Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-26 / 12. szám
A gondolattal, hogy ügyfelei nem mindig emlékeznek rá hálás szívvel, valószínűleg már rég megbékélt Talán igazságtalanságnak érzi, de mindenképpen tudatában van annak, hogy ez nem is nagyon lehet másként, és ezért meg is érti őket - az elítélteket Ugyanis az, akit most bemutatunk, a Bratislavai Kerületi Bíróság büntetőtanácsának elnöke - dr. Lábody János. 1970 óta dolgozik az igazságszolgáltatásban Foglalkozott már közlekedési bűncselekményekkel, ítélkezett fiatalkorúak fölött, most a legsúlyosabb bűncselekmények ügyében indított bírósági eljárásokat vezeti.- Olykor ismeretlen emberek állítanak meg az utcán, lépnek mellém a buszon és kérdezik, emlékszem-e még rájuk Bennem inkább a nevük, a bűncselekményük története marad meg, mint az arcuk Ha jut időm, szívesen elbeszélgetek velük. Azt már mondták nekem, hogy szigorú és kemény voltam, de azt, hogy igazságtalan, még soha. Évente mintegy ötven-hatvan büntetőpert folytat le Az ő kezében futnak össze a szálak: ő irányítja a büntetőtanács munkáját, amely értékeli a nyomozók által összegyűjtött és a vádlott vagy a védője által javasolt bizonyítékokat, meghallgatja az ügyészt, a vádlottat és a tanúkat, majd ítéletet hoz az ügyben. A tanácselnök munkája látszólag egyszerű. A valóságban persze. A büntető- iratok gyakran köteteket tesznek ki Jegyzőkönyvek a kihallgatásról, a bírósági szakérA VÁDLOTTBAN IS MINDIG AZ EMBERT LÁTJA S I ÚJ szú 9 tők írásban beadott véleménye, a fényképdokumentáció és a legkülönfélébb írásbeli bizonyítékok - mozaikkockák, amelyből a büntetötanácsnak képet kell alkotnia nem csupán magáról a bűncselekményről, körülményeiről és indítóokairól, de a vádlottról is.- Sosem lehet összehasonlítani két bűncselekményt. A büntetötanács a büntetés megállapításánál nem csupán az elkövetett bűntettet veszi figyelembe, hanem az elkövető személyiségét, indítékait és életkörülményeit is. A büntetés célja nem a megtorlás a ,,szemet szemért“ elv alapján, hanem az elkövető átnevelése és a társadalom védelme. A bírót ítélkezésében senki sem befolyásolhatja, még a társai, a büntetőtanácstagjai sem. Ezért a népi ülnökök a hivatásos bírák előtt adják le szavazatukat, a fiatalabb bírák az idősebbek előtt. A tanácselnök, akinek a tekintélye a legnagyobb és véleménye befolyásolhatná a többi bírát, mindig utolsóként mondja ki véleményét a bűnösségről és a büntetés mértékéről. Az ítélet így kollektív döntés eredménye. Meghozatalában nemcsak a jogrend, hanem az ítélóbírák belső meggyőződése, igazságérzete is szerephez jut. Ezt a kettőt nem lehet egymástól elválasztani vagy szembeállítani egymással.- Nemegyszer előfordult már, hogy meg voltam győződve a vádlott bűnösségéről, amelyet viszont nem lehetett egyértelműen bizonyítani. Mindenki tévedhet és én inkább mentek fel egy bűnöst, mint ítélek el egy ádatlan embert. Ilyen esetben tehát a felmentésre szavazok. Az irodájában beszélgetünk, társalgásunkat gyakran zavarják meg kollégái, munkatársai A fiatalabbak tanácsért jönnek hozzá, mások csak egy-két szóra néznek be így tudom meg azt is, hogy munkahelyére So- morjáról (Samorín) jár be, s hogy otthon két kislánya várja Jól tanulnak, szorgalmasak. Faggatom, érdeklödnek-e a jog, a bírói hivatás iránt. A tanácselnök mosolygós arca elkomolyodik. Megérzem, hogy nem először fontolgatja ezt a kérdést. Keresi a megfelelő szavakat, aztán csendesen megszólal:- Ha majd eljön az ideje annak, hogy eldöntsék, hogyan tovább és a jog mellett döntenek - az még hagyján. De nem örülnék neki, ha a büntetőbíráskodást választanák. Nehéz hivatás ez. A munka gyakran foglalja le a szabad időmet, von el a családtól, és ha olykor egy-egy rendkívül súlyos bűncselekmény kerül elém, napokig nem tudok aludni az ítélethirdetés„ előtt. Hisz minden egyes vádlott esetében egy ember sorsáról döntünk. A tanácselnök szavaiból emberség sugárzik, s van benne valami meglepő számomra. Csak később eszmélek rá mi az: tizenkét éve bíráskodik, tizenkét éve szinte nap nap után találkozik bűncselekményekkel, bűnözőkkel. Lett volna ideje apatikussá, cinikussá válnia, elvesztenie az emberekbe vetett hitét. És mégis... A vádlottban is mindig az embert látja, nem a bűnözőt. Mindaddig, míg minden kétséget kizáróan be nem bizonyosodik bűnössége, úgy tekint rá, mintha ártatlan lenne. FEKETE MARIAN A közelmúltig a csaknem kilenc- száz lakosú Malachov hangulatos, csendes község volt a körmöd hegyek keleti nyúlványai között húzódó hasonló nevű völgyben. Azért csak volt, mert néhány évvel ezelőtt több más faluvaí együtt „bekebelezte" a rohamosan épülő, terbélyesedó kerületi központ, Banská Bystrica. Azóta a vasúti pályaudvartól a városközponton keresztül egészen az utolsó mala- chovi házakig közlekedik a 15-ös helyi autóbusz. Napközben félóránként hozza-viszi az egykori falu városiakká lett lakóit. De korántsem csak ennyi a- változás.- A közfelfogás szerint a nagyobb városok peremrészeivé váló községekben hamar megszűnik a korábbi jó közösségi szellem - kezdi a beszélgetést Juraj Strelec elvtárs, a polgári bizottság elnöke. - Nálunk azonban nem került sor erre. A munkaképes lakosság jelentős része ugyanúgy, mint korábban, most is Banská Bystri- cán dolgozik Munkaidő után viszont leginkább csak olyankor maradnak a városközpontban a kikapcsolódásra, szórakozásra vágyók, amikor a művelődési otthonunkban semmiféle rendezvényt nem hirdetnek a plakátok Malachovban már több éve rendkívül ritkák az ilyen időszakok, az unalmasnak ígérkező üres hétvégek. Amióta újjáépítették és kibővítették az öreg művelődési házat, a polgári bizottság,»valamint a példamutató aktivitással tevékenykedő tömegszervezetek kellőképpen törődnek azzal is, hogy ne maradjon kihasználatlanul a korszerű létesítmény.- Ehhez adottak a szükséges anyagi feltételek is- vezet végig kísérőm a helybeliek nagy büszkeségének számító művelődési otthon szépen berendezett termein, a sok ezer kötetes könyvtáron, a kényelmes olvasórészlegen, majd az elsőrendűen felszerelt színpadon.- Ami itt látható, annak legnagyobb részét saját erőnkből teremtettük meg. Szinte hagyományszámba vehető, hogy minden család évente 20-30 órát társadalmi munkában is dolgozik. Így eddig egyszer sem okozott különösebb gondot a választási program Z-akciós feladatainak teljesítése. Az elmúlt választási időszakban például a sportpályákhoz felépítettük az öltözőket, zuhanyozókat, körülkerítettük a temetőt, parkosítottunk és a kitűzött határidőben nekiláttunk a kultúrház újjáépítésének is. A Banská Bystrica-i Városi Nemzeti Bizottságnak lényegében csak az anyagbeszerzésekhez szükséges pénz kiutalása volt a gondja. Minden mást magunkra vállaltunk.- Szakembereket honnan kaptak az építkezéshez?- Kőművesek, betonozok, ácsok, asztalosok, szerelők és festő-mázo- lók után ki sem kellett mozdulni a ,, faluból", mert van itt elég ügyeskezű mesterember. Miután valamennyiükkel külön-külön megbeszéltük, hogy miről van szó, mindenki készségesen elvállalt valamit. Ezzel is magyarázható, hogy most sokkal jobban becsüljük, amiért közösen dolgoztunk. A művelődési otthon 350 férőhelyes színházterme a legtöbb rendezvény alkalmával zsúfolásig megtelik. A helybeli és a máshonnan érkező amatőr művészeti csoportok rendszeressé vált előadásaira, a közkedvelt vetélkedőkre és az ismeretterjesztő előadásokra sokan kíváncsiak.- Ha igazán érdekesnek, jónak Ígérkezik a műsor, mindig teli a nézőtér, nem kell csalogatni a közönséget - bizonygatja később Anna Iskrová, a művelődési otthon vezetője is- Legutóbb mikor volt erre példa?- A téli hónapokban szinte egymást érték a teltházas hétvégék. A műkedvelő csopodok fellépésein kívül szombati vagy vasárnapi teadélutá- nakat, bálokat, különböző vitaesteket és vetélkedőket rendeztünk. Mindig nagy sikere van a nevezetes történelmi évfordulókhoz kapcsolódó rendezvényeknek is. Amióta legutóbb a fel- szabadulásunk évfordulója alkalmából meghirdetett széles körű, városrészek közötti vetélkedőben győztesek lettek a minket képviselő versenyzők, nagymértékben megnövekedett a hasonló rendezvények iránti érdeklődés. Mivel szórakozva mindig szívesen tanulnak az emberek, a hosszú téli estékre rendszeresen kitaláltunk valami újat. A NAgy Honvédő Háborúra, a szovjet nép társadalomépítő sikereire, a hazai munkásmozgalom eseményeire és a CSKP politikájára vonatkozó ismereteink összemérése után hamarosan más jellegű vetélkedőkre is sor kerül. Ezek a rendezvények lehetőséget nyújtanak arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a különböző városrészek új életformához szokott lakói. A következő hetekre, hónapokra szintén gazdag müsorválasztékot állítottak össze a művelődési otthonban^ Annak ellenére, hogy a sokféle szórakozási lehetőséget kínáló városközpontig sem kell huszonöt percnél hosszabb ideig autóbuszozni. LALO KÁROLY Ondrej Strelecnek és Anna Iskrovának mindig akad egy-két jó ötlete Az újjáépített művelődési otthonban a helyi alapiskola tanulói is gyakran szórakoztatják a közönséget (A szerző felvételei) . 4 „NEKEM NINCS SENKI MÁS, CSAK Ó... Vacsora után tv-nézéshez készülődtem, amikor csöngött a telefon, öreges női hangot hallottam a felemelt kagylóból. Hangja, neve ismeretlen volt előttem; téves kapcsolásra gondoltam, de nem az volt. A hang tulajdonosa elnézést kért a kései zavarásért, s a szomszédomban lakó idős asszony nevét említve megkérdezte tőlem, nem tudom-e, mi történt vele, mert ma nem látogatta meg.,, Tudja, én már elmúltam kilencven éves, ő az én szociális gondozóm, több mint tíz éve mindennap eljön hozzám, ma azonban nem keresett fel. Úgy aggódom, lehet, hogy valami baj érte... Mert nekem már nincs senki más, csak ő...“ Készségesen megígértem a telefonálónak, hogy megérdeklődöm, mi történt gondviselőjével, s rögtön visszahívom. Sajnos, rossz hírről kellett tájékoztatnom A szomszédom édesanyjának- aki bár hetvenedik éve felé közeledett, de jó erőben lévén a nemzeti bizottság kérésére vállalta a gondozói tisztséget- kificamodott a lába Humánus feladata teljesítésére indult éppen, amikor a síkos járdán megcsúszott és elesett. Néhány hétig ágyban kell maradnia. A szomszédom - maga is nemzeti bizottsági képviselő - megkért, nyugtassam meg az idős nénit, hogy nem olyan súlyos a baj, s az illetékesek már intézkedtek, hogy addig se maradjon ápolás nélkül, amíg gondviselője felépül. Szerte az országban városokban és községekben nagyon sok egyedülálló, idős és rokkant ember gondol hálás szívvel azokra, akik áldozatkészen nyújtanak segítséget a rászorulóknak. A szocialista társadalom szociális gondoskodásának egyik, igen bevált formája ez, amely az utóbbi időben jelentős fejlődést ért el, s az igények növekedése szükségessé teszi további bővítését. Hazánkban több mint egymillió kilenc- százezer 65 évnél idősebb állampolgár él, s a nyolcvan évnél idősebbek száma megközelíti a háromszázezret. Mintegy 130-150 ezer idős ember leromlott egészségi állapota miatt nem mozdulhat ki lakásából, körülbelül húszezren pedig ágyhoz kötöttek. Számukra pótolhatatlan jelentőségű a nemzeti bizottságok és a Csehszlovák Vöröskereszt gondozóinak segítsége. Szlovákiában a múlt évben a nemzeti bizottságok kétszázhuszonhárom hivatásos és több mint négyezernégyszáiz önkéntes gondozója csaknem nyolcezernyolcszáz idős emberről gondoskodott. Ezen a téren áldásos tevékenységet fejtenek ki a nyugdíjasházak; Szlovákiában jelenleg negyvenkilenc ilyen intézményben megközelítően kétezerkétszáz idős ember él. A XVI pártkongresszus határozatában feladatul tűzte ki a bevált szociális szolgáltatások, elsősorban a házi szociális gondozás fejlesztését. A határozatot a nemzeti bizottságok következetes igyekezettel valósítják meg A mostani ötéves tervidőszak végén Szlovákiában már száznyolc nyugdíjasházban találnak majd otthont az idős emberek, a házi szociális gondozás keretében pedig mintegy tíz és fél ezer emberrel törődnek rendszeresen a számbelileg gyarapodó önkéntes és hivatásos szociális gondozók GÁL LÁSZLÓ 1982. III. 26.
