Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-15 / 2. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. január 15. XV. évfolyam 2. szám Ára 1 korona A Bratislavai Műszaki Üveggyár dúbravkai üzemének dolgozói számos olyan újítást nyújtottak be, mely jelentős energia-megtakarítást tett lehetővé. Az üzem egyik legeredményesebb újítója Ludovít Polák, a 3. párta lapszervezet elnöke. Felvételünkön a sikeres újítók egy csoportja (Jozef Zimmermann felvétele) MSWff N» IMII 7 Igencsak meglepődnénk, ha egy szép napon valaki a fenti kérdéssel fordulna hozzánk, mielőtt mindennapi munkánk végzésébe kezdenénk. Ha arra a kérdésre kellene felelnünk, hogy csak úgy tudunk-e dolgozni, mint tegnap, tegnapelőtt. Ha úgy tetszik: csupán a kitaposott úton tudunk-e haladni. Vajon mit válaszolnánk? Sokakat talán annyira meglepné a kérdés, hogy hamar­jában egyáltalán nem tudnák, mit is mondjanak. De nyilván csak azokat, akik még sohasem töprengtek el azon, hogy a járt út - bár vitathatatnalul a legbiztonságosabb, legzök"- kenőmentesebb - nem szükségképpen a legrövidebb, legcélravezetőbb. Igen, akadnak (sajnos nem is kevesen), akik jóllehet becsületes munkát végeznek, nem sértik meg a munkafegyelmet, nem pazarolják az üzem- és az alapanyagot, gondját viselik a rájuk bízott gépeknek, de mindent elfogadnak úgy, ahogy van, az új, a jobb megol­dásokat nem keresik. Azt várják, hogy mások töprengjenek helyettük is. Aligha szükséges hangsúlyozni az ilyen szemlélet helytelenségét, károsságát, hisz ez lényegében a passzivitás egyik változata. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt sem, hogy mi váltja ki ezt a magatartást. Vagyis vizsgálnunk kell az okait. Ám azt csak konkrét példák elemzésével tehetjük, hiszen (emberekről lévén szó) egységes, mindenütt elfo­gadható és alkalmazható recept ennek a jelenségnek a felszámolására sem létezik. Olykor csak egyfajta emberi tulajdonsággal állunk szemben, de ennél sokkal gyakoribb eset az új megoldások keresése, a tartalékok feltárása, a mindennemű kezdeményezés elkerülhetetlenségének a meg nem értése. A passzivitás okozója nem ritkán a kezdeményezés fel nem karolása, az újat keresők hasznos javaslatainak visszhangtalansága, a közöny, melynek falába ütközve még a leglelkesebb úttörők is kétkedővé válnak. Mert (minek is tagadnánk?) ez is előfordul. Gondoljunk csak például azokra az újítókra, feltalálókra, akiknek hosszú éveken át kellett harcolniuk újításuk vagy találmányuk megvalósításáért. Lehet a passzivitást kiváltó ok a bírálat elfojtása is. Csaknem mindig akadnak egyesek, akik nem veszik jó néven, ha valaki szóvá teszi azokat a hibákat, melyek kerékkötői az előbbre lépésnek. S ki más ellenezné a kritikát, mint a hibák elkövetői? És ha azok gazdasági tisztségviselők, azaz felettesei a bírálónak, bírálóknak, nem egy esetben (beosztásukkal visszaélve) megtorló intézkedésekhez folyamodnak, hogy megfélemlítsék az embereket. Szándékosan megakadályozzák a helyes bírá­lat és önbirálat érvényesítése légkörének kialakítását. Pedig a jó vezető egyik alaptulajdonsága éppen az, hogy beismeri tévedéseit, hibáit. Sőt, igyekszik mihamarabb jóvátenni őket. Szerencsére egyre kevesebb ilyen esettel találkozunk, melyre a bírálat elfojtása a jellemző. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a kommunista párt szervei és szervezetei helyesen értelmezik a párt vezető szerepét az egyes munkahelyeken, s a párt vezető szere­pét kiterjesztik a gazdasági tisztségviselők munkájának ellenőrzésére is. A vezető dolgozókat rendszeresen meg­hívják (a pártonkívülieket is) a pártbizottság üléseire, hogy számoljanak be a gazdasági-termelési feladatok teljesíté­séről, s válaszoljanak az elhangzó bírálatokra. A feladatok nem teljesítése esetében' azt is megkövetelik tőlük, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak, melyek sza­vatolják a kitűzött célok megvalósítását. A kommunistáktól magától értetődően várják el "az észlelt fogyatékosságok feltárását és a kezdeményezést. Igen sok hasznos észrevétel hangzik el a pártcsoportok tagjainak összejövetelein, melyekre előre jóváhagyott terv szerint kerül sor, de szükség esetén a tervezettnél gyak­rabban is. Kivált akkor, ha váratlanul sürgős feladatot kell megoldani. Talán nem is létezik kiváló eredményeket elérő pártszervezet, melyben ne hasznosítanák a pártcsopor­tokból származó ötleteket, kezdeményezést. A pártcsopor­tok számos kezdeményezését valósították meg például az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság, az érsekújvári (Nővé Zámky) Brasna ipari szövetkezet, a Trikota Vrbové vágsellyei (Sala nad Váhom) üzeme pártalapszervezeté- ben. Ugyancsak sok kezdeményezés származott a párt­csoportoktól a senicai Slovensky hodváb pártalapszerve- zeteiben. A kezdeményezés lehetőségei tulajdonképpen korlátla­nok, hiszen a dolgozók ötletei irányulhatnak az új, haladó munkamódszerek bevezetésére, az anyagokkal (főleg a külföldről behozottakkal) való takarékoskodásra, a mun­kaidő jobb kihasználására, a selejt csökkentésére, illetve az első osztályú termékek arányának növelésére, a mun­kavédelem javítására, a gépek jobb kihasználására. Az már a pártszervezetek és az egyes üzemek, vállalatok, munkahelyek gazdasági vezetőinek a feladata, hogy meg­felelő irányba tereljék az emberek kezdeményezését. Hogy olyan légkört teremtsenek, melyben minden egyes dolgozó természetes követelménynek tartja az új és egyre jobb megoldások állandó keresését. Azt, hogy ma többet nyújtsunk a társadalomnak, mint tegnap, hogy holnap még jobban helytálljunk, mint ma. FÜLÖP IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom