Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
MEGTALÁLTAM AZ ÉLETEM Ezen a tájon sose jutott idő az álmodozásra. A születés, a gyermekkor, az ifjúság, az egész élet mindig túlságosan valóságos volt. Szemmel látható, hogy Ján Istvánt valami zavarja. Rákérdeztem. A fiúknál szeretne lenni. Nem azért, mintha nem bízna bennük, megbirkóznak ók nélküle is a csapolással, de úgy érzi, kötelessége ott lenni, nem akar hiányozni. Elindultunk hát együtt az olvasztárokhoz. Közeledett a fontos pillanat. A villamoskemence hatalmas tűzálló tégelye lassan közelít az acélplató felé, izzó gyomrából az ajtókon keresztül sugárzik a hó. A fiúk egymás után érkeznek, az alig ötméteres távolságból pontosan lapátolják az őrölt magnezitet, vigyázva, meg ne sérüljön a kemence izzó fala. Ez a sikeres olvasztás alapja. Ha a tűzálló magnezittéglafal megsérülne, a forró érc kilyukasztaná a kemence falát és kifolyna. Ezt meg kell előzni. A kemence ajtaja bezárul s fölötte, a daru ragadozó karmai közt már megjelenik a hulladékvas halmaza. Körülbelül húsz tonna. Később még szállít egy adagot. Leengedi a kemencébe, aztán előkelő lassúsággal elúszik a kupolafedél alá. Felülről, három csatornán át izzó elektródok hatolnak a kemencébe. Mintha villámok csapkodnának, kettő, három, remeg a hatalmas katlan. Az elektródok mellett - mint hatalmas orrlyukakból - tódul kifelé a vörös porfelhő. Az ócska, használhatatlan fém most kezd átváltozni használhatóvá. Nagy szükség, van rá. Ez a Ján Sverma Vasmű első olvasztársegédjének, Ján litvánnak a hivatása, az élete. Nem készült olvasztárnak. „Kézit csókolom, alázatos tiszteletem“ - erre tanította öt, a félárvát, akit sosem védett meg az apja - ha kellett erőszakkal is - egy vegyeskereskedés tulajdonosa. Megtanulta lenyelni a megaláztatás minden keserűségét. Fiatal volt, lázadozott. De ma állítja, hogy nem volt kárára, amit az üzletben tanult. Megtanulta a rendet, a fegyelmet. Ez értékes emberi tulajdonság egy életen át. Akkor még, természetesen, erről fogalma sem volt. Öt is magával ragadta a felszabadult élet. Negyvennyolcban az Ifjúsági Vasútvonalnak kínálja fel két erős karját, egy év múlva Ostraván, a szocializmus ifjú építőinek művén dolgozik, a következő évben Kelet-Szlovákiában építi a Barátság Vasútvonalát.- Lassan elmosódnak azok az évek, de szerencsém volt, ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely az új élet alapjait lerakta - vallja István elvtárs. Az új élet, a biztos kenyeret adó munka elérkezett a Felsö-Garam mentére is. Breznón épült a Hídelem gyár. Raktárban dolgozott, ha kereskedő, ért a raktári teendőkhöz. Itt sem folyt egyhangú mederben az élete. A pártszervezetben dolA MA KOMMUNISTÁI gozó elvtársak úgy határoztak, hogy az ifjúsági szervezetben végig dolgozott éveket a pártmunkában kell kamatoztatnia.- Nem sokat gondolkoztam, az érveik meggyőzőek voltak. Természetesen, ha az ember kommunista, nagyobb felelősség hárul rá, többet dolgozik, szem előtt van, az emberek odafigyelnek rá, szigorúbban ítélik meg - állítja Ján István. Ha fiatal volt is, bizonyított. Egyes volt, Szemtől szembe mondta a kellemetlen dolgokat is. Nemcsak magával törődött, másokért is kiállt, s ezzel megnyerte az emberek bizalmát. Hamarosan őt bízták meg a Hídelemgyár üzemi pártbizottsága elnöki teendőinek ellátásával. A lelkes, tevékeny fiatal kommunistára felfigyelnek a járási pártbizottságon is. Idővel megbízzák a breznói szíkvizgyár irányításával.- A szíkvízgyárat később Banská Bystricára költöztették, de én nem tudtam elszakadni ettől a tájtól. Házat akartam építeni. Ez volt életem egyik legkomolyabb elhatározása - emlékszik ezekre az időkre. Akkor nagyon sokan csodálkoztak az elhatározásán, nem értették. Már huszonegy éve, hogy munkába lépett a pod- brezovái Ján Sverma Vasműben. Más irányt vett az egész élete. Kohász lett, olvasztár, az új villamos kemencénél. Saját maga, s mások előtt is bebizonyította, hogy nem fél a kemény, férfias munkától. KÜZDELEM A TŰZZEL Következtek az állandó tanulás évei, meg kellett ismerni a kohászat minden fogását, a szakma titkait. Itt senkivel sem bántak kesztyűs kézzel. Ki-ki tudja, mit vállal, bizonyítsa hát be az erejét és képességeit! Egy biztos: a férfi, ha kohász akar lenni, nem félhet a tűztél. De el sem bízhatja magát, mert a tűz mindjárt bosszút áll. Egy jó szakács érzékével kell „fűszerezni“ az olvadt acélt, mangán és alumíniumtartalmú adalékokkal... A megolvadt ércből - mintha csak kóstolni .akarná - mintát is kell venni. Ha valamit elvét az adagolás során, a hengerműben dolgozó fiúknak sok gondot okoz mert nem tudnak eleget tenni a minőségi követelményeknek.- Nem vagyok rossz kohász, de a kemencénél mindig tanulok valamit. Szeretem a munkám Itt csak az tart ki, aki a kohászmesterséget megszerette - állítja. EGYENES BESZÉDBŐL ÉRT AZ EMBER Nem keres indokokat, hogy vallomását igazolja. Elég egyetlen érv: több mint 25 éve dolgozik a kemence mellett. A beszéd a munkakollektívára terelőÉRTELMÉT doth A csapatban négyen vannak. A vezető, Rudolf Harvanko és Josef Ondrícek épp úgy a kemence mellett dolgozik, mint ő. Miroslav Barták „csak tizenöt“ éve tartozik közéjük. Felelősségtudatuk fejlett, elsősorban magukkal szemben igényesek, ehhez kétség sem fér. Senki előtt nem titkolják, mi a sokéves jó együttműködés titka. Viszonyukat találóan fejezik ki az a jellemzés, amelyet István elvtársról adott Josef Ondrícek: - Ez egy talpig becsületes ember, jó barát, de ha a közösség sikeréről van szó, nem tűr el a munkában semmilyen lazaságot. Nem felületes, ismeri a szakma minden titkát. Nem vitás, hogy ha a közösség bármely tagjáról volna szó, a jellemzésben alig lenne különbség. Mindenkinek nagy szavak nélkül kell helytállnia a munkában. Az évek során következetességre, fegyelmezettségre nevelték egymást.- Nem bírom elviselni, ha rendetlenség van a munkahelyemen. Hogy tudna az nálunk nyugodtan dolgozni, akinek állandóan ártogat valami, s ki van téve annak, hogy megsérül. Ma reggel is bosszankodtam, mert az előző műszakban dolgozók nagy rendetlenséget hagytak a kemence körül. Az ilyen emberek rossz bizonyítványt állítanak ki magukról, s nekünk kell rendet teremteni utánuk. Bizony nem illik mással végeztetni el azt a munkát, amit nekünk magunknak kellene elvégezni. Milan Kochan, a pártalapszervezet elnöke kiegészíti a jellemrajzot.- Rossz munkát nem ad ki a kezéből. Senkit meg nem rövidít. Mindenkinek és mindennek igyekszik megadni azt, ami megilleti. Nem félős természetű, nyíltan beszél a nehézségekről, igyekszik a lehető leggyorsabban kiküszöbölni a hibákat. Szívesen ad tanácsot a fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező kohászoknak. A SZEBB ÉLETÉRT TENNI KELL Beszélgetés közben ráterelödött a szó Ján István „civil“ életére is. A házát már felépítette Őierny Balogon.- Gyakran felbosszant, ha a környező falvak lakói panaszáradatát hallgatom. Falun állítólag nem lehet úgy élni, mint városon, nincsenek olyan lehetőségek. De hisz ez tőlünk is függ! Az üzletek, művelődési házak, tornatermek építése — mindez a szorgos kezek műve. Nem várhatunk örökké az állami támogatásra. Igen, azt nyugodtan elmondhatom, a mi falunkban rendes emberek élnek, nem várnak a készre, nem siránkoznak. Büszkén számol be arról is, hogy nyáron a gyári munkások egyik mezőgazdasági üzemből a másikba mennek. A helyi földművesszövetkezetnek nem okoz gondot a kaszálás és a begyűjtés. A munkások szívesen segítenek minden munkában. Közben megtalálják a szabadidő hasznos kihasználásának módját is. Kitér a honvédelmi szövetség munkájára. Gyakorlatvezetőként ő is bekapcsolódik a szövetség tevékenységébe, szívesen áldozza erre a munkára szabad idejének egy részét. Ján István élete más irányt is vehetett volna. De ő ezt választotta. Most olvasztár, mert az akart lenni. Ha ünnepnap, ha vasárnap, odaáll a tomboló kemence elé, a szakértő szemével figyeli, miként alakult át a kemény fém formálható masszává, tüzes folyammá, amely a csapolás idején millió szikrát szór. Megszokta és szereti ezt a munkát. Bár megállapítja azt is, hogy ezt a kemény munkát nem becsülik meg mindenütt, s nem becsüli mindenki. Hogyan lehetne másként megmagyarázni, hogy az acélt, amelyben az ö munkája, energiája is benne van, rosz- szul használják fel, nem értékesítik. A fém - bár még alig használták - a hulladékba kerül, vagy még oda sem. Egyszerűen megrágja a rozsda.- Tudom, kényelmesebb életem is lehetett volna, de teljesebb nem - ez Ján István tapasztalatok árán megszerzett életbölcsessége. Nem szavakkal, két dolgos kezével, szakmai tudásával győzi meg az embereket, s lelkesíti őket. DUŐAN stauőek A hulini TOS vállalatban nagy gondot fordítanak a szerszámgépek korszerűsítésére. Felvételünkön Bohumil Maly szerelő egy új gépet készít elő (A CSTK felvétele) Felelősséggel és elkötelezetten EGY PÁRTTAGJELÖLT MUNKÁJÁRÓL, ÖNMAGÁRÓL A telepre, az istálló környékére idegen nem mehet be, így a bejárati kapunál találkozunk. Igen, elbeszélgethetünk, ráér egy kicsit, a kollégák addig majd nélkülözik - ért egyet a kéréssel Tóth István, a Gútai (Kolárovo) Efsz fiatal traktorosa. A közeli irodaépületet vesszük célba. Bizonyára találunk üres helyiséget. Útközben elmondja, hogy takarmánybekészítés a feladatuk. A munka nem órához, időhöz kötött, egyszerűen annyit kell dolgozniuk, hogy a gondozók kezeügyében ott legyen minden, ami az állatok téli etetéséhez kell. Kinti munka, az igaz, de már megszokta a hideget. A traktor fűtését átalakította és borítólemezt is szerelt a motorházra, így a fülkében meleg van. Ha pedig fel-le rakodnak, akkor fűt a mozgás. Természetesen, a műhelyben is dolgozhatna, hiszen szakképzett gépkezelő. De fiatalon, 30 évesen azért még nem kell mindenképpen a munka könnyebbik végét keresni. A szabadságon levő kollégák helyettesítését is vállalnia kell valakinek. Persze azt sem tagadja, hisz természetes, hogy aki a munka nehezét vállalja, többet is keres. S ez sem mellékes. A család nő, Erzsiké már elsőbe jár, Pista négyéves, házépítésbe akar fogni. Nem kis munka, de nincs magára hagyva az ember. A földművesszövetkezet támogatja az építőket és a kollégák is besegítenek Ő is elment egyikhez-másikhoz, ha dolgos kézre volt szükség. Elhallgat, s e kis szünetet kihasználva felidézem a földmüvesszövetkezet császtai részlegén működő pártalapszervezet elnökének szavait. Útravalóként mondta, miután eldöntöttük, hogy kit keressek fel a fiatal kommunisták, párttagjelöltek közül.- A legjobb traktorosaink egyike, a rábízott feladatot mindig felelősséggel elvégzi. A nagyobb figyelmet megkövetelő munkákat is nyugodt szívvel rábízhatjuk. Ha permetezünk, ha szántunk a gyümölcsösben, ahol nagyon kell vigyázni a fák gyökereire, szinte bizonyos, hogy ő is ott van. Ha pedig úgy kívánja a helyzet, akkor éppen a silókombájn nyergébe ül. A politikai kérdésekben tájékozott, s mindent összevetve elmondhatom, hogy helyesen döntöttünk, amikor tavaly júniusban kezébe adtuk a párttagjelölt igazolványt. Szó nélkül hallgatja a róla elmondottakat, helyenként alig észrevehető mosollyal az arcán beleegyezően bólint. Idegen tőle az alakoskodás, pusztán udvariasságból, színlelt szerénységből minek tiltakozna. Hiszen akinek jelent valamit a munkahelye, az azért is igyekszik, hogy munkatársai megbecsüljék, vezetői jó véleménnyel legyenek róla. És az is lényeges számára, hogy azok se csalódjanak benne, akik azon a júniusi párttaggyűlésen egyhangúan támogatták a jelöltségét. Példaképe kommunista édesapja, de ajánlóival is gyakran elbeszélget, kikéri tanácsukat, meghallgatja véleményüket. Pártfeladatai közül kettőt említ. Tagja a faliújságokat szerkesztő csoportnak és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szövetkezet mellett működő alapszervezetének tevékenységét segíti. Feladatait igyekszik jól ellátni. Vallja, hogy mindez annál jobban sikerül, minél tájékozottabb az ember a hazai és a külföldi dolgokban, s eligazodik az események közt. Ezért is tartja fontosnak eszmei-politikai ismereteinek bővítését, s ilyen tekintetben az újságok, rádió és tévé mellett - mint nagy jelentőségűt - említi a tagjelöltek számára tartott ötnapos iskolázást. Különösen a pártélet egyes összetevőit és a pártmunka lényegét érti azóta jobban. Mindezt elsődlegesen a taggyűléseken tudja kamatoztatni, ahol a világ és az ország dolgai mellett a földművesszövetkezet életéről és a mindennapi munkáról, a feladatokról is sok szó esik. A tájékozottság feltétele annak, hogy az ember ne ülje passzívan végig a gyűléseket, hanem aktívan vegyen részt a vitáiban. Mondja el nézeteit, javaslatait, ha úgy érzi, hogy érdemben tud hozzászólni a vitatott kérdéshez. Ó is így tett, amikor az üzemanyaggal való takarékoskodás lehetőségeit részletezték. Hangsúlyozza, hogy amit mondott, javasolt, azt természetesen magára is értette. Mert a kommunista egyéniségéhez még az is hozzátartozik, hogy a közért mindenkor hajlandó vállalni és tenni. EGRI FERENC ÚJ SZÚ 1982. III. 12.
