÁG Itália külföldi eladósodása meghaladja a 30 milliárd dollárt, a munkanélküliek aránya 8,6 százalék, ez közel kétmillió főt érint. Az infláció eléri a 21 százalékot. Az olasz nemzeti össztermék 0,3 százalékkal alacsonyabb. PORTUGÁLIA Az 1980-as, viszonylag jó év után 1981-re kifulladt a fellendülés. Rekordmagasságot ért el a kifizetési mérleg hiánya. Az importköltségek 25 százalékkal nőttek, a szárazság miatt 400 millió dollárért külföldről kellett élelmiszert vásárolni. Az infláció mintegy 20 százalékos. A külföldi eladósodárs 9 milliárd dollár. SPANYOLORSZÁG Több mint másfél millió embert, az aktív lakosság 12 százalékát érinti a munkanélküliség. A költség- vetésre jelentős terheket ró a spanyol ipar szerkezeti átalakítása, amit halaszthatatlanná tesz az ország 1984-re tervezett közöspiaci tagsága, az ezzel járó konkurrenciaharc. SVÁJC Bár jelenleg is egyike a legversenyképesebb gazdságoknak, a svájci ipar is vesztett növekedési lendületéből. Mérsékelni igyekeznek az infláció 7,3 százalékos ütemét. A munkanélküliség viszont csupán néhány ezer főt érint. (Népszabadság)
